Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘vers’ Category

Igazán illene már írnom legalább egyszer ebben a hónapban, ugye? Hát sok minden történik most körülöttünk, úgyhogy ez a május gyakorlatilag végigsuhant alattunk. Azt is mondhatnám sok-sok apró változás, amit persze csak mi érzékelünk és nem is igen lehet róla írni. Meg jópár olyan dolog is, amikről biza lehetne írni, de mikor?

Először is befestettem jóóó vörösre a hajam 😀 Nem is! Csak henna pakolást tettem rá. De most úgy igaziból és nagyon tetszik az eredmény. Nem látszanak az egyre gyarapodó ősz hajszálak sem és mivel elég sőtét a hajam, nem is lett nagyon vörös, csak olyan kicsit rozsdás árnyalatú.

Aztán itt volt az anyák napja, ami nagyon kedves és meghitt ünnepség volt a gyülekezetünkben. Egyáltalán nem olyan, amikről többen is írtak, hogy teli anyukákat dicsérgető versekkel stb. Számomra most egy ének szövege hordozta leginkább az anyák napi üzenetet. Azt az éneket még gyerekkoromban tanultam meg, anyukám sokat hallgatta. Nemrég mesélte el, hogy amikor nehéz volt döntenie, hogy otthon maradjon-e velünk, vagy visszamenjen dolgozni, sokszor eszébe jutott ennek az éneknek a szövege, és igaziból ez az ének segített neki megszeretni azt a feladatot, amit Isten rábízott. Nem találtam meg az éneket a neten a dallammal együtt, így csak a szövegét tudom leírni nektek.

Apró csavarnak is kell lenni…
Szerettem volna nagyra törni,
megfejteni a titkokat,
a gondolatnak fecske szárnyán,
bejárni kéklő ormokat.

De lassan-lassan már belátom
merőben más az én utam
a hétköznapok dzsungelébe
parancsolt vissza jó Uram.

Ormok helyett a földön járni,
apró csatákat vívni meg
a sorsom ez, nem zúgolódom,
ti se szánjatok, emberek.

Apró csavarnak is kell lenni,
hogy jól menjen a gépezet
parányi jel mégis szükséges,
némely betűn az ékezet.

Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy egyre inkább érzem én is, hogy itthon fogok maradni akkor is, mikor eltelik a három év – mert hogy már a felénél tartunk. És ezt én most nem érzem egyáltalán tehernek, hanem inkább egy felszabadító lehetőségnek, hogy hurrá, itthon maradhatok! És ha Isten is úgy akarja, hiszem, hogy meg is valósulhat.

Amúgy az ovisok is készítettek anyák napi programot az iskolával együtt – na az nagyon vegyes volt, kevés volt benne szerintem az igazán értékes előadás, de mindegy. A nagycsoportosok néptáncoltak, és Jázmin most az egyszer Áronnal táncolhatott.

Azt hiszem itt még nem említettem, hogy pár hónapja megszületett bennünk a végleges döntés: otthonoktatók leszünk. Már készülünk beadni a kérvényt a suliba, ahol egyébként elég pozitívan állnak a dologhoz, pedig mi leszünk az első számú csodabogarak. De nem mi leszünk az egyetlenek, mert egy ismerős család szintén a mi sulinkba íratta be a csemetéjét, szóval nagyon örülök, hogy Áron nem egyedül lesz OO-s az osztályban. Számunkra ez nem fog irtó nagy változásokat hozni -szerintem, mert egy kicsit mindig is otthonoktatók voltunk, egy teljes évig nem is járt senki oviba, most is többet nem járunk, mint járunk, de nekünk így jó!  Olyan érdekesen alakult ez az egész az otthonoktatással kapcsolatban, nagyon sokat foglalkoztunk a gondolattal, aztán az ősszel úgy éreztem elég, nem gondolkodom ezen többé, azt hiszem mégsem nekünk való – az eszemmel csomó olyan érvet tudtam felhozni amiért úgy gondoltam, nálunk ez nem működhet, akár mennyire is tetszik a dolog. De nem volt benne békességem. Szóval amikor nemet mondtam rá, akkor jöttem rá, hogy ez nem belülről jött ez a döntés. Aztán elkezdtem imádkozni azért, hogy ha ez a mi utunk, az Úr győzze meg az “eszemet”, mert a szívemet nem kellett, azt hiszem. Na meg Attilát is, mert ő sem volt biztos a dologban. Hát ez történt.

És hogy a gyerekekről is mondjak valamit: hát változnak. NAGYON! Simon egyre értelmesebb, kezdi elfogadni, ha valahová ő nem mászhat fel, nem viheti el stb.  És már egyre jobban beveszik a nagyok is a csapatba. Még mindig irtó sokat megy, keresztül kasul bóklássza a hatalmas udvart és előszeretettel szórja a homokot mindenfelé, na meg dobálja a kavicsokat minden féle helyekre, ahová csak beledobható valami. Közben kezdi átaludni az éjszakákat és reggel nem kel kukunapkor, hanem kb. fél hétig alszik – végre! A nagyobbak is kezdenek reggel tovább aludni, aminek nem is nagyon értem az okát, de nem baj. Emellett egyre többet számolnak, kezdenek szorozgatni és kétjegyű számokat összeadni – azt hiszem itt az alkalom, hogy elkezdjünk jobban foglalkozni a dolgokkal. Legközelebb majd valami ilyenekről írok… remélem…

Reggeli összebújás: már Simon is bemászik a nagyokhoz 🙂

Read Full Post »

Hát akkor hadd jöjjön most az amivel még elmaradtam.

Mert azért nálunk is volt húsvét, amire leginkább egy verssel készültünk. Áron még virágvasárnap előtt kiválasztotta, hogy ezt szeretné megtanulni. Végül az első versszakát ő mondta, a másodikat Jázmin. Annyira egyszerű, de megszólító ez a vers, hogy ide is leírom:

Füle Lajos:   ADD TUDNOM

Add tudnom, amit értem tettél,
add értenem, amit elvégeztél,
nyisd meg szemem fénylő csodádra,
a Golgotára!

Véredben szívem megmosódjon,
elcsendesüljön égi szódon,
éltem legyen megváltott élet,
szolgáljon Néked!

Ámen!
Tényleg erről van szó, hogy sok ember nem érti az egészet, mire volt jó, hogy Isten elküldte Jézust.. és hogy hagyta, hogy megöljék… Nem hiszik el, hogy tényleg feltámadt, és egyáltalán ha fel is támadt, mi értelme az egésznek?

Örülök, hogy én már megérthettem és átélhettem, hogy Isten megbocsátott nekem is, mert elhittem, hogy az Úr Jézus azért halt meg, hogy magára vegye a büntetést a bűneinkért. így nem kell rettegve várnunk a véget, mert tudhatjuk, hogy ha meghalunk, Istenhez jutunk Jézus érdeméért.

Húsvét vasárnap a fiatalokkal ezt az éneket énekeltük el:

Aztán még jóval húsvét előtt kaptam egy kedves ismerőstől, Marianntól (aki már nem csak blogismerős) egy blogdíjat, amit ezúton is igazán köszönök! Íme:

Szabályok:

1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.

Sajnos nem tudok eleget tenni a játék  összes követelmének. Akiket én olvasok, azok már kaptak ilyet, illetve nem nyilvános a blogjuk… így csak két emberkének a blogjára szeretném felhívni a figyelmet: az egyik egy kreatív anyukáé, aki nem gyakran, ám legtöbbször mély üzenettel bíró bejegyzéseket tesz közzé, a másik egy kedves fiatalemberé, aki nagyon érdekes és ritka témában írogat: a kapcsolatokról.
Kukkantsatok be hozzájuk!

Read Full Post »

 

Megszületett a Messiás

 

Pásztorok, pásztorok,

Gyertek el a jászolhoz,

Mert megszületett a Messiás,

Isten Földre küldte a Fiát!

 

Angyalok, angyalok,

Szóljon a hangotok,

Mert megszületett a Messiás,

Kit a világ oly régen várt.

 

Szívetek, szívetek

Nyissátok hát ma meg,

Mert megszületett a Messiás,

Fogadjátok be Őt, a Királyt!


Ezt a verset Áron fogja mondani holnap a gyülekezetben. Megint ketten írtuk, én segítettem neki rímelő gondolatot keresni a sorokhoz…

Legyen Áldott Karácsonyotok!

 

Read Full Post »

Visszaemlékeztem hogyan is indult ez a blog. Az volt a célom, hogy megoszthassam másokkal, hogyan tapasztaljuk az életünkben, hogy Isten jó. Hogy szeret minket. Ezért mostantól, nem az életünk történéseiről szeretnék írni, hanem azokat a dolgokat fogom leírni, amiért hálás vagyok, ami az Isten műve az életünkben. Mert gondok, nehézségek mindig voltak és lesznek is. De én arra akarok figyelni és emlékezni, amit Isten cselekszik, akár  ezek által is.

Most nyáron éltem át életem egyik legnagyobb hit-krízisét (ha lehet így  mondani). Sok minden megkérdőjeleződött bennem. Küszködtem a sok miért-tel… Nagyon nehéz volt ez a nyár a három kicsi gyerekkel, sokkal nehezebb, mint valaha gondoltam és közbe jött az is, hogy sok mindenért annyit, de annyit imádkoztam, mégsem történt semmi. Könyörögtem Istenhez, sírtam… végül már egyenesen követelőztem, egész addig, míg bele nem fáradtam az egészben és meg nem adtam magam Istennek. Ez azt jelentette, hogy el kellett jutnom arra a pontra, hogy ki tudjam mondani, hogy Istenem én akkor is szeretlek, ha semmi sem lesz úgy, ahogy kérem, mert tudom, hogy mindent megadsz, ami a javamra válik. És akkor is szeretsz, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném. Velem vagy, gondoskodsz rólam és soha nem hagysz el – és EZ a legfontosabb, nem az, hogy én most épp mit érzek. Teljesen össze kellett törnöm és akkor meg tudtam hallani Isten szavát, vevő lettem üzenetére, és azóta is csomó aprósággal “kedveskedett” nekem a mindenható Isten, hogy érezhessem és láthassam, hogy Ő jó.

így adatott meg többek között az is, hogy a héten ott lehettünk a Művészetek Palotájában egy gyönyörű koncerten: a Continental Singers 25. Jubileumi koncertjén. Szívem, lelkem megtelt a gyönyörű, igényes zene hallatán, meg az énekek üzenetével.

És végezetül egy vers, amit egy másik anyukatárs is nemrég tett fel a blogjára (ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül az ilyen harcaimmal).

Én is ideteszem, mert olyan szép és kifejező!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Read Full Post »

Ajándék Jézusnak, ajándék neked

Anyukámat köszöntöm szép szívvel és tisztán.
Csomagom neki ajándékozom,
szívemet az Úr Jézusnak adom.
Ha odaadtam hű szolgája leszek,
így tudom, hogy szüleimnek örömet szerzek.

Most vasárnap volt nálunk az anyák napi ünnepség a gyülekezetben. Nagyon szép volt és sok bíztatást kaptam, főleg az igehirdetésből. Most azért is különleges volt, mert talán először életemben nem én készültem sok mindennel… és az én anyukám most nem is volt itthon, szóval tényleg úgy éreztem, nekem szól. Olyannyira, hogy az egyetlen szolgálatot, amit vállaltam (egy közös ének az ifjúsággal),  azt is majdnem végigbőgtem… hát igen nagyon megérintett az ének szövege, amit az anyukáknak akartunk biztatóul énekelni.

A fenti verset pedig az én drága fiam mondta el nekem. De ez nem akármilyen vers ám! Ugyanis, mikor arról volt szó, hogy valami kis versikét kéne tanulni anyák napjára, hát neki egyik sem tetszett. Mondom, akkor mit fogsz mondani? Hát ezt! – mondta, és elkezdte mondani… én meg előkaptam egy papírt és már írtam is. Komolyan mondom, csak az utolsó soron igazgattam, de végül nem úgy mondta. Ez már a végső változat, amit leírtam, így mondta el 😀

Ezeket kaptam anyák napjához

A virágot Áron készítette az oviban, a táskát meg a CD-t Attilától kaptam. A kicsi szívecskés nyakláncot meg Jázmintól. De ez nagy volt! Mikor szerepeltek a kultúrházban, megígérte az óvónéni, hogy kapnak az oviban cukorkát. Adott is neki, mielőtt jöttünk haza. Erre ő kért Áronnak is, mert hát ő is szerepelt. Persze hogy adtak neki! Aztán mondta az óvónéni, hogy válassza ki melyik szívecskét adja oda az anyukájának. Ki is választotta, aztán odamegy megint: Apának is vihetek egyet? 😀 😀 😀 Szóval mindenkire gondol ez a lány!



Read Full Post »

Én meg már két hete készülök írni ide valamit magunkról, és csomószor megosztottam volna gondolataimat veletek, de nem jutottam ide. Ezért most ezzel a szép verssel szeretnék áldott feltámadási ünnepeket kívánni!

És egy szép éneket is szeretnék megosztani veletek. Ezt énekeltük el ma Attilával és Lacival az istentiszteleten.

Read Full Post »

Nagyon érdekes, hogy mióta Attila januárban visszament dolgozni, a vasárnapok nagyon nehezek, de a hétfők totál gördülékenyek. Vasárnap mindig egész délelőtt Simonnal kínlódok, mert nem alszik csak nyűgösködik… Kivétel a bababemutató volt, amikor is fél hattól fent volt, de fél 10-re sikerült a tesomnak úgy elaltani őt, hogy egész istentiszteletet végigaludta, sőt még meg is ebédeltem…

Szóval ma délelőtt sem tudtam hogy fogok érkezni a dolgokkal, de végül megfőztem a csirkepaprikást is időben és Simon is elvolt. A nagyok ebben sokat segítettek, mert ők szórakoztatták egy ideig 😀 Úgy figyeli őket hogy csak na!

A keddek viszont mindig húzósak… furi, nem? Persze nem akarok én ebben semmiféle különös dolgot felfedezni, viszont találtam egy verset, ami nagyon bátorító még a keddre is! Azt hiszem ezentúl minden naphoz úgy kéne hozzáálnom, mint ma reggel, elmondva Istennek, hogy ma annyi minden vár rám és nincs segítségem.. nem is tudom hogy lesz, de Te tudod Istenem. Segíts nekem! És ő segített.

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli.

Anyám azt mondta, egyet tanulj meg:

Hétfőn hétfő, kedden kedd.

Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezd el siratni félelmedben hétfőn.

Hogy mit addhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.

Hátha nem hozza be.

Az egyik nap ilyen, a másik olyan.

Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.

Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt viseld józanul és fegyelemmel.

Engem erre neveltek.”

Szabó Magda

Read Full Post »

Older Posts »