Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Ünnep’ Category

Szerettem volna írni még az év végén, de valahogy annyi minden összejött – mint mindig, hogy ez is elmaradt. Az év eleje meg kemény betegeskedéssel indult… Jázminunkon még át sem ment rendesen – szóval nem sok mindent sikerült csinálni a tervezettekből ezeken a napokon.

De sebaj, az a lényeg, hogy sok minden átértékelődött bennem az ünnepek kapcsán, és ebben Eszti bejegyzése is segített.

A mi karácsonyi fenyőágaink...

A mi karácsonyi fenyőágaink…

Szép karácsonyunk volt, karácsonyfa nélkül 🙂 mégis úgy éreztem sok minden nem úgy volt, mint ahogy lennie kéne. Nem akarom itt most ezt részletezni, inkább magunkban hoztunk döntéseket az ünneppel kapcsolatban és jövőre, ha sikerül megvalósítani a dolgokat, írok róla. Idén csak annyi változott a múlt évhez képest, hogy nem volt fánk, csak fenyőágakat tettünk vázába és harangokkal meg csillagokkal díszítettünk. A gyerekek meglepően jól reagáltak a dologra, bár elsőre furcsállották. Most a legnagyobb hangsúlyt arra szeretném fektetni, hogy ne az ajándékozás kerüljön az ünnep középpontjába, illetve ne ilyen formában. Ezt főleg a gyerekek szintjén nehéz kivitelezni, de nem lehetetlen… na ezen fogunk jövőre a legtöbbet dolgozni.

Én idén szinte mindenkinek saját készítésű dolgokat ajándékoztam: finom natúr krémeket, fürdőbombát, nyakláncot, fülbevalót, forrócsokit – ilyeneket. És annyira élveztem a készülődést…

Hát ilyen gondolatokkal vágok bele az idei évbe 😀 … nem feledve a következő gondolatokat:

“Thomas Edison mondta: „Ha megtennénk mindent, amire képesek vagyunk, szó szerint elkápráztatnánk magunkat.” Ne hagyd, hogy a környezeted, az előítéleteid, a jelen nehézségei, a múlt kudarcai, a kétségeid vagy mások véleménye visszatartson attól, hogy azzá válj, aminek Isten tervezett.”

Azt hiszem ez lesz az ezévi mottóm!

Reklámok

Read Full Post »

Ma nagy nap volt a gyülekezetünkben, sokat készültünk rá és nagyon vártuk: bemerítkezés és hálaadó ünnepség.

Így a tartalmas nap után csak azt tudom mondani röviden: sokat gazdagodtunk lelkileg! Élmény volt látni Isten munkáját!

Lelkipásztorunk a bemerítkezőkkel

Máriával, ifink legifjabb tagjával 🙂

 “Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb”

Kolossé 2:7

 

Read Full Post »

… na nem az elmúlt évre csak az utolsó egy-két hétre. Muszáj ezzel kezdenem az évet, mert az év végénk olyannyira besűrűsödött, hogy semmiről sem tudtam írni.

Azt hiszem, már régen volt ilyen mozgalmas a karácsonyunk, na meg az utána következő napok. Lehet, hogy idén kicsit többet vállaltam, mint kellett volna, de így legalább nem csak a sütés-főzésről szóltak az ünnepek. Én élveztem, hogy találkozhatok régen látott emberkékkel, meg végre időt tölthetek a tesóimmal, bár a gyerekeknek lehet hogy már kicsit sok volt a nagy jövés-menésből (főleg Áront zökkentette nagyon ki az egész).

Simon és a tortácskája...

Nálunk ugyebár karácsony előtt még egy szülinap is volt: Simoné. Idén már nagyon élvezte, hogy elfújhatja a gyertyákat a tortáján, így aztán miután mindenki evett a tortából még párszor újra meg újra meggyújtottuk a gyertyákat ő meg nagy örömmel elfújta:D

A szülinapozás után Simonnal elutaztunk Pesten keresztül a húgomékhoz, míg a többiek a mamánál maradtak, Attila meg dolgozott. Kedd estére jöttünk haza – ez már karácsony hete volt és minden napra összejött valami, így csak nagyon egyszerű karácsonyozást tartottunk itthon 24-én. A gyerekek miatt nem este esszük az ünnepi vacsorát, hanem délben (Áron előző nap azt kérte, hogy már reggel megehetnénk a vacsorát 🙂 ), ami után persze ajándékbontás volt és a szokásos általam díszített személyre szóló mézikalikat ettük meg.

Attila még dolgozik a kisautókkal... Áron már elvette a harang alakú mézikalit, mögötte meg nem nagyon látható a kicsi karácsonyfánk - sajna jobb kép nem készült, túl gyorsak voltak a gyerekek!

A tesóm, aki idén karácsonykor az anyagyülekezetében szolgált

 

Másnap aztán az én szüleimnél töltöttük a délutánt, utána meg Attila szüleinél. Most jöjjön pár kép a gyülekezeti ünneplésről.

A gyerekekkel nagyon sokat gyakoroltuk a közös énekünket: Kicsiny lettél értem, megszülettél értem, ajándékba hoztad önmagad nekem… Ezt énekelték el a suli karácsonyi ünnepségén is.

Itt állok jászolod felett... így közösen még sosem zenéltünk az öcsémmel

Együtt a gyerekekkel...

A fiatalok is énekeltek...

Szóval dús volt a program. és mivel a tesóm itthon volt, és elég sokan voltunk a gyülekezetben olyanok, akik szívesen voltunk együtt a szilveszteri istentisztelet után is, így hét év után először szilvesztereztünk a párommal gyerekek nélkül – ők ugyanis a nagyinál szilvesztereztek! Jó volt, csak így kicsit keveset aludtunk egymás után több napig is – most próbáljuk kipihenni a sok átbeszélgetett estét 🙂

Hát így teltek az utolsó napok- a többinek meg az emléke a szívünkben marad – és talán egy-két fotó is akad róluk!

Read Full Post »

Annyi minden történt az elmúlt egy-két hétben, hogy mindenről biztos nem fogok írni, de azért nem szeretném említés nélkül se hagyni ezek a dolgokat.

Először is, múlt héten rendezték meg az iskolásoknak a mesefesztivált, amin mi is részt vettünk. Az elsőseink(a két otthonoktatott csemete) versenyen kívül részt vettek a meseolvasó versenyen – és hogy ne lankadjon lelkesedésük kaptak is egy kis különdíjat. Nagyon szépen olvastak, Áronnak teljesen úgy sikerült ott is felolvasnia, mint itthon. Örültem, hogy nem izgul felettébb. Aztán csoportversenyek voltak. Minden csoportba volt egy-egy gyerek minden évfolyamból 1-4-ig. Áron nagy örömére az ő csoportuk győzött – olyan nagy élmény volt ez neki! Aztán megnéztünk két mesét is a gyerekek előadásában, de az esti előadáson már nem tudtunk ott lenni, mert Komáromba mentünk egy szépnek ígérkező koncertre: a zenesulink fennállásának 150. évfordulója alkalmából olyan volt diákokat hívtak előadni, akik azóta zeneművészek lettek. Hát nagyon szép volt. Olyan régen voltam egy jó komolyzenei koncerten! Ami a legjobb: a gyerekekkel voltunk és kibírták a majd két órás koncertet!
Ez is egy gyönyörű hegedűs feldolgozás, úgy szeretek ilyeneket hallgatni!

Aztán itt a karácsonyi készülődés, amiben néha kicsit elvesztem, mert hogy többet szerettem volna csinálni, mint amit győzünk, meg mint szükséges ugyebár. De lassan helyrebillen bennünk ez is, úgy érzem. A karácsonyi sütést előkészitőleg csináltunk egy nagy diópucolós délutánt, amit a gyerkőcök is nagyon élveztek – főleg azt a részét, hogy a kalapáccsal megtörjék a diót. Már Simon is buzgón próbálkozott, most már semmiből nem marad ki! Közben azért igyekszünk minden nap kimenni az udvarra, amire néha elég nehéz rászedni a bandát… hát várják a havazást… Bezzeg két hete, mikor itt volt a másik otthonoktató család nálunk a gyerekőcökkel és még a nap is sütött, fú de élvezték a sok szaladgálást! Hiába, időnként azért kell a buli! 🙂

Ügyeskedik a legkisebb is!

Amúgy most sokkal inkább a lelkiekre igyekszem helyezni a hangsúlyt, így aztán a héten már mi is olvassuk a gyerekekkel az adventi igéket, amiket egy éve lefordított Tündi a Jesse fa témája alatt. Nagyon jó így kezdeni a napot a gyerekekkel, mert a sok lazulós naptól már kicsit elkanászkodtak. 🙂 Még a tanulásba is bele kell húznunk így karácsony előtt, hogy minél kevesebb maradjon a szünetre, mert január közepén már itt a vizsga!

Ez a kép ma reggel készült – mert hogy már reggel meg kellett gyújtani a harmadik gyertyát!

Read Full Post »

Az első gyertya…

A mi adventi gyertyánk is fellobbant ma reggel - gyerekeink nagy örömére

Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen”,
megtalálja a gazdag Isten.

/Fejes Ádám/

Nagyon szeretem az évnek ezt a napját: advent első vasárnapját, mert számomra ilyenkor kezdődik a karácsonyra való készülődés. Most kicsit rendhagyó napunk volt, mert kivételesen egy adventi misén vettünk részt a papa halálának első évfordulója alkalmából. A gyerekek kiváncsian figyelték mikor mi történik, én meg kiváncsian hallgattam az üzenetet, amiből két gondolat nagyon megfogott. Az egyik, hogy ez az adventi várakozás ne csak annyit jelentsen, hogy várjuk az Úr Jézus születésnapját megünnepelni, és ne is csak annyi, hogy várjuk az Úr Jézus visszajövetelét, hanem legyen ez naponta várakozás a találkozásra: találkozni az Úr Jézussal minden nap. A másik gondolat pedig, hogy hogyan várjuk Őt: a hit megélésével és a szeretet cselekedeteivel. Egyszerű gondolatok, de tartalmasak.  Mint ahogy ez az adventi vers is, mellyel mindenkinek értékes-gazdag adventi időszakot kívánok!

Read Full Post »

Hát itt vagyunk két ünnep közt – ahogy mondani szokták. Na, nálunk most is folyamatosan zajlik az élet. Mögöttünk egy szép karácsony, ami sokkal tartalmasabb volt, mint a múlt évi. És úgy egyáltalán minden sokkal jobban sikerült… alakult. Különös is volt egy kicsit, mert most mondhattam volna azt hogy három kicsi mellett.. nos képtelenség. Mégis, pont most sikerült a legtöbb mindent megvalósítanom a karácsonyhoz, amit szerettem volna. Volt sütisütés is, de szigorúan csak olyanok, amiket máskor nem sütök, és nem 23-án készültek, hanem sokkal hamarabb! vagyis egy azért 23-án készült, mégpedig a Kinder szeletünk(recept Virágtól – de most erősen egyéni módon variáltam a receptet) – ezt szántam szentestei finomságnak. Valamint szinte mindent sikerült még Szenteste előtt elkészíteni. Végül még az aznapi nagy kajacsinálás is elmaradt, mert anyuméknál töltöttük az estét, így feleannyit sem kellett készülni. Én csak a desszertet vittem 🙂

Egyedi mézeskalácsink a nevekkel 🙂

De előtte mi még közösen ünnepi ebédeltünk, a mi kis hagyományaink szerint, ami még nem egészen kiforrt dolog, de már van pár stabil dolog benne: gyertyafény és Jézus születésének elolvasása a Bibliából, ebéd után meg a mindenki számára külön elkészített mézeskalács falatozása.  Ezt szeretem a legjobban elkészíteni, hi-hi! Simon is nagyon díjazta a dolgot, mert a kezébe foghatta a sajátját és mindent el is majszolta!

A jó kis ebéd után ez is lecsúszott!

Olyan jó volt így együtt, hogy igazán! Csak gyönyörködni tudtam a gyerkőcökben, az örömükben… főleg, mikor kinyitották az ajándékokat… vagyis meglátták! Ugyanis egyensúlyozó tölcsért kaptak! Áron még csak kipróbálni sem akarta, aztán mikor látta, hogy Jázminnak nagyon tetszik, akkor már azért kezdte érdekelni a dolog… aztán pár napig meg már közelharc folyt a percekért (ki hány percig lehet benne). na azért lassan csillapodik ez a nagy hév,  és Simon is kezd barátkozni a tölcsérrel.  Minden esetre jó döntés volt ez a játék!

Jázminnak elsőre tetszett a dolog!

Simonnak is felcsillant a szeme, mikor megkapta a kis ajándékát...

Na hát kettő előtt még elaltattuk Simont és mi meg Attilával esküvőre mentünk! Tyűűű, olyan szép volt – egy egészen egyedi esküvőn voltunk! És mondanom sem kell, milyen jó érzés volt Attilával kettesben menni valahová! képek nincsenek.. csak a szívünkben. Köszönet ezért a drága tesómnak, aki vállalta a gyerkőcöket arra a majdnem két órára! Utána összepakoltuk a gyerekeket és mentünk anyumékhoz. Főleg azért lett így a szenteste, mert kivételesen mindhárom öcsém itthon volt. És ki tudja jövőre hogy alakulnak a dolgok! Karácsony második ünnepén a másik mamát is meglátogattuk.. hát furcsa volt így, hogy a papa már nincs ott. Mindenkinek hiányzik azért.

A nagyiék fája mellett - jóóó nagy volt!

Amúgy mi is csomó szupi ajándékot kaptunk, többek közt egy gofrisütőt, amit már ki is próbáltunk. Találtam egy nagyon jó, joghurtos receptet és csaptunk egy gofris bulit szerda délután a tesóimmal! Na el is fogyott az összes, pedig annyit sütöttem!

Szóval ez igazán szép karácsony  volt. És nagyon jó, hogy Attila egész héten itthon lehet. Zajlanak is a dolgok, nem unatkozunk. És le is fáradtunk rendesen. Én másra nem is vágyok most hirtelen, csak egy jó kis alvásra… És mire ez a bejegyzés elkészült már itt is a szilveszter este – na nem fogunk éjjelezni, az biztos! 😀

Mindenkinek sok-sok áldást az új évre!

 

 

Read Full Post »

Hm-hm, egy éve ilyenkor született meg a mi kis Mazsink akit egyébként Simonnak hívnak 🙂

Jó korán született, hajnali fél 2-re! na persze azt gondoltam, hogy ilyenkorra már a kórházból is hazamegyünk. Hát nem így volt. De most már egészen máshogy emlékszem vissza az egészre. Már nincs bennem annyi fájdalom a szüléssel kapcsolatban, de azt azért még mindig megmondanám, hogy azonnal csináljanak valami meleget és hagyjanak békén, mert hidegben nem lehet szülni!!! Bizony jó hidegbe érkezett a mi kis picurkónk. Most is az van.. hó is van mint akkor… jajj de furcsa visszaemlékezni, mintha valami egészen más világ lett volna akkor. Mert azt gondolom ez a csemete kicsit megváltoztatta bennem a világot. Nagyon nehezen vettem az első hónapokat, meg a sok sírást a fogzás körül. De mostanra már egész kikupálódtunk. Most is épp 4 foga jön, vagyis 6, köztük alul is meg felül is a sarokfogak. Nagyon megszenvedi a fogak kibújását, most éppen egyfolytában nyöszörög és rajtam lóg, de már fele annyit nem sír mint pár hónapja. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy az ősz elejétől elkezdett napközben is aludni. 2x alszik majdnem 2 órát kint a babakocsiban. Most is ott szunyókázik a drága. És mivel kipihentebb, nem annyira nyűgös. Érthető. Remélem a hasija is lassan jobb lesz, mert még mindig elég gyakran gyötrik a pukik, főleg éjjel.

Az első lépések...

Az utóbbi napokban irtó sok mindent megtanult a drága. Először is elindult! Még mindig nem megy folyamatosan, de már 2. hete gyakorolja. Egyre több lépést sikerül egyedül megtennie. Ha elveszíti az egyensúlyát fenékrehuppan és mászik tovább. Aztán: felmászik a kisszékre. Mi több fel is állt már rajta a betyár. Én meg leshetem, nehogy felboruljon. Ma meg nemtom hogy csinálta, de azt hallottam, hogy keservesen panaszkodik. Hát ült a kisszéken és nem mert lemászni – mert a lába nem ér le és eddig még nem fordult meg rajta. Ezen kívül belemászik a ruhás lavóromba, és várja, hogy valaki tolja őt. Nagyon tudja követelni a dolgot! Mondjuk most még a nagyobbaknak is tetszik a móka… majd meglátjuk meddig 😀
Szóval nagyon tud a betyár. Már mammog meg babababázik, de legtöbbször csak különböző hangsúllyal hmm-ög. Ezzel már egész jól elmagyarázza mit akar. Nagyon kifejező és kommunikatív. Na és úgy tud udvarolni, teljesen elvarázsol a kis betyár. Látni kéne azokat a naaagy, őszinte szemeket a hosszú pilláival. Na jó, tudom, elfogult vagyok, de hát én vagyok az anyukája! Amúgy féltékeny is keményen. Úgy szorongatja a nyakam, ahogy állítólag én tettem anno. És rendesen sírásra fakad, ha a Jázmint vagy az Áront puszilgatom. Szóval olyankor sorba osztogatom a puszikat meg az öleléseket 🙂

Amúgy nem ma ünnepeltünk, mert mára nehéz lett volna összehozni a dolgot, hanem szombat délután a nagyiéknál. Ugyanis akkor jött haza a papa a kórházból, így nem akartuk őt iderángatni.

Íme az ünneplő család!

Az első szülinapjára pedig a Téli böngészőt kapta ajándékba (amiről marywolf-nál már olvashattatok). Tényleg jó, el lehet egy jó ideig nézegetni és ami a legjobb, hogy kemény lapos és jó nagy.

A nagyokat is lekötötte a dolog!

Amúgy meg zajlik itt tovább az élet vastagon. Már sütöttünk mézikalikat, ki is díszítettem őket, de azt hiszem még egy adagra rá kéne magam szánni 🙂 Ma narancsos szívek készültek, de sajna nincs időm ezeket fotózni, meg beírogatni, mert alig győzöm a többit, szóval most más sokkal fontosabb – de azt hiszem ez érthető. Örülök, hogy most ilyen szép várakozásban telhet ez az advent 😀

 

Read Full Post »

Older Posts »