Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Uncategorized’ Category

10 éve

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (…)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

(Alkyoni Papadaki)

És én azóta sem bántam meg, hogy így döntöttem. Jó visszagondolni arra a napra és szeretném mindig annyi szeretettel, reménységgel és lelkesedéssel látni, körülvenni a férjemet, mint akkor az elején! Isten engem úgy segéljen!


Read Full Post »

Vagyis  az Otthonoktatós konfin. A múlt szombaton volt Bicskén, de hát még nem jutottam ide, hogy írjak róla.

Nagyon örülök, hogy elmentünk, na meg persze, hogy Esztiék vállalták a szervezést! Olyan érdekes volt találkozni azokkal, akiket csak innen a blogvilágról ismertem 🙂 Még most is furi…

Azt is elmondhatjuk, hogy nagyon hasznos volt végighallgatni az előadásokat is, így az ember kicsit jobban belelát a dolgokba. Na meg szerintem annak is hasznos lehetett sok minden, aki nem otthon oktat. Szóval sokat tanultunk!

Képeket nem tudok betenni, mert nem volt nálunk a fényképezőnk, de egy videót láthattok róla Esztinél

Read Full Post »

Advent 1. vasárnapja

Mi még itthon ünnepeljük… és az lenne a szép, ha a másodikat meg már itthon ünnepelhetnénk 😀

Szóval eddig semmi, vagyis már csomószor összerándult a gyomrom ahogy jött egy-két összehúzódás, hogy lehet, hogy ma már szülök… Ha az eddigi tapasztalatokat nézzük, akkor a jövő hét kedd a következő esedékes nap – nem bánnám. Amúgy is az én tippem (vagy vágyam?) elseje volt…

De legalább most már minden megvan amit el akartam rendezni szülés előtt.  Péntek este nekiültünk még egyszer átrágni a nevet is, mert valahogy igencsak nem volt stabil a választás… most már nem áruljuk el mit döntöttünk! Majd meglátjátok! Hi-hi! És képzeljétek, tegnap este az autónk is “hazajött”! Működik!!! Annyira örülök. Csak a gyerekek betegek kicsit, vagyis csúnyán köhögnek.

Mi így ünnepelünk, ez a mi adventi koszorúnk. Beismerem most az egyszer – 10 év után – nem saját kezűleg készült, hanem csináltattam… Nagyon tetszik!

Mindenkinek áldott adventi időszakot kívánok!

Read Full Post »

A naaagy kirándulás

Szóval. Hol is kezdjem. a múlt hétvégén megejtettük a régen várt kis kirándulásunkat az Alacsony Tátrába. A lehető legolcsóbb megoldást kellett erre a célra megtalálni, aminek persze azért hátulütői is vannak. Rögtön az első nap este, mikor megérkeztünk és a gyerekeink totál bezsongva ugribugriztak az ugrott be, hogy soha többet ilyen kirándulásba nem megyek bele! Mert igazából egy olyan kiruccanás hiányzik, ahol nem nekem kell főzni, nem nekem kell takaritani a lurkók után és még esetleg programot is szerveznek nekünk :). Nos hát ez nem olyan volt. Takaros kis házikó várt jópofa udvarral, gyönyörű helyen, de teljesen önellátók voltunk. És ez eléggé fárasztó volt nekünk, szülőknek, főleg miután a fiúgyerekeink hasonlóan bezsongósak és nehezen lenyugtathatóak…

íme ők ketten...

íme ők ketten...

Ez a kép már Bajmócon készült, az állatkertben, ahová szombaton mentünk el… na jó, ne rohanunk előre ennyire. Pénteken ugyanis nagyon jó kis napunk volt már ott helyben is, találva egy igen szupi kis játszóteret, délután meg megnéztük a környéket, szóval túráztunk. Az egészben a legjobban az esett, hogy leülhettem a nagy fűben és a gyerekek meg rohangálhattak az óriási mezőn… Itt is készültek jó kis fotók, de nem igazán adja vissza a kép a látványt (csak sok kép gyüttt), úgyhogy nem teszem be. Na jó egyet beteszek.

Uhrovec 060

Ezen a mezőn pihenőztünk, ahonnan fényképeztem, és ott messze a mi kis falunk látszik, ahonnan elindultunk az erdőn át.

Szóval jó volt. Persze hogy kifáradtunk, csak a gyerekek nem 🙂

Másnap Bajmócon voltunk, ahol nagyon szép állatkert van, csak irtó sokan voltak! Nagyon kellett vigyáznunk a gyerekekre! De jó volt és feltűnően jól viseltem a sok mászkálást! Sajnos a mellette lévő várba nem jutottunk be, majd máskor.

Az állatkertben, mögöttünk a vár.

Az állatkertben, mögöttünk a vár.

Vasárnap lazítottunk, délután meg indultunk haza, ahol aztán elég nehezen szedtem össze magam.

Szóval ilyen volt röviden. Azért jó volt kimozdulni, meg együtt lenni másokkal, akik hasonló cipőben járnak, mint mi. Kicsit átértékelődnek ilyenkor az emberben a dolgok.  A táj meg tényleg gyönyörű, majdnem kedvet kaptam elköltözni innen a síkságról…

Read Full Post »

A héten

Mint ahogy azt már sokan tudjátok, már pár hónapja készülök elvégezni azt a tanfolyamot, ami a professzionális szülő álláshoz szükségeltetik. Hát a héten csütörtökön kezdődik. Egyelőre úgy néz ki, hogy egy napot fog igénybe venni minden héten. Aztán hogy mi lesz utána, ha a papír a kezemben lesz, az még a jövő titka. Lehet, hogy félállásban megkezdjük még a nyáron, de lehet hogy majd csak pár év múlva… Ez most azért is lebeg a lehetőségek között, mert szeptemberben letelik az anyaságim – bizony, eltelt megint 3 év – de én nem vágyok egy teljes állásra, csak némi kimozdulásra… hát meglátjuk.

A gyerekek meg most kezdenek lebetegedni, nagyon náthásak és kicsit lázasak… remélem hamar átmegy rajtuk.

Hát most ennyi röviden, a többi még a jövő titka.

Read Full Post »

Látogatások

Nos hát tegnap délelőtt sütöttünk-főztünk két napra valót, és végül délután a csúnya viharos idő miatt kimenni sem tudtunk, ezért ma délelőtt csavarogtunk 🙂

Meglátogattuk az Ilonka nénit, ahol persze legjobban az állatok vonzzák a gyerekeket. Szeretek idősebb nénikhez menni a gyerekekkel, mert így legalább ők is megtanulják milyenek az idősek, hogyan kell viselkedni velük szemben stb. Meg azért is, mert Isten igéje is arra buzdít, hogy támogassuk az árvát és az özvegyet…

Hazafelé jövet a papához is benéztünk, neki is vittünk egy kis kalácsot. Amint beérünk hozzájuk, a gyerekek egyből a teknős mellé telepednek és mindig meg akarják etetni!

Egyél Kiki!

Egyél Kiki!

Amúgy meg érdekes, hogy amint voltak egy kicsit kint, máris több ötletük van mit játszanak bent! Nagyon kell a gyereknek a kintlét!

Read Full Post »

Nem is tudom…

Hát nem igazán változnak itt a dolgok. Vagyis csak nagyon nehezen. Attila tegnap azt az üzenetet kapta az igért munkahelyről, hogy csak március 16-tól veszik föl. Remélem ez már nem változik.

Már néha úgy érzem nagyon sok ez az egész ami összejött erre az évre! Áronnal sem sokat javult a dolog… na jó azért javult, de még nem látom a végét. A pecsétes dolog sem jött be annyira, mint gondoltam. Itt a táblánk.

Áron pecsétjei

Áron pecsétjei

Az első 10 pecsét elérése még motiválta, kapott is egy helyes kutyusos pexeszót, azóta meg… ahogy sikerül.

Mi meg le vagyunk lombozódva, mióta gyerekeink vannak nem volt még ilyen húzós időszakunk.

DE van Istenünk, igen. Talán már nemsokára könyebb lesz, ha meg nem, akkor is Benne reménykedek.

Még jó, hogy a gyerekek mindezek ellenére nagyon vígan elvannak. Tegnap is mikor felébredtek együtt huncutkodtak. Jázmin általában átmegy Áron mellé az ágyába – hogy ők még pihennek.

Így pihennek a betyárok!

Így pihennek a betyárok!

Nagyon nagy huncutok tudnak lenni együtt! Persze az már sokkal jobb, hogy ki lehet menni, mert két napja kisütött a nap és igazi tavaszillatú a levegő. Jobb lesz ha most is kimegyünk, mert már kezd borulgatni…

Read Full Post »