Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Tél’ Category

Szerettem volna írni még az év végén, de valahogy annyi minden összejött – mint mindig, hogy ez is elmaradt. Az év eleje meg kemény betegeskedéssel indult… Jázminunkon még át sem ment rendesen – szóval nem sok mindent sikerült csinálni a tervezettekből ezeken a napokon.

De sebaj, az a lényeg, hogy sok minden átértékelődött bennem az ünnepek kapcsán, és ebben Eszti bejegyzése is segített.

A mi karácsonyi fenyőágaink...

A mi karácsonyi fenyőágaink…

Szép karácsonyunk volt, karácsonyfa nélkül 🙂 mégis úgy éreztem sok minden nem úgy volt, mint ahogy lennie kéne. Nem akarom itt most ezt részletezni, inkább magunkban hoztunk döntéseket az ünneppel kapcsolatban és jövőre, ha sikerül megvalósítani a dolgokat, írok róla. Idén csak annyi változott a múlt évhez képest, hogy nem volt fánk, csak fenyőágakat tettünk vázába és harangokkal meg csillagokkal díszítettünk. A gyerekek meglepően jól reagáltak a dologra, bár elsőre furcsállották. Most a legnagyobb hangsúlyt arra szeretném fektetni, hogy ne az ajándékozás kerüljön az ünnep középpontjába, illetve ne ilyen formában. Ezt főleg a gyerekek szintjén nehéz kivitelezni, de nem lehetetlen… na ezen fogunk jövőre a legtöbbet dolgozni.

Én idén szinte mindenkinek saját készítésű dolgokat ajándékoztam: finom natúr krémeket, fürdőbombát, nyakláncot, fülbevalót, forrócsokit – ilyeneket. És annyira élveztem a készülődést…

Hát ilyen gondolatokkal vágok bele az idei évbe 😀 … nem feledve a következő gondolatokat:

“Thomas Edison mondta: „Ha megtennénk mindent, amire képesek vagyunk, szó szerint elkápráztatnánk magunkat.” Ne hagyd, hogy a környezeted, az előítéleteid, a jelen nehézségei, a múlt kudarcai, a kétségeid vagy mások véleménye visszatartson attól, hogy azzá válj, aminek Isten tervezett.”

Azt hiszem ez lesz az ezévi mottóm!

Reklámok

Read Full Post »

Ez most egy kis visszatekintés az előző hónapra nézve – ha már egyszer ennyit dolgoztam ezen a februáron, írjak is róla valamit ! 🙂
Szóval aszondom, hogy ez volt eddig az egyik legjobb februárunk. Vagyis erre most jó visszagondolni. Volt benne egy kis kiruccanás is – amikor bemutathattuk, milyen hanggal jár 3 gyerek (a tesóméknál) hi-hi!

A "legnyugisabb" percek a nagyok számára - nagy cucc ám ez az Iphone

Aztán farsang, amire már annyira készültek a gyerkőcök, és amire végül olyan jól sikerült összehozni a ruhákat, hogy itthon több napon át is játszottak a jelmezekben 😀 (köszönet érte Petrának és Andinak!)

Áron a király - hátul középen

Jázmin a kiscsoportban – mint hercegnő (fehér ruhában 🙂 )

Még jó hogy úgy találták ki ezeket a jelmezeket, hogy előtte nem látták a többieket, mert Áron a farsang után már mondogatta, hogy legközelebb ő is valami nindzsa, vagy Batman szeretne lenni (no én viszont nem szeretném). Szóval nagyon örültem neki, hogy már jó előre ki volt találva ki minek fog öltözni.

Közben megdöntöttük a filmnézős rekordunkat is Attilával, mert 3 filmet is megnéztünk a hónap során – az egyiket 3x is. Na jó, az elsőt még január végén néztük. De előtte hónapokig nem tudtunk egyetlen filmet sem megnézni, olyan strapásak voltak a hetek, sőt egész hónapok. Meg is állapítottam magamban, hogy igen jó, hogy nem naponta nézünk valamit, mert így egy-egy filmről napokig lehet gondolkodni, meg beszélgetni. És ezek a filmek igazán megszólitóak voltak (Séta az emlékekben, To save a life, Fireproof), annak ellenére, hogy ezekből kettőt már régebben is láttunk. Én ugyanis úgy nézem a filmeket, hogy el is gondolkodom rajtuk és sokáig eszembe jutnak részletek… mondatok.

a BUNKER!

Az is jó volt, hogy elkezdtünk egy-két dolgon komolyabban változtatni a mindennapi életben, főleg ami a gyerekeket illeti. És egész jó eredmények mutatkoznak – persze még nincs megnyerve a csata, de azt látom, hogy megéri a gyerekekre jobban odafigyelni, még ha elsőre nem is tetszik nekik ez a “keményebb” odafigyelés. De erről majd igyekszem valamikor konkrétabban is írni.

forró kavicsra festés...

Aztán itt vannak a jó kis bulis napok, amikor az egyik anyukatárs eljön a 3 gyerkőccel és együtt töltünk majd egy napot. Ezeket a jövőben szeretnénk kicsit rendszeresíteni mert a gyerekeknek – na meg nekünk is – egy kis változatosságot hoz a mindennapokba. íme pár kép az egyik ilyen együtt töltött napról.

egy kupacban :)... olvasás játék...

Egy valami volt csak nehéz: kibirni ezt a hideget! De(!)  megküzdöttünk vele, kibirtuk, főleg a sok ki- be öltözést, ami 3 gyerekkel igen izgi! A gyerekek ennek ellenére egyre gyakrabban voltak kint, a Simon meg továbbra is kint aludt naponta kétszer. Most már viszont nagyon várjuk a tavaszt, a virágokat, a napsütést….. hmmm. Lassan csak ideér?

És hogy Simonról is irjak valamit – ugyanis egy hét múlva már 15 hónapos lesz – hát hadd mondjam el, sokat nőtt – hát persze, ez a dolga! 😀 Azt hiszem, hogy a jó-pár hónapi kényelmes napirendünk felborulni készül, mert egyre kevesebbet alszik napközben, néha már csak egyszer. Pedig ez volt az egyik legjobb dolog az utóbbi hónapokban, hogy tudtam mikor alszik. No mindegy, kíváncsian várom hogyan alakulnak a dolgok vele. Ő is egyre kíváncsibb – mindent kipakol, mindent széttép, mindent kipróbálna! Szóval van mit rakodni utána! Az egyensúlyozó tölcsért is egyre jobban próbálgatja. Beleül és mozgatja magát.. tetszik neki!  Viszont nagyon kommunikál, mindent értésünkre ad, ami fontos. Beszélni még nem kezdett el, de sokat gagyorászik és irtó élesen tud sikítani! Szóval nem hagyja magát elnyomni, mint 3. gyerek! Enni továbbra is nagyon szeret, szóval ezzel nincs is gond – csak én törhetem naponta a fejem mit is kéne megint adni neki, bár nem panaszkodhatok, mert szinte mindent megeszik. Újabban a tesóitól is kunyerálja a finomságokat: a  múlt héten Áron osztotta Jázminnak a Lentilkit és egyet Simon is megkaparintott – olyan sebesen száguldott vele, szorongatva markában, hogy megállítani sem lehetett. Mondtam nekik, hogy hagyják, hadd kapja már be azt az egyet… na kunyerbált is tőlük még párat! 🙂

 

Read Full Post »

A minap egy igen kellemes meglepiben volt részem, kaptam egy díjat Kilikétől. Köszönöm, hogy gondoltál rám, Kilike!

Én egyelőre nem tudom kinek adjam tovább, mert aki kapásból eszembe jutott, annak már zárt a blogja, a többiek meg már ismertek, illetve a napokban kaptak ilyet…

Amúgy köszönet a jó ötletekért! Hát fánkot már sütött nekünk a mama, így azt majd máskor fogjuk megcsinálni, viszont ma csináltam fini csalamádét, csak úgy egy fej káposztából. Nyami ! Holnap meg meg akarom sütni a karácsonykor elmaradt gyümölcskenyeret.

Aztán hát továbbra is itt fagy, meg a hó, de legalább volt részünk gyönyörű zuzmarás reggelekben. A gyerkőcök is egész jól feltalálják magukat. A múlt héten hópelyheket “garázsoltunk”, ahogy Jázmin mondta. Kipróbáltuk a klasszikus vízvestékes varázslatot: fehér zsirkrétával hópelyheket rajzoltam egy papírra, ők meg átfestették. Nagyon jól lehet így az ecset használatát gyakorolni!

Én meg próbálok folyamatosan töltekezni, több könyvet is olvasok, amikről jujj de jó lenne többet is írni, de most nem fog menni… Simon egyfolytában sír és olyan dolgot tett, amit még életemben nem láttam. Lassan kibújnak a hátsó fogai és véresre harapdálta az egyik oldalon belül a száját. Teljesen tanácstalanul állok itt, nem tudom mit csináljak neki vele, de eléggé fájhat már neki!

Szóval legközelebb igyekszem jönni a KÖNYVEKKEL!

 

Read Full Post »

Hogy mit? hát hogy teszitek színessé a februárt? Már most jövök a kérdéssel, mert mindjárt itt a február, ami nekem mindig nagyon szürke és unalmas… és ha a nap sem süt, meg kint is hideg van, nos hát akkor elég nehéz átvészelnem. Ezért idén sokkal tudatosabban szeretnék ez ellen tenni. Úgyhogy jöhetnek az ÖTLETEK!

ezt a rózsát a szülinapomra kaptam és egy hétig gyönyörködtem benne - a mosogatóm mellett volt 🙂

És hogy láthassátok, eddig sem tétlenkedtem, leírom mi mindennel sikerült

Ezt is bimbósan kaptam és tegnap nyílt ki - most a gyerekszobában virít

eddig “feldobni” a mindennapokat. Először is, köszönet mindenkinek akitől virágot kaptam, mert ezek sorban nyiladoznak, illatoznak, ami nekem nagyon jólesik! Úgy tudok bennük gyönyörködni!
Aztán sikerült a múlt hétvégén egy szupi kis kiruccanás az én Ingyomkámmal: képzeljétek szülinapomra wellnessbe hívott – húú, hát nagyon jólesett. Életemben nem voltam még wellnessben, és utoljára a nászutunkon szaunáztam… és mióta Simon megszületett alig voltam valahol nélküle. Szóval ez szupi volt!
Most hétvégére meg egy jó kis mozizós délutánt szervezünk az ifivel. A múlt hét sem volt unalmas, meg úgy néz ki a mostani sem lesz az, de utána…

...hogy finom illata egy kis tavaszt varázsoljon a szürke hétköznapokba...

Na jó, hogy lássátok előre készültem -vagyis tényleg “dolgozom a projekten”- február 7-8 -ára beterveztünk egy kis családi kiruccanást. Remélem a férjecském is kap szabit és mehetünk a tesómhoz. Aztán nemsokára itt a valentin nap, házasság hete…. lehetne itt alakítani, szóval várom az ötleteket!!

Szerintem ugyanis ebben a hónapban a legnehezebb a gyerekekkel is, mert nincs semmi számukra érdekes ünnep amire mondjuk készülődni lehetne, kimenni sem sokat lehet, na meg hideg is van. Szóval ti hogy csináljátok?

Read Full Post »

Hát itt vagyunk két ünnep közt – ahogy mondani szokták. Na, nálunk most is folyamatosan zajlik az élet. Mögöttünk egy szép karácsony, ami sokkal tartalmasabb volt, mint a múlt évi. És úgy egyáltalán minden sokkal jobban sikerült… alakult. Különös is volt egy kicsit, mert most mondhattam volna azt hogy három kicsi mellett.. nos képtelenség. Mégis, pont most sikerült a legtöbb mindent megvalósítanom a karácsonyhoz, amit szerettem volna. Volt sütisütés is, de szigorúan csak olyanok, amiket máskor nem sütök, és nem 23-án készültek, hanem sokkal hamarabb! vagyis egy azért 23-án készült, mégpedig a Kinder szeletünk(recept Virágtól – de most erősen egyéni módon variáltam a receptet) – ezt szántam szentestei finomságnak. Valamint szinte mindent sikerült még Szenteste előtt elkészíteni. Végül még az aznapi nagy kajacsinálás is elmaradt, mert anyuméknál töltöttük az estét, így feleannyit sem kellett készülni. Én csak a desszertet vittem 🙂

Egyedi mézeskalácsink a nevekkel 🙂

De előtte mi még közösen ünnepi ebédeltünk, a mi kis hagyományaink szerint, ami még nem egészen kiforrt dolog, de már van pár stabil dolog benne: gyertyafény és Jézus születésének elolvasása a Bibliából, ebéd után meg a mindenki számára külön elkészített mézeskalács falatozása.  Ezt szeretem a legjobban elkészíteni, hi-hi! Simon is nagyon díjazta a dolgot, mert a kezébe foghatta a sajátját és mindent el is majszolta!

A jó kis ebéd után ez is lecsúszott!

Olyan jó volt így együtt, hogy igazán! Csak gyönyörködni tudtam a gyerkőcökben, az örömükben… főleg, mikor kinyitották az ajándékokat… vagyis meglátták! Ugyanis egyensúlyozó tölcsért kaptak! Áron még csak kipróbálni sem akarta, aztán mikor látta, hogy Jázminnak nagyon tetszik, akkor már azért kezdte érdekelni a dolog… aztán pár napig meg már közelharc folyt a percekért (ki hány percig lehet benne). na azért lassan csillapodik ez a nagy hév,  és Simon is kezd barátkozni a tölcsérrel.  Minden esetre jó döntés volt ez a játék!

Jázminnak elsőre tetszett a dolog!

Simonnak is felcsillant a szeme, mikor megkapta a kis ajándékát...

Na hát kettő előtt még elaltattuk Simont és mi meg Attilával esküvőre mentünk! Tyűűű, olyan szép volt – egy egészen egyedi esküvőn voltunk! És mondanom sem kell, milyen jó érzés volt Attilával kettesben menni valahová! képek nincsenek.. csak a szívünkben. Köszönet ezért a drága tesómnak, aki vállalta a gyerkőcöket arra a majdnem két órára! Utána összepakoltuk a gyerekeket és mentünk anyumékhoz. Főleg azért lett így a szenteste, mert kivételesen mindhárom öcsém itthon volt. És ki tudja jövőre hogy alakulnak a dolgok! Karácsony második ünnepén a másik mamát is meglátogattuk.. hát furcsa volt így, hogy a papa már nincs ott. Mindenkinek hiányzik azért.

A nagyiék fája mellett - jóóó nagy volt!

Amúgy mi is csomó szupi ajándékot kaptunk, többek közt egy gofrisütőt, amit már ki is próbáltunk. Találtam egy nagyon jó, joghurtos receptet és csaptunk egy gofris bulit szerda délután a tesóimmal! Na el is fogyott az összes, pedig annyit sütöttem!

Szóval ez igazán szép karácsony  volt. És nagyon jó, hogy Attila egész héten itthon lehet. Zajlanak is a dolgok, nem unatkozunk. És le is fáradtunk rendesen. Én másra nem is vágyok most hirtelen, csak egy jó kis alvásra… És mire ez a bejegyzés elkészült már itt is a szilveszter este – na nem fogunk éjjelezni, az biztos! 😀

Mindenkinek sok-sok áldást az új évre!

 

 

Read Full Post »

 

Megszületett a Messiás

 

Pásztorok, pásztorok,

Gyertek el a jászolhoz,

Mert megszületett a Messiás,

Isten Földre küldte a Fiát!

 

Angyalok, angyalok,

Szóljon a hangotok,

Mert megszületett a Messiás,

Kit a világ oly régen várt.

 

Szívetek, szívetek

Nyissátok hát ma meg,

Mert megszületett a Messiás,

Fogadjátok be Őt, a Királyt!


Ezt a verset Áron fogja mondani holnap a gyülekezetben. Megint ketten írtuk, én segítettem neki rímelő gondolatot keresni a sorokhoz…

Legyen Áldott Karácsonyotok!

 

Read Full Post »

Hm-hm, egy éve ilyenkor született meg a mi kis Mazsink akit egyébként Simonnak hívnak 🙂

Jó korán született, hajnali fél 2-re! na persze azt gondoltam, hogy ilyenkorra már a kórházból is hazamegyünk. Hát nem így volt. De most már egészen máshogy emlékszem vissza az egészre. Már nincs bennem annyi fájdalom a szüléssel kapcsolatban, de azt azért még mindig megmondanám, hogy azonnal csináljanak valami meleget és hagyjanak békén, mert hidegben nem lehet szülni!!! Bizony jó hidegbe érkezett a mi kis picurkónk. Most is az van.. hó is van mint akkor… jajj de furcsa visszaemlékezni, mintha valami egészen más világ lett volna akkor. Mert azt gondolom ez a csemete kicsit megváltoztatta bennem a világot. Nagyon nehezen vettem az első hónapokat, meg a sok sírást a fogzás körül. De mostanra már egész kikupálódtunk. Most is épp 4 foga jön, vagyis 6, köztük alul is meg felül is a sarokfogak. Nagyon megszenvedi a fogak kibújását, most éppen egyfolytában nyöszörög és rajtam lóg, de már fele annyit nem sír mint pár hónapja. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy az ősz elejétől elkezdett napközben is aludni. 2x alszik majdnem 2 órát kint a babakocsiban. Most is ott szunyókázik a drága. És mivel kipihentebb, nem annyira nyűgös. Érthető. Remélem a hasija is lassan jobb lesz, mert még mindig elég gyakran gyötrik a pukik, főleg éjjel.

Az első lépések...

Az utóbbi napokban irtó sok mindent megtanult a drága. Először is elindult! Még mindig nem megy folyamatosan, de már 2. hete gyakorolja. Egyre több lépést sikerül egyedül megtennie. Ha elveszíti az egyensúlyát fenékrehuppan és mászik tovább. Aztán: felmászik a kisszékre. Mi több fel is állt már rajta a betyár. Én meg leshetem, nehogy felboruljon. Ma meg nemtom hogy csinálta, de azt hallottam, hogy keservesen panaszkodik. Hát ült a kisszéken és nem mert lemászni – mert a lába nem ér le és eddig még nem fordult meg rajta. Ezen kívül belemászik a ruhás lavóromba, és várja, hogy valaki tolja őt. Nagyon tudja követelni a dolgot! Mondjuk most még a nagyobbaknak is tetszik a móka… majd meglátjuk meddig 😀
Szóval nagyon tud a betyár. Már mammog meg babababázik, de legtöbbször csak különböző hangsúllyal hmm-ög. Ezzel már egész jól elmagyarázza mit akar. Nagyon kifejező és kommunikatív. Na és úgy tud udvarolni, teljesen elvarázsol a kis betyár. Látni kéne azokat a naaagy, őszinte szemeket a hosszú pilláival. Na jó, tudom, elfogult vagyok, de hát én vagyok az anyukája! Amúgy féltékeny is keményen. Úgy szorongatja a nyakam, ahogy állítólag én tettem anno. És rendesen sírásra fakad, ha a Jázmint vagy az Áront puszilgatom. Szóval olyankor sorba osztogatom a puszikat meg az öleléseket 🙂

Amúgy nem ma ünnepeltünk, mert mára nehéz lett volna összehozni a dolgot, hanem szombat délután a nagyiéknál. Ugyanis akkor jött haza a papa a kórházból, így nem akartuk őt iderángatni.

Íme az ünneplő család!

Az első szülinapjára pedig a Téli böngészőt kapta ajándékba (amiről marywolf-nál már olvashattatok). Tényleg jó, el lehet egy jó ideig nézegetni és ami a legjobb, hogy kemény lapos és jó nagy.

A nagyokat is lekötötte a dolog!

Amúgy meg zajlik itt tovább az élet vastagon. Már sütöttünk mézikalikat, ki is díszítettem őket, de azt hiszem még egy adagra rá kéne magam szánni 🙂 Ma narancsos szívek készültek, de sajna nincs időm ezeket fotózni, meg beírogatni, mert alig győzöm a többit, szóval most más sokkal fontosabb – de azt hiszem ez érthető. Örülök, hogy most ilyen szép várakozásban telhet ez az advent 😀

 

Read Full Post »

Older Posts »