Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Szülés’ Category

IMG_1842

Most hétvégén volt 1 hónapos a mi kicsi csemeténk, Hanna. Bizony, április 10-én egy újabb lurkóval bővült családunk, mégpedig egy kislánnyal. Meghallgattatott Jázmin imája, lett egy lánytestvére. A gyerekek azóta is rajongva veszik körül a kishugit, és mind nagyon örülnek neki!

Együtt

Együtt

1 hónaposan

1 hónaposan

Mi is örülünk, főleg mert újra megtapasztalhattuk, hogy jó az Úr! A szülésnél is minden rendben volt, bár nem spontán indult, hanem végül úgy indították. De szépen ment minden, még a büszke apuka is ott lehetett, és a negyedik napon már jöhettünk haza a kórházból. Na persze nem olyan egyszerű belerázódni a négygyerekes létbe, de dolgozunk az ügyön! És milyen jó, hogy már nincs sok tanulnivaló, mert most még elég mindenkinek azzal megküzdeni, hogy megszokjuk az új helyzetet. De igyekszünk örülni egymásnak! Picurkónk nagyon figyelmes, egyre jobban figyelgeti a körülötte lévő világot, na meg a fölé hajoló tesókat, akik élvezik, hogy ilyen “édi kistesójuk” van! Babókánk tényleg nagyon tündéri, szépen szopizik az első naptól kezdve, de a hasikójával még azért megkínlódunk – szóval teljesen kiszámíthatatlanok a napok mellette. Sokat kendőzünk, mert legtöbbször csak függőleges helyzetben képes elaludni – vagy a szopizáson. De az éjszakák egész jók, és remélem hogy ennél már csak jobbak lesznek 🙂

Köszönjük, hogy olyan sokan gondoltatok ránk! Majd igyekszem legalább havonta egyszer jelentkezni itt is!

Reklámok

Read Full Post »

A sziklakertünk egyik fele... elől a Jázmin virágja - ő választotta - tudja valaki hogy mi a neve?

A sziklakertünk egyik fele… elől a Jázmin virágja – ő választotta – tudja valaki hogy mi a neve?

Mögöttünk van egy egészen izgalmas időszak, amit el sem hiszek, hogy végigcsináltunk! Jázminnal két hónap alatt megcsináltuk a sulis félévet, megvan minden vizsgája… nagyszerű csajszi! Áronnal csak egy vizsgát kértünk igy előrehozva, az a magyar nyelv volt – így is elég volt mindenből felkészülni. Ahhoz képest, hogy mennyire nem érdekelte az utóbbi napokban az egész vizsgázás, egész szépen sikerült neki, egyest kapott végól ő is meg Jázmin is mindenből. Hát nagyon hálás vagyok Istennek hogy megsegített és végigvitt minket ezen, mert egyedül a mi erőnkből ez nem ment volna.

Most már várjuk a baba érkezését ezerrel. Most is itt ficánkol a pocakomban, majd kiugrik a drága!

 

Szóval tudom, hogy az igazán izgalmas részek még csak ezután jönnek, de bizalommal nézek elébe, Istenbe kapaszkodva, aki azt ígérte, hogy megtart minket mindezekben! Úgyhogy én most egy szép és gyors szülésben reménykedek, és abban, hogy utána meg szépen belerázódunk a négygyermekes létbe 🙂 !

Addig pedig gyönyörködök a szép tavaszi környezetben.

A szilvafa is kivirágzott

A szilvafa is kivirágzott

...és a barackfánk is!

…és a barackfánk is!

 

Read Full Post »

Tényleg?

Tudtam én már akkor, mikor először szültem, hogy nem úgy van az, ahogy mondják, becsapnak – még ha nem is készakarva, és hogy a nő igenis tud szülni. Akkor azt mondtam, legközelebb csak akkor szülök, ha nálunk is lehet otthon szülni…. lehet hogy már nagymama leszek, mire megérjük? Igy aztán a másik két szülésem is ugyanabban a kórházban volt és tudom, hogy CSAK azért volt komplikációmentes, mert mellettem lehetett az, akiben a legjobban bízok (a férjem), és mert hittem Istenben, hogy úgy teremtette meg a nőt, hogy TUD szülni.

Most végre egy orvos is kimondta azt, amit már akkor tudtam. El kéne olvasni minden lánynak, nőnek, nagymamának, orvosnak… mindenkinek, aki valaha szülni szeretne, vagy szült, vagy lesz valakije, aki szülni fog…. akármi. Nem csak MO-ra érvényesek ezek a dolgok, amik elhangoznak ebben az előadásban.

A szülés természete egy férfi szemszögéből

Marsden Wagner professzor M.D.,M.S.P.H., a WHO nők és gyerek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója, jelenleg az Országos Bábaszövetség Szenátusának tagja. Több évig dolgozott szülész-nőgyógyászként és kutató orvosként is. A professzor tavaly októberben a II. Nemzetközi Bábakonferencián tartott előadásán akadt, aki felállt, és elhagyta az előadótermet. Vajon miért? Azok számára, akik elolvassák az előadást, aligha kétséges a válasz.

Jó reggelt! Mindjárt az elején azzal kell kezdenem, hogy kétszer is elnézést kell kérjek.
Először is azért, mert nem beszélem a nyelvüket. Nagyon jó lenne, ha anyanyelvükön szólhatnék önökhöz, de sajnos nem tudok. Korábban 15-20 alkalommal jártam Magyarországon, tehát nincs jó mentségem. Másodszor azért kell elnézést kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a gyermekszülésről fogok beszélni, és tulajdonképpen én férfi vagyok. Soha nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést
megtapasztalni, tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok a szüléseknél. És ezt nagyon fontos mindig szem előtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki szülészprofesszor (férfi) egy kórházban – akkor is kívülálló, mivel a szülés a nők világába tartozik. Ez mindig is így volt, ha visszatekintünk a történelemben.
És tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket, azok csatákról, háborúkról – csupa olyan dologról szólnak, amiket a férfiak tesznek. Arról, amit a nők tesznek, semmi sincs ezekben a könyvekben. Tehát a szülés mindig is a nők világának része volt. Még egy dolog… OK… tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban?
Valaki mesélt egy történetet, ami nekem nagyon tetszik. Ez a történet arról szól, hogy a szülés miként megy végbe a delfineknél. A szülő delfin úszik a középpontban. Körülötte körbe-körbe úszik 2-3 nőstény delfin, akik meg-megérintik őt – mint a bábák vagy a dúlák. Ez után, mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nőstény delfinekből álló csapat úszkál, akik beszélnek a szülő delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülő delfint mindenféle veszélytől. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a békét a nők világa számára a szülés ideje alatt.
A delfinekhez hasonlóan, az embereknél is így kéne történjen. A bábák mindig a nők rendelkezésre álltak, akár tradicionális bábákról, akár egy idősebb tapasztaltabb környékbeli nőről beszélünk – tehát mindig is léteztek bábák. Bizonyára ismerik a bába szó francia megfelelőjét: „sage femme“, ez pedig bölcs aszszonyt jelent, vagyis a bába volt a falu bölcs asszonya. – A dán kifejezés, a bábára az „öre more“, ami annyit jelent, hogy földanya; ő volt az az asszony a viking faluban, aki „két lábbal állt a földön“ és a falu többi nőtagja mind tisztelte őt.
A bába izlandi megfelelője a „fény anyja“. A lényeg mindebben az, hogy a történelem során mindig is léteztek olyan nők, akik törődtek nőtársaikkal, gondozták, védelmezték őket. A többi nő nagyon tisztelte ezt.
Japánban születésházak vannak. A születésház egyben a bába otthona is. Minden asszony eljön ebbe a házba. Nemcsak akkor, ha várandós vagy ha szül, hanem mindenféle női problémával ide fordulnak, például, ha a férjük bántalmazza őket, vagy bármi egyéb gondjuk van. Néhány évvel ezelőtt hatalmas földrengés volt Japánban, és az egyik nagyváros egyik születésháza a földdel vált egyenlővé. A többi ház is romba dőlt. A legelső ház, amit a környéken újjá építettek, a születésház volt. A környék nő és férfilakossága együtt építette újjá azt a házat, annyira fontos volt számukra.
Nos, amint tudjuk, úgy 200 évvel ezelőtt a férfiak is belekeveredtek a szülési szituációba, és a szülészorvosok megjelentek a szüléseknél, és fokozatosan átvették a hatalmat és az ellenőrzést. Mi férfiak ellenőrzésünk alá akarunk hajtani minden olyan körülményt, amitől félünk. Ha félünk valamitől, azt mindenképpen ellenőriznünk kell.
Nagyon ortodox orvosi, tudományos és perinatális képzésben részesültem, aztán kutattam, praktizáltam, majd a WHO munkatársaként Koppenhágába kerültem, ahol találkoztam egy dán bábával, aki megkérdezett, hogy részt vettem-e valaha a praxisom alatt egy otthonszülésnél. Mondtam, hogy nem. A legtöbb orvos Magyarországon, Németországban, az USA-ban vagy bárhol máshol, soha nem látott otthonszülést. Ez a bába, egy nagyon bölcs asszony volt – „sage femme“ – azt mondta nekem, hogy el kell mennem és látnom kell egy otthonszülést. Ő mindent elrendezett, így lehetőségem nyílt elmenni a szülésre.
Ez az esemény a reveláció erejével hatott rám, megváltoztatta az életemet. Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“
Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nőt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erőre.
Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.
Valójában a probléma nagyobb ennél. A férfiak évezredek óta megpróbálják ellenőrzésük alatt tartani a nőket. Ez igazából vicces, nem tragikus.
Shakespeare szerint, nagyon okos az a férfi, aki biztosan tudja, hogy ő a gyermeke igazi apja.
Látják? Bezárjuk börtönökbe a nőket csak azért, hogy bizonyosak lehessünk benne, hogy senki más, csakis mi magunk lehetünk a születendő gyermek apja.
Sok mindent megteszünk azért, hogy ellenőrizzük a nők reproduktív viselkedésformáit. A várandósság és a szülés ellenőrzése része ennek a folyamatnak. Tehát a szülészeti gondozás jobbára a szülés, a vajúdás és a nő ellenőrzéséről szól.
Mit gondolnak, miért erősködnek, hogy a szülés a kórházban történjen? Mivel a kórház az „én“ – az orvos, a férfi – felségterületem. „én orvos vagyok, mindent ellenőrzök, ami a kórházban folyik.“ Ha én, mint orvos elmegyek az ön otthonába, ön van hatalmon, jogában áll kidobni engem. Én, mint orvos nem uralhatom, ellenőrizhetem teljesen a helyzetet. Ez az, amit az orvosok nem szeretnek. Ezért nem szeretnek az orvosok beteghez vagy vajúdóhoz házhoz menni, mert nem uralhatják tökéletesen a szituációt.
Soha semmilyen tudományos adat nem támasztotta alá a szülések kórházakba való áttelepítését. Ez nem egy tudományos kutatási eredményeken nyugvó döntés és cselekedet volt.
Mi orvosok uralni akarjuk a vajúdást és a szülést; a hátára fektetjük a nőt, ami a tehetetlenség és a megadás testhelyzete. Az, hogy ő a hátán fekszik, én pedig a terpesztett lábai közt állok, azt sugallja, hogy teljesen uralom őt. Ez a lehető legrosszabb szülési testhelyzet. Azt akarják, hogy a kutatási alapokon nyugvó kezelésről beszéljek?
Bárhová mehetnek a világban, legyen az kórház vagy születésház, ott, ahol azt javasolják, hogy a vajúdó nő a hátára feküdjön, ott nem beszélhetünk tudományos kutatási alapokon nyugvó kezelésről.
Abban az időben, amikor a fejlettebb államokban a szülés átkerült a kórházakba, az emberek kezdtek jobb körülmények között élni. Javult a táplálkozás, a lakáskörülmények stb. Ekkor rájöttünk arra is hogy uralhatjuk a vajúdást és a szülést.
És a nő? – Rájött, hogy a családtervezés által uralhatja a fogamzást is! Innentől kezdve a nők nem szültek 15 gyereket, csak kettőt. És nem akkor szültek mikor 14 vagy 50 évesek voltak, hanem nagyon optimális időben.
Tehát mindezen szociális változások, amelyekről beszéltem, javították a csecsemő és anyahalálozási arányokat. Mindkét arány meglehetősen csökkent. A szülés bekerült a kórházakba, és az orvosok hangsúlyozták, hogy a statisztikák pozitív alakulása nekik köszönhető. Ez nem igaz!
Ez azért nagyon fontos, mert sokszor fogják ugyanezt hallani magyar orvosoktól.
Nekem sokszor mondták már. „A kórházba jönni, használni a különböző gépeket, az EKG-t, a CTG-t stb. ez modern, ez fejlődés, nem akarunk visszafelé lépni.“ – mondják. De tévednek. Nem az ultrahang és az EKG alkalmazása miatt csökkent a halandóság. Hanem a jobb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, a jobb családtervezés és igen, bizonyos értelemben a jobb orvosi ellátás miatt is. De nem az ultrahang alkalmazása miatt, hanem pl. az antibiotikumok miatt vagy a biztonságos vérátömlesztés miatt. Ezek valóban nagy vívmányai az orvostudománynak. Ezek csökkentették valójában a halandóságot. De leginkább a szociális változások.
De – amint a világon egyre többen felfedezik –, ahogy az orvosok egyre jobban uralják a szülést, a nők úgy veszítik el azt. Elvették tőlük a saját testük ellenőrzésének, uralásának a jogát. Ez a magyarázat a medikalizáció elleni reakcióra. És ez szorosan kapcsolódik a bábákhoz is. A bábák és a nők a szülés humanizálását követelik. Tegyük emberibbé a szülést! Ez azt jelenti, hogy a szülő nő kell a központban legyen, nem pedig az orvos.
A bába feladata a szülés kísérése, nem pedig az orvosé. A szülés természetes része egy normális életciklusnak, a várandósság nem betegség, az esetek több mint 80%-ban nincs is szükség orvosra vagy sebészi beavatkozásra.
A magyar professzorok azt mondták nekem, hogy milyen jó itt a helyzet, hiszen itt több mint egy orvos van jelen a szülésnél Ez őrület! Nézzék! Képzeljék el, hogy egy magasan képzett szülész van jelen a szülésnél.
Ez kb. olyan, mint amikor szórakozni akarnak menni a párjukkal és az egészséges 2 éves gyermekük mellé egy sebészorvost hívnak babysitternek. Ez őrület! Eszméletlen sok pénzbe fog kerülni, és ha a gyermekük elfárad és sírni kezd az orvos teleinjekciózza nyugtatókkal és medikalizálja a babysittinget. Ugyanilyen őrültség egy szülészeti sebész részvétele egy normális szülésnél. Még az is nagyon furcsa, ha egy orvos van jelen a szülésnél… Önök szeretnék, ha egy orvos jelen lenne és bámulná önöket a hálószobájukban mikor a partnerükkel szeretkeznek? A dolgok mûködhetnek rosszul a szexben is! Különböző fertőzéseket kaphatnak AIDS-t, gonorrheát stb., tehát állítsunk egy orvost a hálószobákba is!
Hogy megmondja, hogyan csináljuk! Ez esztelenség! De ez történik Magyarországon, azáltal, hogy ezek a jól képzett orvosok ott állnak a normális szüléseknél.
Ami most történik az, hogy a szülés humanizálása egyre inkább előretör, Németországban, Skandináviában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban stb., és ez egyre közeledik, közeledik, de nem éri el a Szovjetuniót.
15 év alatt számos alkalommal jártam az Szovjetunióban konferenciákon, gyûléseken, találkozókon, kórházakban stb. így tudom milyen a szovjet gondozási modell. Ez pontosan olyan, amilyennel ma Magyarországon találkozunk! Ma szovjet szülészeti gondozási modell uralkodik Magyarországon. Csak figyelem, hogy mi történik Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és a többi olyan országban, ahol még a szovjet gondozási modell él.
A változások megindultak. De a folyamat nagyon nehéz. Miért? Mert a szovjet rendszerben az orvos maga az Isten! Az orvos rendelkezik az összes hatalommal és ellenőrzéssel, több pénzt keres, ő végzi a sebészi beavatkozást és ő a hős. A bábák a szovjet rendszerben az orvosok rabszolgái. Nincs kórházon kívüli szülés a Szovjetunióban – mondták. De ez nem igaz! Mindig mindenhol létezik a világon otthonszülés. 20 évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban, és tanúja lehettem egy otthonszülésnek.
Egyik nyáron lementem a Fekete tengerhez és vízben szülést is láthattam Igor Tcsakovszkival, ha ismerik a nevét. Tehát a saját szememmel láttam, hogy ilyesmi még a Szovjetunióban is megtörténik. Mindig vannak ilyen kis titkok, bár a kormány mindent megtesz azért, hogy ezeket megszüntesse, mivel mindenki a reguláris rendszer része kell, hogy legyen.
Nos, ugyanez van ma Magyarországon.
Ezért találkozunk azzal, hogy megbüntetik azokat az embereket, akik ki akarnak lépni ebből a rendszerből. Tehát még nem mondható el, hogy Magyarországon valóban humanizált szülési lehetőségek lennének. Ez az, ami itt most történik.
Tudják két nappal ezelőtt repülővel érkeztem ide; sokszor utazom Európában – de most más volt. Bejöttem az épületbe és volt egy nagy jel: „EU állampolgárok erre!“ Egyébként a parlamenten is magyar és EU zászló lengedez. Hurrá az EU-ban vagyunk! De… Volt valami érdekes. Ha Dániából Franciaországba, Olaszországba, vagy bárhová máshová utazom és leszállok a gépről, senki sem állít meg, hogy megnézze az útlevelemet. Csak besétálok mert az EU-ban vagyok. De a budapesti reptéren két napja megállítottak, hogy megnézzék az útlevelemet! Ez egy EU ország! Igaz, 10 évvel ezelőtt, ha én következtem az útlevél ellenőrzési sorban, akkor a vizsgálat 20–25 percig tartott. Most mindössze 2 perc volt.
OK, Magyarország fejlődött.
De a reptéri rendszer megváltoztatása egy dolog, a gyermekszülés megváltoztatása egy másik. Az emberek, akik a szülést ellenőrzik, nem akarnak változást. Ezt onnan tudom, hogy tavaly itt jártam egy találkozón, ahol jelen voltak a minisztérium emberei, különböző professzorok stb., és elmondták, hogy nem akarnak változást, és mindent megtesznek a változások megakadályozására.
Milyen változásokra van szükség Magyarországon ha valóban az EU-hoz akarnak csatlakozni, és ha humanizálni akarják a szülést?
Változtatni kell! Mondhatnak a miniszterek és a professzorok bármit arról, hogy ez a rendszer milyen jó.
Mondják meg nekik, hogy 27 olyan európai ország van, ahol kevesebb baba hal meg a perinatális időszakban mint Magyarországon. Értik ezt? A perinatális mortalitás 27 európai országban kisebb, mint itt, vagy más szavakkal, a 27 ország közül Magyarországon a legmagasabb a perinatális mortalitás. Azt is mondják el nekik, hogy Magyarországon a perinatális időszakban több anya hal meg, mint 22 másik európai országban.
Látják tehát, hogy a kormány és az orvosok nem mondhatják, hogy minden rendben. Semmi nincs rendben! És persze azért is szükség van a változásra, mert harmóniába kell kerülniük az EU-val.
Tehát meg kell változtatni a rendszert, mivel túl sok baba és anya hal meg, mivel a törvény szerint összhangba kell kerülni az EU-val, és azért is, hogy az önök társadalma szabaddá és demokratikussá válhasson. Egy szabad és demokratikus társadalomban a nők és családjaik választhatnak, hogy milyen szülést szeretnének. Egy szabad társadalomban a nagy és fontos emberek nem mondhatják meg önöknek hogyan szüljenek.
Ezt a nő kell eldöntse! Akarják, hogy a kormány vagy valamelyik orvosprofesszor megmondja milyen testhelyzetben szeretkezzenek kedvesükkel? Ugye, nem! Ezért ne szabják meg azt sem, hogy milyen szülést akarnak. Önnek kell választania, és a kormánynak és a profoknak az a dolga, hogy tiszteletben tartsák az ön döntését.
Tehát mindez valójában a demokráciáról szól.
S ez problémát jelent Magyarországon! Az elmúlt 50 évben szovjet ellenőrzés alatt éltek, előtte német ellenőrzés alatt éltek, azelőtt is folyamatos ellenőrzés alatt éltek, tehát mindig mások mondták meg, hogyan éljenek.
És ez így ment századokon át. Most végre szabadok. De meg kell tanulniuk szabadnak lenni. Meg kell tanulniuk dönteni, választani és változtatni. És a kormány tagjainak, az egyetemek és a kórházak professzorainak is le kell szokniuk az autokrataságról, és demokratává kell válniuk. Ez egy hosszú és nehéz folyamat. Nem fog holnapig megtörténni. De a folyamat már beindult és folytatódni fog. Nagyon fontos, hogy mi fog történni a szüléssel, mivel a szülés milyensége tükrözi az egész társadalmat.
Ha egy magyar asszony azt tanulja meg szülése alatt, hogy teste rosszul mûködik, mivel nem tud gyógyszerek segítsége nélkül szülni, akkor azt fogja hinni, hogy mivel rosszul mûködik a teste, szüksége van ezekre az eljárásokra. És az oda vezet, hogy a nők félni fognak és nem hisznek majd saját testükben, és azt teszik majd, amit a vezetők mondanak.
Tehát a szülés megváltoztatása az egész társadalmat megváltoztatja.
Milyen változásra van szükség?
Először is tájékoztatni, okítani kell a nőket.
Magyarországon az ma a legnagyobb gond, hogy a magyar nép csak egyfajta szülést ismer. A szovjet szülést.
Én sem tudtam milyen egy igazi természetes szülés, míg nem láttam. A magyaroknak meg kell tanulniuk, hogy többféleképpen is lehet szülni, nemcsak a szovjet módon. El kell mondani a tévében, rádióban, az iskolákban, hogy mi is a szülés valójában. A folyamat nagy részét tehát a magyarok ilyen téren való tájékoztatása, felvilágosításajelenti. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szülés egy normális életesemény, és hogy az esetek többségében – több mint 80%-ban – semmilyen probléma nem adódik.
Szükség van tehát erre a felvilágosításra!
A szülési szolgáltatások kidolgozását és megtervezését nem szabad a minisztériumra és a professzorokra hagyni. Mivel ők a szovjet rendszert kedvelik, s ha rajtuk múlik, nem lesz változás.
A női mozgalmaknak, a politikai csoportoknak, a bábáknak harcolniuk kell azért, hogy ennek a kidolgozási folyamatnak részesei lehessenek. Ha Nyugat-Európában változtatni akarnak a szülészeti ellátáson, akkor nyilvános találkozókat rendeznek a parlamentben, és bárki eljöhet, hogy elmondja a véleményét arról, milyen változtatásokra van szükség. A bábák és a nők képviselői beszélhetnek a parlamentben.
Ezek után a parlament elmondja a minisztériumnak, hogyan változtassanak.
Tehát az emberek ellenőrizhetik a változások menetét. Ez sosem történt meg Magyarországon, de meg kell történnie! Ne feledjék, az egészségügyi miniszternek az emberek egészségét kell védelmeznie, nem pedig az orvosok érdekeit. Ezt meg kell változtatni.
A befolyásos orvosok és a minisztérium emberei túl közeli viszonyban vannak egymással.
Egy másik fontos változtatnivaló Magyarországon: ne képezzenek annyi orvost. Túlságosan sok orvos van Magyarországon. Több orvosuk van, mint Nyugat Európának, ezért az orvosok olyan feladatokat is végeznek, amiket nem nekik kéne, mint pl. normális szülések levezetése.
Gondot okozhat, hogy valamit kezdjenek ezzel a sok orvossal, de ha kevesebbet képeznek, talán 20 év múlva kevesebben lesznek.
A következő lépés. Fel kell támasztani a bábaságot Magyarországon, mivel az teljesen perifériára szorult.
A magyar bábák a szovjet szülészeti rendszerben dolgoznak. Éveken át, míg a WHO-nak dolgoztam, bábakonferenciákat szerveztünk, és ezekre meghívtuk a világ bábáit. De minden egyes konferencián a Szovjetuniót egy férfi orvos képviselte. Én erre azt mondtam nekik: „Nem, nem! Küldjenek egy bábát!“ – erre tipikus szovjet válasz jött: „OK, nem gond.“– majd újra egy orvost küldtek.
Évek múlva ravaszabbak lettünk, és Szentpétervárra a bábaiskolába szerveztük a konferenciát, így nem tudták a bábákat távol tartani. Ez volt az első alkalom a Szovjetunió történetében, hogy szovjet bábák eljutottak egy nemzetközi konferenciára.
E konferencia célja az volt, amit Magyarországon is meg kell érteni: a bábaság egy teljesen független szakmává kell váljon. Nem az orvosoknak kéne a bábákat tanítani, hanem a bábáknak kéne a bábákat képezniük.
A koppenhágai bábaintézetben egyetlen orvos sem tanít, csakis bábák képzik a bábákat. Bábaságot tanítanak!
Ha orvos tanítja a bábákat, nem bábaságot fognak tanulni, hanem azt, hogy miként legyenek az orvosok rabszolgái. Ez két különböző dolog! Tehát a bábákat függetlenné kell tenni, a státuszukat pedig egyenlővé kell tenni az orvosokéval.
Ez nem lesz könnyű. Több bábát kell képezniük, mivel túl sok orvosuk van és túl kevés bábájuk.
Tudják, hogy Angliában kb. 1000 szülész-nőgyógyász orvos van és kb. 30 000 bába? Ugyanez a helyzet Hollandiában, Dániában és Skandináviában is.
Látják? Nagyon érdekes, hogy az orvosok Magyarországon azt mondják, hogy azért van szükség az orvosok jelenlétére a szülésnél, mert azt akarják, hogy az biztonságban folyjék le. Erre én azt mondom, hogy ez egy érdekes állítás. Európában kevesebb babát és anyát veszítenek el, mint Magyarországon.
Skandináviában az esetek 75-80%-ban a bába kíséri be az anyákat a kórházba, ő gondozza, ő látja el tanácsokkal, kíséri a szülést s az anya nem is találkozik orvossal. Ez, az összes szülés 75-80%-ára jellemző! És kevesebb babát veszítenek el, mint önök itt Magyarországon. Hát, hogy mondhatják, hogy biztonságosabb több orvos jelenlétében szülni?!
A legbiztonságosabb tehát az a szülés, ahol nincs jelen orvos. Tehát, több bábát kell nevelniük!
De arra is szükség van, hogy a várandósság, a vajúdás és a szülés alatti eljárás tudományos kutatási bizonyítékokon alapuló legyen.
Ez azt jelenti, hogy amit tesznek, az összhangban kell legyen a legjobb tudományos információkkal.
Egy nagyon jó példa van arra, hogy Magyarországon a gyakorlat nem ilyen. Ez a gátmetszésről szól. Nem tudom, hogy áll ma a helyzet, de néhány évvel ezelőtt a Semmelweis egyetemi kórházban jártam, körbevezettek, majd volt egy beszélgetés, ahol megkérdeztem a professzort, hogy hány nőnél végeznek gátmetszést. Erre ő furcsán nézett rám, és azt mondta: „Mindegyiknél.“ Erre én visszakérdeztem, úgy érti, hogy a szülések 100%-a gátmetszéssel történik? Erre ő: – Igen!
Az egyik fiatalabb orvos mosolyogni kezdett és magyarul mondott valamit a profnak. Én megkértem, fordítsák, amit mond. Azt mondta, hogy néhány nappal azelőtt, egy nő rögtön a kórházi felvétel után megszült, ezért rajta utólag kellett gátmetszést végezzenek! Ez egy extrém példa, de a tudományos adatokból tudjuk, hogy az esetek maximum 20%-nál lehet indokolt a gátmetszés. Sőt, valójában az esetek 5%-nál van valóban gátmetszésre szükség.
Azon a beszélgetésen az orvos azt mondta, ha nem vágnak, több szakadás lesz. Nem!
Kevesebb szakadás lesz, ha nem vágnak!
Azt mondta, több vérzés lesz, de én azt mondtam, nem, kevesebb. Sőt kevesebb szexuális probléma lesz, ha nem vágnak. Minden egyes érv, amit a magyar orvosok a gátmetszés mellett felhoztak, tudományosan megalapozatlan volt. Nem rendelkeznek helyes tudományos információkkal. Erre pedig szükség van!
Láttam 1-2 évvel ezelőtt az otthonszülésről szóló levelet, amit a szülészorvos társaság küldött a kormánynak. Tele volt tudományosan hamis állításokkal. Rossz tudományos információval rendelkeznek az otthonszülésről, a gátmetszésről stb.
Ezek nem gonosz emberek. Csak rossz információkkal rendelkeznek, mivel 50 évig az ismert rendszerben éltek.
Tehát a magyar változtatásokhoz legjobb lenne megtalálni a helytálló tudományos adatokat, és felhasználni azokat a változtatások véghezviteléhez. Ez nagyon fontos!
Más. Egy demokráciában, a hatalom embereinek a tetteit átláthatóvá kell tenni minden ember számára. Semmi sem történhet zárt ajtók mögött. De Magyarországon rengeteg zárt ajtó van a minisztériumokban és mindenhol.
Ez azért van, mert 50 évig így volt a Szovjetunióban is. Ki kell nyitni ezeket az ajtókat.
Meg kell szerezni minden infót arról, hogy mi történik a kórházakban. Mi a császármetszések, szülésmegindítások stb. aránya, mi a valós gyakorlat? A halálozási arányok?!
Hány ember tudja, hogy 1000 baba hal meg évente a szülészeteken? Nem az otthonszüléseknél, hanem a kórházakban! Tudják ezt az emberek?
Számos baba előre nem látható események miatt hal meg, de jelentős részüknek nem kéne meghalnia, haláluk megelőzhető lenne. De ezt soha nem fogják megtudni, mert ez az információ zárt ajtók mögött marad. Ezt meg kell változtatni! Minden, ami a kórházakban történik, átlátható kell legyen az emberek részére.
A magyar nőknek ki kell vívniuk a jogot, hogy eldönthessék, hol, hogyan és kinek a jelenlétében akarnak szülni. Más országokban ez teljesen normális.
Évekkel ezelőtt Németországban 1 szülésotthon létezett, ma több mint 70 van. A német bábák 1/3-a független, kórházon kívül dolgozik. 10 év alatt drámai változás történt Németországban. Tudják miért?
A német orvosok megpróbálták elérni a kormánynál, hogy a nők ne választhassanak a szülés módjával, jelenlévőivel és helyszínével kapcsolatban. Megpróbálták rávenni a politikusokat egy új törvény megalkotására.
Erre a német nők fellázadtak: Oh, Istenem, megpróbálják korlátozni a szabadságunkat!
Mérgesek lettek. Mindenki arról beszél, hogy az orvosok milyen hatalmasak, milyen erősek.
Én tudok náluk erősebbet: a mérges asszonyokat.
A nők megakadályozták az új törvénytervezetet, s mivel a mozgalom megindult, a változások is elkezdődtek. Ez történt Új-Zélandon és más országokban is. A bábák és a nők együtt változtattak. Ez kell Magyarországnak is! A magyar nőknek harcolniuk kell a jogaikért. Akkor, amikor a magyar nők teljes joggal dönthetnek majd a saját testükkel és szülésükkel kapcsolatban, akkor, és csakis akkor lesz Magyarország szabad.
 – Köszönöm!

Read Full Post »

Van egy olyan weboldal, hogy http://www.anyacska.hu – ismeritek? Kersztény anyuka oldala, érdemes belekukkantani. Már csak azért is, mert nemrég egy pályázat is meghirdetésre került az oldalon.

íme:

Pályázat
Az anyacska.hu bizonyságtételeket vár három témában maximum két A4-es oldal terjedelemben. A díjakat mindhárom témában külön kiosztjuk. Beérkezési határidő 2010. július 31. Mivel rendkívül kevés pályamű érkezett, talán a nyári szünet miatt, a beadási határidőt meghosszabítjuk Szeptember 30-ig.

  1. I. díj: 10000 Ft pénzjutalom és egy könyv
  2. II. díj: 5000 Ft pénzjutalom és egy könyv
  3. III. díj: Könyvjutalom.

Valamennyi írást megjelentetjük a honlapon, amely megfelel az alább felsorolt szempontoknak:

1.Pályázat: Olyan édesanyák beszámolóit várjuk, akiknek legalább három gyermekük van. A legkisebb 8 éves koráig otthon maradtak, vagy otthon végeztek kereső tevékenységet. A pályázatnak tartalmaznia kell azt, hogy milyen szempontok vezették a házaspárt a gyermekvállalásban, hogyan tudták megoldani a család ellátását lecsökkent jövedelemből. Kérem, hogy tüntessék fel a nevüket, lakcímüket, és azt, hogy milyen név alatt szerepelhetnek a honlapon. A pályázatokat a palyazat@anyacska.hu és az agostonneani@gmail.com címekre várjuk.

2. Pályázat: Olyan édesanyák beszámolóit várjuk, akiknek valamilyen szoptatási problémájuk volt, de sikerült megoldani. Kérem, hogy tüntessék fel a nevüket, lakcímüket, és azt, hogy milyen név alatt szerepelhetnek a honlapon. A pályázatokat a palyazat@anyacska.hu és az agostonneani@gmail.com címekre várjuk.

3. Pályázat: Olyan házaspárok beszámolóit várjuk, akiknek komoly válság jelentkezett a kapcsolatukban, de mégsem váltak el, és ma boldogan élnek együtt. Kérjük részletezni, hogy milyen szempontok miatt maradtak együtt a nehézségek ellenére is, és hogy Isten hogyan adott erőt a folytatáshoz. Kérem, hogy tüntessék fel a nevüket, lakcímüket, és azt, hogy milyen név alatt szerepelhetnek a honlapon. A pályázatokat a palyazat@anyacska.hu és az agostonneani@gmail.com címekre várjuk.

Read Full Post »

Áron 6 éves!

A múlt héten volt a mi NAAAGY fiunk 6. szülinapja. Már számolgatta a napokat, mikor lesz elseje, mert nagyon várta ezt a szülinapot! Bizony hihetetlen, hogy eltelt már 6 év mióta megszületett. Hogy vártuk 6 éve ezt a napot! Bár nem hittük, hogy hamarabb fog megszületni, mint negyedike, mert akkorra voltam vele kiírva. épp hogy leállamvizsgáztam 38 hetes pocakkal és vártam a diplomaosztót, ami 3-án volt. 28-án voltam dokinál, azt mondta, egy hét múlva még tuti találkozunk. Semmi jele a baba készülődésének. huhh, mondtam magamban, akkor még ott leszek a diplomaosztómon! Aztán 29-én volt a középső öcsém ballagása. Tennék be róla képet, ha digitális lenne, mert olyan kicsi volt a pocakom, hogy senki sem mondta volna meg, hogy utolsó naposak vagyunk! 30-án még reggel elindultam leszedni a borsót, de a lelkipásztorunk felesége leállított – még megszülsz itt a kertben, mondta! Na délelőtt már éreztem komoly összehúzódásokat. Aztán egyre gyakrabban. Ebéd után elkezdtem figyelni.. rendszeresek! még jó, hogy a férjecském pont otthon volt éjjeles után. délután 4-re már 10 perces összehúzódások voltak, így visszamondta az aznapi éjjeles műszakot és 5 után már úton voltunk a kórházba. Persze “túl hamar” jöttünk. az ügyeletes doki, mikor megvizsgált olyanokkal riogatott, hogy nem is biztos, hogy ebből szülés lesz. na mondtam magamban, én innen már haza nem megyek, csak babával! Hát 9 után beengedték hozzám A-át is, így legalább nem voltam egyedül. Nagyon lassan haladtunk… azt hittem sosem lesz vége. Éjjelre már annyira kimerültem, hogy két fájás közt bealudtam… aztán mikor elcsipték a magzatburkot, na jól felerősödtek a fájások (majd szétszedtem A-át) és nagy sokára megszületett Áron, hajnal felé, negyed 4-kor. nagyon sírt, de mikor a hasamra tették, megnyugodott. Én viszont annyira szenvedtem a varrásokkal – mert közben már varrtak, hogy nem igazán tudtam akkor ott gyönyörködni benne. Az igazság az, hogy nagyon nehéz szülésként éltem meg – jobbra számítottam. így mikor a szobán először kihozták, olyan furi érzésem volt. Sirattam azt a pici kis mocorgó bébit, aki a pocakomban volt – hogy már nincs ott. és úgy néztem a kisfiamra, mint egy pici csomagra, akiről most már éjjel nappal gondoskodni kell. Több napba telt, mire feldolgoztam magamban, hogy ő ugyanaz a picur aki sokáig ott mocorgott a pocakomban. Tudom, furin hangzik ez így, de ez volt. Aztán Áronunk besárgult, de nagyon. Határértékkel engedtek haza a kórházból, de 5 nap múlva még mindig vészesen magas volt a bilirubin szintje a vérébe így visszakerültünk a kórházba, a gyerekosztályra. Gondolhatjátok gyermekágyasan 2 hetes babával… annyit sírtam! Infúziót kapott, és végül három nap után hazaengedtek, mert amúgy minden eredmény okés volt és akkorra már a szopizásba is belejöttünk. Szóval nehéz volt az indulás, el is döntöttem, hogy SOHA többet nem szülök, a többi gyereket örökbefogadjuk 😀 Ehhez képest elég gyorsan megszépültek az emlékek…. De akkor tényleg nagyon úgy éltem meg, hogy ez az egész szörnyű volt. Aztán nagyon sokat olvastam mindenről, ami minket érintett, és lassan sikerült mindent a helyére tennem magamban. Pl. csak utána tudtam meg, hogy a negativos anyukák szinte 100%-ig számíthatnak rá, hogy besárgul a csemetéjük, ha a baba pozitivos. És ha nehezen indul a szoptatás, nehezen megy le a bilirubin is. így aztán a második szülésre egészen máshogy készültem és sokkal gyorsabb, szebb és jobb volt minden.. na de ez már egy másik történet.
Hát így kezdődött Áron élete. Kár, hogy nincs digitális képünk a születéséről. Itt már egy éves, ezt a telefonnal fotóztuk anno.

És hogy milyen ő most? hm. nehéz elmondani, de megpróbálom. Nagyon érzékeny csemete – volt kitől örökölni. Mindenre érzékenyen reagál és sokáig dolgozza fel a dolgokat. Mikor Simont vártuk, egyik reggel pityeregni kezdtem az éneken, ami CD-ről ment és Áron is elkezdett sírni velem. Persze előtte mondtam neki, hogy azért sírok, mert nagyon szép az ének, megérintette a szívemet. Pár nap múlva rajzolt egy embert, ahogy nevet és folynak a könnyei is, és mondta, hogy ez itt ő, mikor sírt, mert olyan szép volt az ének… A másik oldalrol, meg nagyon nehezen megközelíthető, szóval nem az a hízelgő típus, aki rögtön belopja magát akárki szívébe. tartózkodó, félős és nehezen nyit. így aki tőle várja az első lépést, az csalódni fog. Kemény beszéddel szinte semmit sem lehet nála elérni, csak naagy-naagy szeretettel és türelemmel. És csak kedves szóval a kemény, durva beszédtől irtózik, sír és még inkább megkeményedik, dacos lesz. Ezért nem sokan tudnak vele egy hullámhosszra kerülni. Az akarata is jó erős, kitartó abban amit akar – reméljük, ez a későbbiekben még javára válik. Csak olyankor nehéz vele, mikor azt akarja, hogy minden úgy legyen, ahogy ő gondolja: pl. a játékban. De már szépen tanulja, hogy a dolgok nem úgy működnek. A tesóival nagyon jól elvan és igen szépen fogadta az érkezésüket, bár látom rajta, hogy belül megviselte őt és sok hónap múlva jött csak ki rajta. Örülök, hogy mikor 5 éves koráig nemigazán járt oviba (csak 3 évesen pár hónapot), mert így jól egymáshoz szoktak Jázminnal és azóta is csudijó eljátszanak együtt.

Simont is nagyon meg tudja nevettetni, bár néha kicsit túlzásba viszi a körülötte zsongást! És persze hogy összekapnak időnkét, de ez is jó arra, hogy megtanulják, hogyan kell a konfliktusokat kezelni. Amúgy nagyon szeret segíteni nekem is a konyhában, meg apának is kint, sokszor pont az a baj, hogy nem tudok mit a kezébe adni, mert dolgozni akar (persze feltétlenül valami felnőttes eszközzel)!

Amúgy pont 1-jén ünnepeltünk fagyival, dinnyével – lévén jó meleg. Aztán szombaton voltunk a monostori erődnél, ott lehetett sétahajózni is, hát mi főleg  ezért mentünk, ugyanis Áronnak ez volt az egyik vágya, a hajózás.

Áron első hajóutja a Dunán

Hát reméljük Isten kegyelméből belőle is nagyszerű ember lesz!

Read Full Post »

… szól az ének, vagyis megint egy szép éneket szeretnék veletek megosztani!

Ezt a tesóim énekelték nekünk a bababemutatón. Kár, hogy nem vettük fel videóra! Nagyon szép és bátorító ez az ének! Szeretettel ajánlom Máriának, akinek tegnap született meg a kisfia 😀

Read Full Post »

Megszületett

2009.december 14-én megszületett. A neve Simon. 3250 gramm, 51 cm, és egészséges.

Az anyuka is jól van. Apa is jelen volt a születésénél, csinált pár képet.

Read Full Post »

Older Posts »