Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘pocakos lét’ Category

IMG_0493   “Te megszólítasz,

  kihívást adsz nekem,
  nagy dolgot bízol rám

  és megajándékozol.

  Én visszariadok,
  habozok és kétségbe esem
  – tényleg énrám gondoltál Istenem?
  De mélyen bennem

  nő az erő és a bátorság,

  Felemelem szemem
és igent mondok Rád!”

Hát ezt éltük meg az elmúlt hetekben.

Különös ez az év… mit mondjak, már eddig is sok olyan dolog történt, amiről nem is álmodtam -ez most pozitív és negatív értelemben is igaz. Sokat vajúdtam magamban a nyár alatt a “hogyan tovább” -on. Mikor álljak újra munkába, meddig tanítsuk itthon a gyerekeket, hogy tudnék én is pénzt keresni, hová is kéne elköltözni, mit kéne kidobni, hogy végre elférjünk, kezdjünk bele valami vállalkozásba??? Meg hasonlók… Nem volt könnyű. Fáradt is voltam a nyáron, meg nagyon vágytam, kicsit kikapcsolódni, megpihenni is.

Hát aztán úgy lassacskán minden alakult, amire szükségünk volt, bár sokszor nem úgy, ahogy azt mi elképzeltük. Annak ellenére, hogy rengeteget főztünk be – ami azért sok időt elvesz, elég sok helyre eljutottunk.  Aztán a nyár végén jött egy fordulat az életünkben. Egy olyan, amiről a fenti idézet szól. Isten valami olyat bízott ránk, amire most nem számítottunk és őszintén megmondva egy kis időbe telt, mire örömmel tudtuk fogadni. Sok sok aggodalom és kérdés jött elő bennünk ezzel kapcsolatosan, de Istennek hála, ma már örömmel mondhatjuk: jövő tavaszra várjuk negyedik csemeténket!Nagyon sokat kellett imádkoznunk azért, hogy rá tudjunk hangolódni Isten tervére és ne csak a nehézségeket lássuk, hanem Isten áldását is mindezek mellett. Sokáig nem beszéltem az örömhírről, mert nem voltam kíváncsi a negatív reakciókra, de csodák-csodájára eddig még nem is volt ilyen. Annyi biztatást és megerősítést kaptam az igéből is! És már most egy csomó olyan meglepetésben van részünk, amikre nem is gondoltunk. Az egyik ilyen pont a Békési ifjúsági konferencia volt szeptember végén, ahová kettesben mehettünk el férjemmel. 13 éve voltam Attilával hasonlón, azóta nem nagyon. Szóval ez most nagyon jó volt.
Békésen együtt...

Békésen együtt…

Persze még most is sok bennem a kérdés, de már nem pánikolok, mert tudom, hogy fokozatosan majd minden letisztul bennünk, és meglesznek a válaszok a NAGY kérdésekre. Addig is örömmel és békében szeretném megélni ezt az áldott állapotot és gyönyörködni mindabban amivel megáldott az Úr.
 
Reklámok

Read Full Post »

Hát mégis írok, mert már nem bírom ki.

És mégsem született meg hamarabb ez a csemete, mint ahogy a  többi anno. Azért remélem nem húz rá sokat, mert nem kívánom a kórházi hacacárét (kétnaponta bejárni ellenőrzésre és nem tudhatom, hogy bent fognak vagy sem). Eléggé ingadozó lelkiállapottal várakozok itt…

Szóval ez már advent 3. vasárnapja lesz és én most nagyon-nagyon megélem az adventet, a várakozást a készülést. Le akarok írni egy szép idézetet ezzel kapcsolatban:

Tartsd magad,

Mert most az a leggazdagabb,

Ki várni érez, várni tud.

(Ady Endre: Ki várni tud)


Read Full Post »

Hát egyelőre még egészben vagyok… várom a nagy napot…  és izgulok… Talán leginkább azért hogy mi hogy lesz a gyerekekkel. De a napokban olyan gyakran tapasztaltam, hogy Isten mindent szépen elrendez előttünk, körülöttünk, hogy muszáj bíznom. Hiszen minden a kezében van. A mai napon is pont végeztem a két dokinál és elértem a buszt is, délutánra meg segítségem is volt  (köszönet Ingyikének!). És lassan minden olyat sikerül elintéznem amit még szülés előtt szerettem volna.

Arra gondoltam szavazást tartok! Vagyis nem is szavazás, hanem kérem lehet tippelni: szerinted mikor fog megszületni a csemeténk? Annyit elárulok, hogy a doki szerint már szépen el van készülődve a születésre, amúgy meg csak december 11-re vagyok kiírva. De nálunk eddig mindenki hamarabb érkezett… Szóval kki elsőnek eltalálja, az kap tőlünk egy pici ajándékot! Nos?

Read Full Post »

Várakozás

Hát nálam már advent van. Nem csak azért, mert legszívesebben már most karácsonyi dalokat hallgatnék, hanem mert várom egy gyermek megszületését. 😀 Most már komolyan készülök rá, mert időnként egész rendesen elkezdődnek valamiféle összehúzódások, és az előzőknél ilyen nem volt… Persze ennek ellenére még szinte semmi nincs készítve karácsonyra. Nem is tudom mi hogyan lesz… Nekem most az a lényeg, hogy arra minden kész, ha indulni kell a kórházba. De azért ha belegondolok még legalább egy hétre szükségem lenne hogy még ezt azt elrendezzek lassacskán – de az Isten jobban tudja mikor minek van itt az ideje.

Most annak örülök, hogy még itt lehettem a hálaadó ünnepségünkön. Vasárnap volt ugyanis, és olyan jó volt együtt lenni a többiekkel. A gyerekek is élvezték, főleg az ebédszünetet, mikor a nagy fiúkkal lehetett szórakozni 🙂 Én meg azt, hogy helyben voltunk, nem kellett délben hazacuccolni a gyerekekkel, hanem mindenestül résztvehettünk. Csak Jázminnal jöttem fel kicsit, ő aludt is egyet én meg ledőlhettem egy fél órára. Készült egy nagyon kedves kép rólunk, azt most ideteszem. Annak idején, mikor Jázmin volt a pocakomban Áronnal is készült hasonló… megkeressem?

Adjatok hálát az Úrnak mert jó, mert örökké tart szeretete!

Ezzl az igével írtunk a nagyokkal (vasárnapi iskolások) egy hálazsoltárt, amit fel is olvastunk a délelőtti Istentiszteleten.

És akkor lássuk három és fél éve ugyanebben a ruhában… Ez húsvétkor volt, ha jól emlékszem.

Itt még csak félidősen...

Read Full Post »

Húzós hét áll mögöttünk. De már vége és most melegfront van, szóval egész jól vagyok én is meg a pocaklakó is. ugyanis a hidegfrontokat nagyon megszenvedem. Hulla vagyok olyankor. Mindkét gyerkőc hidegfrontra született, szóval nézem előre az időjárásjelentést… A következő jövő hét szerdán várható de én megbeszéltem a picurral hogy még két hetet kibírunk utána jöhet! 😀

Viszont most már nem izgulok, mert lassacskán elkészült minden ami nagyon fontos (ha netán menni kéne), igaz a kiságy még nincs betéve, de az a legkevesebb. Szóval lassan várhatjuk mikor indulnak be az események… Izgi…

Addig is még akartam írni az én kis pocakos létem kedvenc “segédezközéről” a szopis párnáról, amit még júniusban szereztem be és azóta is naponta használom. Tényleg nagyon frankó dolog, ezzel alszom azóta is. Kb így:

09nov 002 Ez egy naaagy kifli alakú párna, aminek az egyik vége a fejem alatt van a másik meg a lábamnál. (Ezt a huzatot anyum varrta rá!) Olyan jól kitámaszt – szuper. Igaz sokszor így sem tudok már aludni, mert egyszerűen annyira fent van a baba, hogy nem birok szuszogni. Na de már nincs sok hátra, végül is ez már a 36. hét. Lassan remélem beilleszkedik a fejecskéje, mert hogy egy hete azt mondta a doki, hogy már megfordult. Azóta is magyarázom neki, hogy okos legyen és most már maradjon is úgy. Amúgy ez a kép a héten készült épp betegen pihenek, mert hogy életemben nem feküdtem ennyit, de most nagyon rákényszerültem mert semmit nem bírtam csinálni.

Amúgy a pocakom is nől. Itt egy másik hulla kép rólam – sajnos mostanság jobb nem készül… Megmértem, pont 100 cm a pocakom körbe. Jázminnal azért nagyobb volt, de azt hiszem akkor nem mértem, legalább is nem emlékszem rá.

A 36. hétben... kicsit betegen

Most már tényleg készülök a szülésre, megint olvasok meg kérdezek meg minden. Úgy szeretném ha legalább olyan jó szülés lehetne ez is mint Jázminnal volt! Bízok Istenben hogy minden rendben lesz és jól fog menni. Már a kórházat is felhívtam a papás szülés végett és mondták, hogy ha már kétszer ott volt a párom, nem kell mennünk felkészítőre. De bennem még van egy csomó kérdés, így holnap bemegyek – akkor van a felkészítő – persze Attila nélkül mert ő pont dolgozik. Amúgy is kíváncsi vagyok mi változott 3 év alatt…

Read Full Post »

Vagyis én, de az ugyebár többes számot jelent! Jó rendesen elkapott ez a valami. Iszonyúan fáj a torkom, köhögök, folyik az orrom, szóval minden! Nem influenza, hanem valami baci, így most szippantgathatom a Bioparoxot – jajj, hogy bokákolok tőle, de ki kell birni… Nagyon rossz így most, mert még annyit sem birok, mint amúgy és hát már az sem volt sok. De hát ez van. A gyerekek egyelőre jól vannak és remélem nem fogják elkapni. Az éjjel, mikor órák hosszat nem aludtam, azon agyaltam az ilyen betegség árthat-e a babának.. de remélem nem. Most már csak az jár a fejemben, hogy mikor fog megszületni… és hogy minden rendben legyen.

betekerve A gyerekek nagyon várják, mindketten választottak  nevet, amit ők adnának a pici jövevénynek, mert hát irtó sokat beszéltünk róla, mi legyen a neve. Remélem nem lesznek csalódottak, hogy nem az ő választott nevüket kapja majd. Sokat beszélgetünk róla, hogy anyának, meg apának kell elnevezni a kicsi babát. Ennek kapcsán aztán jönnek az érdekes kérdések, hogy ki lesz az én feleségem, meg mikor leszek apuka, meg ilyenek. Jázminnak újabban már nem apa lesz a férje (mert egy időben mindig azzal jött), hanem Áron. De ha Áron sem lehet akkor egy kislány az oviból! Na kezdhetjük a helyes erkölcsi alapok letevését illetve gondolkodás kialakítását, mert biztos vagyok benne, hogy óriási hatása van annak mit hall a gyerek egész kicsi korában erről a témáról. Így most azt hangsúlyozzuk, hogy csak akkor lehet valakinek kisbabája, ha már van férje 😀 Illetve felesége. És akkor majd belőlük is anyuka meg apuka lesz. Áron annyira beleélte magát, hogy a múltkor valaminek kapcsán azt mondta, hogy ő még nem akar meghalni, mert akkor nem lehet apuka! Szóval komoly témákkal foglalkozunk! De úgy gyönyörködöm benne, ahogy az a kicsi gyerekfejecske felfogja  dolgokat… Nagyon helyesek.

adamtol 038

Mostanában egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az esti Bibliaolvasásunkra is. Ha apa itthon van, igazi családi esemény. Áron már nagyon komolyan figyeli a történeteket és amit mondunk annak kapcsán. Be szeretném szerezni a Mesélő Bibliát. Ha ismeri valaki írja meg milyen a tapasztalata. A leírás szerint jónak tűnik!

Read Full Post »

A 33. hét

Hm.. hm… hát igen lassan telik az idő. nekem most tényleg NAGYON lassan telik a pocakos létet illetően. Sokszor azon kapom magam, hogy már alig várom, hogy megszülessen ez a csemete és már itt legyen köztünk, lehessen puszilgatni, ölelgetni… Valahogy ezek az utolsó hetek már nem könnyűek. Nagyon ki van purcanva a derekam és egy-kettő kifáradok, és akkor már csak vízszintesben lehet birni. Persze ez nekem nagyon idegesítő és látom, hogy a körülöttem lévők is csak értetlenül nézik, hogy mi van… hát hiába, ez van. Most viszont ezerrel elkezdem minden lehetségessel erősíteni magam: kalcium, magnézium, C-vitamin… Már fogok venni Magne B6-ot is, amit edig azért nem szedtem(meg hát semmilyen kismama vitamint nem szedtem rendszeresen), mert állandóan korgott a hasam. Még éjjel is! De most már inkább korogjon… vagyis nem hagyom korogni, eszek. Úgysem hiztam sokat, vagy 5 kilót, szóval ehetek amit csak akarok, amennyi csak belém fér… na mondjuk nem sok fér, mert minden helyet kisajátít magának ez a csemete szóval ettől nem valószínű, hogy elhízunk 🙂 .

Amúgy nagyon élvezem, hogy annyit mocorog és úgy igazán most tudok örülni neki, hogy kb. már minden rendeződött körülöttünk. Jól érzem itt magam, gyerekek is belerázódtak az új helyzetbe, ovizásba és talán Attilában is alakulnak a dolgok… Isten meghallgat.

Most hétvégén...

Most hétvégén...

És íme már a pocakunk is megnőtt, hiába mondja mindenki, hogy jéé, alig van pocakod… Én bizony érzem mekkorát nőtt és még fog… ajajj. Viszont jó tudni, hogy minden rendben van odabent és ha néha elfog valami miatt a félelem, vagy szomorkodni kezdek, csak ránézek a hűtőre, ahol ott mosolyog az én pici pocaklakóm, és máris erőt veszek magamon!

Most még itthonról dolgozgatok, de lassan ez is letelik, mert novembertől ismét anyaságin vagyok – ki gondolta volna ezt 3 évvel ezelőtt?

Szóval mégiscsak igyekeznem kéne élvezni ezeket az utolsó heteket 🙂

Read Full Post »

Older Posts »