Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Ötletek’ Category

…mert egyébként nagyon szeretünk alkotni. Csak mostanában nagyon háttérbe került ez a dolog. De a suliban meghirdettek egy pályázatot “A flakon második élete címmel”. Nem lehetett kihagyni. Jázminnal emberkéket csináltunk, Áron meg maga találta ki, hogy ágyút készít füsttel és tűzzel… Hát nyerni nem nyertünk, de legalább kipróbáltuk magunkat. Na jó, Jázminnak azért jócskán segítettem, de azért ügyes volt. Elég határozott elképzelése van arról, mit szeretne. Csak azt vettem észre, hogy nekem kevés hozzájuk a türelmem, pedig mikor egész gyerekcsoportokkal kell foglalkozni, megemberelem magam… hát ezen változtatni szeretnék. Amúgy nem csak az alkotásban vettünk részt, hanem a családi futóversenyen is ott voltunk a másik otthonoktató családdal együtt, de sajnos Áron nélkül, mert ő pont az előtte lévő napon belázasodott. Hát az első 3 közé nem jutottunk be, de talán úgy ötödikek lehettünk! Buli volt 🙂

A minap Simon is úgy gondolta, hogy most már ideje ecsetet ragadni. Hozta a kifestőt, és nem tágított addig, míg elő nem kerültek az ecsetek. Úgy örvendezett, hogy ő is festegethet! Még nincs 3 éves és ecsettel fest a kis lurkó! Na persze aztán már mindenki festett. Már Jázmin is elég jól csinálja egyedül, bár néha elfelejtkezik magáról és úgy használja az ecsetet, mintha fix lenne 🙂 -ilyenkor majdnem kilyukad a papir, de sebaj!

Na és hogy ne csak a gyerekek alkossanak, a hét elején összegyűjtöttem pár színes levelet, termést és elkészítettem az őszi ajtódíszt. Úgy élveztem!

Jázmin alkotása

Áron saját fejlesztésű ágyúja

Rajtvonalnál a családi futóverseny résztvevői

Őszi ajtódíszünk

Read Full Post »

Aki még nem próbálta ki a babzsákot, és szeretne benne heverészni, annak ajánlom figyelmébe ez a nemrég indult webáruházat: http://www.hobabag.hu/

Még két napig vásárolhatsz 20%-os kedvezménnyel!

A gyerekeink nagyon szeretik!

😀 😀 😀

Read Full Post »

Végre!

Hogy mit? ja! …Hát hogy végre én is csináltam őszi ajtódíszt (kopogtatót)! Minden évben megfordult a fejemben, de eddig nem jött össze. Tegnap elsétáltunk a nagyiékhoz és sokat bámészkodtunk, diót szedtünk és csodáltuk az ősz színeit és én annyira kedvet kaptam hozzá, hogy el is döntöttem, az este megcsinálom.

Az alapkoszorú már két éve megvan. A nagyiéknál szakajtottam egypár színes levelet, útközben letörtünk egy piros bogyós ágat az egyik fáról (nem tudom sajna, mi a neve), itthon meg levágtunk a tujáról egy ágacskát és már csak a gesztenyéket kellett elővenni 😀

Jujj de élveztem, hogy csinálhattam valami kedvemre valót!

És igy néz ki a bejárati ajtónkon!

Read Full Post »

Hát ez most egy kicsit kitérő bejegyzés, mert most csak ilyen kevésbé érdekes dolgokról fogok írni –  na jó kis figyelemfelkeltő mondat lett ez!

No, hát ez egy szép gazdag július, ami most is – mint minden évben 2004 óta – szülinapozással kezdődik. Nagy örömömre nem volt hőség, így nyugodtan készíthettem a fini tortát Áronnak: epertorta nem hagyományos módon. Még májusban tettem el a fagyóba epret erre az alkalomra, hogy igazi itthoni eper kerülhessen a tortába.

a szóban forgó torta és az ünnepelt...

íme a receptem:

A tortákat mindig eszerint csinálom, mert ez nagyon bevált recept:
5 tojásfehérjét egy csipet sóval és két kanát hideg vízzel habnak verni, majd hozzá 20 dkg cukor és az 5 jojássárgája, utána lágyan belekeverni 25 dkg lisztet és fél sütőport. Ezt egy nagy tortaformában 200 fokra betesszük sülni, 10 perc után kisebbre vesszük a hőmérséklet, kb 20 perc alatt megsül.
Mikor kihűl, a tortát két részre vágjuk (vagy háromra, kinek hogy sikerül).
A következő krém megy bele:
25 dkg túrót kikeverünk 3 dl tejszínnel(ami persze habnak van verve), hozzá egy vaníliacukrot és hozzákeverjük a fél kiló epret meg 25 dkg mascarponet. Ha van friss eprünk, hagyhatunk a díszítéshez is belőle. A lapokat megkenjük a krémmel, majd köröskörül bevonjuk vele, végül megszórjuk vágott mandulával. Nagyon jól néz ki és hát mondanom sem kell, olyan fini!

No hát a szülinapozás után sem unatkoztunk, mert azóta folyamatosan befőzünk. Mindenfélét, bár legtöbbször csak kissebb adagokban – amennyit győzök. így most életemben először csináltam feketeribizli lekvárt – amit nem passzíroztam le, hanem a botmixerrel pépesítettem és olyan finom zamatos lett! rögtön meg is kóstoltuk a házijogurtunkban megpumpálva pár szem nyers ribizlivel.

Aztán itt a sok cukkini, amit csodás módon mindig kapok valahonnan és amiből annyi jót lehet csinálni! Most épp a pizza tetejére is került, mivel paprika, paradicsom még nem igazán van. Hát nem csalódtam, nagyon jó lett. Az egyikre rákarikáztam, de mielőtt a pizzára tettem volna kicsit besóztam és állni hagytam. A pizzára rakva aztán megkentem olíva olajba kevert zúzott foghagymával -kép lejjebb.  A másik pizzára csíkokra vágtam, úgy is nagyon jó volt.

Szóval a cukkinit idén próbálgatom igazán ki minden félére és eddig még minden bejött, tegnap pl. a gombás husira vágtam össze a maradékot 🙂

Most a napokban lekvárt főzök, vagy savanyúságot teszek el. A lekvárokkal erősen kísérletezgetek: sokkal kevesebb cukrot teszek bele, mint otthon szoktuk, majd kiderül mi lesz belőlük.

Szóval ilyenek készülnek itt mostanában, és még jó sok minden fog… reméljük! Csak győzzük a gyerkőcök mellett! Ja, róluk majd legközelebb!

Read Full Post »

Hogy mit? hát hogy teszitek színessé a februárt? Már most jövök a kérdéssel, mert mindjárt itt a február, ami nekem mindig nagyon szürke és unalmas… és ha a nap sem süt, meg kint is hideg van, nos hát akkor elég nehéz átvészelnem. Ezért idén sokkal tudatosabban szeretnék ez ellen tenni. Úgyhogy jöhetnek az ÖTLETEK!

ezt a rózsát a szülinapomra kaptam és egy hétig gyönyörködtem benne - a mosogatóm mellett volt 🙂

És hogy láthassátok, eddig sem tétlenkedtem, leírom mi mindennel sikerült

Ezt is bimbósan kaptam és tegnap nyílt ki - most a gyerekszobában virít

eddig “feldobni” a mindennapokat. Először is, köszönet mindenkinek akitől virágot kaptam, mert ezek sorban nyiladoznak, illatoznak, ami nekem nagyon jólesik! Úgy tudok bennük gyönyörködni!
Aztán sikerült a múlt hétvégén egy szupi kis kiruccanás az én Ingyomkámmal: képzeljétek szülinapomra wellnessbe hívott – húú, hát nagyon jólesett. Életemben nem voltam még wellnessben, és utoljára a nászutunkon szaunáztam… és mióta Simon megszületett alig voltam valahol nélküle. Szóval ez szupi volt!
Most hétvégére meg egy jó kis mozizós délutánt szervezünk az ifivel. A múlt hét sem volt unalmas, meg úgy néz ki a mostani sem lesz az, de utána…

...hogy finom illata egy kis tavaszt varázsoljon a szürke hétköznapokba...

Na jó, hogy lássátok előre készültem -vagyis tényleg “dolgozom a projekten”- február 7-8 -ára beterveztünk egy kis családi kiruccanást. Remélem a férjecském is kap szabit és mehetünk a tesómhoz. Aztán nemsokára itt a valentin nap, házasság hete…. lehetne itt alakítani, szóval várom az ötleteket!!

Szerintem ugyanis ebben a hónapban a legnehezebb a gyerekekkel is, mert nincs semmi számukra érdekes ünnep amire mondjuk készülődni lehetne, kimenni sem sokat lehet, na meg hideg is van. Szóval ti hogy csináljátok?

Read Full Post »

…ez a mostani. Annyi minden történt már eddig is ebben a hónapban, ami felmelegítette a szívemet-lelkemet!
Először is a vasárnap délutáni alkalom a gyülekezetben, ami most főleg a nőknek szólt, a női imanap jegyében. A lélek ajándékairól beszélgettünk. mindenki kihúzott egyet a sok közül, és én úgy imádkoztam, hogy valami “nekem valót” húzzak. Hát a békesség lett az enyém. Hát tényleg az is lett, mert annyira biztatóak voltak azok a gondolatok! Így hangzott: a békesség a lelki nyugalom és derű állapota. Annak a jellemvonása, aki tudja, hogyan maradjon nyugalomban a vihar közepette. Aki Istenben bízik, és belső békéje van, amikor minden forrong körülötte. Valaki így mondta: “a hívők szomorúsága nem kisebb a hitetlenekénél, de a hívők teljes békességben maradnak, mert Krisztus bennük lakozik.” Egy igevers is tartozott hozzá, a 4. Zsoltár 9. verse, amely így hangzik: Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek! Húúú, hát ez nagyon kellett nekem. Ha valami nem okés körülöttem, bennem, rögtön megérzem az estékben, mert olyankor még elaludni sem tudok. Most is este van, amikor A még munkában és nem jó ilyenkor egyedül befejezni a napot… társ nélkül…
Szóval nagyon jó volt ez az alkalom, jo lenne, ha többször is volna valami ilyen, mert nekem nagyon hiányoznak a kicsit személyesebb közösségi alkalmak.
Nos, vasárnap délután még véget sem ért az alkalom, mikor megérkeztek Mariannék hozzánk! Nálunk voltak pár napig, ami nagyon izgi volt, már csak azért is mert 5 gyerek nyüzsgött az otthonunkban és nagyon sok közös témánk volt, amikről olyan jól esett beszélgetni. Persze ki is fáradtunk – én legalábbis nem sokat aludtam – neem egyik este sem beszélgettünk éjjelig, de Simon minden éjjel igen gyakran fent volt, és még mindig korán kel. A gyerekek is jókat buliztak. Kipróbáltak pl. egy ilyen jó kis cuccot:


Kint is tudtunk minden nap egy kicsit lenni, aminek szintén nagyon örülök! Megnéztük az unokatesómnál az “állatfarmot” is. Sajna ezekről nekem nincs képem, de Mariann bizti teszt majd fel párat…
Szerdán aztán együtt mentünk be a baba-mama klubba, ahol szintén nagyon jó kis csapat jött össze. Pepita vezetésével ilyen hangulatos kis lámpásokat alkothattunk a gyerekekkel.


Nagyon egyszerű elkészíteni: kell hozzá zsírpapír és szárított falevelek, na meg egy üveg, amibe belefér a teamécses. A papírt félbehajtottuk úgy tettük közé a leveleket: amiket ragasztószalaggal rögzítettünk, majd körbetekerve az üvegen összeragasztottuk. Ötlet innen: http://blog.mindennapraegyjatek.hu/index.php/2010/10/oszi-lampas/ Nagyon jó, azóta minden este világít a konyhaablakomban.

Read Full Post »

Ez az ősz most igazán szép! A múlt évi nekem nagyon nehéz volt, alig emlékszem valami szívmelengetőre belőle. Nem igazán tudom megmagyarázni hogy miért…

a mi asztali díszünk ... natúrosan

Most viszont kezdek “életre kapni” ebben a kellemes, színes őszben. És ahhoz képest, hogy a gyerekekkel szinte egész nyáron semmit sem készítettünk együtt, meg úgy direktive alig foglalkoztam velük, most végre sikerül ezt is belopni a napok áradatába. Mert végre van olyan is, hogy Simon egy rendeset alszik napközben, vagy éppen elmolyol valamivel. Szóval örülök. így most sikerült kicsit őszi hangulatot teremteni idebent is. Készítettünk papírdíszt az ablakokra, meg őszi fát, meg asztaldíszt, és faleveles akármit a konyhaablakra, ami kicsit most a függönyömet is helyettesíti, mert a szeptemberi ablakmosáskor azt is kimostam és szegény nem élte túl, totál szétszakadt… Ezt Jázminnal csináltuk, nagyon buzgón festegetett! A falevelek az ablakdíszből lettek kivágva, én meg festettem rá egy kis erezetet. Nagyon tetszett Jázminnak a dolog.

Előszedtünk jópár dalocskét, verset, meg mesét… hogy őszinte legyek nekem is jólesik újra mondogatni ezeket a gyerekkort idéző költeményeket! Mint a cinege cipője… ez volt a kedvencem kiskoromban. mindig úgy sajnáltam szegény kis cinegét… Amúgy ezek az ötletek nem ám csak úgy kipattantak az okos fejemből! Mindet innen-onnan szedtem össze,  a kedves anyukatársaktól. Csak a szárított faleveles ablakdísz a saját, arról viszont még nincs képem…

Már csak egyvalami nehéz ebben a hónapban: az óraátállítás miatt fél 5 – 5 körül ébrednek a lurkók! Eddig is nehéz volt 6-kor kelni, na de most! Remélem lassacskán sikerül átállítani őket…

Read Full Post »

Older Posts »