Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Ősz’ Category

Hát újra jövök pár gondolattal, pillanatképpel.
Rossz, hogy ezt kell írnom, de elég fáradt vagyok – amikor meg nem vagyok az, annyi a tennivaló, hogy sajna nemigen jutok ide írogatni, pedig jó lenne egy-két dolgot megörökíteni ilyen módon is…
A legnagyobb bohóckodik a legkisebbnek

A legnagyobb bohóckodik a legkisebbnek

Hogy mi is van velünk? Hát már egész jól vagyunk, de kicsit megszenvedtük ezt az utolsó hónapot. Folyamatosan változnak a dolgok, és én alig győzöm kitalálni, hogy is kezeljek egy-egy új helyzetet. Hannánk továbbra is nagyon édi – ahogy a gyerekek mondják, és továbbra is rajonganak érte, de elég sok nemalvást okozott nekem az elmúlt hetekben. Most már talán kezd enyhülni a dolog – a múlt héten vasárnap még egy filmet is megnéztünk Attilával, míg a gyerekek meséztek. Szóval ezek a nemalvások eléggé le tudnak rongyolni. Aztán meg augusztus végén itt volt a” hogyan tovább” gyötrődésének a súlya, míg végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak itthon fognak tanulni mindketten. Na hát az iskolakezdés még így is elég kemény volt, örültem ha estére normális állapotokban térhettünk aludni, nem hogy sikerüljön az, ami anno Simon mellett ment. Minden teljesen felborult én meg néha legszívesebben kifutottam volna a világból. De mégsem futottam (na persze, csak mert nem volt hová he-he), hanem itt vagyok és azon gondolkodom, hogy bír Isten minket elviselni, minden nyűgös bajunkkal, nyavalyánkkal, hibáinkkal, kétségeinkkel… Mert elég nehéz ebben a kis lakásban együtt élni 4 hangos gyerekkel a mindennapokat. Néha ledobnám magamról az egészet, mint egy rossz kabátot, de rájövök, hogy enélkül a kabát nélkül meg csak dideregnék a nagyvilágban…

kiscicáink - akik a szemünk előtt születtek

kiscicáink – akik a szemünk előtt születtek

Ilyenek vannak errefelé, és ezek közben itt-ott azért sikerül rácsodálkozni Isten kegyelmére, szeretetére, arra, ahogy formálja gyerekeinket és az egészen keresztül minket (mi már jó kemények vagyunk). És csak reménykedek, hogy valami jó, valami szép fog az egészből kikerekedni, még akkor is, ha most alig-alig látszik belőle valami.
Buksi kutyus a lábamnál, aki még július végén került hozzánk

Buksi kutyus a lábamnál, aki még július végén került hozzánk

Mindezek mellett megint elég sok minden történt szeptember elején: rögtön az első hétvégén elmentünk egy otthonoktató konferenciára, ami sok mindenben megerősítésünkre volt. Aztán meglátogattuk a legközelebb lakó unokatesót, akikkel utána együtt állatkerteztünk Budapesten – ez volt Jázmin szülinapi kérése, végül a múlt hétvégén itthon is megültük apa és Jázmin szülinapját. Most pedig próbálunk belerázódni a mindennapokba, reménykedve, hogy a maga idejében lesz egy nagyobb autónk is és egy otthonunk amiben elférünk.

Reklámok

Read Full Post »

Színes ősz

Most is nagyon szép, színes az őszünk… na és kellemesen meleg. Élvezem a színeket és azt hogy zajlik az élet – bár néha nagyon fárasztó (!) Sok minden történik itt körülöttünk mostanában. Tudom ezzel nem vagyunk egyedül 🙂 Azért hosszú most sem leszek, inkább beszéljenek a képek!

Ősz fa - Jázmin alkotása

Ősz fa – Jázmin alkotása

IMG_0502

Ősz fa – Áron műve

  Mostanában nem sok időnk van alkotni, ezért is örültem, hogy beiratkoztak a kézműves körre a suliba. ott aztán van a só-liszt gyurmától kezdve a gyöngyvasalásig minden! De azért néha itthon is csinálunk valamit, mint pl. ezeket az “ŐSZ FÁKAT”. Egy séta alkalmával összegyűjtöttünk minden félét és aztán alkottunk! Én is élveztem a közös munkát!

Aztán mikor nagyon fáradt vagyok és totál ki akarok kapcsolódni én is alkotok, így született az ajtódísz még októberben – lassan ki lehet tenni majd a télit!

 

IMG_0489

Most már itt az ősz vége, már a karácsonyra kezdek hangolódni… De most minden másképp lesz, mert nagy útra készülök és nem leszek itthon advent első vasárnapján… majd csak a harmadikon! 😀

 

Read Full Post »

IMG_0493   “Te megszólítasz,

  kihívást adsz nekem,
  nagy dolgot bízol rám

  és megajándékozol.

  Én visszariadok,
  habozok és kétségbe esem
  – tényleg énrám gondoltál Istenem?
  De mélyen bennem

  nő az erő és a bátorság,

  Felemelem szemem
és igent mondok Rád!”

Hát ezt éltük meg az elmúlt hetekben.

Különös ez az év… mit mondjak, már eddig is sok olyan dolog történt, amiről nem is álmodtam -ez most pozitív és negatív értelemben is igaz. Sokat vajúdtam magamban a nyár alatt a “hogyan tovább” -on. Mikor álljak újra munkába, meddig tanítsuk itthon a gyerekeket, hogy tudnék én is pénzt keresni, hová is kéne elköltözni, mit kéne kidobni, hogy végre elférjünk, kezdjünk bele valami vállalkozásba??? Meg hasonlók… Nem volt könnyű. Fáradt is voltam a nyáron, meg nagyon vágytam, kicsit kikapcsolódni, megpihenni is.

Hát aztán úgy lassacskán minden alakult, amire szükségünk volt, bár sokszor nem úgy, ahogy azt mi elképzeltük. Annak ellenére, hogy rengeteget főztünk be – ami azért sok időt elvesz, elég sok helyre eljutottunk.  Aztán a nyár végén jött egy fordulat az életünkben. Egy olyan, amiről a fenti idézet szól. Isten valami olyat bízott ránk, amire most nem számítottunk és őszintén megmondva egy kis időbe telt, mire örömmel tudtuk fogadni. Sok sok aggodalom és kérdés jött elő bennünk ezzel kapcsolatosan, de Istennek hála, ma már örömmel mondhatjuk: jövő tavaszra várjuk negyedik csemeténket!Nagyon sokat kellett imádkoznunk azért, hogy rá tudjunk hangolódni Isten tervére és ne csak a nehézségeket lássuk, hanem Isten áldását is mindezek mellett. Sokáig nem beszéltem az örömhírről, mert nem voltam kíváncsi a negatív reakciókra, de csodák-csodájára eddig még nem is volt ilyen. Annyi biztatást és megerősítést kaptam az igéből is! És már most egy csomó olyan meglepetésben van részünk, amikre nem is gondoltunk. Az egyik ilyen pont a Békési ifjúsági konferencia volt szeptember végén, ahová kettesben mehettünk el férjemmel. 13 éve voltam Attilával hasonlón, azóta nem nagyon. Szóval ez most nagyon jó volt.
Békésen együtt...

Békésen együtt…

Persze még most is sok bennem a kérdés, de már nem pánikolok, mert tudom, hogy fokozatosan majd minden letisztul bennünk, és meglesznek a válaszok a NAGY kérdésekre. Addig is örömmel és békében szeretném megélni ezt az áldott állapotot és gyönyörködni mindabban amivel megáldott az Úr.
 

Read Full Post »

Ősz közepén

Mindent azért nem akarok kihagyni a bejegyzésekből, így most kicsit jelentkezek képekben…

A család csajói…. látjátok a virágokat a hajunkban?

Pillanatkép – persze hogy Áron készítette

 

Október egyik hétvégéjén egyszerre jött mindenki haza – aki tehette, így egy szép októberi hétfő délutánon együtt sétáltunk fel a temetődombra – mert onnan a legszebb a kilátás. Ritka esemény, hogy mindenkinek itt van a párja is, és együtt el tudunk menni valahová! Élveztük az indián nyarat! Másnap már jeges szél fújt, egy hét múltán meg leesett az első hó…

Nagy örömünkre Barbi nálunk töltött pár napot, aminek nem csak a gyerekek örültek nagyon (dejó, hogy valaki nálunk alszik!), hanem én is. Annyira jólesett beszélgetni, együtt lenni!

Barbi velünk töltött 2 napot – a gyerekek nagyon szeretik!

Na és ezt sem lehet bárhol és bármikor megtenni. Az elektromos kütyük már a legkisebbet is lekötik!

Sógorom is már jól ért a gyerekek nyelvén 😀

A múlt hétvégén pedig egy kedves szegedi család töltött nálunk pár napot! Velük is nagyon jó volt már találkozni, meg elbeszélgetni sok-sok mindenről, többek közt az OO-ról!

Együtt 🙂

Read Full Post »

…mert egyébként nagyon szeretünk alkotni. Csak mostanában nagyon háttérbe került ez a dolog. De a suliban meghirdettek egy pályázatot “A flakon második élete címmel”. Nem lehetett kihagyni. Jázminnal emberkéket csináltunk, Áron meg maga találta ki, hogy ágyút készít füsttel és tűzzel… Hát nyerni nem nyertünk, de legalább kipróbáltuk magunkat. Na jó, Jázminnak azért jócskán segítettem, de azért ügyes volt. Elég határozott elképzelése van arról, mit szeretne. Csak azt vettem észre, hogy nekem kevés hozzájuk a türelmem, pedig mikor egész gyerekcsoportokkal kell foglalkozni, megemberelem magam… hát ezen változtatni szeretnék. Amúgy nem csak az alkotásban vettünk részt, hanem a családi futóversenyen is ott voltunk a másik otthonoktató családdal együtt, de sajnos Áron nélkül, mert ő pont az előtte lévő napon belázasodott. Hát az első 3 közé nem jutottunk be, de talán úgy ötödikek lehettünk! Buli volt 🙂

A minap Simon is úgy gondolta, hogy most már ideje ecsetet ragadni. Hozta a kifestőt, és nem tágított addig, míg elő nem kerültek az ecsetek. Úgy örvendezett, hogy ő is festegethet! Még nincs 3 éves és ecsettel fest a kis lurkó! Na persze aztán már mindenki festett. Már Jázmin is elég jól csinálja egyedül, bár néha elfelejtkezik magáról és úgy használja az ecsetet, mintha fix lenne 🙂 -ilyenkor majdnem kilyukad a papir, de sebaj!

Na és hogy ne csak a gyerekek alkossanak, a hét elején összegyűjtöttem pár színes levelet, termést és elkészítettem az őszi ajtódíszt. Úgy élveztem!

Jázmin alkotása

Áron saját fejlesztésű ágyúja

Rajtvonalnál a családi futóverseny résztvevői

Őszi ajtódíszünk

Read Full Post »

Hozzá gyere!

A múlt héten találtam rá erre a versre és nagyon megérintett. Rögtön rákos beteg barátunk (gyülekezetünk tagja, az ifinkből egyik fiúnak az édesapja) jutott eszembe, és felesége, aki otthon ápolja reménykedve, hogy az Úr még megtartja férjét.

Ma este kaptuk a hírt, hogy Isten másként döntött.

Együtt érzünk velük.

Read Full Post »

Racková Dolinán

Račková Dolinán

Zajlik az élet továbbra is. Azt hiszem, ez eletem legnyüzsgősebb szeptembere. Nem csak azért, mert már két gyerkőccel tanulunk itthon, és két gyerkőccel járunk zenesuliba, de azért is, mert a tervekkel ellentétben elég sok volt a befőzés és az egyéb nem betervezett tennivaló. Ki is fáradtam rendesen… na jó, ne szépítsünk: kimerültem. Nagyon. De olyan jó, hogy jött ez a múlt hétvége, amikor is egyszer csak odacsöppentünk egy lelkipásztoros hétvégére a Tátrába. Pontosabban Racková Dolinán voltunk a szlovákiai lelki munkások és lelkipásztorok hétvégéjén.
A gyerekeket elvállalták a nagyszülők, így kettesben mehettünk. Nagyon jól esett kiesni itthonról, nagyokat beszélgetni, gyönyörködni a Tátra havas hegycsúcsaiban és élvezni a friss hegyi levegőt… Jó volt részt venni a tartalmas előadásokon, beszélgetéseken és nagyokat nevetni sok-sok fiatal hívővel! Jó volt látni, hogy igenis mások is megküzdik a magukét, és ezt nem kell az embernek magára hagyatva, saját erejéből tenni, mert itt van ISTEN, aki kész tanácsolni ha kérjük őt. Én is sok mindenre kaptam választ, sőt, Isten sok mindent a szívemre (szívünkre( helyezett, amin változtatni szeretnénk a mindennapokban. Hát úgy jöttünk haza, hogy ezen a héten csak egy dolgot fogunk meg, és azon változtatunk… lépésről lépésre…

Most a legelső a reggeli elcsendesedés a gyerekekkel. Szeretném rendszeressé tenni, és hiszem hogy meg fogja változtatni a napok menetét.
Jó volt megtapasztalni a héten, hogy Isten hogyan rendezte a káoszos mindennapokat… Amiknek még nincs vége, de már sokkal jobban vesszük ezt az akadályt is.

Na persze nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy ebben a hónapban két szülinapot is ünnepeltünk: Attiláét és Jázminét. Ez alkalomból készült a gyerekekről ez a közös kép – alig van ilyen. Annyi édesség jött össze a szülinapkor, hogy megígértem Attilának, hogy jövőre kinti sütögetés lesz a szülinapján mindenféle édesség nélkül!

És most beismerem, hogy  nagyon szívesen írnék még sok mindenről, de az már a holnap rovására menne, márpedig holnap is eléggé elfoglaltak leszünk – készülünk egy esküvőre, ami szombaton a mi felújított imaházunkban lesz. Majd jövök a képekkel… remélem!

Jó az ÚR!

Read Full Post »

Older Posts »