Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘nyár van!’ Category

IMG_0244
Csodálatos Istenünk van! Jó megtapasztalni hogy az “Úr hűséges szeretete soha nem fogy el, kegyelme megújul minden reggel…” (Jer. sir. 3:21-24) Az elmúlt hónap tele volt Isten kegyelmének megtapasztalásával. Annyi ének és ige szólt erről!
Kegyelem, hogy annyit tudok a pici Hannában gyönyörködni, és nem teherként élem meg az egészet, ahogy attól majd egy éve tartottam… néha egészen olyan, mint mikor az első gyermekünk fejlődését csodáltuk! Kegyelem, hogy a nagyobbak is egészen leszelídülnek a közelében és minden nap örülnek, mikor Hannával lehet kicsit beszélgetni, játszani. Igen, kegyelem, hogy ennyi örömöt hozott ez a csöppnyi gyermek már eddig is az életünkbe!
Hanna böngészi a Böngészőt...

Hanna böngészi a Böngészőt…

Isten kegyelme volt az is, hogy Attila kapott egy egész hétre szabit, és így elmehettünk a családos táborba a Kis – Kárpátokba, ahol gyönyörű környezetben tölthettünk egy nyugis hetet 4 másik keresztény családdal! Kegyelem, hogy ez idő alatt senki sem lett beteg, vagy lázas, és a babánk is nagyon nyugis volt – az a hét volt az első, amelyiken “átaludta” az éjszakákat, vagyis éjjel nem kellett hurcibálni, mert a szopizások után mindig szépen visszaaludt.
Esti sütögetés a táborban...

Esti sütögetés a táborban…

Mi sem maradtunk ki...

Mi sem maradtunk ki…

Kegyelem, hogy vannak érdeklődők, akik hétről-hétre eljönnek az imaházunk udvarába a gyermekdélutánra.

Kegyelem, hogy éjjelente megint lehűl a levegő, hogy mindig van segítségem a befőzésekhez, és hogy Isten annyi finomsággal lát el ezen a nyáron.

Hát ilyen ez a hónap!

Read Full Post »

…is elég gyorsan telik. És most is annyi a tennivaló, hogy nem is nagyon erőlködök, hogy ide is írjak valamit, mert ahhoz idő kell. De azért néha jó leírni a dolgokat – és pár év múlva visszaolvasni, mint ahogy azt a napokban tettem a naplómmal. Szóval megpróbálok megint egy-két fontosabb dologról ide is írni.

Ezt a nyarat is a családos táborral kezdhettük Uhrovecen. Most más volt azért mint egy éve, de így is nagyon jó volt. Rengeteget mentünk, túráztunk az erdőben, és most nem volt az a dög meleg sem – szóval így azért sokkal kellemesebb volt.

pihenő...

pihenő…

Márti néni és a Hela néni főztek, sütöttek nekünk, és én annyira élveztem, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy mit fogunk enni! Nagyon hálás vagyok nekik is, meg Istennek is, hogy még vannak ilyen emberek, akik odaszánják a szabadságukat ilyenre.

Most is volt fini jegeskávés kényeztetés - Katka kitett magáért :)

Most is volt fini jegeskávés kényeztetés – Katka kitett magáért 🙂

Minden nap készítettünk valamit a gyerkőcökkel

Minden nap készítettünk valamit a gyerkőcökkel

fán

És a gyerekek rengeteget voltak kint – gyakorlatilag reggeltől, estig, a tetejében TV és számítógép nélkül! Nagyszerű volt! Ennél a fánál egy igazi kétszintes “gyerekvár” van megépítve, a fiúk nagyon élvezték a katonás játékokat!

Aztán mikor hazajöttünk, vasárnap a fiatalok megleptek egy kis figyelmességgel. Egy olyan bögrét kaptunk tőlük, amin rajta vannak mind – így még többet gondolok rájuk, mert sokat imádkozom azért hogy legyen ezzel a csoporttal tovább. Olyan jó lenne egy határozott férfi vezető, mert én még sosem foglalkoztam ekkora gyerekekkel… már elkezdtem összeírni, mit hogyan szeretnék szeptembertől, mikor majd folytatjuk az alkalmakat.

Közben jött a barackbefőzés – annyira jó megtölteni a kamra polcait ilyen finomságokkal. Na persze jó sok munka van vele, de nem panaszkodhatok, mert most a gyerekek is és a kedves férjem is sokat segített.

A Petőfi téren, a levenduláknál...

A Petőfi téren, a levenduláknál…

Aztán volt egy régen várt hétvégém – elmentem két napra Sopronba a barátnémhoz! Hűűű, az nagyon jó kis kikapcsolódás volt. A város is gyönyörű és olyan jó idő volt! De úgy elment, mintha két óra lett volna az egész! Köszönöm Ingyikém a szép hétvégét! 🙂

Most úgy érzem, a gyerekekkel majdnem nehezebb, mint mikor tanultunk. Nehezen szedem rá magam valami külön tevékenységre, pedig nem kell sokat gondolkodnom, remek ötletek vannak a neten és az ismerősök blogjain. De valahogy elfáradtam. Próbálok lazítani, erőt gyűjteni, de nem igen megy. Igaziból legjobban a jó kis beszélgetések hiányoznak a tesóimmal és a legközelebbiekkel. A gyerekektől erre lehet a legkevesebbet szakítani.

Hát így vagyunk. Azért remélem még sok szép és izgalmas dolog lesz ezen a nyáron!

Read Full Post »

     Nagyon sok minden van amiért hálás vagyok amellett, hogy most eléggé igénybe vett az elmúlt egy-két hét. Olyannyira, hogy vannak dolgok amikben elbizonytalanodtam, és vannak, amiknek új lendülettel futok neki… De hálás vagyok Istennek, hogy mindig megerősít, hogy ne adjam fel azokat a dolgokat se amik nehezen mennek. Inkább azon kell elgondolkodnom, mik most az igazán fontos dolgok, azok amikbe érdemes erőt és energiát fektetni és mi az ami ezek mögött csak másodlagos – vagyis nem kell elcsüggednem ha nem fért bele a napjaimba. Hát nem könnyű ez nekem, főleg mert szeretnék mindenben (meg mindenhol) megfeleli, de ilyenkor újra tudatosítanom kell, hogy legelőször Istennek kell megfelelnem. És ehhez újra meg újra szorosabbra kell fognom az Istennel való szeretetkapcsolatomat, mert ez mindennek az alapja.

Hát akkor hálás vagyok Istenem
– hogy ennyi minden belefért ebbe a nyárba,
– hogy augusztus végén még egy nagyot strandolhattunk a tesóimmal és a nagyiékkal,
– hogy a gyerekek olyan szép barnára sültek, és egyszer sem égtek le a napon és ehhez én készíthettem a fényvédőt (ami még a hófehér bőrű Simont is megóvta a leégéstől, egyszer sem jött le a bőre, sőt, szépen lebarnult ő is)

köszönöm, hogy adtál erőt
– a befőzésekhez, így szépen telnek a polcok kompóttal, savanyúsággal és lekvárral
– a gyülekezeti munkához, a gyerekekhez és így augusztus utolsó hetében még egy gyermekdélutánt is tudtunk szervezni a gyülekezet udvarában
– a mindennapokhoz, és találékonyságot és így tényleg nem unatkoztunk egyszer sem a nyáron.

Hálás vagyok
– a férjemért, akinek pénteken volt a szülinapja, és akinek a mosolya mindenkinek olyan fontos
– a lányomért akinek a jövő hétvégén lesz a szülinapja és aki most kezdi az első osztályt,
– a fiaimért, akik mellett nem lehet lazulni így egy sokkal fegyelmezettebb életre “kényszerítenek”, mint amire nélkülük képes lennék.

Nem hagyhatom ki ennek a nyárnak egyik legszebb napját: a tesómék esküvőjét sem.

Nagyon köszönöm Istenem, hogy ott lehettünk, láthattuk az örömüket, hogy az úton is minden rendben volt, és bár az esküvői ebéd után szükséges volt kicsit az autót is szerelni, mégis rendben hazaérkeztünk.

Köszönöm Istenem, hogy az elkövetkező napokban is számíthatok a segítségedre,
köszönöm, hogy mellettem vagy és tanácsolsz
és hogy újra meg újra megtapasztalhatom a mindenek fölött való szeretetedet.

Read Full Post »

No, hát egy nyugodt, békés hét van mögöttünk…. hm… irhatnám ezt is, ha nem háromgyerekes család lennénk és nem zsúfoltuk volna teli minden lehetségessel az elmúlt hetet – a mi kis szabinkat. Na de azt azért irhatom, hogy jó volt! Jó volt találkozni azokkal akikkel ritkábban találkozhatunk mostanában és kimozdulni kicsit itthonról, nagy dolgokra vállalkozni (ez lehet hogy csak nekem nagy dolog :D).

Na de hogy merre is jártunk? Először is még múlt szombaton meglátogattunk egy kedves kis családot, akik egy olyan helyen laknak ahol nincs helyben gyülekezet és talán ők az egyetlen elő hitű család a faluban. Jó volt látni szorgalmukat, becsületességüket, alázatukat.. na és a vidám, mosolygós gyerekeket is.

lazulás a hintán, amit a családfő készitett egyedül - mint oly sok mindent a házban és a ház körül

Aztán minket látogatott meg egy 3 gyerekes család, akiknek a gyerekeik nagyon hasonló korúak a mieinkkel, de sajna aznap valahogy elfelejtettünk fényképezni! A gyerekek nagyon élvezték a társaságot, meg mi is hogy kicsit “velünk egykorúakkal ” beszélgethettünk el.

Csütörtökön aztán nekivágtunk Budapestnek vonattal – ez volt a számomra nagy dolog! Mert hogy több napra mentünk, szóval egy bőrönd, egy babakocsi és három gyerek… azért izgi! De jól ment. Minden még az újdonság erejével hatott és Simon is sokkal jobban tűrte a vonatozást, mint egy éve.

Tropicariumban - az óriásakvárium előtt

Monoron a játszótéren - ez ám a buliii

Szóval először elugrottunk a Tropicariumba, amit mindenki igazán élvezett, csak néha elég volt szemmel tartani melyik gyerek épp hol van :), aztán délután már mentünk Monorra a tesómékhoz. Ott aztán minden volt a laza sétáktól kezdve a bulis játszóterezésen vagy épp az éjszakába nyúló beszélgetésen keresztül a jó kis kinti sütögetésig… Szombat estére jöttünk haza, jóóóóó fáradtan! Szerintem ők is kifáradtak tőlünk – legalább kicsit megérezhették annak az izét, milyen lesz majd egyszer három gyerekkel 😀
Akkor jöjjön egy-két pillanat a kiruccanásból!
Örültem, hogy ott lehettünk és pár dolog ismét átértékelődött bennem a férjemmel és a gyerekeimmel kapcsolatban. Hálás vagyok értük Istennek! Általuk élhettem meg a legtöbb örömöt az életben és rajtuk keresztül formálódhatok leginkább és ennek hiányában azt hiszem sokkal szegényebb lennék! 😀 😀 😀

Ide többször is kisétáltunk és csak néztük a táncoló vizet - ahogy Jázmin mondta

...és talán még többet bámultuk volna, ha Simon nem lett volna minden igyekezetünk ellenére pár perc után mindig vizes

Read Full Post »

Amint ígértem írok már kicsit a gyerekekről is!
Ezt a hónapot kicsit lazábbnak álmodtam meg, hogy többet tudjunk a gyerekekkel lenni és hogy valami közös program is beleférjen. Nos hát ez sikerült is meg nem is… A hónap elején szülinapoztunk, ami megint csak eléggé hihetetlen… mármint hogy Áron már hét éves. Nem mondom, hogy sokat változott egy év alatt, de hogy okosodott, az biztos. Ki gondolta volna, hogy magától megtanul olvasni – vele együtt Jázmin is, és hogy a lelkipásztor család fiainak kitartó foglalkozásai eredményeképp még focizni is így fog? Meg annak is örülök, hogy egyre több mindent lehet rábízni és általában szívesen segít itthon is, főleg ha valami kinti munkáról van szó. Szóval feladatunk van elég vele kapcsolatosan, mert vannak nehezebb területek is, de remélem továbbra is sikerül majd megbirkózni velük. Addig is gyönyörködünk benne!

A gyönyörű flamingókkal

Az egyik nagy vágyuk a gyerekeinknek az volt, hogy menjünk el az állatkertbe. Meg is igértük nekik, hogy erre sortkeritünk a nyár folyamán. Nos hát sikerült is július egyetlen államünnepét kihasználnunk egy kis Győri kiruccanásra. Hát a gyerekek nagyon élvezték, Simon is sokáig birta a strapát, egyszerűen el sem aludt, mig ott voltunk, csak utközben hazafelé. Élveztem, hogy nem kell mindent elolvasni nekik, mert szépen el tudtak mindent olvasni, a kellemesen gyerekmagasságban lévő táblákról. Elég szépen gyarapithattuk az ismereteinket, sokféle állatot még én sem ismertem eddig 😀

Jázmin a szívecskemintás zsiráffal - látjátok?- , akit egyfolytában etetett volna mindenki

Aztán egyik hétvégén egy gyereknap-félét is rendeztünk itt a gyülekezeten belül. Délelőtt a kisebb gyerekek jöttek, inkább szülőkkel együtt. A barátnőm Komáromból, aki sokat segitett aznap délelőtt meg is jegyezte, hogy itt aztán bőven lehetne baba-mama klubot szervezni! Hát jó is lenne, csak az a baj, hogy nincs ennek megfelelő benti helységünk. Viszont a nyár folyamán még párszor jó lenne igy összehivni a gyerekeket! Jó meleg volt, szoval jól leizzadtuk magunkat, de jó volt látni a sok szaladgáló, alkotó apróságot!

Az alkotó leányzók

A legkissebbek is élvezték, és a sátor alatt legalább nem tűzött ránk a nap.

Délben szusszantam egyet, mert délután meg a nagyobbak jöttek – na ők azért már keményebb dionak bizonyulnak számomra is. A nagy meleg miatt filmnézéssel kezdtük (Az arcnélküli embert néztük – aki tud ajánlani jó filmet 1O-15 éves korosztálynak, irjon!!) Aztán többen is sütögettek erre az alkalomra, úgyhogy utána jókat falatoztunk a sátor alatt. Mivel még mindig nagyon meleg volt, mindenféle játékkal próbálkoztunk, de elég nehéz volt lekötni őket, mert mindenki mást csinál szivesen, ugyebár. Estére aztán jött a foci, amibe nagy nehezen Attilát is be tudták szervezni 🙂 Simonnak is nagyon tetszett a nagy nyüzsgés, este 9-ig szaladgált kint az udvaron! Nos hát lefáradtam a végére rendesen, és újra fel kell mérnem mit győzök egyedül – vagyis nem egyedül, mert a három gyerkőc egész délután körülöttem, rajtam, ölemben volt – szóval van mit átgondolnom ezzel kapcsolatosan. Főleg hogy ilyet anyukaként inkább csak valakinek az oldalán lehet vállalni (legjobb lenne, ha ez a férjem lehetne). De azért örülök, hogy ilyen jó csapat jött össze, és vannak itt is fiatalok, akikkel normális dolgokat is lehet csinálni – viszont jól jönne néha egy-két energiával dúsabb ember, akin nem lógnak közben a gyerekei…

Nagyon rendesek voltak, hogy Áront is bevették! De még igy is jól jöt volna egy-két fiú!

A bulis napoknak még nincs végük, ugyanis a múlt héten egyik nap rászántuk magunkat, hogy strandolunk egyet a gyerekekkel. nekem volt egy kicsit rossz előérzetem, hogy nem biztos hogy akkora buli egész napra kimenni(főleg attól féltem, hogy Simonnal nem fogunk bírni), de annyira unszoltak, hogy belementem. Nos hát a meleg megvolt, de ezzel együtt extrém erős UV-t is kaptunk. Hiába igyekeztem mindig hűsben lenni, kenegettük is egymást rendesen -vagyis a gyerekeket, és kaptunk is magunkra jó kis színeket. Életemben nem égtem még le ennyire – három napig sajgott a bőröm, és még most sincs rendben. Még jó hogy a gyerkőcöknek szép barna volt már amúgy is a bőrük, így ők nem égtek le, Simont meg egész nap takartam a vízben, hogy ne süsse a nap a kis habfehér hátát. Legalább nem őt kellett borogatni. Attilát is jól megkapta, de ő hamarabb kiheverte. Na jó, ne legyek már ilyen negativ, azt is el kell mondanom, hogy nagyon jó pancsoltunk!  Élvezet volt elmerülni végre a hűs vizben – igén nyáron először. Aztán Simont rászedni lassan, fokozatosan, hogy belemenjen a kis lubickoló vízbe, ahová az anyukák is bemehettek a kicsikkel és ami nagyon kellemes meleg volt. Áron meg Jázmin különösen élvezték, főleg hogy innen át lehetett lépni az eggyel nagyobb gyerekmedencébe. Kicsit kipróbáltuk a kis úszómedencét is a gyerekekkel, de persze csak úszógumival. Jó lett volna, ha úszni is tudtuk volna őket tanítani, de az még kicsit messze van, úgy látom…Délután csatlakoztak hozzánk Erzsikéék és nagyon élveztük a társaságukat, hogy kicsit a gyerekeinket is lefoglalták 🙂 És Simon megint csak nagyon jó birta, négykor aludt el a hasamon egy függőágy -félében heverészve. Sajna képeket nem tudok feltenni, mert azokat a másik gépünkre mentettük le, ami a múlt héten bekrakkolt – ezért is került ide ilyen későn fel ez a kis beszámoló.

Read Full Post »

Hát ez most egy kicsit kitérő bejegyzés, mert most csak ilyen kevésbé érdekes dolgokról fogok írni –  na jó kis figyelemfelkeltő mondat lett ez!

No, hát ez egy szép gazdag július, ami most is – mint minden évben 2004 óta – szülinapozással kezdődik. Nagy örömömre nem volt hőség, így nyugodtan készíthettem a fini tortát Áronnak: epertorta nem hagyományos módon. Még májusban tettem el a fagyóba epret erre az alkalomra, hogy igazi itthoni eper kerülhessen a tortába.

a szóban forgó torta és az ünnepelt...

íme a receptem:

A tortákat mindig eszerint csinálom, mert ez nagyon bevált recept:
5 tojásfehérjét egy csipet sóval és két kanát hideg vízzel habnak verni, majd hozzá 20 dkg cukor és az 5 jojássárgája, utána lágyan belekeverni 25 dkg lisztet és fél sütőport. Ezt egy nagy tortaformában 200 fokra betesszük sülni, 10 perc után kisebbre vesszük a hőmérséklet, kb 20 perc alatt megsül.
Mikor kihűl, a tortát két részre vágjuk (vagy háromra, kinek hogy sikerül).
A következő krém megy bele:
25 dkg túrót kikeverünk 3 dl tejszínnel(ami persze habnak van verve), hozzá egy vaníliacukrot és hozzákeverjük a fél kiló epret meg 25 dkg mascarponet. Ha van friss eprünk, hagyhatunk a díszítéshez is belőle. A lapokat megkenjük a krémmel, majd köröskörül bevonjuk vele, végül megszórjuk vágott mandulával. Nagyon jól néz ki és hát mondanom sem kell, olyan fini!

No hát a szülinapozás után sem unatkoztunk, mert azóta folyamatosan befőzünk. Mindenfélét, bár legtöbbször csak kissebb adagokban – amennyit győzök. így most életemben először csináltam feketeribizli lekvárt – amit nem passzíroztam le, hanem a botmixerrel pépesítettem és olyan finom zamatos lett! rögtön meg is kóstoltuk a házijogurtunkban megpumpálva pár szem nyers ribizlivel.

Aztán itt a sok cukkini, amit csodás módon mindig kapok valahonnan és amiből annyi jót lehet csinálni! Most épp a pizza tetejére is került, mivel paprika, paradicsom még nem igazán van. Hát nem csalódtam, nagyon jó lett. Az egyikre rákarikáztam, de mielőtt a pizzára tettem volna kicsit besóztam és állni hagytam. A pizzára rakva aztán megkentem olíva olajba kevert zúzott foghagymával -kép lejjebb.  A másik pizzára csíkokra vágtam, úgy is nagyon jó volt.

Szóval a cukkinit idén próbálgatom igazán ki minden félére és eddig még minden bejött, tegnap pl. a gombás husira vágtam össze a maradékot 🙂

Most a napokban lekvárt főzök, vagy savanyúságot teszek el. A lekvárokkal erősen kísérletezgetek: sokkal kevesebb cukrot teszek bele, mint otthon szoktuk, majd kiderül mi lesz belőlük.

Szóval ilyenek készülnek itt mostanában, és még jó sok minden fog… reméljük! Csak győzzük a gyerkőcök mellett! Ja, róluk majd legközelebb!

Read Full Post »

Hogyan is telik ez a nyarunk? Hát-hát éléggé érdekesen. Főleg, hogy mindhárom gyerkőc itthon van és mind a három még kicsi. Már lassan egy hónapja a legkisebb is élvezi a nagyok társaságát – letehetem őt a földre a gyerekszoba közepén, ilyenkor vidáman caplat utánuk (értsd: nagy csapkodással mászik) és követi őket, vagy engem a ház minden részletébe. Ez jó is meg nem is. Jó, mert így kicsi időkre elvan nélkülem is, és rossz, mert újra át kell szervezni sok mindent a veszélyforrásokat illetően. A fókuszálás közelre bizti menni fog 😀 , mert nagyon sokat ücsörög és mászik. Van járókánk is (bébikomp), de nem igazán díjazza, ha beleteszem. Időnként viszont muszáj megtennem, főleg ha a konyhában vagyunk mind és pl. valami forróval stb. dolgozok. Ezt is csak azért mert a sok művészkedésem, amiket kifejlesztettem még nem jutott el odáig, hogy osztódni tudjak és átadjam őt… önmagamnak.

már 4 fogacska kint van

Szóval azt hiszem érthető, hogy eléggé lefáraszt ez a korszak. Már csak azért is, mert a drága legkisebbünk vagy nagyon sírós egész nap.. meg éjjel… meg másnap is… egészen addig míg már ketten sírunk… Máskor meg vigyorog ezerrel és olyan jól elvan hogy ihaj!Most hogy jönnek a fogacskák sajna ez utóbbi ritkább, ezért nem is nagyon gyakran indulunk útnak vele. De azért igyekszünk ki-ki mozdulni. Már csak magunk miatt is. Na meg  nagyobbak kedvéért! Mert róluk sem akarunk elfelejtkezni még ha most sokkal kevesebbet is tudok velük foglalkozni, mint egy éve ilyenkor.

Áron és Jázmin továbbra is sokat játszik együtt, de elég komoly összecsapások történnek, ha nem tudnak valamiben megegyezni.

Áron nagyon igényli mások társaságát is, míg Jázmin vígan elvan egyedül is. tesz vesz, beszélget a “kicsikével és az anyukájával”, vagy amit épp kitalál. Nagyon helyesen eljátszik a kisautókkal, az állatkákkal vagy a kis bábukkal és az az érdekes hogy mindig szépen rendezett sorba teszi őket. Áron továbbra is nagyon szeret menni és szereti, ha hozzánk jön valaki – és persze nem bánná, ha ez a valaki csak vele foglalkozna, játszana – persze úgy ahogy ő akarja.Úgyhogy neki most nem könnyű – tanuljuk a dolgot ezerrel, de nem megy egyik napról a másikra. Őt most nagyon elkezdték érdekelni az új szavak, kifejezések, rögtön felfigyel rá, ha valami olyan hall, amit még nem használ és meg is kérdezi mit jelent. Na meg szereti megkérdezgetni erről-arról, hogy hogy mondják szlovákul meg angolul. Sajna amit nyár elején újra elkezdtünk – hogy minden héten egy nap angolozunk egy másikon meg szlovákozunk – ismét elmaradozik. De nem mondok le róla, itt ott csinálunk olyat, hogy csak angolul nézünk meséket, vagy a reggelinél szlovákul beszélünk.

kint az udvaron

Az utóbbi hetekben néha már volt egy-egy nyugodt esténk is, amikor csak úgy kint voltunk a gyerekekkel. Hintáztunk beszélgettünk… jól is esett. Aztán egy hete kiruccantunk a húgomékhoz két napra – a gyerekekkel először voltunk náluk. Ez is jó volt, főleg a játszótér, ahol suhanhattunk jó nagyokat… kár hogy nem vittünk fényképezőt! Szóval jó volt kiesni is azért itthonról. Főleg úgy, hogy hoztunk is magunkkal valakit, akinek nagyon örültünk, egy kedves fiatal leányzót. Nagyon örültünk, hogy itt volt velünk pár napig, ez is egy kis színt vitt a hétköznapokba.

A következő hónap is nyüzsgőnek ígérkezik, lesz benne esküvő, szülinap, és amit legjobban várunk: apa szabija. Remélem nem csak rakodásra lesz kihasználva 😀 !

Read Full Post »

Older Posts »