Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘kiruccanás’ Category

IMG_0244
Csodálatos Istenünk van! Jó megtapasztalni hogy az “Úr hűséges szeretete soha nem fogy el, kegyelme megújul minden reggel…” (Jer. sir. 3:21-24) Az elmúlt hónap tele volt Isten kegyelmének megtapasztalásával. Annyi ének és ige szólt erről!
Kegyelem, hogy annyit tudok a pici Hannában gyönyörködni, és nem teherként élem meg az egészet, ahogy attól majd egy éve tartottam… néha egészen olyan, mint mikor az első gyermekünk fejlődését csodáltuk! Kegyelem, hogy a nagyobbak is egészen leszelídülnek a közelében és minden nap örülnek, mikor Hannával lehet kicsit beszélgetni, játszani. Igen, kegyelem, hogy ennyi örömöt hozott ez a csöppnyi gyermek már eddig is az életünkbe!
Hanna böngészi a Böngészőt...

Hanna böngészi a Böngészőt…

Isten kegyelme volt az is, hogy Attila kapott egy egész hétre szabit, és így elmehettünk a családos táborba a Kis – Kárpátokba, ahol gyönyörű környezetben tölthettünk egy nyugis hetet 4 másik keresztény családdal! Kegyelem, hogy ez idő alatt senki sem lett beteg, vagy lázas, és a babánk is nagyon nyugis volt – az a hét volt az első, amelyiken “átaludta” az éjszakákat, vagyis éjjel nem kellett hurcibálni, mert a szopizások után mindig szépen visszaaludt.
Esti sütögetés a táborban...

Esti sütögetés a táborban…

Mi sem maradtunk ki...

Mi sem maradtunk ki…

Kegyelem, hogy vannak érdeklődők, akik hétről-hétre eljönnek az imaházunk udvarába a gyermekdélutánra.

Kegyelem, hogy éjjelente megint lehűl a levegő, hogy mindig van segítségem a befőzésekhez, és hogy Isten annyi finomsággal lát el ezen a nyáron.

Hát ilyen ez a hónap!

Read Full Post »

Régen irtam már… igen. Hát ez valószínű nem is nagyon lesz másként.

Szóval most is csak röviden írok arról, amivel elmaradtam.

Hogy mik is voltak ezen a tavaszon? Hát volt sok hó és volt sok ima a melegedésért. Most meg az esőért! Aztán volt kirándulás, amire nagyon készültünk, és ami egyáltalán nem úgy sült el, mint szerettem volna, mégis nagyon jó volt: ez volt a szegedi kiruccanásunk a tavaszi szünetben. Már régen terveztük, és miután a tesómék is ott laknak már fél éve, rá is szántuk magunkat. Na persze nem utolsó sorban azért, hogy meglátogassuk Mariannt és Kilikééket! Azon a héten kezdett először langyosodni az idő és mondogattam a gyerekeknek, hogy ne vetkőzzenek annyira ki, mert még megfáznak és nem szeretném, hogy lebetegedjenek a kiruccanás idejére. Hát neki is vágtunk vonattal (!) a nagy útnak. No már aznap reggel lázas lett a középső, másnap délutánra a legnagyobb és utolsó napra a legkisebb is. Mit mondjak, nem volt semmi végigabszolválni a betervezett dolgokat – mert nem igazán akartunk lemondani semmiről, bár azért az egyik legkedvesebbről le kellett (egy kis cukrászdás kiruccanás kettesben 🙂 ).

A gyerekek egy része...

A gyerekek egy része…

Nagyon örültünk, hogy találkozhattunk az otthonoktatós barátainkkal, főleg, hogy a vadasparkos kiruccanás ilyen jól sikerült! Gyönyörű idő volt, és nagyon jó volt együtt lenni a szegedi barátainkkal: 6 felnőtt, és 10 gyerek 😀 Szóval az tényleg nagy élmény volt – ki is fáradtunk rendesen. Utána megkukkantottuk Kilikééket, akikre nagyon felnézek, hogy ilyen nagy türelemmel és kedvességgel nevelik fiókáikat! A másik napot, meg Mariannéknál töltöttük, aki mindig felpezsdít a lelkesedésével és élénkségével! Jó volt látni kis családukat, milyen jól feltalálták magukat egy egyszerű blokklakásban. És hát nem utolsó sorban, jó volt élvezni a tesómék vendégszeretetét is! Olyan érdekes megtapasztalni ezt a sokszínűséget, hogy mindegyikünk kicsit másképp csinálja a dolgokat és mindenkinek más az erőssége, így mindig tanulhatunk egymástól!

Letelepedtünk falatozni!

Letelepedtünk falatozni!

Együtt!

Együtt!

Hát most már tényleg itt a tavasz, bár kicsit hihetetlen hogy egy hónapja még havazott és fagy volt! Már túl vagyunk a háromnegyed évi megmérettetésen is, ami egész jól sikerült és így tényleg sokkal könnyebb felelni, mint féléves anyagból.

Read Full Post »

Racková Dolinán

Račková Dolinán

Zajlik az élet továbbra is. Azt hiszem, ez eletem legnyüzsgősebb szeptembere. Nem csak azért, mert már két gyerkőccel tanulunk itthon, és két gyerkőccel járunk zenesuliba, de azért is, mert a tervekkel ellentétben elég sok volt a befőzés és az egyéb nem betervezett tennivaló. Ki is fáradtam rendesen… na jó, ne szépítsünk: kimerültem. Nagyon. De olyan jó, hogy jött ez a múlt hétvége, amikor is egyszer csak odacsöppentünk egy lelkipásztoros hétvégére a Tátrába. Pontosabban Racková Dolinán voltunk a szlovákiai lelki munkások és lelkipásztorok hétvégéjén.
A gyerekeket elvállalták a nagyszülők, így kettesben mehettünk. Nagyon jól esett kiesni itthonról, nagyokat beszélgetni, gyönyörködni a Tátra havas hegycsúcsaiban és élvezni a friss hegyi levegőt… Jó volt részt venni a tartalmas előadásokon, beszélgetéseken és nagyokat nevetni sok-sok fiatal hívővel! Jó volt látni, hogy igenis mások is megküzdik a magukét, és ezt nem kell az embernek magára hagyatva, saját erejéből tenni, mert itt van ISTEN, aki kész tanácsolni ha kérjük őt. Én is sok mindenre kaptam választ, sőt, Isten sok mindent a szívemre (szívünkre( helyezett, amin változtatni szeretnénk a mindennapokban. Hát úgy jöttünk haza, hogy ezen a héten csak egy dolgot fogunk meg, és azon változtatunk… lépésről lépésre…

Most a legelső a reggeli elcsendesedés a gyerekekkel. Szeretném rendszeressé tenni, és hiszem hogy meg fogja változtatni a napok menetét.
Jó volt megtapasztalni a héten, hogy Isten hogyan rendezte a káoszos mindennapokat… Amiknek még nincs vége, de már sokkal jobban vesszük ezt az akadályt is.

Na persze nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy ebben a hónapban két szülinapot is ünnepeltünk: Attiláét és Jázminét. Ez alkalomból készült a gyerekekről ez a közös kép – alig van ilyen. Annyi édesség jött össze a szülinapkor, hogy megígértem Attilának, hogy jövőre kinti sütögetés lesz a szülinapján mindenféle édesség nélkül!

És most beismerem, hogy  nagyon szívesen írnék még sok mindenről, de az már a holnap rovására menne, márpedig holnap is eléggé elfoglaltak leszünk – készülünk egy esküvőre, ami szombaton a mi felújított imaházunkban lesz. Majd jövök a képekkel… remélem!

Jó az ÚR!

Read Full Post »

     Nagyon sok minden van amiért hálás vagyok amellett, hogy most eléggé igénybe vett az elmúlt egy-két hét. Olyannyira, hogy vannak dolgok amikben elbizonytalanodtam, és vannak, amiknek új lendülettel futok neki… De hálás vagyok Istennek, hogy mindig megerősít, hogy ne adjam fel azokat a dolgokat se amik nehezen mennek. Inkább azon kell elgondolkodnom, mik most az igazán fontos dolgok, azok amikbe érdemes erőt és energiát fektetni és mi az ami ezek mögött csak másodlagos – vagyis nem kell elcsüggednem ha nem fért bele a napjaimba. Hát nem könnyű ez nekem, főleg mert szeretnék mindenben (meg mindenhol) megfeleli, de ilyenkor újra tudatosítanom kell, hogy legelőször Istennek kell megfelelnem. És ehhez újra meg újra szorosabbra kell fognom az Istennel való szeretetkapcsolatomat, mert ez mindennek az alapja.

Hát akkor hálás vagyok Istenem
– hogy ennyi minden belefért ebbe a nyárba,
– hogy augusztus végén még egy nagyot strandolhattunk a tesóimmal és a nagyiékkal,
– hogy a gyerekek olyan szép barnára sültek, és egyszer sem égtek le a napon és ehhez én készíthettem a fényvédőt (ami még a hófehér bőrű Simont is megóvta a leégéstől, egyszer sem jött le a bőre, sőt, szépen lebarnult ő is)

köszönöm, hogy adtál erőt
– a befőzésekhez, így szépen telnek a polcok kompóttal, savanyúsággal és lekvárral
– a gyülekezeti munkához, a gyerekekhez és így augusztus utolsó hetében még egy gyermekdélutánt is tudtunk szervezni a gyülekezet udvarában
– a mindennapokhoz, és találékonyságot és így tényleg nem unatkoztunk egyszer sem a nyáron.

Hálás vagyok
– a férjemért, akinek pénteken volt a szülinapja, és akinek a mosolya mindenkinek olyan fontos
– a lányomért akinek a jövő hétvégén lesz a szülinapja és aki most kezdi az első osztályt,
– a fiaimért, akik mellett nem lehet lazulni így egy sokkal fegyelmezettebb életre “kényszerítenek”, mint amire nélkülük képes lennék.

Nem hagyhatom ki ennek a nyárnak egyik legszebb napját: a tesómék esküvőjét sem.

Nagyon köszönöm Istenem, hogy ott lehettünk, láthattuk az örömüket, hogy az úton is minden rendben volt, és bár az esküvői ebéd után szükséges volt kicsit az autót is szerelni, mégis rendben hazaérkeztünk.

Köszönöm Istenem, hogy az elkövetkező napokban is számíthatok a segítségedre,
köszönöm, hogy mellettem vagy és tanácsolsz
és hogy újra meg újra megtapasztalhatom a mindenek fölött való szeretetedet.

Read Full Post »

Ebben a júniusban annyi minden történt, amiről jó lenne írni… A tervekkel és elképzelésekkel ellentétben nagyon is pörgős lett ez a hónapunk is.

Még a a hónap elején sikerült elmenni a Reménység fesztiválra Budapestre pénteken és szombaton. és mind a kétszer tudtam vinni másokat is magammal, aminek még inkább örülök. nekem nagy élmény volt ott lenni. Régen hallottam már ennyire egyértelműen és minden kertelés nélkül beszélni valakit az evangéliumról. én is ezt szeretném megtanulni. Pénteken a zene is annyira jó volt! Teljesen feltöltődve jöttem haza. Amúgy az énekkarban a húgom és a sógorom is ott énekelt – de jó lehetett! Gyönyörű feldolgozások voltak. Ezt én is hallottam:

A szombati alkalom tényleg nagyon fiatalosra sikerült 🙂 De legalább végre én is megismertem pár nagyon jó ifjúsági előadót. A férjemnek most ők tetszettek meg leginkább (mert szombaton ő is ott volt). Én csak ezt az éneket ismertem (magyarul hallottam már).

Aztán itt volt a furulya koncert meg a vizsga zeneelméletből. Úgy örültem, hogy Áronnak ilyen könnyedén megy a furulyázás… még fejből is. Ez volt az első koncertje és egyszer sem rontotta el. Felvettem videóra, hogy megmaradjon emlékbe, hogyan játszott az első koncertjén, de annyira izgultam, hogy az elején kikapcsoltam, meg újra bekapcsoltam a gépet, így nincs rajta az eleje 🙂 Azóta is rengeteget furulyázik, persze inkább csak úgy magának fejből… Gyakorolni azért nem sok kedve volt. Örültem, hogy a zenesuli megengedte, hogy én tanítsam, így csak havonta egyszer mentünk be a tanító nénihez. De jól ment a zeneelmélet is, így azt még jövőre is én fogom nekik tanítani. Azért mondom, hogy nekik, mert Jázmint is beírattuk a zenesuliba és mivel végig velünk tanulta ő is a zeneelméletet ebben az évben, kérhetjük, hogy szeptemberben egyenest az első osztállyal kezdhesse. Amúgy hegedűre és énekre lett beíratva de egyelőre talán csak az éneket fogjuk elkezdeni.

Most hétvégén pedig egy diplomaosztón voltam: a legkisebb öcsém vehette át Oklevelét a teológián. Jó volt együtt ünnepelni 🙂

Mi tesók, középen az ünnepelttel. (csak a nőverem hiányzik…)

Read Full Post »

…azokat a dolgokat valahogy meg kéne örökíteni itt is. Egyszer jó lesz visszaolvasgatni! Ugyanis a március utolsó hétvégéjéről itt nem is írtam, pedig akkor ruccantunk ki a tesómhoz Pécsre, mégpedig kettesben Attilával. Először úgy volt, hogy a gyerekekkel megyünk, de mivel anyum mégis itthon volt azon a hétvégén, és elvállalta a gyerekeket, kettesben mehettünk.

fagyizunk - a városháza előtti téren

 Ők meg nagyis hétvégét tartottak (ilyen még úgysem volt!). Na persze nem volt könnyű eldönteni, hogy is legyen ez a kiruccanás de végül nem bántuk meg – nagyon jól éreztük magunkat!

A kedvenc virágaim között!

Séta a Zsolnai negyedben

Sokfelé jártunk a hétvége folyamán, az egyik délelőttöt as Felújított Zsolnai negyedben töltöttük – tényleg nagyon szép és hangulatos. régebben szerintem sokkal szebb dolgokat csináltak – mármint az építészetben. Nekem nem nagyon jön be a mai modern építészet…

Aztán felmentünk a TV- toronyba – amihez egy jó kis erdei túra is dukált – nehogy túl hamar érjük el a célt 😀 De megérte, végre egy kicsit az izmainkat is igénybe vehettük – bár a tesóm azért megszenvedett velünk (fáradt öregekkel) 🙂

Na fentről aztán gyönyörű volt a kilátás… és jó nagy a szél! De olyan jó volt szétnézni a “végtelenbe”!

 

 

A TV toronyban

...és alatta - háttérben a torony aminek már pont az a része nem látszik, ahonnan szétnéztünk

Aztán voltunk még a Tettyén és az ottani baptista gyüliben is. Szóval elég sok mindent besűrítettünk ebbe a két és fél napba. Jobb is, hogy nem a gyerekekkel jöttünk, mert így sokkal több helyen járhattunk (bár Áron ezt eléggé nehezményezte) és így kinézhettünk pár helyet, ahová remény szerint majd a gyerekekkel is elmehetünk egyszer.

A kereszt alatt - fent a Tettyén...

 

Read Full Post »