Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Hordozókendő’ Category

A napokban felhívott egy kedves ismerős, hogy nem-e adom el a hordozókendőmet.. lenne rá érdeklődés. Huhh, meglepődtem. Na nem azon, hogy lenne rá érdeklődés, mert az elég sok volt, hanem hogy már ebben a témában keresnek. Mert akkor ez azt jelenti, hogy szinte mindenki tudja, hogy már nem használom. Bizony, nem is tudom mikor kötöttem fel benne utoljára… Ó eszembe jutott! 😀 Mikor itt volt Mariann a gyerekekkel és én busszal jöttem haza Komáromból. Emlékszem, Simont Petráéknál kendőbe raktam és kivitt minket a buszhoz, így buszoztam életemben először 3 gyerekkel. Jó volt, mert Simon végigaludta az utat, és így tudtam a másik kettő kezét fogni. De azóta sajna nem használom, úgy érzem nálunk befejeződött ez a dolog, mert Simont amúgy sem lehetne beletuszkolni éber állapotban, annyira nyüzsgős, jövő-menős fickó. Ősszel kicsit próbálkoztam a háton hordozással, de nem igazán tetszett neki, nekem meg eléggé fájtak a vállaim tőle. Azt hiszem a háton hordozást hamarabb kellett volna kezdeni, de a nyári melegekben a hátam közepére sem kívántam a dolgot 🙂  Vagyis ez azt jelenti, hogy én végig elöl hordoztam és nekem ez nagyon tetszett. Mondjuk nagyon jó kis rugalmas kendőm volt: Sleepy Wrap. Nálunk még nem lehet kapni, de lehet hogy ebben az évben már nem kel az USA-ból rendelnie annak aki ezt választja.
És hogy milyennek látom így utólag a hordozást? Nagyon-nagyon jó dolognak. Én úgy használtam, ahogy nekem jó, vagyis főleg olyankor került kendőbe, mikor nem tudtam máshogy megoldani. Legtöbbször ez a vasárnapi istentisztelet volt – így két etetés közt ott tudtam lenni én is. Vagy néha napközben, ha nagyon nyűgös volt – főleg azért hogy meg tudjam oldani a főzést, vagy a nagyobbakkal is tudjunk valamit csinálni.

 

Egy májusi konferencián... ezen a napon használtam a legtöbbet, enélkül el sem mehettem volna 🙂

Azt, hogy egész nap hordozzam – na olyan nem volt. Nem is bírtam volna. Mert bár a kendő után nem fájt semmim, de eléggé lefáradtam úgy egészében. Ebben tényleg jó a kendő, hogy annyira egyenletesen oszlik el a teher a testen, hogy nem fájdul meg tőle mindig valamije az embernek. Néha oviba is mentünk úgy, hogy Simon kendőben volt – meg is csodálták az óvónénik 🙂 Egyébként elmaradt a nagy csodálkozás a faluban, pedig rajtam kívül még senkit nem láttam hordozókendővel. De lehet hogy csak azért mert engem sem láttak :)… kitudja, mert végül is legtöbbször bent volt rajtam. Azért szerintem annak a nyoma bennem is megmaradt, hogy az első két gyerekemnél csak babakocsiztam. így most is legtöbbször ez jött automatikusan. De még ha nem is használtam nap mint nap a kendőt, azt mondom: NAGYON MEGÉRTE megvenni, mert amikor használatba vettem, akkor annyira kellett! Persze hogy kellett, hiszen másképp nem nagyon tudtam volna azokat a dolgokat, helyzeteket megoldani. És talán Simont is kárpótolta azért, hogy az első két napon alig volt alkalmunk összebújni…

Ja és hogy el-e adom. Hát perszehogy nem! Nagy a család és biztos vagyok benne, hogy még egy-két anyukának hasznára lesz!

Reklámok

Read Full Post »

Bizony, ugyanis Simon ma 3 hónapos! De mást is ünnepelünk ám! Apumnak ma van az 56. szülinapja! 🙂

Az ünnepeltek!

Hát igen, alig vártam, hogy már itt tartsunk. Bármennyire is nem akarok mindig valami másra várni, most azért ez nehéz volt. Főleg az első hetekben.  De lassan azért mindenbe belerázódtunk, és ma már nagy örömmel mondhatom, hogy lassan összerázódtunk mi 5-en.  Most már Simonunk sokat nevetgél, és sokkal kevesebbet sír, bár azt még mindig igen erős hangon műveli 😀 nagyon falat egy gyerkőc. Sok mindenben különbözik a többiektől. Például ő rögtön jelez, ha nagydolog ment a pelusba, és rettentően tud kommunikálni. Látni is, hogy igazán akkor érzi magát jól, ha hozzá,  beszélgetnek, vele foglalkoznak. Szóval ennivaló kis kölök! Kimenni is ki tudunk együtt, mert nagyon szeret a kocsiban alukálni kint a friss levegőn!

kocsikázásra indulva

A nagyobbak is sokat szeretgetik: Áron inkább bohóckodik neki, Jázmin meg nagy mosolyogva beszélget hozzá, nem szereti, ha hagyjuk őt sírni, nyöszörögni! Mondják is páron, hogy hiába, kézre lett szoktatva a kis lurkó. Hát én erre csak azt mondom, hogy inkább fogom őt, mert ha egy gyerkőc nagyon sír, azt nem viccből teszi. Most még vihetem a karomban, pár hónap múlva már nem annyira és utána meg úgyis elmúlik ez a z időszak. Igaz, így nem sok mindent győzök itthon, de azért mindig volt étel az asztalon, meg ruha is, amit felvegyünk, vagyis olyan irtó kritikus állapotok azért nem uralkodtak nálunk sem 🙂 Aztán meg itt a kendő, amiben ha elalszik le lehet menni istentiszteletre, vagy meg lehet főzni az ebédet. Hasznos egy dolog, az biztos.

Ma az ebédnél

Read Full Post »

Hát ide az utóbbi időben nem igen jutok, így csak röviden!

Felpróbáltuk Simonra a karácsony előtt kapott sapit, de még mindig nagy rá! Azért édi volt!

Hát kérem így csinál a kendőben! Nézegetni akar a drága! Ti hogy hordoztátok az 1-2 hónapos picurkókat? Csak akkor fekszik a mellkasomra, ha már nagggyon fáradt. Így viszont állandóan tartanom kell a fejecskéjét… A kis kíváncsi 🙂

És íme a nagy dumálás!

Jó kis csapat lesznek, nem?

Úgy figyeli Simon a tesóit! Persze csak ha teli a pocak és minden okés!

Most sajna szinte semmire sem jut időm, ami magamat illeti. Sőt, alig tudok odaulni a nagyokhoz, hogy csináljunk valamit, de azért ők egész szépen eljátszanak kettecskén. Áron sokat dámázik – ha van kivel(ezek általában a tesóim, meg a papa), Jázmin meg egyedül is jól eljátszik, és közben állandóan beszél, énekel, dumál…

Read Full Post »

El sem hiszem, hogy eltelt egy hónap… De örülök neki! Jó túl lenni – remélhetőleg – a nehezén. Lassan belejövünk a szopizásba is, remélhetőleg annyira, hogy a pótlást is elhagyhatjuk, ha begyógyul a seb a mellemen. Azért nem semmi mit meg nem dolgozunk Simonnal a szopizásért. És tudom, hogy vannak, akik ennél sokkal többet is megtesznek. Eddig én ebbe bele sem gondoltam, mert mindkét gyerkőccel sima ügy volt. Na mindegy, a lényeg az, hogy tegnap voltunk dokinál is és már szépen gyarapszik: 3780 gr. Meg kezdjük kinőni a legkisebb ruhácskákat is, szóval lehet, hogy ez a fiú is egyszer meg fog nőni?

A múlt héten elkezdtük a hordózókendőzést is. Fúú, hát elkelne nekem egy tanfolyam, mert nagyon tudok bénázni! A rugalmassal valahogy jobban tudok bánni, de a drága mindig engem akar nézni, úgy kinyomja magát, hogy tartanom kell a kis fejét. Kár, hogy nincs róla kép. Ezen a képen már  majdnem elaludt.. édi volt nagyon.

És hogy milyen bébi a mi kis harmadikunk? Hát teljesen más mint a nagyok! Először is, ő éjjel nagyon jól alszik a többihez képest, amiért nagyon hálás vagyok, mert nem is tudom hogy bírnám, ha csomót kéne éjjelezni. Irtó mohó, csak akkor nyugodt, ha dugig van a pocakja. nem csak úgy “lájtosan”. És állandóan cuppog, meg keres a kis szájával, nem bánná, ha mindig szopizni lehetne 🙂 A cumi csak akkor segít, ha már totál fáradt, amúgy irtóra haragszik rá, hogy nem jön belőle semmi, pedig úgy dolgozik vele! hát igen, ezt az elvünket is feladtuk.  Végül a harmadik gyerkőcnél mi is használunk cumit. Amúgy cuppogta az ujjacskáját is, ha sikerül beletalálni a szájába, de pár másodperc múlva már ki is rántja és akkor aztán keservesen sír.

A gyerekek egyre gyakrabban jönnek énekelni meg beszélgetni hozzá és nagyon tud figyelni ez a kisfickó! Itt épp apát figyeli nagy komolyan. Amúgy meg nagyon mozgékony, állandóan jár a kis keze meg a lábai! Sajnos kint még nem nagyon voltunk, csak mózeskosárban utaztunk autóval. Lassan remélem elkezdődhetnek a napi séták is. Nagyon várom, bár nem tudom, hogy fogom csinálni 😀 Azért eléggé beszorultam az utóbbi hetekben, de egyedül még véletlenül sem vagyok, mert valaki mindig betoppan!

Read Full Post »

erről már egyszer irtam… na igen, ami eltünt. Még a múlt hétvégén ünnepeltük a kicsi Jázmin és Attila szülinapját, mert hát mindketten szeptemberiek 🙂

íme a legkisebbünk!

íme a legkisebbünk!

A torta persze a nagyi műve! Egyéni kívánságra készült kérem – Jázmin Áron szülinapja óta hangoztatja, hogy ő majd szivecskés tortát szeretne… Hát fini is volt! Emellett persze még sok finomságot ettünk aznap… És hogy ne csak együnk, bemutattam az új hordozókendőmet: nem ájultak el az ötlettől, inkább kicsit hóbortos dolognak látják ez az egész hordozást… hát nem baj. Apa szerint még nem készültem föl az emberek megjegyzéseire a faluban – hát kíváncsian várom! Mondtam is nekik, hogy erről ők tehetnek, hogy hat ilyen gyereket is összehoztak, akik mindig valami szokatlant művelnek ki 🙂 🙂 🙂 Szóval lehet hogy valami új divatot fogok behozni? Hi-hi, jól hangzik…

Amúgy most is jó kis hétvégénk volt! (szombat délután csavarogtunk, játszótereztünk egy szupi helyen, vasárnap meg reggeltől estig gyülekezeti alkalmakon, ünneplésen vettünk részt, sok-sok lelki áldással!) Bár jól kifáradtunk, de nem baj, megérte! Úgyis húzós két hét áll előttünk, amihez csak azt kérem Istentől, hogy járjon előttünk, mert néha erőnkön felülinek érzem a feladatot…

Read Full Post »

Hordozókendő!!!

Megvan életem első hordozókendője. Ma délelőtt érkezett meg, egyenesen az USA-ból. Egy MO-i anyuka ajánlatára rendeltük onnan, a neve:  Sleepy Wrap.

Szép mély narancssárga! nagyon tetszik ! 🙂

...íme a kendő...

...íme a kendő...

Rugalmas és nagyon könnyű, amint látjátok ki is próbáltam, már amennyire a pocakom engedte. Egy bébi méretű babával, amiből csak a haja látszik a képen 🙂 nagyon tetszik a dolog, bár így nyáron érezhetően melegít, de most a harmadik gyerkőcnél tuti alkalmazni fogom! Alig várom!

Ja, amúgy szeptemberben Magyarországon is megrendezik a hordozókendős hetet. Úgy elmennék! Majd keresek itt a közelben valami programot, mondjuk Tatán! Na meglátjuk!

NBH_logo2009_datumos-honlapos

Read Full Post »