Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Gyerekek’ Category

Úgy gondoltam mégiscsak írok ide a blogra, hogy az elmúlt fél évről maradjon egy kicsi “lenyomat” a számunkra.
Szóval már lassan egy hónapja, hogy vége van egy újabb iskolaévnek, ami nagyon sok izgalmat tartogatott a számunkra. Ismét volt egy otthontanulós csemeténk, meg két felsős gyerkőcünk. A legkisebb pedig még (talán utoljára) élvezhette a laza itthon töltött napokat. Persze gyakran jött velünk a suliba, főleg év vége felé, mikor a vizsgák miatt sokat jöttünk-mentünk). Gyakran megtörtént, hogy megkérdezte, hol vannak a nagyok – mondtam suliban, aztán hogy hol van Simon – mondom, ő is ment a suliba a logikai körre, aztán hogy hová megyek én? Hát a suliba (énekkart tartani, vagy gyakorolni a gyerekkel. Na persze hogy ő is a suliba akart menni. Vagyis ha valaki megkérdezte, mikor megy oviba, mondta hogy ő nem megy oviba, ő suliba fog menni! Aztán párszor mondtam neki, hogy először oviba kell járnia, utána mehet majd a suliba, és megbeszéltük, h szeptemberben már ő s mehet… Azóta mindenkinek elmondja, hogy szeptemberben megyek oviba!
És hogy mi volt a suliban? A végeredmény szép lett, de az út döcögősen ment mindenkinek az évzáróig. Vagyis mindenkinek meg kellett küzdenie a magáét. Áronnak elég gyakran nem akaródzott nekiülni a feladatainak, voltak időszakok, mikor igazán összeszedte magát és szépen tanult meg odafigyelt a dolgaira, meg olyanok is, mikor bizony be kellett mennem az of-el megbeszélni a dolgokat… De nagyon szépen kezelte a konfliktusokat és az osztályban uralkodó nehéz eseteket. Általában minden elmond itthon, ami a suliban történt és át tudjuk beszélgetni – ez sokat segített a dolgok kezelésében. Az év vége felé már nem nagyon érdekelték őt a sulis dolgok, de azért csak megcsinálta, hogy kitüntetett legyen – ennek azért örültem 🙂

Jázminnak a tanulással nincs gond, volt rengeteg versenyen sok szép eredménnyel, viszont nagyon nehezen kezelte az osztályon belüli feszültségeket. Volt is pár hét, mikor eléggé elbizonytalanodott és arra gondolt, jobb lenne átmenni Komáromba a 8 éves gimibe, de végül mégis maradt. Sok-sok beszélgetés meg puszilgatás kellett, hogy hétfőnként ne sírva kezdje a reggelt a suli miatt. A tetejében idén elég rosszul jött ki, h a zongoraórája és az ének is pénteken volt, és pont aznap volt 8 órájuk. Vagyis a péntekek is igen húzósak voltak számára – de ezt is megküzdöttük!

Az elsősünk szépen haladt a tanulással, de sokat küzdöttünk, hogy jól menjen a szlovák meg az írás. Az olvasás szépen beindult, januártól már meséket, könyveket olvas egyedül. Az írást rengeteget gyakoroltuk, hogy ne legyen benne egy csomó hiba! De megérte, mert bár ebből volt a leggyengébb az év végi megmérettetésen, mégis sikerült annyira jól, hogy mindenből egyese lett – aminek nagyon örült persze!
Nos hát én nem utolsó sorban én is megküzdöttem a magamét, míg megtaláltam a hangot (a módszert, a stílust, a hangnemet…) a gyerekekkel, h az énekkar nekik is meg nekem is azért öröm legyen, ne kínlódás. Ez a tapasztalat nagyon sokat formált rajtam is, azon ahogy látom a gyerekeket meg a tanítói munkát. Hát elég komoly kihívás lépést tartani a változásokkal, főleg ami a gyerekek viselkedését, reakcióit és hozzáállását illeti. De megérte végül is (no nem anyagilag), mert gyarapodtunk egy szép élménnyel, mikor az évzárón előadtuk az Örökségünk című dalt, aminek az utolsó héten készült el a videó és hangfelvétele! Remélem hamarosan fel is kerül a You Tube -ra!

Az év végi zongorakoncerten

Read Full Post »

Ez meg az…

Sok minden történik velünk mostanában (is). És nem is tudom hol kéne kezdenem a folytatást 🙂

Talán ott, hogy elmondom hol tartunk most. Sok minden történt januártól. A gyerekek megkapták a félévi bizit – ami szépen sikerült. És nem volt gond azzal sem, hogy eddig itthon tanultak, sőt! Egy két dologból a többiek előtt járnak még mindig. Mind a ketten helyesen formálódtak az iskolai követelményeknek való megfelelésben. Jázmin még mindig önállóbb és szeret mindent teljesen jól megtanulni, elkészíteni, megírni… Áron csak olyan “beleneszakadjunk” módon, de így is a legjobb tanulók közé tartozik. Viszont utálja, ha versenyre kell menni – márpedig 2-3 versenyre öt is elvitték és ezeken olyan középmezőnyben szerepelt. Jázmin az továbbra is az osztály leg-lege, csomó versenyen volt, két dologban (Zrínyi matemetikaverseny és a Szép magyar beszéd) az országosra is eljutott. Bele is fáradt rendesen a sok készülésbe, jövés-menésbe. Bár itthon felettébb sokat nem foglalkoztunk a dolgokkal, így is sok mindenben kimagasló. Hegedűből is az évfolyam legjobbja, és rengeteget olvas. Élvezem, ahogy bekapcsolódnak az osztály tevékenységeibe, jó látni, hogy nem visszahúzódóak. No persze más sok tinis tünet ütötte fel a fejét náluk is, de egyelőre bírjuk. Főleg mert a lelkük is formálódik. Ezen a tavaszon mind ketten egymástól függetlenül és egymástól teljesen eltérő módon eljutottak arra, hogy miután befogadták a szívükbe az Úr Jézust, be is merítkeznek. Ez egy különös öröm és ajándék számunkra.

Egy szép ünnep -a tesóm éljegyzése :)

Egy szép ünnep -a tesóm éljegyzése 🙂

Simon és Hanna -a kicsik 🙂 – nos, ők is sokat formálódnak változnak. Simonnak már nagyon szépen megy a tiszta beszéd a logopédusnál, de a mindennapi beszédben még sokat selypít. Hanna is velünk volta múltkor – aki még nem beszél, csak pár szót mond (főleg azt hogy NEM) és egy két dologban tudott nekünk a logopédusunk segíteni, igy azóta már egyre több szót próbál kimondani. Ő továbbra is olyan tündéri, mint volt. Nagyon jól alszik – ha melléfekszem sec-pec elalszik délben is (én is vele). Még mindig élvezem látni azt, ahogy egyre több mindent megért, ahogy megtanul új dolgokat és ahogy viszonyul a nagyokhoz! Helyesek együtt, bár kissé hangosak 🙂 !! Amúgy Simon márciustól elég rendszeresen ovizik, kezd ráérezni a csoportos huncutságokra. Itt ott már barátja is van. De persze ebéd után jön haza, és alig van hét, amikor minden nap viszzük. Ő még mindig elég sok mindent máshogy csinál, mint a többiek, szóval van min agyalnom. Nem hiába rá jellemző leginkább, hogy nem azt szeretne enni ami van, hanem ” valami mást!”. Hanna is már nyugodtabb így délelőttönként, mint az ősszel, bár kicsit nehéz megoldanom, hogy hozzam, vigyem Simont, meg főzzek, meg kint is legyünk, mikor Attila délutános. Szóval a délelőttök így elég változatosak.

néha még előfordul, hogy együtt csinálnak valamit...

néha még előfordul, hogy együtt csinálnak valamit…

Itthon meg folyamatosan változtatunk valamin. Bírom, hogy mikor végre kialakul egy jól működő rendszer valamiben, kis idő múlva azt vesszük észre, hogy megint változtak a dolgok – meg a gyerekek – és kezdhetjük elölről az egészet. Ami mostanában a legsikeresebb volt, az Áron különválasztása a többiektől. Csak annyi történt, hogy az ő ágya átkerült a szekrénysor túlsó oldalára. Na meg az íróasztala is, amire csupán pakol, mert mindent a földön fekve végez. Vagyis ilyenkor szétteríti a cuccokat az ágya előtt, nekifekszik és ott dolgozik. Még jó, hogy valamennyire el is rakodik maga után. Jázmin az asztalánál tanul, de borzalmas rendetlenséget tart az asztalán és csak kemény kényszerítő erők hatására rakodik össze szombaton. Szóval izgalmas az élet.

IMG_2921

A nagylány lenyiratkozott!

A május az nagyon sűrű lesz. Főleg mert az utolsó két hétvégén képzésen leszek… ÉN! Beiratkoztam a Ringató képzésére! Nagyon örülök neki, hogy kicsit majd kizökkenhetek, mert ezek lesznek az első nélkülem töltött éjszakák Hanna számára. De nem izgulok már felettébb, mert Attilával meg Jázminnal is el tud aludni – ha nem vagyok ott. Szóval reméljük, hogy majd jól bírják a strapát! Meg én is…

(tovább…)

Read Full Post »

Hát újra itt egy iskolaév… amit vártunk is meg nem is, mert bizony komoly változásokat hozott. A két nagyobbik gyerkőcünk iskolás lett – vagyis iskolába járó az itthontanulós helyett :). Jázmin még egy évig tanulhatott volna itthon, de úgy döntöttünk, hogy egyszerre menjenek, ne kelljen kétfelé gondolkodni meg szervezni a dolgokat. Mert az iskolás lét egészen más megoldásokat, rutinokat kíván, mint amit az otthonoktatás. Persze mind nagyon izgultunk, mi hogy fog menni és sokat beszélgettünk a dolgokról már augusztus vége felé. Hát beindult a dolog, és sokkal jobban és gördülékenyebben, mint gondoltam. Nekem persze erőt kellett vennem magamon, hogy jóval a gyerekek előtt felkeljek, ezért fáradtabb is vagyok. Viszont Hanna már csak egyszer-kétszer ébred éjjel, szóval sokkal nyugodtabban alszunk. És sokszor a reggeli készülődést is végigalussza. Nem mondom, hogy könnyű volt búcsút mondani az otthonoktatás sok-sok előnyének, és lenyelni azokat a hátrányokat, ami az iskolás léttel jár. Viszont nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen kis falusi iskolába járhatnak, ahonnan 10 perc alatt hazaérnek tanítás után és ahol jól ismerhetem a tanítókat is. Kb tudhatom, honnan mire lehet számítani. És én is kicsit felszabadultam, hogy nem rajtam van annak a terhe, mit mikor tanulunk meg, valamint az egésznapmindenkiitthonvan zsivaja és megoldáskényszerei sem nehezednek rám. Természetesen van mit így is megszervezni, főleg a zenesuli körül, de mint minden új élethelyzetben, ezekben is találunk megoldásokat. Aztán, hogy hosszú távon mit hoz ez az új időszak – majd kiderül. Egyelőre tanuljuk a helyünket ezekben, aztán meglátjuk.

Ezt még szeptember 2-án kellett volna feltenni - indulás az évnyitóra!!!

Ezt még szeptember 2-án kellett volna feltenni – indulás az évnyitóra!!!

Read Full Post »

Hát pont kicsúsztam abból, hogy még áprilisban közzé tudjam tenni a három hete íródó bejegyzést… Még jó, hogy a tavasz még nem ért véget 🙂 Szóval akkor jöjjön, ahogy azt elkezdtem írni.

Végre eljött a tavasz a maga nyüzsgésével, színeivel, illataival… Nagyon szeretem! Én is új erőt nyerek ilyenkor…

Az évek múlásával a húsvéti ünnepek is új dolgokat hoztak az életünkbe. Örülök, hogy egyre többet értenek meg belőle a gyerekek is, és nekem is évről évre jobban sikerül átélni jelentőségét. Olyan jó, hogy ilyenkor hétről-hétre más virágok kerülhetnek a konyhaasztalra és mindig van, ami nyílik a sziklakertünkben, illatozik az utcákon… Engem nagyon feldobnak az ilyen apróságok. Na persze idén is egy csomó mindent beterveztem volna, de hát az aprónéptől nem sok minden fér a mindennapokba a feltétlenül szükségesek és fontosak mellett.

Húsvét után lett a mi csöpp kis lányuk egy éves, és végre sikerült családi képet is csinálni – na jó, valaki mindig vagy pislant vagy grimaszol, ez van.

IMG_1343

De annyira jó, hogy már mögöttünk van ez az év… és hihetetlen is. Rengeteg örömöt hozott ez a lányka a mindennapokba, de sokszor rendesen próbára is tett. Az éjszakák még mindig elég döcögősek, és ebben ő viszi a prímet a négy gyerkőc közül, de a fogacskák kibújását már egyre jobban viseli. Nagyon anyás. NAGYON! Állítólag ebben pont olyan, mint én voltam. Mikor a kezemben van és puszit adok Attilának, akkor eltolja öt és még jobban szorítja a nyakam. És mikor este zuhizni megyek, képes végig ordítani az apukája kezében.

De egyvalami nagyon jól alakult a tél végén: elkezdett kint aludni a babakocsiban. Pont akkortól, mikor már ülve lehetett benne és így mindent lát. Jól kinézegeti magát, aztán egyszer csak elkezdi szopizni az ujját és lassan elalszik. Néha alszik 2 órát is kint az udvaron – ha a kutyus fel nem ugatja, vagy a hangosbemondó fel nem ébreszti.

A nagyokkal is sok minden változik, elég nehéz iramot tartani ezekkel és új megoldásokat keresni a problémákra. Le is fáradtam nagyon ezekben a hónapokban, ez tény. És már várom a szünidőt! Hanna még nem jár, hát kiváncsi leszek, milyen lesz, ha már futkosni fog. El tudom képzelni mi vár rám majd akkor.

Azért annak nagyon örülök, hogy a nagyok még mindig rajonganak a legkisebbért, mert gyönyörű szemeivel még mindig le tud venni mindenkit a lábáról. Abban meg csak reménykedni lehet, hogy lassan eljön az is, mikor már őt is ott lehet hagyni a nagyszülőknél, mert eddig még csak pár órára volt nélkülem, azt is csak párszor.

Read Full Post »

Hát újra jövök pár gondolattal, pillanatképpel.
Rossz, hogy ezt kell írnom, de elég fáradt vagyok – amikor meg nem vagyok az, annyi a tennivaló, hogy sajna nemigen jutok ide írogatni, pedig jó lenne egy-két dolgot megörökíteni ilyen módon is…
A legnagyobb bohóckodik a legkisebbnek

A legnagyobb bohóckodik a legkisebbnek

Hogy mi is van velünk? Hát már egész jól vagyunk, de kicsit megszenvedtük ezt az utolsó hónapot. Folyamatosan változnak a dolgok, és én alig győzöm kitalálni, hogy is kezeljek egy-egy új helyzetet. Hannánk továbbra is nagyon édi – ahogy a gyerekek mondják, és továbbra is rajonganak érte, de elég sok nemalvást okozott nekem az elmúlt hetekben. Most már talán kezd enyhülni a dolog – a múlt héten vasárnap még egy filmet is megnéztünk Attilával, míg a gyerekek meséztek. Szóval ezek a nemalvások eléggé le tudnak rongyolni. Aztán meg augusztus végén itt volt a” hogyan tovább” gyötrődésének a súlya, míg végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak itthon fognak tanulni mindketten. Na hát az iskolakezdés még így is elég kemény volt, örültem ha estére normális állapotokban térhettünk aludni, nem hogy sikerüljön az, ami anno Simon mellett ment. Minden teljesen felborult én meg néha legszívesebben kifutottam volna a világból. De mégsem futottam (na persze, csak mert nem volt hová he-he), hanem itt vagyok és azon gondolkodom, hogy bír Isten minket elviselni, minden nyűgös bajunkkal, nyavalyánkkal, hibáinkkal, kétségeinkkel… Mert elég nehéz ebben a kis lakásban együtt élni 4 hangos gyerekkel a mindennapokat. Néha ledobnám magamról az egészet, mint egy rossz kabátot, de rájövök, hogy enélkül a kabát nélkül meg csak dideregnék a nagyvilágban…

kiscicáink - akik a szemünk előtt születtek

kiscicáink – akik a szemünk előtt születtek

Ilyenek vannak errefelé, és ezek közben itt-ott azért sikerül rácsodálkozni Isten kegyelmére, szeretetére, arra, ahogy formálja gyerekeinket és az egészen keresztül minket (mi már jó kemények vagyunk). És csak reménykedek, hogy valami jó, valami szép fog az egészből kikerekedni, még akkor is, ha most alig-alig látszik belőle valami.
Buksi kutyus a lábamnál, aki még július végén került hozzánk

Buksi kutyus a lábamnál, aki még július végén került hozzánk

Mindezek mellett megint elég sok minden történt szeptember elején: rögtön az első hétvégén elmentünk egy otthonoktató konferenciára, ami sok mindenben megerősítésünkre volt. Aztán meglátogattuk a legközelebb lakó unokatesót, akikkel utána együtt állatkerteztünk Budapesten – ez volt Jázmin szülinapi kérése, végül a múlt hétvégén itthon is megültük apa és Jázmin szülinapját. Most pedig próbálunk belerázódni a mindennapokba, reménykedve, hogy a maga idejében lesz egy nagyobb autónk is és egy otthonunk amiben elférünk.

Read Full Post »

Ide is eljutottunk együtt

Ide is eljutottunk együtt

Ígértem, hogy megpróbálok legalább havonta egyszer írni magunkról, Hát most itt vagyok.

Nem mondhatom, hogy az elmúlt hetek kevésbé voltak fárasztóak mint a szülés utáni hetek, viszont már egészen másfajta fáradalmakat próbálok itt kipiheni 🙂

Az után, hogy legutóbb jelentkeztem eléggé besűrűsödtek a dolgok, ugyanis jött az év végi hajrá – készülődés a vizsgákra. Ahhh, annyira örültem, hogy Jázmin már levizsgázott és vele már csak a szlovákot kellett átvenni! Megpróbáltuk úgy csinálni, hogy a reggeli után rögtön a tanulást vettük elő, hogy minél hamarabb meglegyünk a nehezével és mehessenek játszani. Legtöbbször a délelőtti szopizás alatt is szlovákoztunk egyikőjükkel. Aztán jött a főzés, meg a többi. Ebből a főzést volt a legnehezebb abszolválni, mert ugyebár a többit azért abba lehet hagyni, ha a baba miatt elcsúsznak a dolgok, de enni csak kell valamit adni délben a három lurkónak. Nagyon jó volt, hogy ebben is volt itt-ott segítségem, volt hogy komplett ebédet kaptunk, szóval valamit azért mindig ettünk 🙂

két és fél hónaposan

két és fél hónaposan

Közben a kicsi lányunk egyre jobban kimerített a késő esti sírásokkal, amit láthatóan a hasija okozott. Annyit gondolkodtam, imádkoztam, hogy rájöjjek mi okozza. Elkezdtem írni, hogy mikor mit eszek, és kiderült, hogy bizony ő is érzékeny a tejre. Elkezdtem csak laktózmenteset inni, amitől rögtön jobb lett a helyzet, de maradt a furi zöld széklet, ami leggyakrabban valamilyen ételallergiát jelez. Szóval rábírtam magam, hogy tejmentesen étkezzek – na ez volt a legkeményebb feladat számomra. Néha már úgy éreztem, éhezni fogok, ha nem ehetek semmilyen tejterméket, annyira rá voltunk állva a sok tejre, élen a házi joghurttal… De lassacskán javultak Hanna baba körül is a dolgok, éjjel általában kétszer ébredt és vissza is aludt – legtöbbször én is bealudtam a szopizásba, ami az előző három gyereknél szinte sosem történt meg. Aztán mikor jött az eper és a málna, újra jöttek a hatalmas esti gyötrődések, sokszor csak éjfélre aludtunk el… huhh, annyi mindenről kellett lemondanom! Nem gondoltam volna magamról, hogy ennyire nehezemre fog esni… Szóval rendesen próbára tesz itt engem ez a csemete. De nagyon szépen fejlődik és annyira ügyesen szopizik az első perctől hogy ezért igazán hálás lehetek! Reménykedek, hogy lassacskán egyre több mindent fog bírni a pocakja is.

 

Áron a legkedvencebb unokatesójával.

Áron a legkedvencebb unokatesójával.

Nővéremmel és a kedvenceinkkel

Nővéremmel és a kedvenceinkkel

Szóval miközben naponta megküzdöttünk a hasfájással, a tanulással na meg a sok tennivalóval, nagy izgalmak elé néztünk, mert vártuk a tesómékat, akik május végén jöttek haza két csemetéjükkel 5 hétre. 5 éve nem voltak itthon, szóval tényleg nagyon vártuk már a találkozást! Ment a sok szervezés, hogy mikor ki kinél lesz, és a folyamatos agyalás, hogy a sok jövés-menés mellett valahogy a vizsgákat is megcsináljuk. Hát nem részletezem, de volt mit csinálni, hogy részt tudjunk venni 3 osztálykoncerten, 2 zenesulis vizsgán és a több napig tartó iskolai vizsgákon úgy, hogy a legtöbbször Hannát is vinni kellett magammal. huhh, hát jó, hogy mindez már mögöttünk van. Voltak azért kemény pillanatok, amikor kissé kétségbeestem, hogy mi lesz ebből az egészből, de alapvetően jól mentek a dolgok. Áronnak persze sokkal több gyakorlásra lett volna szüksége két-három tantárgyból is, hogy teljesen megtanulja az anyagot, így a bizije most nem alakult a legjobban, de a körülményekhez képest – meg ahhoz képest, hogy őt most egyáltalán nem érdekelte, hogy hányast fog kapni – egész jól megment minden.

Együtt imádkozunk érte...

Együtt imádkozunk érte…

A legemlékezetesebb az elmúlt hétvége volt, amikor végre együtt voltunk mind a hatan tesók családostul! Annyira érdekes volt ezt megélni ennyi év -és változás –

után! A három lánynak már vannak gyerekei, a három fiúnak még nincs… hát ez is érdekes helyzetet varázsolt, de élveztük – és jóóóó rendesen lefáradtunk!

Hát így telt az elmúlt hónapunk. Varázslatosan, szépen, izgalmasan… fárasztóan… de nagyon-nagyon emlékezetesen! : D

 

Délutáni focizás 😀

Read Full Post »

IMG_1842

Most hétvégén volt 1 hónapos a mi kicsi csemeténk, Hanna. Bizony, április 10-én egy újabb lurkóval bővült családunk, mégpedig egy kislánnyal. Meghallgattatott Jázmin imája, lett egy lánytestvére. A gyerekek azóta is rajongva veszik körül a kishugit, és mind nagyon örülnek neki!

Együtt

Együtt

1 hónaposan

1 hónaposan

Mi is örülünk, főleg mert újra megtapasztalhattuk, hogy jó az Úr! A szülésnél is minden rendben volt, bár nem spontán indult, hanem végül úgy indították. De szépen ment minden, még a büszke apuka is ott lehetett, és a negyedik napon már jöhettünk haza a kórházból. Na persze nem olyan egyszerű belerázódni a négygyerekes létbe, de dolgozunk az ügyön! És milyen jó, hogy már nincs sok tanulnivaló, mert most még elég mindenkinek azzal megküzdeni, hogy megszokjuk az új helyzetet. De igyekszünk örülni egymásnak! Picurkónk nagyon figyelmes, egyre jobban figyelgeti a körülötte lévő világot, na meg a fölé hajoló tesókat, akik élvezik, hogy ilyen “édi kistesójuk” van! Babókánk tényleg nagyon tündéri, szépen szopizik az első naptól kezdve, de a hasikójával még azért megkínlódunk – szóval teljesen kiszámíthatatlanok a napok mellette. Sokat kendőzünk, mert legtöbbször csak függőleges helyzetben képes elaludni – vagy a szopizáson. De az éjszakák egész jók, és remélem hogy ennél már csak jobbak lesznek 🙂

Köszönjük, hogy olyan sokan gondoltatok ránk! Majd igyekszem legalább havonta egyszer jelentkezni itt is!

Read Full Post »

A sziklakertünk egyik fele... elől a Jázmin virágja - ő választotta - tudja valaki hogy mi a neve?

A sziklakertünk egyik fele… elől a Jázmin virágja – ő választotta – tudja valaki hogy mi a neve?

Mögöttünk van egy egészen izgalmas időszak, amit el sem hiszek, hogy végigcsináltunk! Jázminnal két hónap alatt megcsináltuk a sulis félévet, megvan minden vizsgája… nagyszerű csajszi! Áronnal csak egy vizsgát kértünk igy előrehozva, az a magyar nyelv volt – így is elég volt mindenből felkészülni. Ahhoz képest, hogy mennyire nem érdekelte az utóbbi napokban az egész vizsgázás, egész szépen sikerült neki, egyest kapott végól ő is meg Jázmin is mindenből. Hát nagyon hálás vagyok Istennek hogy megsegített és végigvitt minket ezen, mert egyedül a mi erőnkből ez nem ment volna.

Most már várjuk a baba érkezését ezerrel. Most is itt ficánkol a pocakomban, majd kiugrik a drága!

 

Szóval tudom, hogy az igazán izgalmas részek még csak ezután jönnek, de bizalommal nézek elébe, Istenbe kapaszkodva, aki azt ígérte, hogy megtart minket mindezekben! Úgyhogy én most egy szép és gyors szülésben reménykedek, és abban, hogy utána meg szépen belerázódunk a négygyermekes létbe 🙂 !

Addig pedig gyönyörködök a szép tavaszi környezetben.

A szilvafa is kivirágzott

A szilvafa is kivirágzott

...és a barackfánk is!

…és a barackfánk is!

 

Read Full Post »

Kalandos időszak ez a mostani… nem is nagyon érkezem írni ezt a blogot, és a közeljövőben azt hiszem ezen nem is fogok tudni változtatni, mert annyi helyen kell helytállni az embernek! És mindent nem lehet győzni. Meg hát azért szeretném ezeket a napokat rendesen megélni, nem csak kibírni…bár néha azt is elég…

Na jó, az az igazság, hogy nem gondoltam volna hogy ennyi minden fog történni ebben az időszakban, mikor a 4. csemetét várjuk. Főleg azt nem, hogy egy csomó olyan dolog, amiről eddig csak álmodtam, vagy betervezni sem mertem volna! Igaz, hogy most tudatosan igyekeztem úgy hozzáállni a családi élethez, hogy hozzunk ki belőle minden jót, amit csak lehet, ne csak a kötelességekről, tanulásról és rohanásról szóljon. Mit mondjak, így hogy itthon tanulunk ez könnyebb is meg nehezebb is. Bár azt hiszem inkább könnyebb, mert kevesebb a napjainkban az időhöz szigorúan kötött dolgok. Igen, ebbe sok mindenki bele is tud kötni, mondván, hogy látni, hogy a gyerekek nem járnak iskolába, mert nehéz nekik időre elkészülni stb, bár eddig alig történt meg olyan hogy emiatt késtünk volna valami olyan helyről ahol igazán nem való késni…

Hát ilyen dolgok vannak, de hogy kicsit konkrétabb legyek, megosztom veletek a legértékesebb dolgokat ezekből a hónapokból!

Először is: nagy kalandban volt részünk, mert november végén elutaztunk a nővéremékhez, akikkel 5 éve találkoztunk utoljára – Jázmin még 2 éves sem volt, igaziból csak képekről ismerte az unokatesóit. Na most a két nagyobb gyerkőccel nyakamba vettem a világot és repülőre ültem kihasználva az utolsó erre alkalmas heteket – már ami a várandóságot illeti. Hát izgalmas volt minden tekintetben! De nem bántuk meg! Annyira jó volt találkozni velük és együtt élni a mindennapokat! Sok új dologban volt részük a gyerekeknek, és kíváncsi vagyok, évek múlva hogy fognak visszaemlékezni ezekre a hetekre.

Kép
Itt épp együtt szánkózunk a telkük végében, mert hogy ott gyönyörűen havazott december elején! Na ilyen is talán 10 évvel ezelőtt volt utoljára! 🙂

Aztán hazajöttünk, és jött a Simon szülinapja, majd a karácsony, ami idén is kicsit más volt, mint szokott. A két ünnep között találkozhattunk a tesóimmal, és annak ellenére, hogy karácsonytól január végéig szinte folyamatosan beteg volt valaki, elég sok minden belefért a  mindennapokba. Még a megfeszített tanulás is, mert hát az amerikai út miatt 3 hét tanulásunk kimaradt, amit azért be kellett hozni. De hála Istennek, a vizsgák is jól mentek, főleg mert igazán emberségesen álltak hozzánk a pedagógusok. A legtöbb dolgozatot az osztállyal írták, így a szóbelik sokkal kevesebb időt vettek igénybe – és ez is jól jött.

Aztán farsangra is készültünk, LEGO emberkéknek öltözött be az otthontanulók csapata, meg is nyertük a 3. díjat. Nem sok erőm volt ahhoz, hogy még erre is készüljek, de végül jó volt, mert annyi dicséretet zsebeltem be a gyerekeimtől, miközben készítettük a dolgokat, hogy rendesen fellelkesültem az – “anya én nem is gondoltam, hogy te ilyet is meg tudsz csinálni” –  mondatoktól!

Kép

Biziosztás után egy nap lazulást engedtünk meg magunknak – már ha ezt annak lehet nevezni: elmentünk a Csodák palotájába együtt, családostul! Vonattal utaztunk, ami azért nagy kaland, de elég kényelmes dolog, főleg, hogy nagycsaládosként ez sokkal olcsóbb és azért kevesebb stresszel jár, mintha autóval kellett volna Pestre menni. Hát érdekes volt, az biztos, jól ki is fáradtunk, és a következő héten ugyanazzal a lendülettel próbáltuk folytatni a tanulást, mert komoly elhatározásra jutottunk: Jázminnal még a baba érkezése előtt levizsgázunk, hogy év végére ne maradjon olyan sok, mert elképzelni sem tudom hogy lesz, ha már itt lesz a picur! De ezt a félévet már nem akartuk felborítani! Szóval itthon tanulunk továbbra is…

 

Még két hónap van a picur érkezéséig, de én néha már nem bánnám, ha a jövő héten érkezne! A gyerekek is annyira szépen ráhangolódtak a kistesó érkezésére, és már én is nagy várakozásban vagyok. Igyekszem készülni a szülésre is, hogy ne úgy éljem meg, mint Simon érkezését, ami nagyon nehéz volt… most mintha még a babavárás is “könnyebb” lenne, hogy sikerült áthangolni magam arra, hogy örömmel váram és megtanuljam élvezni ennek az időszaknak a különlegességét is.

Közben a legtöbbet azt hiszem abból merítek, ha Attilával találunk egy-egy jó éneket, amit együtt énekelünk, mert szívből jön, átélésből, és ha jókat tudunk beszélgetni, és amikor sikerül lejegyeznem a kis jegyzetfüzetembe azokat a dolgokat, amikkel Isten megszólított, hogy jobban a szívembe vésődjenek és igazán az életem részévé váljanak. Ezek nélkül nagyon szegényes lenne az életem!

És igen! Jó az Úr! Tényleg így van!

Read Full Post »

Színes ősz

Most is nagyon szép, színes az őszünk… na és kellemesen meleg. Élvezem a színeket és azt hogy zajlik az élet – bár néha nagyon fárasztó (!) Sok minden történik itt körülöttünk mostanában. Tudom ezzel nem vagyunk egyedül 🙂 Azért hosszú most sem leszek, inkább beszéljenek a képek!

Ősz fa - Jázmin alkotása

Ősz fa – Jázmin alkotása

IMG_0502

Ősz fa – Áron műve

  Mostanában nem sok időnk van alkotni, ezért is örültem, hogy beiratkoztak a kézműves körre a suliba. ott aztán van a só-liszt gyurmától kezdve a gyöngyvasalásig minden! De azért néha itthon is csinálunk valamit, mint pl. ezeket az “ŐSZ FÁKAT”. Egy séta alkalmával összegyűjtöttünk minden félét és aztán alkottunk! Én is élveztem a közös munkát!

Aztán mikor nagyon fáradt vagyok és totál ki akarok kapcsolódni én is alkotok, így született az ajtódísz még októberben – lassan ki lehet tenni majd a télit!

 

IMG_0489

Most már itt az ősz vége, már a karácsonyra kezdek hangolódni… De most minden másképp lesz, mert nagy útra készülök és nem leszek itthon advent első vasárnapján… majd csak a harmadikon! 😀

 

Read Full Post »

Older Posts »