Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Ezt olvastam’ Category

Itt ez az új év és én itt vagyok benne négy csemetével és egy drága férjjel meg a család minden gondjával-bajával… Hogy őszinte legyek, az elmúlt napokban többször is megtörtént, hogy reggelente elég nehezen szedtem rá magam, hogy kimásszak az ágyból és nekiugorjak a napnak… Főleg miután újra meg újra olyanok az éjszakák amilyenek, és ez most már több, mint 5 hónapja így megy. Csak néha történik megy olyan, hogy felébredek Hannára és azt veszem észre, hogy jééé már két óra is eltelt az előző szopizástól! Nos, mindezek ellenére igyekszem erőt venni magamon és továbbmenni. Az Úr gondoskodik mindig valamiről, ami továbblendít ezeken a szürke szomorúságokon. Így volt ez a szülinapomon is, amikor reggel kivételesen Hanna előtt ébredtem, átmentem a gyerekszobába, ahol a nagyobbak éppen ébredeztek és gyönyörű rózsaszín fényben úszó szobát találtam – a nagy tetőablakokon át lehetett látni a gyönyörű napfelkeltét.

napfelkelte a gyerekszoba ablakból

napfelkelte a gyerekszoba ablakból

Mostanában egyre inkább igyekszem megállni ezeknél a pillanatoknál, mert különben elsuhan mellettünk az élet úgy, hogy észre sem vesszük. Nagyon tetszett Ann Voskamp gondolata (merthogy most pont az ő könyvét olvasom), hogy azzal tudjuk lelassítani az időt, ha lényünk teljes súlyával részt veszünk benne. Hát most ezt gyakorlom. És a hálaadást. Vannak dolgok amikért még nem tudok hálát adni, de már vannak olyanok is amikért sokáig nem tudtam, de most már tudok… December folyamán sok minden előkúszott az életem elrejtett zugaiból, amik fölött jó volt elgondolkodni és szépen helyrerakni, már csak azért is, hogy tiszta lappal lehessen továbbmenni. Hálás vagyok Istennek, hogy átsegít ilyeneken is – most éppen azzal, hogy kezembe került A Poros úton mezítláb című könyv. Még decemberben olvastam és nagyon bátorító volt számomra! Örömmel írnék róla többet is, de ahhoz kellene egy olyan konzervdoboz, amibe időnként be lehetne zárni 4 csacsogó, ugra-bugráló gyereket…

Nos hát minden esetre most nem azt az időszakát éljük az életünknek, amikor túl sok időnk lenne egymásra meg önmagunkra (nekünk szülőknek), de igyekszünk. Nehéz helytállni, főleg amikor az ember belegondol abba is, hogy nemsokára itt vannak a vizsgák, mert annyit nem tudtunk foglalkozni a dolgokkal, amennyit kellene (vagy jó lett volna? – nem is tudom melyik kifejezés a helyes), de helyette reméljük hogy az igazán fontos dolgoknak azért maradt hely, és akkor hosszútávon majd az előző sem nevezhető veszteségnek. Csak nekem kell megtanulnom elengedni a dolgokat, meg elfogadni, hogy nem minden alakul az elvárásaimnak megfelelően.

BENNÜK!

BENNÜK!

Szóval tanulunk mind!

És fejlődünk – remélem!!

És gyönyörködünk bennük!!!

Read Full Post »

Értékes vagy

Még nem olvastam a könyvet, de itt meghallgattam! Érdemes!

“Amit ők gondolnak az semmit sem számít Panchinello, csak az számít, amit én gondolok… és szerintem te nagyon értékes manó vagy! … Azért vagy értékes nekem, mert az enyém vagy!”

Ezért jó Istenhez tartozni!

Read Full Post »

Pollyanna

Már lassan úgy fog tűnni, hogy nálunk csak a gyerekek körül forog a világ… hát majdnem. Tény, hogy mostanában, csak olyanokról irok, ami velük kapcsolatos. Hát most hadd irjak valami másról is.

Egyetlen kritikaként csak azt mondhatom: az első rész illusztációi nekem jobban tetszettek

Biztosan sokan olvastátok az Élet játékát. Tudtátok, hogy van folytatása? Én a múlt héten olvastam… alig tudtam letenni a könyvet. Az öröm játéka örök – ez a címe magyarul. Nem tudom hol lehet venni, mert én kölcsön kaptam, de hamarosan utánanézek. Mert érdemes elolvasni… meg időnként újra, meg újra elolvasni. Én legalábbis igy vagyok a jó könyvekkel.

Ez a második rész arról szól – nem akarom lelőni a poént, ne féljetek – hogy a magába fordult embert hogy lehet leginkább kimozditani saját kis szomorú világából. Vagyis inkább, hogy milyen sokat jelent egy ilyen embernek, ha túl tud nézni önmagán és oda tud fordulni a másikhoz, akinek pont az nincs meg, ami neki. Mert mindenkinek van valamije, ami a másiknak nincs és legtöbbször ezzel csodálatosan lehet szolgálni a másik ember felé. De milyen jó, ha nem a saját sebeinket nyalogatjuk, hanem észre tudjuk venni a másik baját is – ami lehet hogy sokkal mélyebb, mint a miénk. Csak hát olyan nagyon nehéz elfelejteni a magunk baját, és legtöbbször emiatt észre sem vesszük mi is történik körülöttünk. Tudom, mert kicsit magamról is beszélek, hogy mennyire nehéz lemondani saját igényeinkről. Pedig megéri! Főleg ha abba is belegondolunk, mennyi örömöt lehet szerezni a másiknak egy kis odafigyeléssel…

Szóval remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! A könyvet Eleanor H. Porter irta, ahogy az Élet játékát is.

További jó játékot mindenkinek!

Te is játszod a játékot? 😀

Read Full Post »

A héten kaptam ezt a kis történetet, gondoltam, megosztom veletek! Tényleg elgondolkodtató!

“Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egyéjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig  látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk”

odafel

Read Full Post »

Na jó, elég sokmindent ideírhtnék, mert egy csomó mindent olvasok folyamatosan. Nálam ugyanis ez az abszolut kikapcsolódás… na meg a film – ami már pár éve igen ritkán adatik meg.

Amiről írni szeretnék, az egy kölcsönkapott kis könyvecske: Boldogító harmónia, Bayerné Papp Ágnestől. Egy egyszerű asszony egyszerű gondolatai családról, szolgálatról, anyaságról… Minden olyasféléről, amiben én most benne vagyok. Csak annyit akartam írni, hogy nagyon bátorítóak a sorai. Szíven ütött, mikor az Isten szerinti fontossági sorrendről beszélt, hogy akkor is a férjem (feleségem) legyen számomra az első, ha gyerekek születnek. Mert ha a gyerek a házastárs elé kerül, felborul az Istentől rendelt egyensúly. Persze tudom én ezt már régen, de most jól jött ez a bizonyságtétel. Most meg is ragadjuk az alkalmat, hogy kicsit egymásra is odafigyeljünk, mert bizony eléggé kimerít ez a két eleven gyerkőc, egymásra alig jut időnk. Szóval a hétvégén mennek a gyerekek a mamához és mi kettesben leszün, ugyanis a hétvégén házaspáros alkalom lesz a gyüliben! De jó!

IMG_1104

És végül egy szép kis vers a könyvből, ami szintén nagyon megszólított:

A segítőtárs

Kicsiny, de mégis hatalmas,

Csöndes, de ha kell nagyot hallat.

Törékeny apróság,

de szet nemzedék, királyi papság.

Istei gyermek, hűséges sáfár,

Tud elől menni, s félre állni, de soha meg nem hátrál.

Erő és örömforrás, mindenki számára egy csöppnyi áldás.

Mer “Isten markában élni”

Kicsiny magként alázattal meghalni.

A kereszt tövében e magból új élet fakad,

jöjj te is bizalommal tedd oda magad.

Krisztusban tied lesz e szent hivatás,

általa leszel te is, hozzá illő segítőtárs.

Read Full Post »