Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Egyéb’ Category

Aki még nem próbálta ki a babzsákot, és szeretne benne heverészni, annak ajánlom figyelmébe ez a nemrég indult webáruházat: http://www.hobabag.hu/

Még két napig vásárolhatsz 20%-os kedvezménnyel!

A gyerekeink nagyon szeretik!

😀 😀 😀

Read Full Post »

Tegnap este már nem tudtam feltenni ezt a posztot, így kicsit megkésve (és megtoldva) jön most…

A múlt héten vasárnap este sűrű hóhullásban jöttünk haza egy kedves családtól. Akkor még nem gondoltuk, hogy éjjel kapjuk a hírt, hogy a férjem édesapja meghalt. A hó másnap elolvadt, majd szerdán, a temetés napján újra hullani kezdett. Gyönyörű hófehér volt minden, sosem fogom elfelejteni, olyan békét árasztott a hófedte táj.

Ma reggel ismét gyönyörű havazásra ébredtünk! Annyira havazott, hogy még szellőztetni sem tudtam – tetőablakok révén, mert befújta a havat a szél. Na persze a Simon már 6 előtt fent volt és én most igazán nem éreztem magam olyan “fittnek” hogy fel bírjak kelni, de ő simán lemászott az ágyról – megtanítottam őt hátrafelé lecsúszni – és veretett a gyerekekhez, szóval ennyi volt a reggeli szunya-munya. Hát eléggé bosszús voltam nem tagadom, ki is borultam reggeli után, aztán megbeszéltük a dolgokat, mármint hogy jó lenne ha odafigyelnénk egymásra és igyekeznénk nem megszomorítani a másikat. Közben persze kivilágosodott és már a gyerekek is látták, hogy szakad a hó. Még a Simon is ujjongott az ablakból nézve 🙂


Na hát összeszedtük magunkat és 8-ra már ki is mentünk. Simont elaltattuk és mentünk hóembert csinálni. Nagyon szupi kis hóembert alakítottunk közösen! nem volt répánk meg ilyesmi, így a tujafa terméséből csináltunk neki szájat meg szemet, na meg a gombokat. Nagyon helyeske lett a csillagszemű hóemberünk! 😀

Kellemesen kifáradva mentünk be 10-kor, aztán délután mikor megint kivittem Simont aludni, Áron is kijött és hógolyóztunk egy jóóót. De komolyan, annyit röhögtünk, hogy csak na, és Áron olyan szép rózsás arccal jött be, hogy csak úgy ragyogott. Mint a 100-as égő 😀 Kár hogy erről a délutáni mókáról nem volt ki csináljon képeket!

Viszont ebéd után más móka is volt, amirol készült kép is. Az én kicsi fiam, úgy gondolta, hogy ha már kimaradt minden havas bulibol ő is “fehérit” egyet. Nagy csendesen kiszórta a Solamylt, és olyan élvezettel maszatolta, hogy nem birtam hogy ne mosolyogjak rajta – pedig amikor megláttam első pillanatban jóóó el akartam verni a kis kezeit… aztán megkönyörültem rajta.

így nézett ki a drága...

 

Nagyon tetszett neki a dolog!

Ma aztán újra hullott a hó. El is indultunk szánkóval felszerelkezve a mamáékhoz és útközben a töltésoldalban megálltunk. Kár, hogy most nem volt nálunk fényképezőgép, mert olyan gyönyörű volt minden. Igazán szikrázott a hó a napsütésben! Úgy szeretem azt a gyönyörű, békés tájat… az érintetlen természet. a Csend. Nagyon jó volt. Szánkóztunk is egyet!

Szóval én nagyon örülök, hogy újra itt a tél és a hóóó!

Read Full Post »

pedig nem történt velünk semmi tragédia, sem komoly betegséggel nem kell szembenéznünk.

Mégis.

Nagyon sokat nyavalyogtam az utóbbi napokban. Pedig látom, hogy semmi haszna. Sőt! És csupán egyszerű dolgokért: mert nem aludhatok… mert fáj a fogam… mert nem úgy alakulnak, sikerülnek a dolgok, ahogy szeretném. Akkor mit mondjon az a család, akit a faluban olyan nagy tragédia ért? Egy este meghalt egy velünk hasonló korú anyuka, apuka az egy éves kisfiúkkal együtt autóbalesetben. Nem ők voltak a hibásak. egy szembejövő busz, átment a szemközti sávba.. frontális ütközés. A 7 éves kisfiuk túlélte, kórházban van. Holnap lesz a temetés… ma minden templomban harangoztak… Mindenki sír: a család, a szomszédok, a fiatalok, akik hasonló korúak… a nénik, a bácsik. Én is, főleg az életben maradt kisfiú miatt. Vagyis inkább imádkozom érte. Mert nem tudhatjuk Isten miért engedte meg, de ez is figyelmeztet arra, hogy készen kell lenni, mert nem tudjuk mikor kell menni, mikor hív el Isten. Szíven ütött, amit ma irt SMS-ben egy kedves ismerős, akinek sokkal nagyobb problémákkal kell ezekben a hetekben szembenézni, mint nekem: ” Az elmúlt időben rengeteg nehézségen mentünk keresztül és még mindig sok nehézséggel kell szembenéznünk, de minden nehézségünkben ott volt Isten. Ennyi nehézséghez az emberi erő túl kevés. Sokszor ledöbbenek azon, hogy mennyi erőt kapok. Sokan mondják, hogy nagyon erős nő vagyok, de ez csak Isten kegyelme,  ruház fel mindennel, amire  szükségem van. A legerősebb ember is egy pillanat alatt összeomlik. Téged is csak ezzel tudlak biztatni, bízzunk benne és nem csalódunk. Milyen jó, hogy nem kell félelemben élnünk, mert tudjuk, hogy van valaki, aki mindenek felett áll.

Read Full Post »

Vagyis  az Otthonoktatós konfin. A múlt szombaton volt Bicskén, de hát még nem jutottam ide, hogy írjak róla.

Nagyon örülök, hogy elmentünk, na meg persze, hogy Esztiék vállalták a szervezést! Olyan érdekes volt találkozni azokkal, akiket csak innen a blogvilágról ismertem 🙂 Még most is furi…

Azt is elmondhatjuk, hogy nagyon hasznos volt végighallgatni az előadásokat is, így az ember kicsit jobban belelát a dolgokba. Na meg szerintem annak is hasznos lehetett sok minden, aki nem otthon oktat. Szóval sokat tanultunk!

Képeket nem tudok betenni, mert nem volt nálunk a fényképezőnk, de egy videót láthattok róla Esztinél

Read Full Post »

A 33. hét

Hm.. hm… hát igen lassan telik az idő. nekem most tényleg NAGYON lassan telik a pocakos létet illetően. Sokszor azon kapom magam, hogy már alig várom, hogy megszülessen ez a csemete és már itt legyen köztünk, lehessen puszilgatni, ölelgetni… Valahogy ezek az utolsó hetek már nem könnyűek. Nagyon ki van purcanva a derekam és egy-kettő kifáradok, és akkor már csak vízszintesben lehet birni. Persze ez nekem nagyon idegesítő és látom, hogy a körülöttem lévők is csak értetlenül nézik, hogy mi van… hát hiába, ez van. Most viszont ezerrel elkezdem minden lehetségessel erősíteni magam: kalcium, magnézium, C-vitamin… Már fogok venni Magne B6-ot is, amit edig azért nem szedtem(meg hát semmilyen kismama vitamint nem szedtem rendszeresen), mert állandóan korgott a hasam. Még éjjel is! De most már inkább korogjon… vagyis nem hagyom korogni, eszek. Úgysem hiztam sokat, vagy 5 kilót, szóval ehetek amit csak akarok, amennyi csak belém fér… na mondjuk nem sok fér, mert minden helyet kisajátít magának ez a csemete szóval ettől nem valószínű, hogy elhízunk 🙂 .

Amúgy nagyon élvezem, hogy annyit mocorog és úgy igazán most tudok örülni neki, hogy kb. már minden rendeződött körülöttünk. Jól érzem itt magam, gyerekek is belerázódtak az új helyzetbe, ovizásba és talán Attilában is alakulnak a dolgok… Isten meghallgat.

Most hétvégén...

Most hétvégén...

És íme már a pocakunk is megnőtt, hiába mondja mindenki, hogy jéé, alig van pocakod… Én bizony érzem mekkorát nőtt és még fog… ajajj. Viszont jó tudni, hogy minden rendben van odabent és ha néha elfog valami miatt a félelem, vagy szomorkodni kezdek, csak ránézek a hűtőre, ahol ott mosolyog az én pici pocaklakóm, és máris erőt veszek magamon!

Most még itthonról dolgozgatok, de lassan ez is letelik, mert novembertől ismét anyaságin vagyok – ki gondolta volna ezt 3 évvel ezelőtt?

Szóval mégiscsak igyekeznem kéne élvezni ezeket az utolsó heteket 🙂

Read Full Post »

Hogy milyen is itt?

Mert hogy mindenki ezt kérdezi! Hát jó! Már egész otthonos lett és egyre kevesebb doboz vár arra, hogy  helyet találjunk a benne lévőknek. Az igazat megvallva nem is nagyon jut eszembe az előző lakásunk. Attilát is kérdeztem, és azt mondta neki sem kalandoznak vissza a gondolatai. Most már kimondottan örülök, hogy lett ez a lehetőség, és nem tudok mást mondani, mint hogy bízok az Úrban, hogy a maga idejében továbblépés is lesz. Addig meg itt kell helytállni.

Na de most már jöjjön pár kép is. Először a gyerekszobáról, amit egész hasonlóan sikerült elrendezni, mint az előző helyen.

09okt 016

Egy naaagy padlástéri szoba lett provizórikusan kettéválasztva szekrényekkel, ennek a nagyobbik fele lett a gyerekszoba, a kisebbik meg amolyan dolgozószoba-vendégszoba-rakodó egyben 🙂 Ebben ülök én is most, ami azt jelenti, hogy ha a gyerekek alusznak nemigen fogok a gép előtt ülni. Legalábbis egy ideig, amíg nem lesz mondjuk egy laptopunk. De ez egyelőre nem fenyeget, mert előbb a hálóba kell szekrényt szerzni…

ott a sarokban az ágyunk mellett lesz a kiságy...

ott a sarokban az ágyunk mellett lesz a kiságy...

Nappalink így külön nincsen, de a konyha végében kialakítottunk egy pici “nappali részt”, ide fogjuk fogadni a vendégeket. Ez legalább motivál arra, hogy mindig rendet tartsak a konyhában, mert azt valahogy szerettem utolsónak hagyni 🙂

konyha

Az asztalt majd szükség esetén elhúzzuk a faltól, hogy körbe lehessen ülni. A másik felén van a főzősterület. Idővel majd még be kell szerezni valami szekrénykét, mert alig férnek a konyhás dolgaim!

konyha2

Majd idővel a többiről is írok, most megyek enni adni a lurkóknak!

Read Full Post »

Izgalmas napok

… ezek a mostaniak. Bizony! Beindultak a dolgok, vagyis jövő hétvégéig kiköltözünk innen. Furcsa belegondolni ebbe az egészbe! Néha már izgalommal várom, néha meg egyszerűen nem tudom elhinni hogy eddig tartott az ittlét… Még nem tudjuk, ki jön majd ide a helyünkre, mert még az is jár némi megoldandó dologgal. De folyton azért imádkozom, hogy az Úr járjon előttünk, ugyanis csomó dologban elég gyorsan kell döntenünk, na meg cselekednünk. így egész izgalmasak a napok. Mint a mai: reggel készülődés, aztán irány az ovi – ahol pont logopédusnéni volt a látogató- rövid beszélgetés vele, onnan irány a gyülihez: glettelés, smirglizés, festés stb. 10-kor haza: ebédkészítés, fél egyre a gyerekekért, Attila munkába, én aludni 🙂 Fel sem birtam kelni 3-ig! Aztán folytatás itthon: mosás, dobozolás megkezdése, és az esti fektetés után még feltöröltük a csempéket a lakásban. Hogy ne maradjon hétvégére. Hát kb így vagyunk.

A gyerekek már várják, hogy odaköltözzünk… ja, hogy hol van az az oda? Hát pár utcával arrébb 🙂 Pontosabban a gyülekezetünknél. Vagyis nagyon “helyben” leszünk. Úgy érzem ez már egy továbblépés, még ha ez a lakás most kicsit kisebb és igénytelenebb is lesz, mint a mostani, vagyis csak egy kis kényelemről kell lemondani, de már nem albérlet. Inkább olyasmi, mint a szolgálati lakás. Bár semmilyen különösebb funkcióba nem kerültünk ezzel, hogy ott fogunk lakni, csupán gondját viseljük majd az udvarnak, meg igyekszünk rendben tartani a gyülekezeti helységeket – közösen a többiekkel. Viszont nagy plusz lesz az udvar, legalább is remélem. Persze ezzel együtt még csomó kérdés forog a fejemben, hogy mit hogyan fogunk megoldani, de idővel majd kialakul. Remélem, mire megérkezik a csemete, addigra okésak leszünk. Szerintem most már csak az új otthonunkból jelentkezek, addig is gondoljatok ránk!

Read Full Post »

Older Posts »