Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘bemerítkezés’ Category

Ma nagy nap volt a gyülekezetünkben, sokat készültünk rá és nagyon vártuk: bemerítkezés és hálaadó ünnepség.

Így a tartalmas nap után csak azt tudom mondani röviden: sokat gazdagodtunk lelkileg! Élmény volt látni Isten munkáját!

Lelkipásztorunk a bemerítkezőkkel

Máriával, ifink legifjabb tagjával 🙂

 “Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb”

Kolossé 2:7

 

Reklámok

Read Full Post »

Az utolsó pillanatban még hadd írjak pár sort erről a márciusról! Mert amilyen döcögősen indult olyan viruló lett – nekem. Nagyon sokszor írtam volna, mert időközben kicsit átment ez a blog ilyen “családot tájékoztató” bloggá, vagyis csak átment volna, ha irogatnék szorgalmasan.

Szóval akkor jöjjön pár momentum.
Március elején Budapesten voltunk a gyülekezettel, mert meghívást kaptunk a Nap utcai gyülekezetbe. Nagyon izgi volt így együtt menni, féltem is kicsit hogy lesz, de elég jól megment. Ritka helyzet állt fent, mert most kivételesen Attila játszott a zenekarban és én voltam délelőtt, meg délután is a gyerekekkel. Na ez kicsit kimerítő volt, de a délutánt végül megoldottuk úgy, hogy Áron a nagyfiúk mellett ült, Jázmin meg a papáék mellett – aludt. Annyit futkostak ebéd után a hatalmas imaházban föl meg le, hogy totál kidőlt a csaj. Szóval élményekkel telve jöttünk haza. Külön öröm volt számukra, hogy délelőtt a vasárnapi iskolában is ott lehettek és nagyon büszke voltam rájuk, hogy olyan rendesen viselkedtek – előzékenyen és bátran.

Aztán a következő vasárnap bemerítkezés volt – ami sok-sok komoly beszélgetést generált nálunk is itthon a gyerekekkel. Amúgy is az előtte lévő hét egy olyan “próbáratevős” hét volt Áronnal, amiből végül Isten segítségével ki tudtuk hozni a lehető legjobbat – tudtunk Áronnal együtt imádkozni változásért. Nagyon örülök, hogy láthatom, ahogy Isten munkálja a szívüket!
A bemerítkezés amúgy számomra egy nagyon bensőséges és megható ünnep volt. Három olyan ember vallotta meg Jézust élete urának, akiknek az életükben Isten igen nagy – mindenki számára nyilvánvaló – munkát végzett el. Meg is tanultam egy éneket erre az alkalomra. Itt meghallgathatjátok – de itt nem én éneklem 🙂 De az elmúlt hetekben olyan valóságossá vállt számomra ez az ének, hogy állandóan ezt énekelgettem. A gyerekek is már fújják.

Aztán három szülinapot is ünnepeltünk egymásutánban: apumét, anyumét és anyósomét. Szóval voltak vendégeink is, nem unatkoztunk!

Mindeközben nagy változásokon megyünk keresztül. Én legalábbis így érzem. A gyerekek is egyre nyitottabbak, egyre több minden érdekli őket – van kihívás elég. Simon is nagyon belendült: mindent kipakol, mindent kiborít és elég sok helyre felmászik… Élvezi, hogy most már ő is szaladgálhat kint a fűben. olyan magabiztossággal ballag, mintha övé lenne most már a világ 😀 .

Read Full Post »

Hát eltelt megint jó pár nap, ami eléggé eseménydús volt… Szerettem volna többször is írni valamit, de hát 3 gyerkőc, meg ennyi tennivaló mellett nemigen jutok el odáig.

Most először is a vasárnapi ünnepségünkről szeretnék pár sort írni! Annyira szép volt! Bemerítés volt a gyülekezetünkben. 3 fiatal merítkezett be, akik közül kettőt kicsi korától ismerek, ugyanis én voltam a vasárnapi iskolás tanítójuk – ők ketten a lelkipásztor fiai. Különös dolog volt ez számomra és egyben imameghallgatás is, hogy tanúja lehettem bemerítkezésüknek. Persze ennél nagyobb dolog volt a megtérésük – ami egy évvel ezelőtt történt.

A bemerítkezőink, mögöttük a gyülekezet

Nagy volt a készülődés pénteken meg szombaton, ugyanis kint tartottuk az ünnepséget a sátor alatt. És jóóó sok vendéget vártunk. El is jöttek sokan a faluból: tanítók, ismerősök, polgármester… szóval jó nagy ünnepségre sikeredett! 😀 Én persze reggeltől azon izgultam mi hogy lesz Simonnal, hogy fogják kibírni a nagyobbak, mikor fog ébredni Simon… stb. Aztán végül minden tűrhetően alakult. A gyerekek Tázikánk mellett ültek (mellette a Lacza tanító néni), Simon majdnem 11-ig aludt, így az igehirdetés alatt szopiztunk, utána elvolt Attilával és a Teri keresztanyuval – bizony ők is eljöttek, azt hiszem életükben először láttak ilyet. A bemerítés aztán bent történt – mert hát kint nincs se folyó sem medence 🙂

Az ünnepség délután is folytatódott, amikor lelkipásztorunk feleségét, Erzsikét köszönthettük 40. születésnapjára. A gyülekezetünktől Túrmezei Erzsébet köteteit kapta. Hát ő igazán egy olyan lelkipásztor-feleség, aki szívét-lelkét beleadja abba amit csinál, és maximálisan a férje társa a szolgálatban is. Örülök, hogy közel kerülhettem hozzá, és sok mindenben felnézek rá.

Itt épp egy szép verset mondott el. Amúgy a délutáni alkalom sokkal lazább volt, többen is szolgáltak énekkel, verssel, szinte mind a köszöntés részeként.

Mi is délután énekeltük el a köszöntő énekünket, amit a bemerítkezőknek készítettünk. Jó lett volna kicsit többet gyakorolni rá, de azért így is szép volt -remélem – már csak azért is, mert gyönyörű az ének szövege: Csak Krisztusban…

Ime angolul !(magyarul még nincs fönt. majd mi! hi-hi!)

Amúgy ha nem itt lakunk helyben, szerintem a felén sem vettem volna részt, mert Simontól nem igazán lehet. Áronnal annak idején egész más volt… Na jó, most ez van és így kell megtanulnunk megoldani a dolgokat. Hát megoldottuk, de estére hulla voltam, főleg ahányszor föl, le futkostam a lépcsőkön. Meg amennyit álltam. De nem baj, most ez is része volt az ünnepségnek. Csak már érzem, hogy 3 gyerekkel nem is olyan egyszerű…

Read Full Post »