Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Az otthonunk’ Category

Itt a húsvét és inkább karácsonyi hangulatom van a héten, mint húsvéti… főleg, mikor kint sétáltam a szállingózó hóban. Olyan szép fehér volt minden, hogy egy pillanatig még a gyerekek is elfelejtették mondogatni, hogy miért nincs még melegebb, hiszen már tavasz van, nem tél?!

A jácint már kibújt...

A jácint már kibújt…

 

A mi húsvéti díszünk

A mi húsvéti díszünk

Hát nem mondom, én is vártam, hogy ez a jácint kinyíljon és bevihessem húsvét vasárnapra – de azt hiszem nem fog. Viszont olyan érdekes érzésem volt, mintha most még közelebb került volna egymáshoz a karácsony és a húsvét, a két legsokatmondóbb ünnep. Ahogy olvastuk a húsvéti történetet, most először gondolkodtam el azon, hogy miért van a szeretet kifejezésének sokszor ilyen NAGY ára? Miért kell embereknek meghalni azért, hogy másoknak jobb lehessen, miért kell embereket feláldozni azért, hogy a haza szabad maradhasson…. és miért kellett ilyen sok szörnyűséget kibírnia Jézusnak miattunk. Nem tudom hogy tudta elvállalni ezt az egészet, de ilyenkor mindig egy picit jobban feltárul előttem az a titok, amit Isten még a kezdetek kezdetén eltervezett – hogy megváltsa az embert. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy hozzá tartozhatunk és megismerhettük őt személyesen. Így egészen mást jelent már az ünnep!

Azt kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa Isten hatalmas szeretetét életében!

Reklámok

Read Full Post »

Bizony. És elég sok minden történt ebben az elmúlt hónapban, bár nem írtam róla. Örülök, hogy utána vagyunk és hogy Isten kegyelméből mindez “sikeresen megvalósulhatott”. Csak röviden: két szülinapozás, egy esküvő, egy Continental Singers koncert (Pesten a Művészetek Palotájában – nagy élmény volt!), fogorvosozás Attilának, aztán Áronnak, aztán nekem, egyéb szakorvosi hacacáré… na szóval nem unatkoztunk.

Közben próbáltam átgondolni a dolgaimat és tervezgetni. Tervezni, hogy mi mindenen kéne változtatni. Hát irtó sok mindenen… azt sem tudtam hol is kezdjem? Aztán az Úr leállított pont a tervezés közepében egy igével: Mária és Márta esete… Mária a jó részt választotta. Megértettem, hogy addig amíg nem tanulom meg a mostani helyzetünkben beiktatni a napi csendességemet, kár bármibe is beleszaladni. Úgy döntöttem tehát, hogy most ezen fogok dolgozni, és ha már ez meglesz, továbblépünk.  Mert ha nincs hol feltöltekezni, nincs remény a jó működésre.

Szóval az élet megy tovább, még ha néha döcögős is 🙂

Így történt meg az, hogy már eltelt egy év azóta, hogy ideköltöztünk. Ezen is elgondolkodtam… Gyakran eszembe jutott az elmúlt év “ilyenkor”-ja. Nem volt könnyű. Eleve nem könnyű pocakosan költözni, hát még otthagyni egy kényelmes lakást. Mert azért hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szerettem ott lakni.

 


itt most épp egy ritka pillanat lett megörökítve:)

 

Szerettem azt a lakást… vagyis, nem a lakást, hanem a kényelmet, amit nyújtott. Így most kicsit számba veszem, mi lett jobb itt, és mi volt jobb ott. A legnehezebb a tágas konyhát volt otthagyni, mert az ilyen volt.Vagyis ez csak az egyik fel, nincs képem az egészről, szoval az ablaktol még egyszer ennyi szekrénnyel, pulttal, ami a nappalitól választotta el.

 

 

 

 

 

Most meg ilyen. Ez a konyha egyik fele, a másik felében van az asztal, meg rekamé. Ezzel csak az a baj, hogy nem birok sosem elrakodni, mert nincs hova, de már megrendeltünk két felső szekrényt, ami talán karácsonyig el is készül 🙂 Úgy már kicsit jobb lesz. Meg lehet, hogy egy két dologtól meg kéne válni??
Aztán a fördőszoba. No comment, aki tudja, tudja, aki meg nem, örülhet (he-he). Csak kissé nem praktikusan vannak elrendezve benne a dolgok, ami nagyon bosszantó tud lenni(főleg nekem, mert én eléggé igényes vagyok a mi a fürdőszobákat illeti). De ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nagyon jó dolog, hogy van fürdőszobánk, van hol zuhanyozni, van benti WC (mert azért az sincs mindenkinek), és ha kicsit bosszankodni kezdenék, eszembe jut Füredi Kamilla, aki Afrikában szolgál és ott a meleg hónapokban alig zuhanyozhat és a legtöbb embernek még fürdőszobája sincs… és akkor máris megelégedek ezzel, ami van.
Szerettem azt is, hogy egybe volt nyitva a konyha a nappalival. Most is egyben van, mert nincs külön nappalink, csak cseppet kissebb méretekben, sebaj, kevesebb a takarítanivaló!

VISZONT! itt most van egy udvar. íme:

 

 

ezt látom a konyhaablakból

 

Ami ott nem volt, vagyis ha ki akartam velük menni gyakran csak úgy sétálgattunk, vagy a ház előtt dekkoltunk, de legtöbbször a nagyiékhoz mentünk. Ellenben itt pár hónap ittlakás után már ki mertem egyedül engedni a két nagyot, így közben bent is tudtam tenni-venni. Aztán van hol altatni Simont, mert van egy fedett sátorrész is, ami nyáron védelem a tűző nap ellen, télen meg a hótól.

És nem utolsó sorban kint lehetünk együtt is néha. szóval ez a dolog sok-sok plusszot hozott az életünkbe. A másik nagyon jó dolog az, hogy helyben van az imaház, így én is részt tudok venni a közösségi alkalmakon, még ha csak a végére kukkantok is be (élek eme szabadsággal). Vagyis így lényegesen több alkalmon ott tudtunk lenni, mintha amott laktunk volna, mert Simonnal nem volt könnyű megoldani – még most sem az… És ez nekem nagyon sokat jelent. Sokszor már az is is melegséggel tölti el a szivem, ha hallom az ének hangját ide fel, még ha nem is tudok ott lenni.
Szóval összességében jó itt. Segítséget is sokat kapunk a közel lakó lelkipásztorcsaládtól, amit sosem fogok elfelejteni.

Tudom, hogy ezáltal is Isten formál minket és utólag visszanézve meg fogjuk érteni miért így alakult az életünk…

 

 

Ezt látom a konyhaablakomból

 

Az meg tényleg egy külön ajándék számomra Istentől, hogy mindig láthatom a naplementét. Ezt innen, az első kép meg még az előző lakásból volt fényképezve! 😀

Read Full Post »

Hogy milyen is itt?

Mert hogy mindenki ezt kérdezi! Hát jó! Már egész otthonos lett és egyre kevesebb doboz vár arra, hogy  helyet találjunk a benne lévőknek. Az igazat megvallva nem is nagyon jut eszembe az előző lakásunk. Attilát is kérdeztem, és azt mondta neki sem kalandoznak vissza a gondolatai. Most már kimondottan örülök, hogy lett ez a lehetőség, és nem tudok mást mondani, mint hogy bízok az Úrban, hogy a maga idejében továbblépés is lesz. Addig meg itt kell helytállni.

Na de most már jöjjön pár kép is. Először a gyerekszobáról, amit egész hasonlóan sikerült elrendezni, mint az előző helyen.

09okt 016

Egy naaagy padlástéri szoba lett provizórikusan kettéválasztva szekrényekkel, ennek a nagyobbik fele lett a gyerekszoba, a kisebbik meg amolyan dolgozószoba-vendégszoba-rakodó egyben 🙂 Ebben ülök én is most, ami azt jelenti, hogy ha a gyerekek alusznak nemigen fogok a gép előtt ülni. Legalábbis egy ideig, amíg nem lesz mondjuk egy laptopunk. De ez egyelőre nem fenyeget, mert előbb a hálóba kell szekrényt szerzni…

ott a sarokban az ágyunk mellett lesz a kiságy...

ott a sarokban az ágyunk mellett lesz a kiságy...

Nappalink így külön nincsen, de a konyha végében kialakítottunk egy pici “nappali részt”, ide fogjuk fogadni a vendégeket. Ez legalább motivál arra, hogy mindig rendet tartsak a konyhában, mert azt valahogy szerettem utolsónak hagyni 🙂

konyha

Az asztalt majd szükség esetén elhúzzuk a faltól, hogy körbe lehessen ülni. A másik felén van a főzősterület. Idővel majd még be kell szerezni valami szekrénykét, mert alig férnek a konyhás dolgaim!

konyha2

Majd idővel a többiről is írok, most megyek enni adni a lurkóknak!

Read Full Post »

Az új otthon

Hát itt vagyunk. Már egy hete, hogy ideköltöztünk új otthonunkba, a gyülekezetünk szolgálati lakásába, de eddig még nem jutottam ide a géphez, hogy írjak róla. Azt hiszem az elkövetkező időszakban jó, ha hetente egyszer sikerül majd írnom ide valamit.

Na de térjünk vissza a lényeghez! Először is köszönet minden imáért meg segítségért az elmúlt két hétben, mert bizony nagyon sokan segítettek és én minden emberrel kapcsolatban úgy éltem meg, hogy Isten küldte, mert ezek a segítő kezek nélkül bizonyára nem megy a dolog. Nagyon-nagyon sok cuccot kellett összepakolni aztán kipakolni (még hátra van jópár doboz). Kicsit lomtalanítottunk is, de akkor is. Azért a 10 év alatt 2 gyerekkel- majdnem hárommal összegyűlt egy csomó minden. Pl. 3 doboznyi “kreatív anyagot” vittem el az ovinak, amit azért gyűjtögettem, hogy legyen mivel elütni otthon az időt a gyerekekkel. Most már nem fog kelleni, mert egyrészt sokkal többet lehetnek kint és az jócskán kitölti a délutánokat, másrészt két hónap múlva már itt a picur, aki mellől egy ideig nem hiszem hogy ilyen módon lehet majd kreativkodni. Meg amúgy is van még itt elég sok minden 🙂

Szóval lassan berendezkedünk. És szerintem nem lesz olyan nehéz megszokni, mint gondoltam… Amúgy is úgy indultam neki, hogy ha költözünk, nem azt akarom nézni, mi volt jobb amott, hanem hogy ebben ami most van mi a jó, vagy éppen hogy lehet belőle kihozni a legtöbbet.  Izgalmas feladat, és  hasznos! A gyerekeknek amúgy nagyon tetszik, nekik tágas részük van, meg aztán itt az udvar. nekem kell még egy-két praktikus megoldást találni dolgokra…

Képekkel sajnos nem tudok szolgálni, majd a jövő héten!

Read Full Post »

??? :) :) :)

Szeretnék valamit írni, de nem is tudom, hogy mit… vagyis hogyan…

Na jó, belevágok. Úgy néz ki hogy Attilának április 1-től új munkahelye lesz!!! Persze még fel kell mondania meg minden féléknek el kell addig rendeződniük, de akkor is, ez egy imameghallgatás! Igaz, mikor én ezért elkezdtem imádkozni, nem gondoltam hogy madj “csak” ilyen sok hónap után lesz változás. Jó is hogy nem tudtam, mert alig birtam volna elviselni az előttem álló időszak súlyát. Igy meg maradt a bizakodás, a várakozás és a tudat, hogy mindennek ellenére Isten soha nem késik. Ha belegondolok, hányan mennyi ideje imádkoznak ezért a változásért! Persze tudom, hogy ezzel sem lesz minden egycsapásra tökéletes, de úgy érzem, hogy egy fokkal jobb lesz. Főleg a vasárnapok miatt. A többi meg az Isten kezében van. Minden esetre Attila azért tart egy-két dologtól… Legalább nem ragadunk le ennél, mert tudjuk, hogy innen is tovább kell majd egyszer lépni.

Amúgy ma végre én adhattam otthont a mi kis “nöi közösségünknek”, aminek nagyon örültem. Jó így együtt lenni. M énekeket is hozott nekem – alig várom, hogy újakat tanulhassak!

mt18-20m

Örülök neki, hogy már egy éve vannak ezek az alkalmak, mert nagyon sokat adnak. Azon kívül, hogy sok mindenért tudunk együtt imádkozni tényleg jó megosztani egymással örömeinket, gondjainkat, tapasztalatainkat. És jó újra meg újra találkozni! Olyan sok mindenki hiányzik nekem. Főleg a tesóim. És az a sok kedves ember, akikkel évekig összetartoztunk! Remélem, hogy  azért majd mindig maradnak körülöttönk páran, akikkel jó együtt lenni!

Read Full Post »

Buli

A hétvégén annyi minden történt, hogy nem volt időm irogatni, csak pár képet teszek ide a csütörtök estéről, amikor is buli volt a gyerekek számára. Nem szerveztünk semmi különöset, csak eljöttek a legközelebbi gyerekbarátok, a Dóczé gyerekek. Miközben mi, anyukák, válogattuk az évzáró istentiszteletre a képeket, ők teljes gőzzel – és hanggal belevetették magukat a játékba.

)

A két kissebb a mi legkissebbünkkel 🙂

Áron meg nagy előszeretettel játszik a legnagyobbal, aki segít neki “főnök” lenni.

Ugye mi jó barátok vagyunk?...

Ugye mi jó barátok vagyunk?...

Amúgy a szombati disznótor elmaradt, de a gyerekek annyira be voltak indulva, hogy megyünk a mamáékhoz, hogy így is elmentünk. 🙂

Ma meg évzáró istentisztelet volt közös ebéddel – jóvolt együtt lenni, kicsit beszélgetni a többiekkel, csak ne lennék ilyen fáradt! Bezzeg a gyerekek most lendültek bele a játékba igazán, mikor már aludni kéne menni – egész délután nem bírták feltalálni magukat, csak nyavajogtak…

Read Full Post »