Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Az Ige’ Category

Újra itt!

Semmit nem igérek… de idén igyekszem újraéleszteni a blogot.

Addig is az ige, amivel nekifutottam ennek az évnek:

“Abban nyilvánul meg Isen hozzánk való szeretete, hogy egyszülött fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Ő általa”

1JN 4:9

🙂 🙂 🙂

IMG_2320

Read Full Post »

Igen, összejött ez a régen várt hétvége kettesben Attilával, és jó is volt nagyon! Milyen csodálatos, mikor Isten több embert is ugyanarra indit, és összeállnak a dolgok!

Hát a hétvégénk a legtöbbet lelkiekben jelentett – és erre is vágytunk a legjobban most. Ez volt az énekem:

És most hogy elkezdődött ez az új hét, még inkább átélem ezeket a dolgokat, amiről ez az ének szól.

Read Full Post »

Biztatóul

…azoknak, akik könnyen elcsüggednek… mint én… Vagy a sok csalódás miatt már-már feladnák a harcot. Hát ne adjátok fel!

A múlt héten több mindenért is elkezdtem komolyan imádkozni – és ezt végre nem egyedül teszem. Hát pont most történnek olyan dolgok amilyenek… de nem adom fel!

Amikor csalódás ér

Max Lucado írja: „Amikor Isten nem azt teszi, amit mi szeretnénk, az nem könnyű; soha nem is volt, soha nem is lesz az. A hit az a meggyőződés, hogy Isten jobban tudja, mint mi… és hogy átvisz minket a nehézségeken. A be nem töltött várakozások csalódást okoznak… ezen csak az elvárások megváltoztatása segíthet. Ne ess kétségbe, ne add fel, légy türelmes! Isten ura a helyzetnek. Nincs vége, amíg nincs vége.”
Tehát, ha csalódott vagy: 1) Nézz magadba! Dávid is megkérdezte magától: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?” (Zsoltárok 42:6). Ismerd be az érzéseidet! Nem tudsz megbirkózni velük, amíg nem fogadod el a létezésüket. Kérd Istent, hogy mutassa meg a probléma gyökerét! Felgyülemlett harag? Irigység? Meg nem bocsátás? Büszkeség? Érzéki vágy? Fizikai vagy szellemi kimerültség? Engedd, hogy Isten felfedje és rámutasson! 2) Nézz felfelé! Dávid azt mondta: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsoltárok 42:6). Ahelyett, hogy saját csüggedtségedre összpontosítanál, figyelj Rá, aki ismeri a kiutat! 3) Emlékezz Isten múltbéli hűségére! Dávid azt mondta: „Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok” (Zsoltárok 42:7). József minden megpróbáltatása közben is abba a biztonságérzetbe kapaszkodott, hogy sorsát még mindig Isten irányítja. Ha felidézed magadban Isten hűségét, ez a te bizalmadat is erősíti az iránt, hogy Ő továbbra is gondoskodni fog rólad. 4) Ne felejtsd el, nem feltétlenül kell megértened! Csak mert nem érted, mit csinál éppen Isten, ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz értelme. „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). 5) Ne add meg magad a keserűségnek! Amikor reményeid szétfoszlanak, könnyen neheztelés költözhet a szívedbe. „…Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Nem számít, milyen mélynek tűnik a gödör, Isten melletted áll!

(Mai Ige, október 5.)

Read Full Post »

Már régóta készülök írni azokról a könyvekről, amiket mostanában olvasok és komoly hatással voltak rám.. akarom mondani, az elolvasásuk után sok mindent máshogy látok és pár dolgot máshogy teszek, mint addig.

Hát mivel sehogysem tudom kiszorítani az időmből, hogy többször írjak – talán most még nem ennek van itt az ideje? – ezért most csak egy könyvről fogok beszélni. És erről is főleg azért, hogy magamnak is megörökítsem a gondolataimat róla. Nos hát ez a könyv Henry T. Blackaby: Isten megtapasztalása akaratának megismerése és cselekvése által. (megvásárolható: http://www.goodnews.hu/product_info.php?manufacturers_id=13&products_id=472&osCsid=c54747d0a136faaf2e8e9d33d8b3863e)

Lehet, hogy sokaknak nem tűnik izgalmasnak a dolog, de nekem nagyon is az. Egyszer régebben már elkezdtem olvasni ezt a könyvet, ami nem más, mint egy nagyszerű Bibliatanulmány. Az egyik gyülekezetben nagyon jól megfogalmazták, miről szól: “Isten élő, napi szeretetkapcsolatra törekszik velünk, amely személyes. A tanulmányok végzése során kialakul egy Isten munkájára érzékenyebb gondolkodásmód, mely által felismeri a hívő hol cselekszik Isten és hogyan kapcsolódhat abba bele. Az Istenhez és munkájához való kapcsolódásból pedig az Úr megtapasztalása következik mind az egyén, mind pedig a közösség életében. Ezek a megtapasztalások, hitlépések pedig az élő Isten jobb megismeréséhez segítenek. A tanulmány sok személyes bizonyságról számol be.”

De mit is értettem meg én belőle ez alatt a pár hét alatt? Először is, erőteljesen felhívta a figyelmem arra, hogy keresztény életünkben minden, de minden azon múlik, hogy szeretetkapcsolatban vagyok-e Istennel. Vagyis megtapasztaltam-e már annyira a szeretetét, hogy feltétlen rá tudom magam bízni és van-e ez a szeretetkapcsolat olyan erős, hogy mindennél fontosabbá vállt az életemben? Mert Isten önmagával való szeretetkapcsolatra teremtett minket. Erre csak a Szentlélek tud eljuttatni – ha igazán vágyunk rá. Ami a legjobb, mindezt Isten kezdeményezi, nekünk csak “válaszolni” kell rá.  Szóval az egyik nagy igazság, amit az első hetekben tudatosítanom kellett, hogy az Isten által kezdeményezett szeretetközösség a legértékesebb kapcsolat, a legmagasabb teljesítmény és a legmagasabb pozíció az életben.

Aztán megértettem azt, hogy mennyire fontos életemet újból Istenhez igazítani, vagyis az ő szándékaira összpontosítani, nem a saját terveimre. Ezt eddig is tudtam, de a gyakorlati megvalósítás valahogy akadozott az életemben. Ezek mellett a tanulmányok mellett sikerült megérteni, hogy is néz ki ez a   gyakorlatban. Na hát ezt most itt nem gfogom tudni leírni – ezért is érdemes elolvasni. Egy külön felfedezés volt számomra mikor felfogtam, hogy sokkal fontosabb megérteni mit készül Isten tenni ott ahol vagyok (mert ugye, isten mindig munkálkodik körülöttünk, csak nem mindig látjuk), mint közölni vele, hogy én mit akarok tenni érte. Vagyis lefordítva a gyakorlati életre, sokkal fontosabb arra összpontosítanom, hogy megértsem mi Isten akarata most velem (mert hogy benne vagyok a tervében), mint teljes erőmből azon dolgozni, hogy túlküszködjem magam ezen a nehéz időszakon…

Nos hát mikor ezekről olvasgattam, Isten fokozatosan levette a szememről a leplet, és rámutatott, hogy az elmúlt időszakban mennyi mindenben elakadtam – vagyis elakadtunk, ami a hitéletünket illeti. Most egy csomó minden a helyére került a gondolataimban… sok-sok miért? -re kaptam választ, szóval nagyon-nagyon hálás vagyok Istennek ezekért a megtapasztalásokért. A legjobb az volt, hogy végre megtanultam hogyan kell figyelni Isten hangjára: hogyan is szól hozzánk? Mert hogy Isten nem változik, most is beszél népével. Ledöbbentő ez az igazság: ha nehéz meghallanod Isten beszédét, akkor keresztény tapasztalatod leglényegesebb pontjánál van nehézséged. Több napon keresztül vezet rá igei példákon keresztül, hogy hogyan ismerjük fel ha Isten szól. Mert ismerni Isten hangját nem egy formulát jelent. Nem is egy módszer, amit követni tudsz. Az Isten hangjának ismerése a vele való bensőséges szeretetközösségből ered. Mint mindenben, ebben is a Vele való kapcsolat a legfontosabb.

Elárulom, még csak a jó felénél tartok én is a könyvnek, de annyira jó, hogy muszáj volt írnom róla! Remélem felkeltettem az érdeklődésteket! Amúgy nem egyedül olvasom, van egy csoport, akik megosztják minden egyes tanulmánynál a gondolataikat egymással a következő oldalon: http://www.budaievodia.blogspot.com. Így sokkal jobb!

Read Full Post »

Van egy ének, ami nagyon megtetszett az elmúlt napokban… most is sokszor a fejemben kering a szövege… ütős!

Megéri meghallgatni!

Jaeson Ma – Love

Read Full Post »

…ez a mostani. Annyi minden történt már eddig is ebben a hónapban, ami felmelegítette a szívemet-lelkemet!
Először is a vasárnap délutáni alkalom a gyülekezetben, ami most főleg a nőknek szólt, a női imanap jegyében. A lélek ajándékairól beszélgettünk. mindenki kihúzott egyet a sok közül, és én úgy imádkoztam, hogy valami “nekem valót” húzzak. Hát a békesség lett az enyém. Hát tényleg az is lett, mert annyira biztatóak voltak azok a gondolatok! Így hangzott: a békesség a lelki nyugalom és derű állapota. Annak a jellemvonása, aki tudja, hogyan maradjon nyugalomban a vihar közepette. Aki Istenben bízik, és belső békéje van, amikor minden forrong körülötte. Valaki így mondta: “a hívők szomorúsága nem kisebb a hitetlenekénél, de a hívők teljes békességben maradnak, mert Krisztus bennük lakozik.” Egy igevers is tartozott hozzá, a 4. Zsoltár 9. verse, amely így hangzik: Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek! Húúú, hát ez nagyon kellett nekem. Ha valami nem okés körülöttem, bennem, rögtön megérzem az estékben, mert olyankor még elaludni sem tudok. Most is este van, amikor A még munkában és nem jó ilyenkor egyedül befejezni a napot… társ nélkül…
Szóval nagyon jó volt ez az alkalom, jo lenne, ha többször is volna valami ilyen, mert nekem nagyon hiányoznak a kicsit személyesebb közösségi alkalmak.
Nos, vasárnap délután még véget sem ért az alkalom, mikor megérkeztek Mariannék hozzánk! Nálunk voltak pár napig, ami nagyon izgi volt, már csak azért is mert 5 gyerek nyüzsgött az otthonunkban és nagyon sok közös témánk volt, amikről olyan jól esett beszélgetni. Persze ki is fáradtunk – én legalábbis nem sokat aludtam – neem egyik este sem beszélgettünk éjjelig, de Simon minden éjjel igen gyakran fent volt, és még mindig korán kel. A gyerekek is jókat buliztak. Kipróbáltak pl. egy ilyen jó kis cuccot:


Kint is tudtunk minden nap egy kicsit lenni, aminek szintén nagyon örülök! Megnéztük az unokatesómnál az “állatfarmot” is. Sajna ezekről nekem nincs képem, de Mariann bizti teszt majd fel párat…
Szerdán aztán együtt mentünk be a baba-mama klubba, ahol szintén nagyon jó kis csapat jött össze. Pepita vezetésével ilyen hangulatos kis lámpásokat alkothattunk a gyerekekkel.


Nagyon egyszerű elkészíteni: kell hozzá zsírpapír és szárított falevelek, na meg egy üveg, amibe belefér a teamécses. A papírt félbehajtottuk úgy tettük közé a leveleket: amiket ragasztószalaggal rögzítettünk, majd körbetekerve az üvegen összeragasztottuk. Ötlet innen: http://blog.mindennapraegyjatek.hu/index.php/2010/10/oszi-lampas/ Nagyon jó, azóta minden este világít a konyhaablakomban.

Read Full Post »

Visszaemlékeztem hogyan is indult ez a blog. Az volt a célom, hogy megoszthassam másokkal, hogyan tapasztaljuk az életünkben, hogy Isten jó. Hogy szeret minket. Ezért mostantól, nem az életünk történéseiről szeretnék írni, hanem azokat a dolgokat fogom leírni, amiért hálás vagyok, ami az Isten műve az életünkben. Mert gondok, nehézségek mindig voltak és lesznek is. De én arra akarok figyelni és emlékezni, amit Isten cselekszik, akár  ezek által is.

Most nyáron éltem át életem egyik legnagyobb hit-krízisét (ha lehet így  mondani). Sok minden megkérdőjeleződött bennem. Küszködtem a sok miért-tel… Nagyon nehéz volt ez a nyár a három kicsi gyerekkel, sokkal nehezebb, mint valaha gondoltam és közbe jött az is, hogy sok mindenért annyit, de annyit imádkoztam, mégsem történt semmi. Könyörögtem Istenhez, sírtam… végül már egyenesen követelőztem, egész addig, míg bele nem fáradtam az egészben és meg nem adtam magam Istennek. Ez azt jelentette, hogy el kellett jutnom arra a pontra, hogy ki tudjam mondani, hogy Istenem én akkor is szeretlek, ha semmi sem lesz úgy, ahogy kérem, mert tudom, hogy mindent megadsz, ami a javamra válik. És akkor is szeretsz, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném. Velem vagy, gondoskodsz rólam és soha nem hagysz el – és EZ a legfontosabb, nem az, hogy én most épp mit érzek. Teljesen össze kellett törnöm és akkor meg tudtam hallani Isten szavát, vevő lettem üzenetére, és azóta is csomó aprósággal “kedveskedett” nekem a mindenható Isten, hogy érezhessem és láthassam, hogy Ő jó.

így adatott meg többek között az is, hogy a héten ott lehettünk a Művészetek Palotájában egy gyönyörű koncerten: a Continental Singers 25. Jubileumi koncertjén. Szívem, lelkem megtelt a gyönyörű, igényes zene hallatán, meg az énekek üzenetével.

És végezetül egy vers, amit egy másik anyukatárs is nemrég tett fel a blogjára (ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül az ilyen harcaimmal).

Én is ideteszem, mert olyan szép és kifejező!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Read Full Post »

Older Posts »