Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘advent’ Category

Élünk ám, de még mennyire!
Az utóbbi hónapok viszont nagyon igénybe vettek, mivel hogy van egy dackorszakban levő majdnem 3 évesünk, egy elsős itthontanulónk, és két kiskamaszunk. Mit mondjak, nem unatkoztam mostanában.

Játszunk is meg tanulunk is...

Játszunk is meg tanulunk is…

Izgalmasan teltek az első hetek szeptemberben, mert hogy nekivágtunk Simonnal az első osztálynak. Ez önmagában nem olyan nagy dolog, de ő nem az a típusú gyerek, mint Áronék voltak, vele mindenhez új megoldásokat kellett találni, új utakat taposni. Mivel a beszédfejlődése is sokkal lassabban ment, az olvasástanulás is egészen más, nagyon sok gyakorlást igényel – amit eddig nem ismertünk. Közben nekem is növekedtek a kötelezettségeim, mert szeptembertől már két helyen tartok Ringató foglalkozásokat (júniusban vágtam bele ebbe a szívemnek oly kedves tevékenységbe), és sok gondolkodás után elvállaltam az énekkar vezetését is a suliban. Hát egyikre sem mondhatom azt, hogy kirázom a kisujjamból, szóval van mit csinálni! A suliban az énekkar vezetés igazi kihívás, egy teljesen új terület nekem, nem csak azért mert még nem vezettem énekkart, hanem mert kikerültem az itthoni magántanáros felállásból! De hát nem csak én pottyantam fura helyzetekbe…
Hannának is kicsit nehéz volt belerázódni az új helyzetbe: nagyok nincsenek itthon, Simonnal tanulunk… anya egész délelőtt tesz-vesz, jön-megy. Sokszor odaül hozzánk és kéri a színezőjét, meg a ceruzákat. Óriásit fejlődött szeptember óta, már rajzol napocskát, és néha egészen rendes ceruzafogásban tartja a színeseket! Hát ő még mindig a kis napsugarunk! Csak a pelustól nem akar megvállni a drága!

Közben folytatódtak a zenesulik, plusz Simon is jár zongira, itt helyben. Ezeket a délutáni dolgokat sem egyszerű összerakni, de jó, hogy idén is van segítségünk: anyukáméknál hagyhatom a kicsiket, mikor megyünk zenesuliba és van egy család, akik besegítenek a beutazásnál. A múltkor gondoltam bele, hogy mi tulajdonképpen mindenhová autóval visszük a gyerekeket… Micsoda kényelem! Azért van, hogy buszozni kell, igyekszünk minél több mindent úgy bonyolítani, hogy lassan egyre önállóbbak lehessenek!

Most már itt az advent! Elég sok mindent beterveztem, amit szívem szerint vállalni szerettem volna – meglátjuk mi fog összejönni, mert egyre inkább látom, milyen könnyen elsiklok a legközelebbiek mellett, mikor sok a jövés-menés.
Ez most olyan igazi advent… várakozás arra, amit Isten készít! Szeretnék örömmel várakozni, tevékenykedve, Istenre figyelve… Reménykedve hogy egyszer majd az Isteni megoldást élvezve mosolyogva olvasom vissza ezeket a sorokat!

A mi, itthon készült  adventi koszorúnk

A mi, itthon készült adventi koszorúnk

No, írogatom én ezt a posztot már egy ideje. Nem húzom tovább az időt! És talán (!) most már lassan sikerülni fog gyakrabban is írni!

Reklámok

Read Full Post »

…és én úgy érzem, hogy annyira rohan az idő. De idén különösen igyekszem figyelni arra, hogy tényleg csak azt tegyem meg “karácsonyi készülődés” címszó alatt, ami fontos, amit kell, ami ad is valamit.

már két gyertya ég...

már két gyertya ég…

Hát ez a december nagyon sűrű lett, akárhogy is nézzük. Itt voltak a gyerekek koncertjei, ahol nagyon szépen szerepeltek, Jázmin még Áron furulyakoncertjére is meg lett híva, mert hát ha egyszer ilyen jól megy neki ez is, miért ne! Ügyesek voltak, és tiszta furcsa volt, hogy ugyanott lépnek fel, ahol én tizenvalahány éve(ugyanazokkal a pedagógusokkal 🙂 ), és most én tapsolok nekik!

Aztán megkezdtük a sütögetést – de nem visszük túlzásba – hiszen azt végképp nem szeretném, hogy a karácsony csak az nagy evésekről szóljon! A mézeskalács készítés most is igazi adventi hangulatban zajlott és most igazán mindenki bekapcsolódott!

IMG_1269 IMG_1271

Minden nap díszítgetünk valamit, már csak azért is, mert idén úgy néz ki nem lesz karácsonyfánk, csak fenyőágak lesznek feldíszítve.

Aztán a hétvégén ünnepeltük Simon 3. szülnapját és bár nem kerekítettünk köré nagy ünneplést, mégis emlékezetes marad, hiszen végigizgultuk a húgom szülését. Mire megettük a tortát, megszületett Ráhel, az unokahúgom 😀

az ünnepelt!

az ünnepelt!

Hát így készülődünk a karácsonyra… most sokkal inkább a szíveket szeretném ráhangolni az ünnepre és az Ünnepeltre és az a vágyam, hogy úgy teljen el ez az ünnep, hogy mindnájan gazdagodtunk belsőleg, lélekben.

Read Full Post »

Parents-with-3-children-6Már egy ideje újra, meg újra szembejön nekem ez a gondolat ilyen-olyan formában. Ez volt a témánk az ifin, erről olvastam egy jó könyvben és erről szól sok sok minden körülöttem.
Az Úr Jézus teljesen más volt, mint a többiek. És ő ezt nem szégyellte, nem akart beleolvadni a tömegbe és nem hőkölt vissza, ha ezt számon kérték rajta.
Pár évvel azután, hogy megtértem, voltunk egy előadáson, aminek az volt a témája, hogy merünk-e mások lenni. Emlékszem, azt mondta az előadó, hogy az embereknek, csak a 20-25 %-a mer más lenni, máshogy viselkedni, mint ami a megszokott, vagy elvárt. A többiek inkább beleolvadnak a többségbe, vagy sodródnak velük.  Nekünk keresztényként, Isten gyermekeiként nem kell ezt tennünk! Azóta sem felejtettem el ezt a gondolatot, és igyekeztem is megállni, mikor vállalni kellett, hogy én valamit máshogy teszek, de úgy igaziból most kezdem megtanulni ezt az egészet. Emlékszem, hogy középsulis koromban úgy öltözködtem, hogy senki se vegyen észre, a lehető legjobban beleolvadhassak a “nagy tömegbe”. Nagyon nehéz volt “más” lenni, mást csinálni, mint a többség. Aztán apránként ráéreztem az ízére… Rájöttem, hogy talán kinevetnek érte, de aztán felnéztek rám, megmosolyognak mégis elismerik, hogy jól csináltam. Furák az emberek. Aztán férjhez mentem, és nagyon-nagyon sok mindent máshogy akartam csinálni, mint a legtöbb ember. Nagyon jól akartam csinálni a dolgokat! Na ez igazi kihívás volt. Lassan odáig jutottam, hogy annyi mindenkinek akarok megfelelni, hogy már kezdek belepusztulni… Aztán jött egy-két olyan döntés az életünkben ami először csak pár embernél vágta ki a biztosítékot, aztán a további döntések még többnél. Igen, jól gondolod, kedves olvasó, ezek közé tartozott az otthonoktatás is (bár előtte is már kellett egy-két “furi” döntést hoznunk). Sokszor nem is értettem, miért hozta Isten ezt elénk, miért pont nekem kell ebbe belevágni, mikor itt senki sem csinálja. Hát megmondom komolyan, hogy talán ez volt a legnagyobb dolog eddig az életemben, amit teljesen máshogy csinálok, mint a “többiek”. Itt jött el az a pont, hogy nincs szinte senki, aki besegít, aki beugrik, aki majd elmondja a tapasztalatait és biztat, akit példaként követhetek, hogy ne legyen olyan nehéz… nem itt csak Isten volt. Nem megy? Kérdezd meg Istent! Nem tudod hogyan? kérdezd meg Istent! Elfáradtál? Kérd meg Istent, hogy adjon erőt! Kiborultál? Mondd el Neki! És Istennel annyira más! Mert ő nem ordibálja le a fejem… és nem sajnál le… és nem borul ki, hogy már megint ugyanazt a hibát követem el… Annyira hihetetlen sokszor, hogy így szeret minket! Annyi csodát élhetünk meg vele! És formálódunk, mert kibuggyannak ám a dolgok! Sok mindenre pont ezekben az években jövünk rá, hogy nem úgy kellett volna csinálni, pedig akkor úgy láttuk, azt hittük, hogy úgy a legjobb… és mégsem. Hát ez nem könnyű. Ahogy nem könnyű függetleníteni magunkat azoktól az emberektől, akik ugyan szeretnek, de úgy akarnak belenyúlni az életünkbe, ahogy nem kellene. Hogy ne legyen bennünk félelem és ne szégyelljük magunkat olyanért amiért nem kell.
Nagyon szeretném a szívembe vésni ezeket a dolgokat, amiket az elmúlt hetekben tanított nekem Isten. És szeretnék hasonlóvá lenni ahhoz a Jézushoz, aki egészen más volt, mint a többi ember – azért mert Istentől függött és rá figyelt. Nos én sosem akartam egészen más lenni, most úgy érzem Isten pont ezt várja tőlem. Elkezdtem tanulni… Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen türelmes hozzám. És azt hiszem itt az ideje, hogy én is sokkal türelmesebb legyek másokhoz, mint eddig, és sokkal nagyobb szeretettel tudjam ösztönözni őket arra, hogy mások lehessenek!

Köszönöm azoknak, amik mellettem voltak és vannak akkor is, ha néha nem értik mit mért csinálok, és hálás vagyok annak az egy családnak, akikkel együtt OO-zunk, hogy annyi mindenben segítettek. És nem utolsó sorban hálás vagyok Istennek, hogy mindig megerősített és biztatást, bátorítást nyújtott és segítséget küldött, mikor szükségünk volt rá. Remélem hogy majd az élet többi nagy döntésében is merünk mások lenni, ha kell!

Advent első vasárnapján - ébredés után...

Advent első vasárnapján – ébredés után…

Na és hogy mindjárt ki is próbáljam magam, idén az adventi koszorúnk is kicsit más lett, mint szokott – most kivételesen csak a gyertyákat kellett megvenni, és egy teljesen egyedi koszorúnk lett – valami MÁS!

Read Full Post »

Annyi minden történt az elmúlt egy-két hétben, hogy mindenről biztos nem fogok írni, de azért nem szeretném említés nélkül se hagyni ezek a dolgokat.

Először is, múlt héten rendezték meg az iskolásoknak a mesefesztivált, amin mi is részt vettünk. Az elsőseink(a két otthonoktatott csemete) versenyen kívül részt vettek a meseolvasó versenyen – és hogy ne lankadjon lelkesedésük kaptak is egy kis különdíjat. Nagyon szépen olvastak, Áronnak teljesen úgy sikerült ott is felolvasnia, mint itthon. Örültem, hogy nem izgul felettébb. Aztán csoportversenyek voltak. Minden csoportba volt egy-egy gyerek minden évfolyamból 1-4-ig. Áron nagy örömére az ő csoportuk győzött – olyan nagy élmény volt ez neki! Aztán megnéztünk két mesét is a gyerekek előadásában, de az esti előadáson már nem tudtunk ott lenni, mert Komáromba mentünk egy szépnek ígérkező koncertre: a zenesulink fennállásának 150. évfordulója alkalmából olyan volt diákokat hívtak előadni, akik azóta zeneművészek lettek. Hát nagyon szép volt. Olyan régen voltam egy jó komolyzenei koncerten! Ami a legjobb: a gyerekekkel voltunk és kibírták a majd két órás koncertet!
Ez is egy gyönyörű hegedűs feldolgozás, úgy szeretek ilyeneket hallgatni!

Aztán itt a karácsonyi készülődés, amiben néha kicsit elvesztem, mert hogy többet szerettem volna csinálni, mint amit győzünk, meg mint szükséges ugyebár. De lassan helyrebillen bennünk ez is, úgy érzem. A karácsonyi sütést előkészitőleg csináltunk egy nagy diópucolós délutánt, amit a gyerkőcök is nagyon élveztek – főleg azt a részét, hogy a kalapáccsal megtörjék a diót. Már Simon is buzgón próbálkozott, most már semmiből nem marad ki! Közben azért igyekszünk minden nap kimenni az udvarra, amire néha elég nehéz rászedni a bandát… hát várják a havazást… Bezzeg két hete, mikor itt volt a másik otthonoktató család nálunk a gyerekőcökkel és még a nap is sütött, fú de élvezték a sok szaladgálást! Hiába, időnként azért kell a buli! 🙂

Ügyeskedik a legkisebb is!

Amúgy most sokkal inkább a lelkiekre igyekszem helyezni a hangsúlyt, így aztán a héten már mi is olvassuk a gyerekekkel az adventi igéket, amiket egy éve lefordított Tündi a Jesse fa témája alatt. Nagyon jó így kezdeni a napot a gyerekekkel, mert a sok lazulós naptól már kicsit elkanászkodtak. 🙂 Még a tanulásba is bele kell húznunk így karácsony előtt, hogy minél kevesebb maradjon a szünetre, mert január közepén már itt a vizsga!

Ez a kép ma reggel készült – mert hogy már reggel meg kellett gyújtani a harmadik gyertyát!

Read Full Post »

Az első gyertya…

A mi adventi gyertyánk is fellobbant ma reggel - gyerekeink nagy örömére

Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen”,
megtalálja a gazdag Isten.

/Fejes Ádám/

Nagyon szeretem az évnek ezt a napját: advent első vasárnapját, mert számomra ilyenkor kezdődik a karácsonyra való készülődés. Most kicsit rendhagyó napunk volt, mert kivételesen egy adventi misén vettünk részt a papa halálának első évfordulója alkalmából. A gyerekek kiváncsian figyelték mikor mi történik, én meg kiváncsian hallgattam az üzenetet, amiből két gondolat nagyon megfogott. Az egyik, hogy ez az adventi várakozás ne csak annyit jelentsen, hogy várjuk az Úr Jézus születésnapját megünnepelni, és ne is csak annyi, hogy várjuk az Úr Jézus visszajövetelét, hanem legyen ez naponta várakozás a találkozásra: találkozni az Úr Jézussal minden nap. A másik gondolat pedig, hogy hogyan várjuk Őt: a hit megélésével és a szeretet cselekedeteivel. Egyszerű gondolatok, de tartalmasak.  Mint ahogy ez az adventi vers is, mellyel mindenkinek értékes-gazdag adventi időszakot kívánok!

Read Full Post »

Hm-hm, egy éve ilyenkor született meg a mi kis Mazsink akit egyébként Simonnak hívnak 🙂

Jó korán született, hajnali fél 2-re! na persze azt gondoltam, hogy ilyenkorra már a kórházból is hazamegyünk. Hát nem így volt. De most már egészen máshogy emlékszem vissza az egészre. Már nincs bennem annyi fájdalom a szüléssel kapcsolatban, de azt azért még mindig megmondanám, hogy azonnal csináljanak valami meleget és hagyjanak békén, mert hidegben nem lehet szülni!!! Bizony jó hidegbe érkezett a mi kis picurkónk. Most is az van.. hó is van mint akkor… jajj de furcsa visszaemlékezni, mintha valami egészen más világ lett volna akkor. Mert azt gondolom ez a csemete kicsit megváltoztatta bennem a világot. Nagyon nehezen vettem az első hónapokat, meg a sok sírást a fogzás körül. De mostanra már egész kikupálódtunk. Most is épp 4 foga jön, vagyis 6, köztük alul is meg felül is a sarokfogak. Nagyon megszenvedi a fogak kibújását, most éppen egyfolytában nyöszörög és rajtam lóg, de már fele annyit nem sír mint pár hónapja. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy az ősz elejétől elkezdett napközben is aludni. 2x alszik majdnem 2 órát kint a babakocsiban. Most is ott szunyókázik a drága. És mivel kipihentebb, nem annyira nyűgös. Érthető. Remélem a hasija is lassan jobb lesz, mert még mindig elég gyakran gyötrik a pukik, főleg éjjel.

Az első lépések...

Az utóbbi napokban irtó sok mindent megtanult a drága. Először is elindult! Még mindig nem megy folyamatosan, de már 2. hete gyakorolja. Egyre több lépést sikerül egyedül megtennie. Ha elveszíti az egyensúlyát fenékrehuppan és mászik tovább. Aztán: felmászik a kisszékre. Mi több fel is állt már rajta a betyár. Én meg leshetem, nehogy felboruljon. Ma meg nemtom hogy csinálta, de azt hallottam, hogy keservesen panaszkodik. Hát ült a kisszéken és nem mert lemászni – mert a lába nem ér le és eddig még nem fordult meg rajta. Ezen kívül belemászik a ruhás lavóromba, és várja, hogy valaki tolja őt. Nagyon tudja követelni a dolgot! Mondjuk most még a nagyobbaknak is tetszik a móka… majd meglátjuk meddig 😀
Szóval nagyon tud a betyár. Már mammog meg babababázik, de legtöbbször csak különböző hangsúllyal hmm-ög. Ezzel már egész jól elmagyarázza mit akar. Nagyon kifejező és kommunikatív. Na és úgy tud udvarolni, teljesen elvarázsol a kis betyár. Látni kéne azokat a naaagy, őszinte szemeket a hosszú pilláival. Na jó, tudom, elfogult vagyok, de hát én vagyok az anyukája! Amúgy féltékeny is keményen. Úgy szorongatja a nyakam, ahogy állítólag én tettem anno. És rendesen sírásra fakad, ha a Jázmint vagy az Áront puszilgatom. Szóval olyankor sorba osztogatom a puszikat meg az öleléseket 🙂

Amúgy nem ma ünnepeltünk, mert mára nehéz lett volna összehozni a dolgot, hanem szombat délután a nagyiéknál. Ugyanis akkor jött haza a papa a kórházból, így nem akartuk őt iderángatni.

Íme az ünneplő család!

Az első szülinapjára pedig a Téli böngészőt kapta ajándékba (amiről marywolf-nál már olvashattatok). Tényleg jó, el lehet egy jó ideig nézegetni és ami a legjobb, hogy kemény lapos és jó nagy.

A nagyokat is lekötötte a dolog!

Amúgy meg zajlik itt tovább az élet vastagon. Már sütöttünk mézikalikat, ki is díszítettem őket, de azt hiszem még egy adagra rá kéne magam szánni 🙂 Ma narancsos szívek készültek, de sajna nincs időm ezeket fotózni, meg beírogatni, mert alig győzöm a többit, szóval most más sokkal fontosabb – de azt hiszem ez érthető. Örülök, hogy most ilyen szép várakozásban telhet ez az advent 😀

 

Read Full Post »