Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. július

…is elég gyorsan telik. És most is annyi a tennivaló, hogy nem is nagyon erőlködök, hogy ide is írjak valamit, mert ahhoz idő kell. De azért néha jó leírni a dolgokat – és pár év múlva visszaolvasni, mint ahogy azt a napokban tettem a naplómmal. Szóval megpróbálok megint egy-két fontosabb dologról ide is írni.

Ezt a nyarat is a családos táborral kezdhettük Uhrovecen. Most más volt azért mint egy éve, de így is nagyon jó volt. Rengeteget mentünk, túráztunk az erdőben, és most nem volt az a dög meleg sem – szóval így azért sokkal kellemesebb volt.

pihenő...

pihenő…

Márti néni és a Hela néni főztek, sütöttek nekünk, és én annyira élveztem, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy mit fogunk enni! Nagyon hálás vagyok nekik is, meg Istennek is, hogy még vannak ilyen emberek, akik odaszánják a szabadságukat ilyenre.

Most is volt fini jegeskávés kényeztetés - Katka kitett magáért :)

Most is volt fini jegeskávés kényeztetés – Katka kitett magáért 🙂

Minden nap készítettünk valamit a gyerkőcökkel

Minden nap készítettünk valamit a gyerkőcökkel

fán

És a gyerekek rengeteget voltak kint – gyakorlatilag reggeltől, estig, a tetejében TV és számítógép nélkül! Nagyszerű volt! Ennél a fánál egy igazi kétszintes “gyerekvár” van megépítve, a fiúk nagyon élvezték a katonás játékokat!

Aztán mikor hazajöttünk, vasárnap a fiatalok megleptek egy kis figyelmességgel. Egy olyan bögrét kaptunk tőlük, amin rajta vannak mind – így még többet gondolok rájuk, mert sokat imádkozom azért hogy legyen ezzel a csoporttal tovább. Olyan jó lenne egy határozott férfi vezető, mert én még sosem foglalkoztam ekkora gyerekekkel… már elkezdtem összeírni, mit hogyan szeretnék szeptembertől, mikor majd folytatjuk az alkalmakat.

Közben jött a barackbefőzés – annyira jó megtölteni a kamra polcait ilyen finomságokkal. Na persze jó sok munka van vele, de nem panaszkodhatok, mert most a gyerekek is és a kedves férjem is sokat segített.

A Petőfi téren, a levenduláknál...

A Petőfi téren, a levenduláknál…

Aztán volt egy régen várt hétvégém – elmentem két napra Sopronba a barátnémhoz! Hűűű, az nagyon jó kis kikapcsolódás volt. A város is gyönyörű és olyan jó idő volt! De úgy elment, mintha két óra lett volna az egész! Köszönöm Ingyikém a szép hétvégét! 🙂

Most úgy érzem, a gyerekekkel majdnem nehezebb, mint mikor tanultunk. Nehezen szedem rá magam valami külön tevékenységre, pedig nem kell sokat gondolkodnom, remek ötletek vannak a neten és az ismerősök blogjain. De valahogy elfáradtam. Próbálok lazítani, erőt gyűjteni, de nem igen megy. Igaziból legjobban a jó kis beszélgetések hiányoznak a tesóimmal és a legközelebbiekkel. A gyerekektől erre lehet a legkevesebbet szakítani.

Hát így vagyunk. Azért remélem még sok szép és izgalmas dolog lesz ezen a nyáron!

Read Full Post »