Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. március

Itt a húsvét és inkább karácsonyi hangulatom van a héten, mint húsvéti… főleg, mikor kint sétáltam a szállingózó hóban. Olyan szép fehér volt minden, hogy egy pillanatig még a gyerekek is elfelejtették mondogatni, hogy miért nincs még melegebb, hiszen már tavasz van, nem tél?!

A jácint már kibújt...

A jácint már kibújt…

 

A mi húsvéti díszünk

A mi húsvéti díszünk

Hát nem mondom, én is vártam, hogy ez a jácint kinyíljon és bevihessem húsvét vasárnapra – de azt hiszem nem fog. Viszont olyan érdekes érzésem volt, mintha most még közelebb került volna egymáshoz a karácsony és a húsvét, a két legsokatmondóbb ünnep. Ahogy olvastuk a húsvéti történetet, most először gondolkodtam el azon, hogy miért van a szeretet kifejezésének sokszor ilyen NAGY ára? Miért kell embereknek meghalni azért, hogy másoknak jobb lehessen, miért kell embereket feláldozni azért, hogy a haza szabad maradhasson…. és miért kellett ilyen sok szörnyűséget kibírnia Jézusnak miattunk. Nem tudom hogy tudta elvállalni ezt az egészet, de ilyenkor mindig egy picit jobban feltárul előttem az a titok, amit Isten még a kezdetek kezdetén eltervezett – hogy megváltsa az embert. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy hozzá tartozhatunk és megismerhettük őt személyesen. Így egészen mást jelent már az ünnep!

Azt kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa Isten hatalmas szeretetét életében!

Reklámok

Read Full Post »

A gyerekekről

      A vizsgák óta nem is írtam a gyerekekről, pedig annyi minden történik mostanában! Talán éppen ezért jut kevés idő arra, hogy írja is róla.
A tanulás nagyon hullámzóan halad, de ez talán normális is egy ilyen családban. Néha egy kis nekifutással egy csomó mindennel megvagyunk, máskor meg alig-alig döcög. Áronnal gyakrabban beragadnak a dolgok és még mindig ő az, aki miatt jobban meg kell erőltetni a fejecskémet. Néha nagyon feladnám és hátat fordítanék az egésznek, annyira lefáraszt meg elcsüggeszt… De hála Istennek csak néha! Mert sokat lehet bennük gyönyörködni is és jó látni az embernek azt is, hogy van eredménye a munkájának.
Most februárban voltak a szavalóversenyek, arra is sokat készültünk: Áron verssel, Jázmin mesével. Mindketten elsők lettek saját kategóriájukban az iskolai fordulón. Tovább menve a körzeti versenyre csak azt láttuk, hogy nagyon randon módon zsűriznek: messze nem azt figyelik, hogy mit, hogy helyes hangsúlyozni, sokkal inkább a vehemens, bátor kiállást és a nagyon tuti szöveget díjazzák. Innen nem jutottak tovább, de nagyon örültem, hogy kicsit részt vettünk valamilyen versenyben.

Kottaírás közösen

Kottaírás közösen

      Pár hete a zenében is egyre többet ügyeskednek. Már karácsonyra is közös zeneszámot tanultak meg Áronnal: Jázmin énekelt, Áron furulyázott és Efi kísérte zongorán. Helyesek voltak és képesek voltak szépen, hiba nélkül játszani. Aztán karácsony felé kitalálták, hogy duót játszanak. Meg is tanulták nekünk meglepetésként – vagyis nem velem gyakorolták ki. Jázmin rengeteget gyakorolt a furulyán, hogy neki is jól menjen, és egyre több mindent tudott már hallásból is lejátszani. Legutóbb mikor rájött, hogy kell elfurulyázni a “Reggeli harmatot”, leült és furulyázás után le is kottázta. Persze előtte már látta, hogy Áron megpróbálja lekottázni saját szerzeményét a furulyán, ami eléggé motiválta őt is. Még mindig ott tartunk, hogy amit áron tud, az őt is nagyon vonzza, addig próbálgatja, míg neki is sikerül valahogy a dolog. De most egy új dologba vágott a kishölgy – hegedűn tanul. Egy nagyszerű zenetanár mellett kezdi el a hangszeren játszást – ez meg Áronnak volt csábító, nagy hévvel ő is elkezdett gyakorolni, de mikor odáig jutottunk, hogy 7 dologra kell egyszerre figyelni, mikor a kezünkbe vesszük a hegedűt, nem hagyta, hogy megmondjuk, mi nem jó inkább letette gyorsan és ezzel be is fejezte! Jázmin sem viszi túlzásba a gyakorlást de szépen csinálja. Nagyon kíváncsi leszek mi fog ebből kisülni. Szóval mindenképp örülök, hogy ilyen ügyesek, és sokszor érzem azt, hogy van pár olyan terület, amiben sokkal többet ki lehetne hozni belőlük, ha lenne rá kapacitásom.

Ja, még el ne felejtsem megemlíteni, hogy az olvasásban továbbra sem lankadnak, Jázmin szinte naponta felolvas valakinek egy-két mesét, és rendre elolvassa a kölcsönkért könyveket (most épp azt kérdezi, mi az a jellemtorzulás). Áron meg neki kezdett az Egri csillagoknak. Na ő egyáltalán nem úgy olvas, mint én. Minden nap egy fejezet. Vagy kettő… ilyen lájtosan.

Most végre hogy jó idők vannak, kint is sokkal többet vagyunk. Áron focizni tanítja Jázmint és néha teljesen úgy biztatgatja, mint pár éve őt  Efiék – ilyenkor nagyon bírom őket! Újra másszák a fákat, és csinálnak egy csomó őrült dolgot – vagy veszélyest – és “nyugi anyaaa, nem lesz semmi bajom” felkiáltással már tova is szökkennek. És még legyek nyugodt, na igen!

Áron már tervezi – vagy inkább én? – hogy apával elkezdenek futni. Jót tenne mindkettőjüknek. Én meg elkezdtem itthon kicsit tornázni… mondom, kicsit! Semmi extra, csak érzem, hogy totál el vannak tunyulva az izmaim.

Az első közös fellépés – nem tökéletes, de nagyon jó összmunka!

Read Full Post »