Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. január

Mindig is szerettem jól felkészülni a nagy dolgokra. Sosem hagytam a dolgokat a véletlenre, főleg nem a vizsgák idején. Na hát most is szépen elterveztem mindent, hogy milyen jól felkészülünk majd a vizsgákra, mert két gyerekkel már nem olyan, mint eggyel ugyebár. De hát nem úgy alakultak a dolgok. Karácsony hete után kezdődött az egész betegeskedés. Nem tudtam nekiülni velük semminek, mert mindig valaki lázas volt, vagy egész nap pátyolgatni kezdett, közben hulla fáradtak lettünk. Pedig még A is kapott szabit újév után, amit majdnem végig is feküdt -beteg lévén. És mikor végre kezdtünk kimászni, kezdődött elölről az egész: Simonnak fülgyulladás, Jázminnak hólyaggyulladás, Áronnak légcsőgyulladás …és mi A-val meg összeszedtünk egy jó kis influenzát is – feküdtem mint egy összevert kutya. Nos hát igy futottunk neki a vizsgáknak. Nagyon izgultam, mert bár mindent átvettünk, nem tudtuk átismételni a tananyagot, ami azért így félévre eléggé sok volt. Főleg a nyelvekből. Három napra írták szét a vizsgáinkat és mindkét gyerek egy helységben vizsgázott. Hát Jázmin nem félt, sőt afféle örömteli izgalommal várta az egészet és nagyot alakított – ő az a gyerek, aki rámosolyog a pedagógusra és a pedagógus elolvad. Szlovákból, mivel nem is ismételtünk, elég sok dolog nem jutott eszébe, mégis megkapta az egyest, így tiszta egyes lett. Na igen, elsőben ez még nem olyan nehéz. Áron is így kezdte. Most viszont sokkal nehezebb dolga volt. Amúgy is egy izgulós fajta és a vizsgák pont ebéd után voltak. Áron ugye nincs egyedül OO-ként az osztályban, szóval egymás után lettek kikérdezve P-val. Na a másik kisfiú olyan, aki csipőből kivágja a válaszokat kedvesen határozottan :). Hát ezek után Áronnak nem sikerült olyan jól teljesíteni, legalábbis ő így érezte. Furcsa dolog, hogy én teljesen tudom mi az amit tud, és mit nem, mi megy neki tényleg jól, és miben hajlamos hibázni és végig kell izgulni, hogy miként alakulnak a vizsgái. Na hát nem lett tiszta egyes, ami miatt igazából csak ő bánkódott, én ugyanis nem sok reményt fűztem a ” tökéletes vizsgázáshoz” ilyen felkészüléssel. Na meg volt időm ezerszer átgondolni, hogy most mi is igazán fontos. És nem az, hogy tiszta egyes legyen, inkább az, hogy lássam benne a fejlődést, hogy megtanítsam uralkodni a “nem akaródzik” időszakokon és hogy segítsek neki abban, hogy tisztán lássa az értékeit. Ő főleg olyan dolgokban jó, amit nem osztályoznak a suliban, de elég okos ahhoz, hogy a többi dologgal is jól boldoguljon – csak sokszor nem akaródzik neki. Eléggé együtt éreztem vele, mert én sem voltam sosem az a gyerek, aki meg tudta volna győzni a tanítóit arról milyen ügyes… Hát így lett ebben a félévben Áronnak két kettese: szlovákból és matekból.
Mindezek mellett nagyon hálás vagyok Istennek azért hogy megtapasztaltuk a tanítók jóindulatát, hogy a gyerekek jól bírták a dolgot és összességében pozitív érzésekkel hagyhattuk ott a sulit. És azt hiszem, sikerült a tanítók szemében is jobban érthetővé tenni, miért is tesszük ki a gyerekeket ennek az egésznek 🙂
Most kezdhetjük a készülődést a szavalóversenyre.

Read Full Post »

… és értékes számomra…

...ima a januárban születettekért

…ima a januárban születettekért

szu

szuli1

kedvesem...

kedvesem…

akikkel együtt ünnepeltünk...

akikkel együtt ünnepeltünk…

Ez nekem szól! :)

Ez nekem szól! 🙂

Köszönöm mindenkinek aki velem ünnepelt! Annyi apró meglepetésben volt részem, hogy igazán! Jó volt több napig ünnepelni! 😀

 

Read Full Post »

Szerettem volna írni még az év végén, de valahogy annyi minden összejött – mint mindig, hogy ez is elmaradt. Az év eleje meg kemény betegeskedéssel indult… Jázminunkon még át sem ment rendesen – szóval nem sok mindent sikerült csinálni a tervezettekből ezeken a napokon.

De sebaj, az a lényeg, hogy sok minden átértékelődött bennem az ünnepek kapcsán, és ebben Eszti bejegyzése is segített.

A mi karácsonyi fenyőágaink...

A mi karácsonyi fenyőágaink…

Szép karácsonyunk volt, karácsonyfa nélkül 🙂 mégis úgy éreztem sok minden nem úgy volt, mint ahogy lennie kéne. Nem akarom itt most ezt részletezni, inkább magunkban hoztunk döntéseket az ünneppel kapcsolatban és jövőre, ha sikerül megvalósítani a dolgokat, írok róla. Idén csak annyi változott a múlt évhez képest, hogy nem volt fánk, csak fenyőágakat tettünk vázába és harangokkal meg csillagokkal díszítettünk. A gyerekek meglepően jól reagáltak a dologra, bár elsőre furcsállották. Most a legnagyobb hangsúlyt arra szeretném fektetni, hogy ne az ajándékozás kerüljön az ünnep középpontjába, illetve ne ilyen formában. Ezt főleg a gyerekek szintjén nehéz kivitelezni, de nem lehetetlen… na ezen fogunk jövőre a legtöbbet dolgozni.

Én idén szinte mindenkinek saját készítésű dolgokat ajándékoztam: finom natúr krémeket, fürdőbombát, nyakláncot, fülbevalót, forrócsokit – ilyeneket. És annyira élveztem a készülődést…

Hát ilyen gondolatokkal vágok bele az idei évbe 😀 … nem feledve a következő gondolatokat:

“Thomas Edison mondta: „Ha megtennénk mindent, amire képesek vagyunk, szó szerint elkápráztatnánk magunkat.” Ne hagyd, hogy a környezeted, az előítéleteid, a jelen nehézségei, a múlt kudarcai, a kétségeid vagy mások véleménye visszatartson attól, hogy azzá válj, aminek Isten tervezett.”

Azt hiszem ez lesz az ezévi mottóm!

Read Full Post »