Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. december

…és én úgy érzem, hogy annyira rohan az idő. De idén különösen igyekszem figyelni arra, hogy tényleg csak azt tegyem meg “karácsonyi készülődés” címszó alatt, ami fontos, amit kell, ami ad is valamit.

már két gyertya ég...

már két gyertya ég…

Hát ez a december nagyon sűrű lett, akárhogy is nézzük. Itt voltak a gyerekek koncertjei, ahol nagyon szépen szerepeltek, Jázmin még Áron furulyakoncertjére is meg lett híva, mert hát ha egyszer ilyen jól megy neki ez is, miért ne! Ügyesek voltak, és tiszta furcsa volt, hogy ugyanott lépnek fel, ahol én tizenvalahány éve(ugyanazokkal a pedagógusokkal 🙂 ), és most én tapsolok nekik!

Aztán megkezdtük a sütögetést – de nem visszük túlzásba – hiszen azt végképp nem szeretném, hogy a karácsony csak az nagy evésekről szóljon! A mézeskalács készítés most is igazi adventi hangulatban zajlott és most igazán mindenki bekapcsolódott!

IMG_1269 IMG_1271

Minden nap díszítgetünk valamit, már csak azért is, mert idén úgy néz ki nem lesz karácsonyfánk, csak fenyőágak lesznek feldíszítve.

Aztán a hétvégén ünnepeltük Simon 3. szülnapját és bár nem kerekítettünk köré nagy ünneplést, mégis emlékezetes marad, hiszen végigizgultuk a húgom szülését. Mire megettük a tortát, megszületett Ráhel, az unokahúgom 😀

az ünnepelt!

az ünnepelt!

Hát így készülődünk a karácsonyra… most sokkal inkább a szíveket szeretném ráhangolni az ünnepre és az Ünnepeltre és az a vágyam, hogy úgy teljen el ez az ünnep, hogy mindnájan gazdagodtunk belsőleg, lélekben.

Read Full Post »

Parents-with-3-children-6Már egy ideje újra, meg újra szembejön nekem ez a gondolat ilyen-olyan formában. Ez volt a témánk az ifin, erről olvastam egy jó könyvben és erről szól sok sok minden körülöttem.
Az Úr Jézus teljesen más volt, mint a többiek. És ő ezt nem szégyellte, nem akart beleolvadni a tömegbe és nem hőkölt vissza, ha ezt számon kérték rajta.
Pár évvel azután, hogy megtértem, voltunk egy előadáson, aminek az volt a témája, hogy merünk-e mások lenni. Emlékszem, azt mondta az előadó, hogy az embereknek, csak a 20-25 %-a mer más lenni, máshogy viselkedni, mint ami a megszokott, vagy elvárt. A többiek inkább beleolvadnak a többségbe, vagy sodródnak velük.  Nekünk keresztényként, Isten gyermekeiként nem kell ezt tennünk! Azóta sem felejtettem el ezt a gondolatot, és igyekeztem is megállni, mikor vállalni kellett, hogy én valamit máshogy teszek, de úgy igaziból most kezdem megtanulni ezt az egészet. Emlékszem, hogy középsulis koromban úgy öltözködtem, hogy senki se vegyen észre, a lehető legjobban beleolvadhassak a “nagy tömegbe”. Nagyon nehéz volt “más” lenni, mást csinálni, mint a többség. Aztán apránként ráéreztem az ízére… Rájöttem, hogy talán kinevetnek érte, de aztán felnéztek rám, megmosolyognak mégis elismerik, hogy jól csináltam. Furák az emberek. Aztán férjhez mentem, és nagyon-nagyon sok mindent máshogy akartam csinálni, mint a legtöbb ember. Nagyon jól akartam csinálni a dolgokat! Na ez igazi kihívás volt. Lassan odáig jutottam, hogy annyi mindenkinek akarok megfelelni, hogy már kezdek belepusztulni… Aztán jött egy-két olyan döntés az életünkben ami először csak pár embernél vágta ki a biztosítékot, aztán a további döntések még többnél. Igen, jól gondolod, kedves olvasó, ezek közé tartozott az otthonoktatás is (bár előtte is már kellett egy-két “furi” döntést hoznunk). Sokszor nem is értettem, miért hozta Isten ezt elénk, miért pont nekem kell ebbe belevágni, mikor itt senki sem csinálja. Hát megmondom komolyan, hogy talán ez volt a legnagyobb dolog eddig az életemben, amit teljesen máshogy csinálok, mint a “többiek”. Itt jött el az a pont, hogy nincs szinte senki, aki besegít, aki beugrik, aki majd elmondja a tapasztalatait és biztat, akit példaként követhetek, hogy ne legyen olyan nehéz… nem itt csak Isten volt. Nem megy? Kérdezd meg Istent! Nem tudod hogyan? kérdezd meg Istent! Elfáradtál? Kérd meg Istent, hogy adjon erőt! Kiborultál? Mondd el Neki! És Istennel annyira más! Mert ő nem ordibálja le a fejem… és nem sajnál le… és nem borul ki, hogy már megint ugyanazt a hibát követem el… Annyira hihetetlen sokszor, hogy így szeret minket! Annyi csodát élhetünk meg vele! És formálódunk, mert kibuggyannak ám a dolgok! Sok mindenre pont ezekben az években jövünk rá, hogy nem úgy kellett volna csinálni, pedig akkor úgy láttuk, azt hittük, hogy úgy a legjobb… és mégsem. Hát ez nem könnyű. Ahogy nem könnyű függetleníteni magunkat azoktól az emberektől, akik ugyan szeretnek, de úgy akarnak belenyúlni az életünkbe, ahogy nem kellene. Hogy ne legyen bennünk félelem és ne szégyelljük magunkat olyanért amiért nem kell.
Nagyon szeretném a szívembe vésni ezeket a dolgokat, amiket az elmúlt hetekben tanított nekem Isten. És szeretnék hasonlóvá lenni ahhoz a Jézushoz, aki egészen más volt, mint a többi ember – azért mert Istentől függött és rá figyelt. Nos én sosem akartam egészen más lenni, most úgy érzem Isten pont ezt várja tőlem. Elkezdtem tanulni… Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen türelmes hozzám. És azt hiszem itt az ideje, hogy én is sokkal türelmesebb legyek másokhoz, mint eddig, és sokkal nagyobb szeretettel tudjam ösztönözni őket arra, hogy mások lehessenek!

Köszönöm azoknak, amik mellettem voltak és vannak akkor is, ha néha nem értik mit mért csinálok, és hálás vagyok annak az egy családnak, akikkel együtt OO-zunk, hogy annyi mindenben segítettek. És nem utolsó sorban hálás vagyok Istennek, hogy mindig megerősített és biztatást, bátorítást nyújtott és segítséget küldött, mikor szükségünk volt rá. Remélem hogy majd az élet többi nagy döntésében is merünk mások lenni, ha kell!

Advent első vasárnapján - ébredés után...

Advent első vasárnapján – ébredés után…

Na és hogy mindjárt ki is próbáljam magam, idén az adventi koszorúnk is kicsit más lett, mint szokott – most kivételesen csak a gyertyákat kellett megvenni, és egy teljesen egyedi koszorúnk lett – valami MÁS!

Read Full Post »