Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. október

Ma nagy nap volt a gyülekezetünkben, sokat készültünk rá és nagyon vártuk: bemerítkezés és hálaadó ünnepség.

Így a tartalmas nap után csak azt tudom mondani röviden: sokat gazdagodtunk lelkileg! Élmény volt látni Isten munkáját!

Lelkipásztorunk a bemerítkezőkkel

Máriával, ifink legifjabb tagjával 🙂

 “Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb”

Kolossé 2:7

 

Reklámok

Read Full Post »

…mert egyébként nagyon szeretünk alkotni. Csak mostanában nagyon háttérbe került ez a dolog. De a suliban meghirdettek egy pályázatot “A flakon második élete címmel”. Nem lehetett kihagyni. Jázminnal emberkéket csináltunk, Áron meg maga találta ki, hogy ágyút készít füsttel és tűzzel… Hát nyerni nem nyertünk, de legalább kipróbáltuk magunkat. Na jó, Jázminnak azért jócskán segítettem, de azért ügyes volt. Elég határozott elképzelése van arról, mit szeretne. Csak azt vettem észre, hogy nekem kevés hozzájuk a türelmem, pedig mikor egész gyerekcsoportokkal kell foglalkozni, megemberelem magam… hát ezen változtatni szeretnék. Amúgy nem csak az alkotásban vettünk részt, hanem a családi futóversenyen is ott voltunk a másik otthonoktató családdal együtt, de sajnos Áron nélkül, mert ő pont az előtte lévő napon belázasodott. Hát az első 3 közé nem jutottunk be, de talán úgy ötödikek lehettünk! Buli volt 🙂

A minap Simon is úgy gondolta, hogy most már ideje ecsetet ragadni. Hozta a kifestőt, és nem tágított addig, míg elő nem kerültek az ecsetek. Úgy örvendezett, hogy ő is festegethet! Még nincs 3 éves és ecsettel fest a kis lurkó! Na persze aztán már mindenki festett. Már Jázmin is elég jól csinálja egyedül, bár néha elfelejtkezik magáról és úgy használja az ecsetet, mintha fix lenne 🙂 -ilyenkor majdnem kilyukad a papir, de sebaj!

Na és hogy ne csak a gyerekek alkossanak, a hét elején összegyűjtöttem pár színes levelet, termést és elkészítettem az őszi ajtódíszt. Úgy élveztem!

Jázmin alkotása

Áron saját fejlesztésű ágyúja

Rajtvonalnál a családi futóverseny résztvevői

Őszi ajtódíszünk

Read Full Post »

Hozzá gyere!

A múlt héten találtam rá erre a versre és nagyon megérintett. Rögtön rákos beteg barátunk (gyülekezetünk tagja, az ifinkből egyik fiúnak az édesapja) jutott eszembe, és felesége, aki otthon ápolja reménykedve, hogy az Úr még megtartja férjét.

Ma este kaptuk a hírt, hogy Isten másként döntött.

Együtt érzünk velük.

Read Full Post »