Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. július

Többen írják az ismerőseim közül hétfőnként a “hálás hétfőt”.
Hát én most így a hétvégén szeretném összeszedni azt a sok apróságot, amiért hálás vagyok.

Jázminunk elballagott az oviban, bár ebben az utolsó évben már tényleg alig járt…

Köszönöm Uram, az elmúlt évet, hogy utat mutattál és erőt adtál ahhoz amit elképzelni sem tudtam, hogy lehet végigcsinálni,
köszönöm, hogy amikor legszívesebben feladtam volna, Te mindig megerősítettél, biztatást küldtél,
köszönöm, hogy láthatom a kezed munkáját gyermekeinkben is,
és hogy minden gyarlóságom és botlásaim ellenére is szeretsz.

Nagyi készítette az ünnepi tortát

Köszönöm, hogy a legnagyobb fiunk a napokban betölthette a 8. életévét,
köszönöm, hogy szereti a testvéreit, és a húgával annyira sok mindent tudnak még mindig együtt csinálni, pedig egyre jobban különböznek egymástól.
Köszönöm, hogy adsz erőt hordozni őt akkor is mikor nehéz kezelni őt és legszívesebben kifutnék a világból… de nem futok, mert Te újra meg újra megmutatod, milyen kincseket rejtettél el a kis lázadó természetében.

Köszönöm, hogy kezedben vannak gyermekeink is,
hogy kezedben van a következő évünk is, amikor már két iskolás gyerekünk lesz,
és hogy kezedben van Attila munkahelye is és nálad semmi sem lehetetlen…

Köszönöm, hogy pont a legmelegebb napokban utazhattunk el a hegyekbe,
és hogy együtt lehettünk több hívő családdal,
és hogy a gyerekeink is jól érezték magukat, pedig a gyerekek többsége szlovákul beszélt,
köszönöm, hogy voltak, akik főztek nekünk, hogy a kisgyermekes családok is tudjanak lazítani,
és hogy túrázni is tudtunk ilyen apró csemetékkel, és olyan jól esett kellemesen elfáradni…
köszönöm a jó nagy beszélgetéseket, amik már annyira hiányoztak!

Kint a játszótéren.

A túránk végefelé még képernyőt is találtunk az erdőben…

Még az apukák is élvezték…

Köszönöm, hogy van jó nagy udvarunk,
és befőzhettem pár üveg ribizlilekvárt, még mielőtt elutaztunk,
és hogy van pár szál paprikánk és paradicsomunk is, amiről pont tegnap ehettük meg az első darabot,
meg virágaink is vannak és életem első sziklakertjében is mindig virágzik valami.

És köszönöm, hogy ma meglátogathattunk egy családot, akiknél már majdnem egy éve nem voltunk, és a gyerekek is annyira élvezték, hogy Jázmin azt kérdezte, mikor aludhatnak ők itt 🙂

Szóval nagyon örülök, hogy ez a nyár nem úgy kezdődött mint a többi, sőt! A jövő héten is készülünk elutazni a tesómékhoz, szeretnénk élvezni még azokat a hónapokat, mikor szabadon lehet jönni-menni.

Read Full Post »