Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. június

Ebben a júniusban annyi minden történt, amiről jó lenne írni… A tervekkel és elképzelésekkel ellentétben nagyon is pörgős lett ez a hónapunk is.

Még a a hónap elején sikerült elmenni a Reménység fesztiválra Budapestre pénteken és szombaton. és mind a kétszer tudtam vinni másokat is magammal, aminek még inkább örülök. nekem nagy élmény volt ott lenni. Régen hallottam már ennyire egyértelműen és minden kertelés nélkül beszélni valakit az evangéliumról. én is ezt szeretném megtanulni. Pénteken a zene is annyira jó volt! Teljesen feltöltődve jöttem haza. Amúgy az énekkarban a húgom és a sógorom is ott énekelt – de jó lehetett! Gyönyörű feldolgozások voltak. Ezt én is hallottam:

A szombati alkalom tényleg nagyon fiatalosra sikerült 🙂 De legalább végre én is megismertem pár nagyon jó ifjúsági előadót. A férjemnek most ők tetszettek meg leginkább (mert szombaton ő is ott volt). Én csak ezt az éneket ismertem (magyarul hallottam már).

Aztán itt volt a furulya koncert meg a vizsga zeneelméletből. Úgy örültem, hogy Áronnak ilyen könnyedén megy a furulyázás… még fejből is. Ez volt az első koncertje és egyszer sem rontotta el. Felvettem videóra, hogy megmaradjon emlékbe, hogyan játszott az első koncertjén, de annyira izgultam, hogy az elején kikapcsoltam, meg újra bekapcsoltam a gépet, így nincs rajta az eleje 🙂 Azóta is rengeteget furulyázik, persze inkább csak úgy magának fejből… Gyakorolni azért nem sok kedve volt. Örültem, hogy a zenesuli megengedte, hogy én tanítsam, így csak havonta egyszer mentünk be a tanító nénihez. De jól ment a zeneelmélet is, így azt még jövőre is én fogom nekik tanítani. Azért mondom, hogy nekik, mert Jázmint is beírattuk a zenesuliba és mivel végig velünk tanulta ő is a zeneelméletet ebben az évben, kérhetjük, hogy szeptemberben egyenest az első osztállyal kezdhesse. Amúgy hegedűre és énekre lett beíratva de egyelőre talán csak az éneket fogjuk elkezdeni.

Most hétvégén pedig egy diplomaosztón voltam: a legkisebb öcsém vehette át Oklevelét a teológián. Jó volt együtt ünnepelni 🙂

Mi tesók, középen az ünnepelttel. (csak a nőverem hiányzik…)

Read Full Post »

Csak most jövök rá, hogy hónapok óta már erre a hétre várok. hmmm… nagyon jó érzés. Ugyanis nálunk már szünidő van! 😀

Az történt ugyanis, hogy a múlt héten levizsgáztunk Áronnal a suliban. De a múlt hetünk ezen kívül is annyira sűrű volt, hogy nem tudtam erről írni, csak úgy magamnak örvendeztem. Hogy hogy is ment a dolog? Megint két napra tették a vizsgáinkat, két délután kellett bemenni a fiúkkal (mivelhogy nem az Áron az egyedüli otthonoktatott az osztályban). Az előző hetekben eléggé bele kellett húzni a tanulásba, hogy jól menjen minden. Főleg a szlovák. De már erre is könnyebb volt készülni, mert kaptunk témaköröket – aszerint kérdezték ki a fiúkat. Most is benn lehettünk mi szülők, de most már sokkal felszabadultabb volt a légkör. A fiúk is tudták mi lesz és szerintem már sokkal kevésbé voltak feszültek. Olvasásból, szövegértésből, meg írásból elég komoly feladatokat kaptak, és Áron csak a helyesírásban csinált hibákat, mégpedig olyanokat, amit itthon nem szokott… De megkapták az egyest. Matekból most Áron sokkal figyelmesebb volt, nagyon jól megírta, így az is egyes lett. A szlovákból elég komoly kikérdezés volt és nem ment teljesen folyékonyan a válaszadás, így abból kettest kapott. De én még így is azt mondom, hogy sokkal jobban tudja, mint az osztály többsége, és nem csüggedtünk a kettes miatt. Áronnak említettem, hogy ebből jövőre csak akkor lehet egyes, ha sokkal többet fogunk gyakorolni. “csak azt neee” – ez volt a válasz. Valahogy a nyelvek nem tartoznak az erősségei közé. Sokkal inkább a zene meg a rajz és a foci :D. Aztán még honismeretből volt egy beszélgetés azokból a témákból, amiket a félév anyaga tartalmaz. A tornához elég volt részt venni két tornaórán, a rajzhoz és a munkára neveléshez meg bevittünk pár itthon készült alkotást. Szóval jól sikerült, és most sokkal barátságosabb volt a pedagógusok hozzáállása is. Leginkább annak örülök, hogy Áron is jó érzésekkel fejezhette be ezt az iskolaévet és hogy ismét megtapasztalhattuk, hogy Istent segítségül lehet hívni. Mert amikor mi mindent beleadva odatesszük azt a kicsi mi részünket a dolgokba, Isten megáldja azt és sokkal jobbat hoz ki belőle, mint ahogy azt mi magunktól képesek lennénk véghezvinni. Nagyon jó volt ezt megtapasztalni.

És persze annak is örülünk, hogy a másik kisfiúnak is nagyon jól sikerültek a vizsgák, jobban mint nekünk mert ő tiszta egyes lett. Nagyon sokat jelentett számunkra, hogy nem egyedül tapostuk ezt a kicsit járatlan utat! Igazán jó volt együtt végigcsinálni ezt az egészet!

Majd arról is írok, hogyan is értékeltem magamban ezt az egész otthonoktatós évet, de most megyek, mert sürgős dolgok várnak!

Read Full Post »

Milyen furi, mikor az ember elutasítja azt, amit még nem is ismer. Vagy éppen AKIT még nem is ismer. Bezzeg mennyi mindennek bedőlünk az életünk során, aminek igazán utána sem néztünk.

Még április végén volt egy evangélizáció nálunk, aminek egyik alkalmán a férjem is elmondta, hogyan vált az ismeretlen Isten ismerté számára. Leírom a bizonyságtételét, mert szerintem olyan sokan nem hallották még!


Szüleim katolikusok, de Istent nem ismerték, csak a vallásukat. Ezért lettem 9 évesen első áldozó, mert azt úgy illik. Csakhogy amit az előkészítő foglalkozásokon hallottam, kezdtem megismerni Istent. Amikor az első gyónásom alkalmával a pap kiosztotta a Miatyánkot meg az Üdvözlégyet, ott térdeltem az oltár előtt és azt mondtam Istennek: Ez nevetséges, én nem ilyennek ismertelek meg. Nem hiszem, hogy ez kell a bűnbocsánathoz. Ekkor olyan örömöt és békességet éreztem, hogy legszívesebben még sokáig ott maradtam volna Isten előtt…
Hiszem, hogy Istentől volt ez a megtapasztalás. Ezután lassan minden a feledés homályába merült. Tovább kerestem az élet értelmét. Különleges ember szerettem volna lenni, mert arra odafigyelnek. Foglalkoztam ezoterikával, hipnózissal, agykontrollal, horoszkóppal, de szerencsére egyikbe sem merültem bele annyira, hogy ne tudtam volna otthagyni. Középiskolás voltam, mikor a rendszerváltáskor először vetítették le a TV-ben a Názáreti Jézus című filmet, ami érdeklődésemet a film hősére terelte. Ilyen hőst azelőtt még egy filmben sem láttam: úgy győzött, hogy nem bántott senkit, csak őt bántották. A kollégiumban volt egy fiú, aki rendszeresen olvasta a Bibliát, elkértem tőle, hogy másképp is utánajárjak ennek a hősnek, és elkezdtem olvasni az evangéliumokat. Később tőle kaptam ajándékba az első Bibliámat. Egy idő után már együtt olvastuk, és a törvény sok mindenre rávilágított az életemben – ezeket igyekeztem is elhagyni. Mikor vége lett a sulinak és egyedül maradtam a Bibliámmal a falumban, lassan minden feledésbe merült. és újra kezdtem hasonlítani a korombeli fiatalokhoz. De belül mindig is éreztem, hogy nem jó ez így. Aztán egyszer olyan dolgok történtek, amit nagyon szégyelltem és elgondolkodtam azon, hogy ha ezen az úton haladok tovább, nem lesz az én életem sem más, mint a kortársaimé. Akkoriban kaptam egy missziós társaságon keresztül postán egy igehirdetést kazettán a tékozló fiúról, és mikor otthon hallgattam, annyira magamra ismertem, hogy a tékozló fiúhoz hasonlóan összetört szívvel borultam az Atya elé, hogy bocsásson meg és arra kértem, hogy hozzon ki valami jót az én elrontott életemből. Ez volt életemben az igazi elsőáldozás, ami kedves Istennek, mert összetört szívvel kértem a megbocsátást és hálával ajánlottam fel életem az Ő szolgálatára és követésére. Ekkor ismertem meg Istent és az ő fiát Jézust igazán, aki adott az Ő szent lelkéből nekem is. Hogy honnan tudtam ezt? Addig a Bibliában csak a betűket láttam és olvastam, de ezután már értettem is amit olvasok. Megvilágosodott előttem az a sok érthetetlen dolog, amit addig értetlenül olvastam. Összeállt a kép! Ezután én is hasonló hőssé váltam mint Jézus. Nem értették a gondolkozásomat, nem értették mitől változtam meg, miért nem teszem azt amit addig tettem. A világ kitaszított, ahogy Jézussal is tették, de Isten gyermekévé fogadott. Az életemet azóta is Ő alakítja és tapasztalom áldásait minden nap. Tudom, hogy jó terve van az életünkkel!

Read Full Post »