Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. január

A ma reggeli igénk a Zsoltárok 5:13 volt: ” Mert te Uram megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.”

Hát így is volt! Mindenből egyest kaptunk, pedig szlovákból Áron nem tudott mindent olyan jól, mint kellett volna, de mivel év közben minden alkalommal jól teljesített, a tanító néni jóindulatú volt vele és az évközi munkát is beleszámította. Örülök, hogy ezzel Áronnak is sikerélménye lehetett, hogy mégiscsak megy ez neki, megéri sokat dolgozni rajta!

És örülök, hogy megint egy csomó mindent tanulhattam az Úrtól (és magamról, és Áronról).

Nagyon jó Istennel csinálni ezt az egészet!

😀 😀 😀

Reklámok

Read Full Post »

… amit bizony szinte szeptembertől izgalommal vártunk. Vizsgáztunk. Mit mondjak izgultam, és bár nem nagyon látszott, de Áron is. Ma3 tantárgyból volt, holnap a másik háromból. Érdekes megtapasztalás volt ilyen helyzetben látni a gyerekünket… Meg kíváncsi voltam, miképpen fogják felmérni ezt a féléves tudást. A tanító nénijük kb tisztában van a teljesítményükkel, hiszen havonta találkozik velük, mégis ez egészen más. Inkább azt mérték fel, hogy biztosan ott tartanak-e, mint a többi elsős. Azért is volt nagyon hasznos ez a vizsga, mert jobban rámutat arra, mik azok a pontok amiken erősíteni kell és mi az aminek tényleg nagyon örülhetünk, hogy nincs vele gond. Mert bizony van mindkettőből, ezt tudtuk. De a külső visszacsatolás sokat jelent.

A magam számára több mindenre is rámutatott ez a nap, mint például arra, milyen nagyon örülünk ha büszkék lehetünk gyermekeinkre. Isten is! És rám azt hiszem ritkán lehet büszke, mert annyi mindenben bukdácsolok mostanában. Sok a harc magammal, és a kihívás a mindennapok forgatagában. Tudom, így van jól, mert így legalább nem tunyulok el, hanem van esélyem fejlődni, továbblépni.

Ritkán történik meg, hogy mindenki egyszerre olvasson, de ilyen is van 🙂

Abban azért megerősödtem, hogy igen, jó úton haladunk, de nem lazsálhatunk! A többi tantárgyról meg holnap…

Köszönöm mindenkinek, aki mellettünk állt és biztatott ezen a mi különös utunkon az elmúlt hónapokban… nagy szükségünk volt rá.

” Mert éppen az adja meg a lét komolyságát, hogy egy olyan világban élsz, amelyben az a hang, amely az igazi útra hív, csak egészen halkan szól, ugyanakkor benned és körülötted ezernyi hangos szó mondja pontosan annak az ellenkezőjét.”

II. Rákóczi Ferenc

Read Full Post »

…azokra gondoltam a napokban, és ezekből szeretnék megosztani párat veletek.

Olyan jó volt az a megtapasztalás a napokban, hogy Isten akkor is szólt hozzám, mikor annyiszor vétkeztem… csomó mindent elrontottam és mellette eszembe jutottak dolgok az életünkből, amiket nem jól tettünk, és amikre most azt mondom, ha még egyszer csinálhatnám… De sosem lehet még egyszer csinálni, és olyan jó volt egyik nap Mai Igéből olvasni azokat a gondolatokat, hogy Istennél mindig van újrakezdés, ha beismerjük, hogy valamit rosszul tettünk. Ő nem mond le rólunk és nem fogja egész életünkben a fejünkhöz vágni, hogy na persze, bezzeg akkor, amikor ez meg ezt csináltad. Egy kicsit ilyen új kezdetnek élem meg ezt az évet ebben a tekintetben is, és megpróbálok inkább arra gondolni, hogy most vajon készen állok engedelmeskedni ha Isten szólít.

Most pedig egy Zsoltárt szeretnék megosztani veletek. Nagyon szól hozzám, a szülinapomon ezt hallgattam, mert nagyon vígasztalóak ezek a szavak.

Az egyik legszebb élményem az elmúlt napokból a szilveszter esti közös szolgálatunk volt, mikor egy gyönyörű éneket adtunk elő a fiatalokkal: Öröktől ismered,ami szintén a 139. zsoltár szavait zenésíti meg.

Ma pedig végre készültek képek rólunk, családi képek – amit mostanában nehezen lehet összehozni 🙂 Ők nekem a legkedvesebbek!

Read Full Post »

… na nem az elmúlt évre csak az utolsó egy-két hétre. Muszáj ezzel kezdenem az évet, mert az év végénk olyannyira besűrűsödött, hogy semmiről sem tudtam írni.

Azt hiszem, már régen volt ilyen mozgalmas a karácsonyunk, na meg az utána következő napok. Lehet, hogy idén kicsit többet vállaltam, mint kellett volna, de így legalább nem csak a sütés-főzésről szóltak az ünnepek. Én élveztem, hogy találkozhatok régen látott emberkékkel, meg végre időt tölthetek a tesóimmal, bár a gyerekeknek lehet hogy már kicsit sok volt a nagy jövés-menésből (főleg Áront zökkentette nagyon ki az egész).

Simon és a tortácskája...

Nálunk ugyebár karácsony előtt még egy szülinap is volt: Simoné. Idén már nagyon élvezte, hogy elfújhatja a gyertyákat a tortáján, így aztán miután mindenki evett a tortából még párszor újra meg újra meggyújtottuk a gyertyákat ő meg nagy örömmel elfújta:D

A szülinapozás után Simonnal elutaztunk Pesten keresztül a húgomékhoz, míg a többiek a mamánál maradtak, Attila meg dolgozott. Kedd estére jöttünk haza – ez már karácsony hete volt és minden napra összejött valami, így csak nagyon egyszerű karácsonyozást tartottunk itthon 24-én. A gyerekek miatt nem este esszük az ünnepi vacsorát, hanem délben (Áron előző nap azt kérte, hogy már reggel megehetnénk a vacsorát 🙂 ), ami után persze ajándékbontás volt és a szokásos általam díszített személyre szóló mézikalikat ettük meg.

Attila még dolgozik a kisautókkal... Áron már elvette a harang alakú mézikalit, mögötte meg nem nagyon látható a kicsi karácsonyfánk - sajna jobb kép nem készült, túl gyorsak voltak a gyerekek!

A tesóm, aki idén karácsonykor az anyagyülekezetében szolgált

 

Másnap aztán az én szüleimnél töltöttük a délutánt, utána meg Attila szüleinél. Most jöjjön pár kép a gyülekezeti ünneplésről.

A gyerekekkel nagyon sokat gyakoroltuk a közös énekünket: Kicsiny lettél értem, megszülettél értem, ajándékba hoztad önmagad nekem… Ezt énekelték el a suli karácsonyi ünnepségén is.

Itt állok jászolod felett... így közösen még sosem zenéltünk az öcsémmel

Együtt a gyerekekkel...

A fiatalok is énekeltek...

Szóval dús volt a program. és mivel a tesóm itthon volt, és elég sokan voltunk a gyülekezetben olyanok, akik szívesen voltunk együtt a szilveszteri istentisztelet után is, így hét év után először szilvesztereztünk a párommal gyerekek nélkül – ők ugyanis a nagyinál szilvesztereztek! Jó volt, csak így kicsit keveset aludtunk egymás után több napig is – most próbáljuk kipihenni a sok átbeszélgetett estét 🙂

Hát így teltek az utolsó napok- a többinek meg az emléke a szívünkben marad – és talán egy-két fotó is akad róluk!

Read Full Post »