Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. november

Az első gyertya…

A mi adventi gyertyánk is fellobbant ma reggel - gyerekeink nagy örömére

Ádventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerûség,
irgalmasságod csupa hüség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen”,
megtalálja a gazdag Isten.

/Fejes Ádám/

Nagyon szeretem az évnek ezt a napját: advent első vasárnapját, mert számomra ilyenkor kezdődik a karácsonyra való készülődés. Most kicsit rendhagyó napunk volt, mert kivételesen egy adventi misén vettünk részt a papa halálának első évfordulója alkalmából. A gyerekek kiváncsian figyelték mikor mi történik, én meg kiváncsian hallgattam az üzenetet, amiből két gondolat nagyon megfogott. Az egyik, hogy ez az adventi várakozás ne csak annyit jelentsen, hogy várjuk az Úr Jézus születésnapját megünnepelni, és ne is csak annyi, hogy várjuk az Úr Jézus visszajövetelét, hanem legyen ez naponta várakozás a találkozásra: találkozni az Úr Jézussal minden nap. A másik gondolat pedig, hogy hogyan várjuk Őt: a hit megélésével és a szeretet cselekedeteivel. Egyszerű gondolatok, de tartalmasak.  Mint ahogy ez az adventi vers is, mellyel mindenkinek értékes-gazdag adventi időszakot kívánok!

Reklámok

Read Full Post »

…hááát

…nem volt semmi ez a november első hete! Először is még 31-én régen várt vendégeink érkeztek gyerekekkel, szóval nagy buli volt itt 2-3 napig! Hozzánk  amúgy is ritkán érkeznek több napra vendégek (gondolom főleg azért, mert nem mindenki birja a három gyerekkel járó nyüzsgést és zajszintet :D), szóval ez a gyerekeinknek is nagy élmény volt, merthogy ők meg mindig azt várják mikor jön már valaki több napra hozzánk. Hát most jöttek! És lám elfértünk ebben a kis lakásban is ennyien! Az elseje végre egy olyan államünnep volt, amikor Attilának sem kellett dolgozni menni, így tényleg élvezhettük egymás társaságát, lazultunk, beszélgettünk. Volt is miről, mert hát ők is otthonoktatók, ők is Isten gyermekei és még sok minden volt ezeken kivül is, amiről jó volt dumcsizni. Igyekeztünk kihasználni a jó időt, szóval sokat voltunk kint a meleg őszi napocskán. Az egyik délutánt az unokatesóméknál töltöttük, aki nem sajnálta ránk pazarolni idejét és a gyerekek mind felülhettek a pónira!

Csaba bácsiéknál - élveztük az igazi falusi udvarsokszínűségét

A legkisebb csemete is kipróbálta a pónit

Szerda délelőtt meg meghívtuk pepitáékat a három fiúval és így mentünk fel a temetődomra – egy jó kis sétára. Gyönyörú onnan a kilátás, mert egyik oldalon a földek tarka mezői, másikon meg az egész falu látképe tárul elénk. Mi mindig ide sétálunk el, ha szeretnék kiszakadni a mindennapok fogatagából és a gyerekek is nagyon szeretik ezt a helyet – annak ellenére, hogy a temető mellett van. Most is nagyon helyesek voltak, mert egy ideig össze vissza mászkáltak a keritésen, főleg azon túl, aztán egyszer csak mind leültek a fűbe, mint egy kis kupaktanács, és ott dumcsiztak. Teljesen el voltam halva, milyen jól elvannak! Erről majd teszek fel képet, ha meglesz 😀
Amúgy a gyerekek bent is igazán jól elvoltak-állandóan játszottak, csak kedd estére sajna Simon belázasodott – no onnatól aztán csak rajtam lógott, és az amúgy is köhécselő gyerekeink szerda éjjelre már nagyon köhögtek… végül csütörtök estére totál lebetegedtünk – nesze neked lazulás 🙂 – de aaddigra a vendégeinknek is már menni kellett – és kicsit ők is lebetegedtek. No, azért reméljük nem csak a betegség ragadt rájuk itt nálunk 🙂

A hétvégénk aztán azzal telt hogy kúrálgattuk egymást, hol virrasztottunk a kis köhécselők miatt, hol meg feküdtünk órák hosszat. Most már jól vagyok, bár nekem még mindig nincs hangom.

Read Full Post »