Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. október

Igen, összejött ez a régen várt hétvége kettesben Attilával, és jó is volt nagyon! Milyen csodálatos, mikor Isten több embert is ugyanarra indit, és összeállnak a dolgok!

Hát a hétvégénk a legtöbbet lelkiekben jelentett – és erre is vágytunk a legjobban most. Ez volt az énekem:

És most hogy elkezdődött ez az új hét, még inkább átélem ezeket a dolgokat, amiről ez az ének szól.

Reklámok

Read Full Post »

Itt vagyunk október közepén, és én csak kapkodom a fejem, annyi minden történik körülöttünk. Ezekből most egy kicsit az örömöket szeretném számba venni – mert ezekre jó gondolni.

Áron a cicukával...

Először is itt ez az otthonoktatás, ami egész jól beindult minden félelmem ellenére.Vagyis annyira nem mondhatom, hogy féltem, de voltak azért fenntartásaim. De az Úr most is mellettünk van – sok-sok mindenben megtapasztalom. Áron ügyes, jó vele együtt dolgozni (néha elmerengek, hogy ha majd tanitani fogok, vajon ilyenek lesznek a gyerekek mind? mert akkor öröm lenne tanitani..), de időnként tovább kell lenditeni, mert nehezen mond le a játékidőről (amikor tulajdonképpen azt csinálhat, amit akar). A múlt szombaton rendhagyó módon még dolgoztunk az irásfüzetbe, és mutattam neki mi mindent fog kelleni a következő napokban megcsinálni, mire ő: nem túlzás ez egy kicsit, hogy mi ennyit tanulunk? No, hát igy vagyunk.

A mindig mozgásban lévő lányunk

Jázmin továbbra is sok mindenben ügyeskedik. Már a háromjegyű számokat is felismeri – ez is csak azért van igy, mert KELLETT, ugyanis az énekeskönyvben sok a háromjegyű szám, ugyebár, és elege volt, hogy mindig valakire várnia kellett, hogy kikeresse neki az éneket. Énekelni is nagyon szeret,  és továbbra is kitart abban, hogy hegedülni fog. Együtt veszem velük a zeneelméletet és jól megy neki is, szóval jövőre mehet hegedülni 🙂 Betegként is  még mindig ő a legkezelhetőbb. A héten sorba belázasodtak, de ő most is nagyon engedelmesen viselte. Az olvasás meg már olyan szépen megy neki, hogy nem győzöm csodálni. Amit már másodszorra olvas, azt általában szépen hangsúlyozza is, mint egy kis színésznő, különböző hangon a szereplőket.

Simonunk meg hát mit is mondjak, nagyon mazsi. Annyit szorongatja a nyakam, fogja a hajam (amit elalvásnál már nem engedek), és úgy tud nézni azokkal a csillogó nagy szemeivel, hogy teljesen elvarázsol. Mostanában megint ő kel elsőnek – 6 körül (ajjajj, mi lesz, ha átálitják az órát?), és ő az első mindig az asztalnál is. Sőt, ha a banda elkanászkodik és nem imádkoznak, mielőtt esznek, megfogja a kezem, és várja, hogy énekeljünk, meg imádkozzunk. Nagyon szereti az új énekünket, aminek az a szövege, hogy: Az oroszlánok szűkölködnek és éheznek, de akik az Úrt szeretik bőségben élnek. Ámen, ámen! – Én költöttem hozzá jó kis szó-mi-do -ra épülő dallamot az egyik barátnőm ötletén kapva! Nagyon szeretik! Egyre többet játszik önállóan, és tanulgatja, hogy nem veheti el állandóan azt, amivel a nagyok játszanak. Ja és hozza sorra a könyveket és ümmög nagyokat, hogy olvassam – vagyis meséljek róla. Okvetlen olyan könyvvel jön, amiben van traktor – teljesen odavan a traktorokért, meg az állatokért. Még mindig nem beszél, csak ezer fajta hangsúllyal ümmög, de az állathangokat már szépen utánozza! Ja, és van egy cicánk, akit nagyon szeret hurcibálni, annyit kacag, mikor a cicuka ide-oda futkos, elbújik. Nagyon tetszik neki!

Simon, és a TRAKTOR, amit nem lehetett otthagyni...

Én meg érdekesen élem meg ezt az időszakot, mert egyrészt nagyon élvezem naponta látni a gyerekeket, ahogy kibontakoznak, ahogy rácsodálkoznak dolgokra és ahogy egyre többet tudnak és értenek… kiváltságnak érzem, hogy teljes mértékben részt vehetünk egymás mindennapjaiban. Másrészt meg fárasztó, nagyon-nagyon le tudok merülni, és ezért nagyon oda kell figyelnem (önfegyelem ugyebár, ami azért hasznos, ha gyakoroltatik), hogy legyen időm kicsit feltöltődni is. Eddig az Úr csodás módon megadta, sok apróságon keresztül, és most hétvégén különösképpen is lesz erre módunk – ha az Isten is jónak látja és megéljük.

Szeretnék még azért több mindenen változtatni a mindennapokban – hogy a gyerekeknek is több élményben legyen részük, és már most készülök gondolatban a karácsonyra is.

Ami nagyon sokat jelent most ebben az időszakban, az a mi kis női imakörünk, ami nemrég indult és máris több imameghallgattatásban lehet részünk… Olyan jó, hogy együtt imádkozhatunk férjeinkért, gyermekeinkért, családjainkért… meg hát egymásért is. Aki ezt még nem tapasztalta meg, az nem tudja mit veszített.

Végezetül pedig hadd írjak ide egy igét: ” De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokákkal is, azokkal akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével!” Zsoltárok 103: 17-18

Read Full Post »

Végre!

Hogy mit? ja! …Hát hogy végre én is csináltam őszi ajtódíszt (kopogtatót)! Minden évben megfordult a fejemben, de eddig nem jött össze. Tegnap elsétáltunk a nagyiékhoz és sokat bámészkodtunk, diót szedtünk és csodáltuk az ősz színeit és én annyira kedvet kaptam hozzá, hogy el is döntöttem, az este megcsinálom.

Az alapkoszorú már két éve megvan. A nagyiéknál szakajtottam egypár színes levelet, útközben letörtünk egy piros bogyós ágat az egyik fáról (nem tudom sajna, mi a neve), itthon meg levágtunk a tujáról egy ágacskát és már csak a gesztenyéket kellett elővenni 😀

Jujj de élveztem, hogy csinálhattam valami kedvemre valót!

És igy néz ki a bejárati ajtónkon!

Read Full Post »

Biztatóul

…azoknak, akik könnyen elcsüggednek… mint én… Vagy a sok csalódás miatt már-már feladnák a harcot. Hát ne adjátok fel!

A múlt héten több mindenért is elkezdtem komolyan imádkozni – és ezt végre nem egyedül teszem. Hát pont most történnek olyan dolgok amilyenek… de nem adom fel!

Amikor csalódás ér

Max Lucado írja: „Amikor Isten nem azt teszi, amit mi szeretnénk, az nem könnyű; soha nem is volt, soha nem is lesz az. A hit az a meggyőződés, hogy Isten jobban tudja, mint mi… és hogy átvisz minket a nehézségeken. A be nem töltött várakozások csalódást okoznak… ezen csak az elvárások megváltoztatása segíthet. Ne ess kétségbe, ne add fel, légy türelmes! Isten ura a helyzetnek. Nincs vége, amíg nincs vége.”
Tehát, ha csalódott vagy: 1) Nézz magadba! Dávid is megkérdezte magától: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?” (Zsoltárok 42:6). Ismerd be az érzéseidet! Nem tudsz megbirkózni velük, amíg nem fogadod el a létezésüket. Kérd Istent, hogy mutassa meg a probléma gyökerét! Felgyülemlett harag? Irigység? Meg nem bocsátás? Büszkeség? Érzéki vágy? Fizikai vagy szellemi kimerültség? Engedd, hogy Isten felfedje és rámutasson! 2) Nézz felfelé! Dávid azt mondta: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsoltárok 42:6). Ahelyett, hogy saját csüggedtségedre összpontosítanál, figyelj Rá, aki ismeri a kiutat! 3) Emlékezz Isten múltbéli hűségére! Dávid azt mondta: „Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok” (Zsoltárok 42:7). József minden megpróbáltatása közben is abba a biztonságérzetbe kapaszkodott, hogy sorsát még mindig Isten irányítja. Ha felidézed magadban Isten hűségét, ez a te bizalmadat is erősíti az iránt, hogy Ő továbbra is gondoskodni fog rólad. 4) Ne felejtsd el, nem feltétlenül kell megértened! Csak mert nem érted, mit csinál éppen Isten, ez nem jelenti azt, hogy később nem lesz értelme. „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). 5) Ne add meg magad a keserűségnek! Amikor reményeid szétfoszlanak, könnyen neheztelés költözhet a szívedbe. „…Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Nem számít, milyen mélynek tűnik a gödör, Isten melletted áll!

(Mai Ige, október 5.)

Read Full Post »