Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. augusztus

Pollyanna

Már lassan úgy fog tűnni, hogy nálunk csak a gyerekek körül forog a világ… hát majdnem. Tény, hogy mostanában, csak olyanokról irok, ami velük kapcsolatos. Hát most hadd irjak valami másról is.

Egyetlen kritikaként csak azt mondhatom: az első rész illusztációi nekem jobban tetszettek

Biztosan sokan olvastátok az Élet játékát. Tudtátok, hogy van folytatása? Én a múlt héten olvastam… alig tudtam letenni a könyvet. Az öröm játéka örök – ez a címe magyarul. Nem tudom hol lehet venni, mert én kölcsön kaptam, de hamarosan utánanézek. Mert érdemes elolvasni… meg időnként újra, meg újra elolvasni. Én legalábbis igy vagyok a jó könyvekkel.

Ez a második rész arról szól – nem akarom lelőni a poént, ne féljetek – hogy a magába fordult embert hogy lehet leginkább kimozditani saját kis szomorú világából. Vagyis inkább, hogy milyen sokat jelent egy ilyen embernek, ha túl tud nézni önmagán és oda tud fordulni a másikhoz, akinek pont az nincs meg, ami neki. Mert mindenkinek van valamije, ami a másiknak nincs és legtöbbször ezzel csodálatosan lehet szolgálni a másik ember felé. De milyen jó, ha nem a saját sebeinket nyalogatjuk, hanem észre tudjuk venni a másik baját is – ami lehet hogy sokkal mélyebb, mint a miénk. Csak hát olyan nagyon nehéz elfelejteni a magunk baját, és legtöbbször emiatt észre sem vesszük mi is történik körülöttünk. Tudom, mert kicsit magamról is beszélek, hogy mennyire nehéz lemondani saját igényeinkről. Pedig megéri! Főleg ha abba is belegondolunk, mennyi örömöt lehet szerezni a másiknak egy kis odafigyeléssel…

Szóval remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! A könyvet Eleanor H. Porter irta, ahogy az Élet játékát is.

További jó játékot mindenkinek!

Te is játszod a játékot? 😀

Read Full Post »

No, hát egy nyugodt, békés hét van mögöttünk…. hm… irhatnám ezt is, ha nem háromgyerekes család lennénk és nem zsúfoltuk volna teli minden lehetségessel az elmúlt hetet – a mi kis szabinkat. Na de azt azért irhatom, hogy jó volt! Jó volt találkozni azokkal akikkel ritkábban találkozhatunk mostanában és kimozdulni kicsit itthonról, nagy dolgokra vállalkozni (ez lehet hogy csak nekem nagy dolog :D).

Na de hogy merre is jártunk? Először is még múlt szombaton meglátogattunk egy kedves kis családot, akik egy olyan helyen laknak ahol nincs helyben gyülekezet és talán ők az egyetlen elő hitű család a faluban. Jó volt látni szorgalmukat, becsületességüket, alázatukat.. na és a vidám, mosolygós gyerekeket is.

lazulás a hintán, amit a családfő készitett egyedül - mint oly sok mindent a házban és a ház körül

Aztán minket látogatott meg egy 3 gyerekes család, akiknek a gyerekeik nagyon hasonló korúak a mieinkkel, de sajna aznap valahogy elfelejtettünk fényképezni! A gyerekek nagyon élvezték a társaságot, meg mi is hogy kicsit “velünk egykorúakkal ” beszélgethettünk el.

Csütörtökön aztán nekivágtunk Budapestnek vonattal – ez volt a számomra nagy dolog! Mert hogy több napra mentünk, szóval egy bőrönd, egy babakocsi és három gyerek… azért izgi! De jól ment. Minden még az újdonság erejével hatott és Simon is sokkal jobban tűrte a vonatozást, mint egy éve.

Tropicariumban - az óriásakvárium előtt

Monoron a játszótéren - ez ám a buliii

Szóval először elugrottunk a Tropicariumba, amit mindenki igazán élvezett, csak néha elég volt szemmel tartani melyik gyerek épp hol van :), aztán délután már mentünk Monorra a tesómékhoz. Ott aztán minden volt a laza sétáktól kezdve a bulis játszóterezésen vagy épp az éjszakába nyúló beszélgetésen keresztül a jó kis kinti sütögetésig… Szombat estére jöttünk haza, jóóóóó fáradtan! Szerintem ők is kifáradtak tőlünk – legalább kicsit megérezhették annak az izét, milyen lesz majd egyszer három gyerekkel 😀
Akkor jöjjön egy-két pillanat a kiruccanásból!
Örültem, hogy ott lehettünk és pár dolog ismét átértékelődött bennem a férjemmel és a gyerekeimmel kapcsolatban. Hálás vagyok értük Istennek! Általuk élhettem meg a legtöbb örömöt az életben és rajtuk keresztül formálódhatok leginkább és ennek hiányában azt hiszem sokkal szegényebb lennék! 😀 😀 😀

Ide többször is kisétáltunk és csak néztük a táncoló vizet - ahogy Jázmin mondta

...és talán még többet bámultuk volna, ha Simon nem lett volna minden igyekezetünk ellenére pár perc után mindig vizes

Read Full Post »