Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. május

Igazán illene már írnom legalább egyszer ebben a hónapban, ugye? Hát sok minden történik most körülöttünk, úgyhogy ez a május gyakorlatilag végigsuhant alattunk. Azt is mondhatnám sok-sok apró változás, amit persze csak mi érzékelünk és nem is igen lehet róla írni. Meg jópár olyan dolog is, amikről biza lehetne írni, de mikor?

Először is befestettem jóóó vörösre a hajam 😀 Nem is! Csak henna pakolást tettem rá. De most úgy igaziból és nagyon tetszik az eredmény. Nem látszanak az egyre gyarapodó ősz hajszálak sem és mivel elég sőtét a hajam, nem is lett nagyon vörös, csak olyan kicsit rozsdás árnyalatú.

Aztán itt volt az anyák napja, ami nagyon kedves és meghitt ünnepség volt a gyülekezetünkben. Egyáltalán nem olyan, amikről többen is írtak, hogy teli anyukákat dicsérgető versekkel stb. Számomra most egy ének szövege hordozta leginkább az anyák napi üzenetet. Azt az éneket még gyerekkoromban tanultam meg, anyukám sokat hallgatta. Nemrég mesélte el, hogy amikor nehéz volt döntenie, hogy otthon maradjon-e velünk, vagy visszamenjen dolgozni, sokszor eszébe jutott ennek az éneknek a szövege, és igaziból ez az ének segített neki megszeretni azt a feladatot, amit Isten rábízott. Nem találtam meg az éneket a neten a dallammal együtt, így csak a szövegét tudom leírni nektek.

Apró csavarnak is kell lenni…
Szerettem volna nagyra törni,
megfejteni a titkokat,
a gondolatnak fecske szárnyán,
bejárni kéklő ormokat.

De lassan-lassan már belátom
merőben más az én utam
a hétköznapok dzsungelébe
parancsolt vissza jó Uram.

Ormok helyett a földön járni,
apró csatákat vívni meg
a sorsom ez, nem zúgolódom,
ti se szánjatok, emberek.

Apró csavarnak is kell lenni,
hogy jól menjen a gépezet
parányi jel mégis szükséges,
némely betűn az ékezet.

Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy egyre inkább érzem én is, hogy itthon fogok maradni akkor is, mikor eltelik a három év – mert hogy már a felénél tartunk. És ezt én most nem érzem egyáltalán tehernek, hanem inkább egy felszabadító lehetőségnek, hogy hurrá, itthon maradhatok! És ha Isten is úgy akarja, hiszem, hogy meg is valósulhat.

Amúgy az ovisok is készítettek anyák napi programot az iskolával együtt – na az nagyon vegyes volt, kevés volt benne szerintem az igazán értékes előadás, de mindegy. A nagycsoportosok néptáncoltak, és Jázmin most az egyszer Áronnal táncolhatott.

Azt hiszem itt még nem említettem, hogy pár hónapja megszületett bennünk a végleges döntés: otthonoktatók leszünk. Már készülünk beadni a kérvényt a suliba, ahol egyébként elég pozitívan állnak a dologhoz, pedig mi leszünk az első számú csodabogarak. De nem mi leszünk az egyetlenek, mert egy ismerős család szintén a mi sulinkba íratta be a csemetéjét, szóval nagyon örülök, hogy Áron nem egyedül lesz OO-s az osztályban. Számunkra ez nem fog irtó nagy változásokat hozni -szerintem, mert egy kicsit mindig is otthonoktatók voltunk, egy teljes évig nem is járt senki oviba, most is többet nem járunk, mint járunk, de nekünk így jó!  Olyan érdekesen alakult ez az egész az otthonoktatással kapcsolatban, nagyon sokat foglalkoztunk a gondolattal, aztán az ősszel úgy éreztem elég, nem gondolkodom ezen többé, azt hiszem mégsem nekünk való – az eszemmel csomó olyan érvet tudtam felhozni amiért úgy gondoltam, nálunk ez nem működhet, akár mennyire is tetszik a dolog. De nem volt benne békességem. Szóval amikor nemet mondtam rá, akkor jöttem rá, hogy ez nem belülről jött ez a döntés. Aztán elkezdtem imádkozni azért, hogy ha ez a mi utunk, az Úr győzze meg az “eszemet”, mert a szívemet nem kellett, azt hiszem. Na meg Attilát is, mert ő sem volt biztos a dologban. Hát ez történt.

És hogy a gyerekekről is mondjak valamit: hát változnak. NAGYON! Simon egyre értelmesebb, kezdi elfogadni, ha valahová ő nem mászhat fel, nem viheti el stb.  És már egyre jobban beveszik a nagyok is a csapatba. Még mindig irtó sokat megy, keresztül kasul bóklássza a hatalmas udvart és előszeretettel szórja a homokot mindenfelé, na meg dobálja a kavicsokat minden féle helyekre, ahová csak beledobható valami. Közben kezdi átaludni az éjszakákat és reggel nem kel kukunapkor, hanem kb. fél hétig alszik – végre! A nagyobbak is kezdenek reggel tovább aludni, aminek nem is nagyon értem az okát, de nem baj. Emellett egyre többet számolnak, kezdenek szorozgatni és kétjegyű számokat összeadni – azt hiszem itt az alkalom, hogy elkezdjünk jobban foglalkozni a dolgokkal. Legközelebb majd valami ilyenekről írok… remélem…

Reggeli összebújás: már Simon is bemászik a nagyokhoz 🙂

Reklámok

Read Full Post »