Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. január

Hogy mit? hát hogy teszitek színessé a februárt? Már most jövök a kérdéssel, mert mindjárt itt a február, ami nekem mindig nagyon szürke és unalmas… és ha a nap sem süt, meg kint is hideg van, nos hát akkor elég nehéz átvészelnem. Ezért idén sokkal tudatosabban szeretnék ez ellen tenni. Úgyhogy jöhetnek az ÖTLETEK!

ezt a rózsát a szülinapomra kaptam és egy hétig gyönyörködtem benne - a mosogatóm mellett volt 🙂

És hogy láthassátok, eddig sem tétlenkedtem, leírom mi mindennel sikerült

Ezt is bimbósan kaptam és tegnap nyílt ki - most a gyerekszobában virít

eddig “feldobni” a mindennapokat. Először is, köszönet mindenkinek akitől virágot kaptam, mert ezek sorban nyiladoznak, illatoznak, ami nekem nagyon jólesik! Úgy tudok bennük gyönyörködni!
Aztán sikerült a múlt hétvégén egy szupi kis kiruccanás az én Ingyomkámmal: képzeljétek szülinapomra wellnessbe hívott – húú, hát nagyon jólesett. Életemben nem voltam még wellnessben, és utoljára a nászutunkon szaunáztam… és mióta Simon megszületett alig voltam valahol nélküle. Szóval ez szupi volt!
Most hétvégére meg egy jó kis mozizós délutánt szervezünk az ifivel. A múlt hét sem volt unalmas, meg úgy néz ki a mostani sem lesz az, de utána…

...hogy finom illata egy kis tavaszt varázsoljon a szürke hétköznapokba...

Na jó, hogy lássátok előre készültem -vagyis tényleg “dolgozom a projekten”- február 7-8 -ára beterveztünk egy kis családi kiruccanást. Remélem a férjecském is kap szabit és mehetünk a tesómhoz. Aztán nemsokára itt a valentin nap, házasság hete…. lehetne itt alakítani, szóval várom az ötleteket!!

Szerintem ugyanis ebben a hónapban a legnehezebb a gyerekekkel is, mert nincs semmi számukra érdekes ünnep amire mondjuk készülődni lehetne, kimenni sem sokat lehet, na meg hideg is van. Szóval ti hogy csináljátok?

Read Full Post »

A napokban felhívott egy kedves ismerős, hogy nem-e adom el a hordozókendőmet.. lenne rá érdeklődés. Huhh, meglepődtem. Na nem azon, hogy lenne rá érdeklődés, mert az elég sok volt, hanem hogy már ebben a témában keresnek. Mert akkor ez azt jelenti, hogy szinte mindenki tudja, hogy már nem használom. Bizony, nem is tudom mikor kötöttem fel benne utoljára… Ó eszembe jutott! 😀 Mikor itt volt Mariann a gyerekekkel és én busszal jöttem haza Komáromból. Emlékszem, Simont Petráéknál kendőbe raktam és kivitt minket a buszhoz, így buszoztam életemben először 3 gyerekkel. Jó volt, mert Simon végigaludta az utat, és így tudtam a másik kettő kezét fogni. De azóta sajna nem használom, úgy érzem nálunk befejeződött ez a dolog, mert Simont amúgy sem lehetne beletuszkolni éber állapotban, annyira nyüzsgős, jövő-menős fickó. Ősszel kicsit próbálkoztam a háton hordozással, de nem igazán tetszett neki, nekem meg eléggé fájtak a vállaim tőle. Azt hiszem a háton hordozást hamarabb kellett volna kezdeni, de a nyári melegekben a hátam közepére sem kívántam a dolgot 🙂  Vagyis ez azt jelenti, hogy én végig elöl hordoztam és nekem ez nagyon tetszett. Mondjuk nagyon jó kis rugalmas kendőm volt: Sleepy Wrap. Nálunk még nem lehet kapni, de lehet hogy ebben az évben már nem kel az USA-ból rendelnie annak aki ezt választja.
És hogy milyennek látom így utólag a hordozást? Nagyon-nagyon jó dolognak. Én úgy használtam, ahogy nekem jó, vagyis főleg olyankor került kendőbe, mikor nem tudtam máshogy megoldani. Legtöbbször ez a vasárnapi istentisztelet volt – így két etetés közt ott tudtam lenni én is. Vagy néha napközben, ha nagyon nyűgös volt – főleg azért hogy meg tudjam oldani a főzést, vagy a nagyobbakkal is tudjunk valamit csinálni.

 

Egy májusi konferencián... ezen a napon használtam a legtöbbet, enélkül el sem mehettem volna 🙂

Azt, hogy egész nap hordozzam – na olyan nem volt. Nem is bírtam volna. Mert bár a kendő után nem fájt semmim, de eléggé lefáradtam úgy egészében. Ebben tényleg jó a kendő, hogy annyira egyenletesen oszlik el a teher a testen, hogy nem fájdul meg tőle mindig valamije az embernek. Néha oviba is mentünk úgy, hogy Simon kendőben volt – meg is csodálták az óvónénik 🙂 Egyébként elmaradt a nagy csodálkozás a faluban, pedig rajtam kívül még senkit nem láttam hordozókendővel. De lehet hogy csak azért mert engem sem láttak :)… kitudja, mert végül is legtöbbször bent volt rajtam. Azért szerintem annak a nyoma bennem is megmaradt, hogy az első két gyerekemnél csak babakocsiztam. így most is legtöbbször ez jött automatikusan. De még ha nem is használtam nap mint nap a kendőt, azt mondom: NAGYON MEGÉRTE megvenni, mert amikor használatba vettem, akkor annyira kellett! Persze hogy kellett, hiszen másképp nem nagyon tudtam volna azokat a dolgokat, helyzeteket megoldani. És talán Simont is kárpótolta azért, hogy az első két napon alig volt alkalmunk összebújni…

Ja és hogy el-e adom. Hát perszehogy nem! Nagy a család és biztos vagyok benne, hogy még egy-két anyukának hasznára lesz!

Read Full Post »