Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. december

Hát itt vagyunk két ünnep közt – ahogy mondani szokták. Na, nálunk most is folyamatosan zajlik az élet. Mögöttünk egy szép karácsony, ami sokkal tartalmasabb volt, mint a múlt évi. És úgy egyáltalán minden sokkal jobban sikerült… alakult. Különös is volt egy kicsit, mert most mondhattam volna azt hogy három kicsi mellett.. nos képtelenség. Mégis, pont most sikerült a legtöbb mindent megvalósítanom a karácsonyhoz, amit szerettem volna. Volt sütisütés is, de szigorúan csak olyanok, amiket máskor nem sütök, és nem 23-án készültek, hanem sokkal hamarabb! vagyis egy azért 23-án készült, mégpedig a Kinder szeletünk(recept Virágtól – de most erősen egyéni módon variáltam a receptet) – ezt szántam szentestei finomságnak. Valamint szinte mindent sikerült még Szenteste előtt elkészíteni. Végül még az aznapi nagy kajacsinálás is elmaradt, mert anyuméknál töltöttük az estét, így feleannyit sem kellett készülni. Én csak a desszertet vittem 🙂

Egyedi mézeskalácsink a nevekkel 🙂

De előtte mi még közösen ünnepi ebédeltünk, a mi kis hagyományaink szerint, ami még nem egészen kiforrt dolog, de már van pár stabil dolog benne: gyertyafény és Jézus születésének elolvasása a Bibliából, ebéd után meg a mindenki számára külön elkészített mézeskalács falatozása.  Ezt szeretem a legjobban elkészíteni, hi-hi! Simon is nagyon díjazta a dolgot, mert a kezébe foghatta a sajátját és mindent el is majszolta!

A jó kis ebéd után ez is lecsúszott!

Olyan jó volt így együtt, hogy igazán! Csak gyönyörködni tudtam a gyerkőcökben, az örömükben… főleg, mikor kinyitották az ajándékokat… vagyis meglátták! Ugyanis egyensúlyozó tölcsért kaptak! Áron még csak kipróbálni sem akarta, aztán mikor látta, hogy Jázminnak nagyon tetszik, akkor már azért kezdte érdekelni a dolog… aztán pár napig meg már közelharc folyt a percekért (ki hány percig lehet benne). na azért lassan csillapodik ez a nagy hév,  és Simon is kezd barátkozni a tölcsérrel.  Minden esetre jó döntés volt ez a játék!

Jázminnak elsőre tetszett a dolog!

Simonnak is felcsillant a szeme, mikor megkapta a kis ajándékát...

Na hát kettő előtt még elaltattuk Simont és mi meg Attilával esküvőre mentünk! Tyűűű, olyan szép volt – egy egészen egyedi esküvőn voltunk! És mondanom sem kell, milyen jó érzés volt Attilával kettesben menni valahová! képek nincsenek.. csak a szívünkben. Köszönet ezért a drága tesómnak, aki vállalta a gyerkőcöket arra a majdnem két órára! Utána összepakoltuk a gyerekeket és mentünk anyumékhoz. Főleg azért lett így a szenteste, mert kivételesen mindhárom öcsém itthon volt. És ki tudja jövőre hogy alakulnak a dolgok! Karácsony második ünnepén a másik mamát is meglátogattuk.. hát furcsa volt így, hogy a papa már nincs ott. Mindenkinek hiányzik azért.

A nagyiék fája mellett - jóóó nagy volt!

Amúgy mi is csomó szupi ajándékot kaptunk, többek közt egy gofrisütőt, amit már ki is próbáltunk. Találtam egy nagyon jó, joghurtos receptet és csaptunk egy gofris bulit szerda délután a tesóimmal! Na el is fogyott az összes, pedig annyit sütöttem!

Szóval ez igazán szép karácsony  volt. És nagyon jó, hogy Attila egész héten itthon lehet. Zajlanak is a dolgok, nem unatkozunk. És le is fáradtunk rendesen. Én másra nem is vágyok most hirtelen, csak egy jó kis alvásra… És mire ez a bejegyzés elkészült már itt is a szilveszter este – na nem fogunk éjjelezni, az biztos! 😀

Mindenkinek sok-sok áldást az új évre!

 

 

Read Full Post »

 

Megszületett a Messiás

 

Pásztorok, pásztorok,

Gyertek el a jászolhoz,

Mert megszületett a Messiás,

Isten Földre küldte a Fiát!

 

Angyalok, angyalok,

Szóljon a hangotok,

Mert megszületett a Messiás,

Kit a világ oly régen várt.

 

Szívetek, szívetek

Nyissátok hát ma meg,

Mert megszületett a Messiás,

Fogadjátok be Őt, a Királyt!


Ezt a verset Áron fogja mondani holnap a gyülekezetben. Megint ketten írtuk, én segítettem neki rímelő gondolatot keresni a sorokhoz…

Legyen Áldott Karácsonyotok!

 

Read Full Post »

Hm-hm, egy éve ilyenkor született meg a mi kis Mazsink akit egyébként Simonnak hívnak 🙂

Jó korán született, hajnali fél 2-re! na persze azt gondoltam, hogy ilyenkorra már a kórházból is hazamegyünk. Hát nem így volt. De most már egészen máshogy emlékszem vissza az egészre. Már nincs bennem annyi fájdalom a szüléssel kapcsolatban, de azt azért még mindig megmondanám, hogy azonnal csináljanak valami meleget és hagyjanak békén, mert hidegben nem lehet szülni!!! Bizony jó hidegbe érkezett a mi kis picurkónk. Most is az van.. hó is van mint akkor… jajj de furcsa visszaemlékezni, mintha valami egészen más világ lett volna akkor. Mert azt gondolom ez a csemete kicsit megváltoztatta bennem a világot. Nagyon nehezen vettem az első hónapokat, meg a sok sírást a fogzás körül. De mostanra már egész kikupálódtunk. Most is épp 4 foga jön, vagyis 6, köztük alul is meg felül is a sarokfogak. Nagyon megszenvedi a fogak kibújását, most éppen egyfolytában nyöszörög és rajtam lóg, de már fele annyit nem sír mint pár hónapja. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy az ősz elejétől elkezdett napközben is aludni. 2x alszik majdnem 2 órát kint a babakocsiban. Most is ott szunyókázik a drága. És mivel kipihentebb, nem annyira nyűgös. Érthető. Remélem a hasija is lassan jobb lesz, mert még mindig elég gyakran gyötrik a pukik, főleg éjjel.

Az első lépések...

Az utóbbi napokban irtó sok mindent megtanult a drága. Először is elindult! Még mindig nem megy folyamatosan, de már 2. hete gyakorolja. Egyre több lépést sikerül egyedül megtennie. Ha elveszíti az egyensúlyát fenékrehuppan és mászik tovább. Aztán: felmászik a kisszékre. Mi több fel is állt már rajta a betyár. Én meg leshetem, nehogy felboruljon. Ma meg nemtom hogy csinálta, de azt hallottam, hogy keservesen panaszkodik. Hát ült a kisszéken és nem mert lemászni – mert a lába nem ér le és eddig még nem fordult meg rajta. Ezen kívül belemászik a ruhás lavóromba, és várja, hogy valaki tolja őt. Nagyon tudja követelni a dolgot! Mondjuk most még a nagyobbaknak is tetszik a móka… majd meglátjuk meddig 😀
Szóval nagyon tud a betyár. Már mammog meg babababázik, de legtöbbször csak különböző hangsúllyal hmm-ög. Ezzel már egész jól elmagyarázza mit akar. Nagyon kifejező és kommunikatív. Na és úgy tud udvarolni, teljesen elvarázsol a kis betyár. Látni kéne azokat a naaagy, őszinte szemeket a hosszú pilláival. Na jó, tudom, elfogult vagyok, de hát én vagyok az anyukája! Amúgy féltékeny is keményen. Úgy szorongatja a nyakam, ahogy állítólag én tettem anno. És rendesen sírásra fakad, ha a Jázmint vagy az Áront puszilgatom. Szóval olyankor sorba osztogatom a puszikat meg az öleléseket 🙂

Amúgy nem ma ünnepeltünk, mert mára nehéz lett volna összehozni a dolgot, hanem szombat délután a nagyiéknál. Ugyanis akkor jött haza a papa a kórházból, így nem akartuk őt iderángatni.

Íme az ünneplő család!

Az első szülinapjára pedig a Téli böngészőt kapta ajándékba (amiről marywolf-nál már olvashattatok). Tényleg jó, el lehet egy jó ideig nézegetni és ami a legjobb, hogy kemény lapos és jó nagy.

A nagyokat is lekötötte a dolog!

Amúgy meg zajlik itt tovább az élet vastagon. Már sütöttünk mézikalikat, ki is díszítettem őket, de azt hiszem még egy adagra rá kéne magam szánni 🙂 Ma narancsos szívek készültek, de sajna nincs időm ezeket fotózni, meg beírogatni, mert alig győzöm a többit, szóval most más sokkal fontosabb – de azt hiszem ez érthető. Örülök, hogy most ilyen szép várakozásban telhet ez az advent 😀

 

Read Full Post »

Tegnap este már nem tudtam feltenni ezt a posztot, így kicsit megkésve (és megtoldva) jön most…

A múlt héten vasárnap este sűrű hóhullásban jöttünk haza egy kedves családtól. Akkor még nem gondoltuk, hogy éjjel kapjuk a hírt, hogy a férjem édesapja meghalt. A hó másnap elolvadt, majd szerdán, a temetés napján újra hullani kezdett. Gyönyörű hófehér volt minden, sosem fogom elfelejteni, olyan békét árasztott a hófedte táj.

Ma reggel ismét gyönyörű havazásra ébredtünk! Annyira havazott, hogy még szellőztetni sem tudtam – tetőablakok révén, mert befújta a havat a szél. Na persze a Simon már 6 előtt fent volt és én most igazán nem éreztem magam olyan “fittnek” hogy fel bírjak kelni, de ő simán lemászott az ágyról – megtanítottam őt hátrafelé lecsúszni – és veretett a gyerekekhez, szóval ennyi volt a reggeli szunya-munya. Hát eléggé bosszús voltam nem tagadom, ki is borultam reggeli után, aztán megbeszéltük a dolgokat, mármint hogy jó lenne ha odafigyelnénk egymásra és igyekeznénk nem megszomorítani a másikat. Közben persze kivilágosodott és már a gyerekek is látták, hogy szakad a hó. Még a Simon is ujjongott az ablakból nézve 🙂


Na hát összeszedtük magunkat és 8-ra már ki is mentünk. Simont elaltattuk és mentünk hóembert csinálni. Nagyon szupi kis hóembert alakítottunk közösen! nem volt répánk meg ilyesmi, így a tujafa terméséből csináltunk neki szájat meg szemet, na meg a gombokat. Nagyon helyeske lett a csillagszemű hóemberünk! 😀

Kellemesen kifáradva mentünk be 10-kor, aztán délután mikor megint kivittem Simont aludni, Áron is kijött és hógolyóztunk egy jóóót. De komolyan, annyit röhögtünk, hogy csak na, és Áron olyan szép rózsás arccal jött be, hogy csak úgy ragyogott. Mint a 100-as égő 😀 Kár hogy erről a délutáni mókáról nem volt ki csináljon képeket!

Viszont ebéd után más móka is volt, amirol készült kép is. Az én kicsi fiam, úgy gondolta, hogy ha már kimaradt minden havas bulibol ő is “fehérit” egyet. Nagy csendesen kiszórta a Solamylt, és olyan élvezettel maszatolta, hogy nem birtam hogy ne mosolyogjak rajta – pedig amikor megláttam első pillanatban jóóó el akartam verni a kis kezeit… aztán megkönyörültem rajta.

így nézett ki a drága...

 

Nagyon tetszett neki a dolog!

Ma aztán újra hullott a hó. El is indultunk szánkóval felszerelkezve a mamáékhoz és útközben a töltésoldalban megálltunk. Kár, hogy most nem volt nálunk fényképezőgép, mert olyan gyönyörű volt minden. Igazán szikrázott a hó a napsütésben! Úgy szeretem azt a gyönyörű, békés tájat… az érintetlen természet. a Csend. Nagyon jó volt. Szánkóztunk is egyet!

Szóval én nagyon örülök, hogy újra itt a tél és a hóóó!

Read Full Post »