Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. november

Van egy ének, ami nagyon megtetszett az elmúlt napokban… most is sokszor a fejemben kering a szövege… ütős!

Megéri meghallgatni!

Jaeson Ma – Love

Reklámok

Read Full Post »

Egy napunk

Többször is gondoltam rá, hogy leírom, milyen egy átlagos nap minálunk. Már csak azért is, mert érdekes lenne egy év múlva visszaolvasni. Ugyanis már nem igazán emlékszem, hogy mentek  napok mikor pl. Jázmin volt kicsi, csak egy-két nagyobb dologra emlékszem, pedig a részletek is érdekesek tudnak lenni.


Hát akkor most jöjjön a mostani hétből egy nap, mondjuk a kedd…

Nem is tudom hol kezdjem, hol is kezdődik a nap? Talán a sokadik ébredésnél, mikor már hajnalodik… 5 óra körül még sikerült visszaaltatni Simont. Aztán, miután Attila fél hat előtt elindul a buszra – ezt általában félálomban észlelem – reménykedve gondtam arra, hogy még legalább egy fél órát szunyálhatunk. jól gondoltam, ugyanis Simon általában 6- kor már fent van, későbbre szinte sosem csúszik ki az alvása. Jön, mászik rajtam keresztül, ugrál a fejemnél, hozzányomja a pofiját az arcomhoz- azt hiszem ez puszi akar lenni, míg én erősen próbálom nyitvatartani a szemem. Azért mikor éjjel 5 – 6x ébred, nem igazán érzem kialudva magam ebben az órában.. de igyekszem. imádkozom, hogy fel bírjak jókedvvel kelni, aztán olyan negyed hétkor rákényszeríttettem magam, hogy kimásszak az ágyból. na addigra Jázmin is megjött (mindig átjönnek hozzánk ha felébrednek és kicsit hancúroznak Simonnal) Áron szokott legkésőbb érkezni, de általában még ő is ott talál minket az ágyban. Simont felöltöztetem, aztán irány a konyha. Ott Simont becsatolom az etetőszékbe, és gyorsan megpróbáltam mindenkinek sorban reggelit csinálni. A nagyok ezen a reggelen megkapták  a maradék házijogurtot, Simonnak meg hát elfogyott a kásája, így ő lekváros kenyeret evett velem. Eddig még ilyen nem nagyon volt, de ízlett neki. nem vagyunk szívbajosak… Mikor befejezték a reggelit, átmennek a gyerekszobába, a Simon meg iszkol utánuk természetesen. Én meg ilyenkor szoktam elolvasni a Mai Igét, mivel ilyenkor még aránylag jól elvannak. Szeretek még reggel megállni egy picit, átgondolni a napot… erőt kérni hozzá.
Na jo, reggeli után öltözködés a nagyoknak. Sajnos ritkán sikerül a ruhákat előző este kikészíteni, így ez kicsit lassan megy. Sorba kirakom (ha kell akkor azonnal vasalom is) a ruhákat. Jázminnak kicsit azért kell még segíteni az öltözködésnél, de Áron ügyesen felöltözködik, ha van elég motiváció 🙂
A gyerekek egy kicsit játszottak, közben én is felöltözködtem, aztán irány tovább öltözködni, ugyanis vittük oviba Áront. Ez általában egy héten 2x-3x sikerül. Még jó hogy itt nálunk ezt tolerálják. Szóval ilyenkor bebugyolálom Simont, meg a többieket és pár perccel 8 előtt sikerül is kiesni otthonról. 2 gyerek + egy babakocsi – így megyünk az oviba. A bejárat előtt leparkoljuk a kocsit és Jázminra bízom Simont (Jázminkám, itt maradj szépen mellette, hogy lásson téged, és itt várj, míg anya kijön!). Áront már ügyesen be lehet vinne, átöltözünk és megy be az osztályba – most már vígan, mert örül az ottani barátainak, de előtte azért pusziszkodunk egyet. Én meg siettem ki, hogy Simon ne kezdjen el sírni, ha rájönne, hogy anya nincs ott. Jázmin persze nem mindig marad mellette, de azért igyekszik 🙂 Na szép lassan elindultunk hazafelé, közben beszélgettünk. Az utcánkba érve aztán még sétáltunk egy kicsit, hogy Simon elaludjon, mert fél kilenc felé már álmos. Hát nem is kellett sokat sétálni, mert 10 percen belül aludt. Akkor hátratoltuk, mi meg bementünk Jázminnal. Jázmin ilyenkor szokott mesét nézni, én meg nekiláttam összeszedni a lakást… egyik szoba másik szoba, végül a konyha. Közben egy adag ruhát is elindítottam. A konyhában volt mit csinálni, főleg, mert csalamádéelrakásra készültem. szóval mindent igyekeztem jól letörölgetni. Közben vártam anyumat, mert igérte, hogy jön segíteni.  Gyors összerakodás után elkezdtem összevágni a paprikát. ez volt úgy 9 körül. Akkor aztán megjött anyum is, ő összevágta a hagymát és nekiláttunk a káposztának. Van jó kis robotgépem, szóval egy órán belül minden össze volt vágva. 10-re aztán Simon is felébredt, adtam neki is enni, meg Jázminnak is tízórait. Majd anyummal mi is sütiztünk egyet, meg beszélgettünk. Ebédünk maradt előző napról, szóval főzni nem kellett – húúú, hogy én mennyire szeretem az ilyen napokat! – úgyhogy fél 12 körül már kezdtünk ebédelni. közben ki kellett rakni a ruhát, összehajtogatni az előző adagot. Fél egyre mentem az Áronért – ilyenkorra mindig beszerzek valaki a gyerekekhez, vagy valakit az Áronhoz. Most itt volt anyum, szóval gyors bicajra pattantam. Az oviban már befejezték az ebédet, szóval Áron jöhetett is, csak az óvónéni állított meg, hogy valamit el kell mesélniük. Volt egy kis összetűzésük az Áronnal, és Áron nagyon megharagudott az óvó nénire. Örülök, hogy ilyenkor elmondják, így tudom mi a baja a gyereknek, illetve szeretem meghallgatni mindkét oldalt. Hát  Áron büntetést kapott, ami szerinte igazságtalan volt – elég ritkán fordul elő, hogy megbüntetik. Már hazafelé menet is beszélgettünk róla, megkértem, hogy mondja el, mi hogy volt és hogy miért haragszik, ugyanis azt mondta, hogy ő most már SOHA többet nem megy oviba. Örülök, hogy elmondja a dolgokat, mert így legalább át tudjuk beszélni, ami szerintem nagyon fontos. Persze mikor hazaértünk anyumnak már mennie kellett, így mentünk lefektetni Jázmint. Áronnal meg Simonnal ilyenkor átvonulunk a konyhába. Simonnak ilyenkor jön az ebéd utáni szopizás. Na pont csöngettek – Áront küldtem ki, hogy nem tudok menni, mert szopizunk. Csak az imaházat kellett volna kinyitni, mert jöttek énekpróbára. 5 perc múlva már lent voltunk, Simont újra bebugyoláltam a kocsiba és kivittem, mert most már délután is mindig kint alszik. Áron ezuttal megkapta a telefonom, hogy játszhat rajta míg visszajövök. Ez is  ritkán történik meg, de ma éppen ezt láttam jónak. Simon elég ügyesen elaludt így én felszabadultam Áron felé. Áronnal szinte egész délután az ovis esetről beszélgettünk és a végére azért eléggé megnyugodott. Jázmin 3 óra felé ébredt, segítettem neki felöltözni, aztán leültünk olvasni, ugyanis pár napja elkezdtük olvasni az Élet játékát. Vagyis hát én olvasom fel nekik. Ez az egyik kedvenc könyvem amúgy :D. nekik is tetszik, jókat lehet velük utána beszélgetni.
Aztán elkezdtem készülődni, mert 4-re ovis szülőire kellett mennem.  közben megnéztem az emilkéket is, mert minden nap szeretem megnézni, ki írt… Attila 4 előtt jött meg a munkából, szóval csak éppen elmondtam kinek, mi,  hol – de közben jött valaki: hát a Béla bácsi, a gyerekek kedvence. Hát le is ültek játszani, miközben Attila evett. Aztán én el is mentem. A szülői most kicsit rendhagyó volt, mert egy pszichológusnő adott elő nekünk, az akaratos gyerek témában – hát én mostanában nem igazán szeretem a pszichológiai megközelítéseket, de kellemesen csalódtam, mert tényleg mondott egy- két hasznos dolgot, és nem ment el a beszélgetés nagyon elméleti síkra. Aztán megbeszéltük az ovis télapót,  karácsonyt, ujévi bált… van itt minden kérem, én mindezekben csak szülői munkaközösség pénztárosaként veszek részt (hi-hi, jó kis flekk). Na így is fél hétkor indultam haza. Otthon Attila már elég rossz passzban volt, mert pár napja már betegen járt dolgozni. viszont a gyerekek jól elvoltak, csak már éhesek valák.. Na gyorsan jött a vacsi: lekváros kenyér kakaóval, ami után perszehogy kitalálták, hogy de ők még apával nem is játszottak (hát igen, mert a Béla bácsival szórakoztak), így Áron is meg Jázmin is külön-külön lejátszott Attilával egy Jengát. Aztán el is kezdtük az esti ceremóniát. nagyoknak fogmosás, Simonnak pancsolás. közben már eléggé nyűgössé vállt a banda, szóval hol egyik sírt, hol a másik. De azért valahogy sikerült pizsibe varázsolni őket.  Ilyenkor azért sok türelem kell hozzájuk… Aztán fürdés után Simon is bírja egy picit. Attila olvasott nekik a gyerekbibliából (most épp az Isten hozott kicsikém c. gyerekbibliából ) aztán együtt imádkoztunk, vagyis mindenki hangosan imádkozik a saját szavaival. Előtte még megkérdeztem Árontól, hogy haragszik-e még az óvónénire (mert napközben ez is előkerült: a nap le ne menjen a ti haragotokon), de azt mondta már csak egy picit és mégis el fog holnap menni oviba… Imádkoztam érte is, hogy legközelebb tudjon jól viselkedni, ha ilyen történik, mint ma. Aztán irány Simonnal az ágy. ő általában az esti szopizáson alszik el. Utána végre eljött az a pár perc, amikor átbeszélhettük a napot Attilával – mit mondjak már alig vártam. Számomra nem bír befejeződni a nap, míg erre sor nem kerül. De most Attila eléggé ki volt purcanva és hamar ágybabújt. Én is majdnem mindent otthagyva mentem szunyálni…

Hát ilyen egy napunk. jujj, de sokáig tartott leírni! Persze ez nagyon csak egy a sok közül, mert majdnem minden nap más, csak a kezdet és a befejezés ugyanolyan… majdnem ugyanolyan…

Jóéjt!

Read Full Post »

…ez a mostani. Annyi minden történt már eddig is ebben a hónapban, ami felmelegítette a szívemet-lelkemet!
Először is a vasárnap délutáni alkalom a gyülekezetben, ami most főleg a nőknek szólt, a női imanap jegyében. A lélek ajándékairól beszélgettünk. mindenki kihúzott egyet a sok közül, és én úgy imádkoztam, hogy valami “nekem valót” húzzak. Hát a békesség lett az enyém. Hát tényleg az is lett, mert annyira biztatóak voltak azok a gondolatok! Így hangzott: a békesség a lelki nyugalom és derű állapota. Annak a jellemvonása, aki tudja, hogyan maradjon nyugalomban a vihar közepette. Aki Istenben bízik, és belső békéje van, amikor minden forrong körülötte. Valaki így mondta: “a hívők szomorúsága nem kisebb a hitetlenekénél, de a hívők teljes békességben maradnak, mert Krisztus bennük lakozik.” Egy igevers is tartozott hozzá, a 4. Zsoltár 9. verse, amely így hangzik: Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek! Húúú, hát ez nagyon kellett nekem. Ha valami nem okés körülöttem, bennem, rögtön megérzem az estékben, mert olyankor még elaludni sem tudok. Most is este van, amikor A még munkában és nem jó ilyenkor egyedül befejezni a napot… társ nélkül…
Szóval nagyon jó volt ez az alkalom, jo lenne, ha többször is volna valami ilyen, mert nekem nagyon hiányoznak a kicsit személyesebb közösségi alkalmak.
Nos, vasárnap délután még véget sem ért az alkalom, mikor megérkeztek Mariannék hozzánk! Nálunk voltak pár napig, ami nagyon izgi volt, már csak azért is mert 5 gyerek nyüzsgött az otthonunkban és nagyon sok közös témánk volt, amikről olyan jól esett beszélgetni. Persze ki is fáradtunk – én legalábbis nem sokat aludtam – neem egyik este sem beszélgettünk éjjelig, de Simon minden éjjel igen gyakran fent volt, és még mindig korán kel. A gyerekek is jókat buliztak. Kipróbáltak pl. egy ilyen jó kis cuccot:


Kint is tudtunk minden nap egy kicsit lenni, aminek szintén nagyon örülök! Megnéztük az unokatesómnál az “állatfarmot” is. Sajna ezekről nekem nincs képem, de Mariann bizti teszt majd fel párat…
Szerdán aztán együtt mentünk be a baba-mama klubba, ahol szintén nagyon jó kis csapat jött össze. Pepita vezetésével ilyen hangulatos kis lámpásokat alkothattunk a gyerekekkel.


Nagyon egyszerű elkészíteni: kell hozzá zsírpapír és szárított falevelek, na meg egy üveg, amibe belefér a teamécses. A papírt félbehajtottuk úgy tettük közé a leveleket: amiket ragasztószalaggal rögzítettünk, majd körbetekerve az üvegen összeragasztottuk. Ötlet innen: http://blog.mindennapraegyjatek.hu/index.php/2010/10/oszi-lampas/ Nagyon jó, azóta minden este világít a konyhaablakomban.

Read Full Post »

Ez az ősz most igazán szép! A múlt évi nekem nagyon nehéz volt, alig emlékszem valami szívmelengetőre belőle. Nem igazán tudom megmagyarázni hogy miért…

a mi asztali díszünk ... natúrosan

Most viszont kezdek “életre kapni” ebben a kellemes, színes őszben. És ahhoz képest, hogy a gyerekekkel szinte egész nyáron semmit sem készítettünk együtt, meg úgy direktive alig foglalkoztam velük, most végre sikerül ezt is belopni a napok áradatába. Mert végre van olyan is, hogy Simon egy rendeset alszik napközben, vagy éppen elmolyol valamivel. Szóval örülök. így most sikerült kicsit őszi hangulatot teremteni idebent is. Készítettünk papírdíszt az ablakokra, meg őszi fát, meg asztaldíszt, és faleveles akármit a konyhaablakra, ami kicsit most a függönyömet is helyettesíti, mert a szeptemberi ablakmosáskor azt is kimostam és szegény nem élte túl, totál szétszakadt… Ezt Jázminnal csináltuk, nagyon buzgón festegetett! A falevelek az ablakdíszből lettek kivágva, én meg festettem rá egy kis erezetet. Nagyon tetszett Jázminnak a dolog.

Előszedtünk jópár dalocskét, verset, meg mesét… hogy őszinte legyek nekem is jólesik újra mondogatni ezeket a gyerekkort idéző költeményeket! Mint a cinege cipője… ez volt a kedvencem kiskoromban. mindig úgy sajnáltam szegény kis cinegét… Amúgy ezek az ötletek nem ám csak úgy kipattantak az okos fejemből! Mindet innen-onnan szedtem össze,  a kedves anyukatársaktól. Csak a szárított faleveles ablakdísz a saját, arról viszont még nincs képem…

Már csak egyvalami nehéz ebben a hónapban: az óraátállítás miatt fél 5 – 5 körül ébrednek a lurkók! Eddig is nehéz volt 6-kor kelni, na de most! Remélem lassacskán sikerül átállítani őket…

Read Full Post »