Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. október

Nem bírtam ki hogy ne írjak még most este pár sort.

Holnap nálunk is hálaadó ünnepség van, amire már jó pár napja készülünk. Az én szívem is készül, vagyis inkább úgy mondanám, tudatosan igyekszem számba venni mi mindenért is lehetünk hálásak. Mert sajnos be kell ismernem nem mindig zsongok a hálától Isten felé… sajnos. Elég gyakran csak a sötét felhőket látom és sokkal jobban megy a panaszkodás, mint a hálaadás. De most nagyon hálás vagyok Istennek először is azért, hogy újra megy az autónk! Aztán hogy van egy drága férjem, aki mindent meg tud nekünk itthon szerelni az eldugult lefolyótól kezdve az autóig szinte bármit (mert nem adja fel – ezt nagyon értékelem benne!) Aztán a gyerekeinkért, a gyönyörű, egészséges, életvidám csemetéinkért. És azokért az emberekért, akiktől az utóbbi napokban sok segítséget kaptam, pedig nem vártam és nem is reméltem. Persze még sok mindent felsorolhatnék, de most ez van a szívemben! 😀

Örülök, hogy kicsit megújult, kicsinosodott az imaházunk is. Ez a fenti kép a mi hálaadóablakunk… csak az egyik a sok közül 🙂 Majd teszek fel képeket!

Reklámok

Read Full Post »

Gondoltam ehhez írok azért pár gondolatot. Már csak azért is, hogy lássuk, mennyit változik egy ilyen csemete már az első évben!

Először is hadd jegyezzem, meg, hogy mostanában már kevesebbet sír meg nyavalyog (vagy én kezelem jobban a nyűgös időszakokat?) Viszont egyre virgoncabb és jól ki tud fárasztani! Hát igen, nagyon kis izgő-mozgó csemete ez a fiú. Most már kezd ebbe-abba kapaszkodva megtenni pár lépést is. Mozgásban megelőzte eddig a tesóit, az biztos. Nagyon szereti megvizsgálgatni a dolgokat: először beleharapdál, aztán forgatja a pici kezében jobbra balra – élvezet figyelni! Nemrég Attila kezébe adta a mobilt, miközben szólt benne a zene . teljesen el volt ragadtatva! És már nem akarja folyton bekapni, szóval kicsit nála lehet hagyni 😀

Most már egyre jobban elvan a tesókkal is, na meg A-val. Bár a tesók néha azért jönnek utánam, hogy “anya vidd el Simont mert elrontja  a játékunkat!” Ilyenkor jön az okítgatás, hogy hogyan lehet egy ilyen Simonnal úgy együtt játszani, hogy mindenkinek jó legyen – lassan csak megtanulják! Azért van egy-két nagyon jó pillanat, mint pl. amikor megmutattuk neki a vonatot! hát nagyon tetszett neki. És amíg ment és zakatolt, nem is nyúlt hozzá.

Az evés körül van a legkevesebb gond. Olyan szépen eszik, hogy nem is gondoltam volna, hogy ez így is mehet. Csak arra kell figyelnem el ne kapja a tálat a kezemből 🙂 Egyre többfélét eszegetünk és napközben bizony már csak egy-két szopizás van. Éjjel viszont 4-5 is. Na ezt meg is érzem… de hát egyszer csak átalussza majd ő is az éjszakát! Addig meg lesz valami.

Napközben viszont az utóbbi időben jobban alszik. Beálltunk a napi két alvásra, ami azt jelenti, hogy délelőtt is meg délután is alszik egyet -főleg kint, a kocsiban. Bent alig lehet elaltatni…

A kendő elmaradt. Nemrég próbáltam úgy főzni, hogy bekötöttem, de 5 perc nézelődés után szabályosan kibalettozta magát belőle – annyira nem szeret egy helyben lenni és főleg nem “rögzítve”.

A gyerekek egyre több mindenre megtanítják, így már kezd búgni az autónak és emelgeti a lovacskákat, ahogy Jázmin 🙂 Nagyon helyesen tud tapsikolni is – ezt már augusztus végétől csinálja, és buccolni is nagyon szeret – na mondjuk ezt Attila tanította meg vele! Olyan mazsi ilyenkor 😀

Az biztos,  hogy ő igazán új dolgokat hozott az életünkbe! De nagyon szeretjük őt! Kis MAZSI!

 

 

Read Full Post »

Bizony. És elég sok minden történt ebben az elmúlt hónapban, bár nem írtam róla. Örülök, hogy utána vagyunk és hogy Isten kegyelméből mindez “sikeresen megvalósulhatott”. Csak röviden: két szülinapozás, egy esküvő, egy Continental Singers koncert (Pesten a Művészetek Palotájában – nagy élmény volt!), fogorvosozás Attilának, aztán Áronnak, aztán nekem, egyéb szakorvosi hacacáré… na szóval nem unatkoztunk.

Közben próbáltam átgondolni a dolgaimat és tervezgetni. Tervezni, hogy mi mindenen kéne változtatni. Hát irtó sok mindenen… azt sem tudtam hol is kezdjem? Aztán az Úr leállított pont a tervezés közepében egy igével: Mária és Márta esete… Mária a jó részt választotta. Megértettem, hogy addig amíg nem tanulom meg a mostani helyzetünkben beiktatni a napi csendességemet, kár bármibe is beleszaladni. Úgy döntöttem tehát, hogy most ezen fogok dolgozni, és ha már ez meglesz, továbblépünk.  Mert ha nincs hol feltöltekezni, nincs remény a jó működésre.

Szóval az élet megy tovább, még ha néha döcögős is 🙂

Így történt meg az, hogy már eltelt egy év azóta, hogy ideköltöztünk. Ezen is elgondolkodtam… Gyakran eszembe jutott az elmúlt év “ilyenkor”-ja. Nem volt könnyű. Eleve nem könnyű pocakosan költözni, hát még otthagyni egy kényelmes lakást. Mert azért hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szerettem ott lakni.

 


itt most épp egy ritka pillanat lett megörökítve:)

 

Szerettem azt a lakást… vagyis, nem a lakást, hanem a kényelmet, amit nyújtott. Így most kicsit számba veszem, mi lett jobb itt, és mi volt jobb ott. A legnehezebb a tágas konyhát volt otthagyni, mert az ilyen volt.Vagyis ez csak az egyik fel, nincs képem az egészről, szoval az ablaktol még egyszer ennyi szekrénnyel, pulttal, ami a nappalitól választotta el.

 

 

 

 

 

Most meg ilyen. Ez a konyha egyik fele, a másik felében van az asztal, meg rekamé. Ezzel csak az a baj, hogy nem birok sosem elrakodni, mert nincs hova, de már megrendeltünk két felső szekrényt, ami talán karácsonyig el is készül 🙂 Úgy már kicsit jobb lesz. Meg lehet, hogy egy két dologtól meg kéne válni??
Aztán a fördőszoba. No comment, aki tudja, tudja, aki meg nem, örülhet (he-he). Csak kissé nem praktikusan vannak elrendezve benne a dolgok, ami nagyon bosszantó tud lenni(főleg nekem, mert én eléggé igényes vagyok a mi a fürdőszobákat illeti). De ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nagyon jó dolog, hogy van fürdőszobánk, van hol zuhanyozni, van benti WC (mert azért az sincs mindenkinek), és ha kicsit bosszankodni kezdenék, eszembe jut Füredi Kamilla, aki Afrikában szolgál és ott a meleg hónapokban alig zuhanyozhat és a legtöbb embernek még fürdőszobája sincs… és akkor máris megelégedek ezzel, ami van.
Szerettem azt is, hogy egybe volt nyitva a konyha a nappalival. Most is egyben van, mert nincs külön nappalink, csak cseppet kissebb méretekben, sebaj, kevesebb a takarítanivaló!

VISZONT! itt most van egy udvar. íme:

 

 

ezt látom a konyhaablakból

 

Ami ott nem volt, vagyis ha ki akartam velük menni gyakran csak úgy sétálgattunk, vagy a ház előtt dekkoltunk, de legtöbbször a nagyiékhoz mentünk. Ellenben itt pár hónap ittlakás után már ki mertem egyedül engedni a két nagyot, így közben bent is tudtam tenni-venni. Aztán van hol altatni Simont, mert van egy fedett sátorrész is, ami nyáron védelem a tűző nap ellen, télen meg a hótól.

És nem utolsó sorban kint lehetünk együtt is néha. szóval ez a dolog sok-sok plusszot hozott az életünkbe. A másik nagyon jó dolog az, hogy helyben van az imaház, így én is részt tudok venni a közösségi alkalmakon, még ha csak a végére kukkantok is be (élek eme szabadsággal). Vagyis így lényegesen több alkalmon ott tudtunk lenni, mintha amott laktunk volna, mert Simonnal nem volt könnyű megoldani – még most sem az… És ez nekem nagyon sokat jelent. Sokszor már az is is melegséggel tölti el a szivem, ha hallom az ének hangját ide fel, még ha nem is tudok ott lenni.
Szóval összességében jó itt. Segítséget is sokat kapunk a közel lakó lelkipásztorcsaládtól, amit sosem fogok elfelejteni.

Tudom, hogy ezáltal is Isten formál minket és utólag visszanézve meg fogjuk érteni miért így alakult az életünk…

 

 

Ezt látom a konyhaablakomból

 

Az meg tényleg egy külön ajándék számomra Istentől, hogy mindig láthatom a naplementét. Ezt innen, az első kép meg még az előző lakásból volt fényképezve! 😀

Read Full Post »