Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. szeptember

lett ebben a hónapban a mi egyetlen lányunk! Két hete folyamatosan ünnepeleünk 🙂 Először megkapta az ajándékokat, aztán ma lett csak kész az óhajtott “madaras torta”. Sokat gondolkodtam, milyen tortát fogok neki csinálni, hát ilyen lett!

A madarak libák lettek igazi marcipánból (itt készítik helyben a faluban). Meg is lepődött – mert szerintem nem ilyen kép volt a fejében, de nagyon örvendezett neki! Egy hete, mikor a mamáék jöttek köszönteni, szintén kapott egy tortát, ami Lentilky-vel volt díszítve, mondanom sem kell, hogy mekkora sikere volt a díszítésnek! 😀

Na de most hadd mondjam el, milyen is ez a mi lányunk! Hát ő tényleg olyan, mint a neve, mert lényével beillatozza a világunkat. Mindenhol ahol megjelenik “jó illatot” áraszt csacsogásával, mosolygó arcával. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek! Annak meg különösen örülök, hogy a három gyerkőc között egy kislányunk is van. Emlékszem, mikor még a pocakomban volt és az ultrahangon mondta a doki, hogy ő bizony kislány lesz, nem hittem el. Mondtam, majd ha látom 🙂 Hát megláthattam! És egyébként ő született a leggyorsabban és a legkönnyebben – arra  a szülésre jó visszagondolni. Vele éltem át először azt, hogy igenis tudok szülni és nem kell semmivel rásegíteni, csak hagyják hogy érezzem a testem üzeneteit és magamra tudjak figyelni… Életre szóló élmény…
És hogy milyen ő most? Hát mindig csacsog, amióta elkezdett beszélni. De annyira jókat tud összehordani, hogy végem van tőle! Nagyon kedves és bátor. Ebben sokat tett az is, hogy Áron a tesója. Az elejétől kezdve jól kijönnek egymással. Áron amit csak lehetett, mindent megtanított neki, és ő sem akar semmiben lemaradni, úgyhogy ha Áron leugrik valahonnan, ő feltétlenül, ha felmászik a létrára, addig küzd, míg ugyanolyan magasra fel nem mászik. Játszani is nagyon tud: gyönyörűen eljátszik egyedül is, sőt időnként kimondottan igényli, hogy egyedül játszhasson a lovacskákkal, vagy a kisautókkal – ilyenkor két három szereplőt testesít meg egymaga, akik beszélgetnek, nevetgélnek stb. Nagyon bírom ezeket a kis játékait, olyan történeteket talál ki, hogy végem van. Amúgy ha ketten játszanak, általában Áron az irányító – ahogy az kis korától volt – de azért úgy finoman saját akaratát is tanulgatja érvényesíteni, szóval azért nem kell félteni.
Ő nagyon ki tudja fejezni a szeretetét és ő tanította meg a családot a bocsánatkérésre is. Ugyanis, ha kikap, vagy erélyesebben rászólunk, nagyon nagy sírásba kezd és addig nem tud megnyugodni, míg el nem rendeztük a dolgokat bocsánatkéréssel és megbocsátással. Nála nem lehet csak úgy tovább menni. Ilyenkor mindig megbeszéljük, mi miért történt és legközelebb mit fogunk másképp csinálni. Így most már minden konfliktust a családban így igyekszünk kezelni, hogy senkinek se maradjon a szívében keserűség, fájdalom. Ő rettentően igényli, hogy ha bocsánatot kért, akkor a szemébe nézve mondjuk el, hogy megbocsátottunk és utána meg is ölelgessük egymást. És én ennek nagyon örülök, mert utálom a futtában odamondott “bocsánat”-okat.
Na persze az éremnek másik oldala is van, mert ha valamit a fejébe vesz, hogy ő azt akarja, akkor abban idegesítően kitartó tud lenni. pl. ha ő a rózsaszín tálba akarta enni a müzlit és véletlenül nem abban kapja – mert nem hallottam, vagy épp koszos volt – akkor rettentően ki tud borulni és addig mondja sírva-ríva… huhh, hát olyankor kicsit nehéz türelmesnek maradni.

Nagyon örülök még annak, hogy sokat énekel – úgy látszik ő sem kevésbé muzikális, mint én, meg verseket is mond, főleg, amiket ő költ össze-vissza. A könyveket is nagyon szereti, bármilyen könyvet lapozgatva tud mesélni (ha van kép), olyan történeteket komponál hogy csak na! Remélem majd hasznát veszi ennek a jó kis fantáziájának!

Hát az a vágyam, hogy kedves lényével minél több ember életét beillatozhassa, Istent tükrözve számukra!

Reklámok

Read Full Post »

Visszaemlékeztem hogyan is indult ez a blog. Az volt a célom, hogy megoszthassam másokkal, hogyan tapasztaljuk az életünkben, hogy Isten jó. Hogy szeret minket. Ezért mostantól, nem az életünk történéseiről szeretnék írni, hanem azokat a dolgokat fogom leírni, amiért hálás vagyok, ami az Isten műve az életünkben. Mert gondok, nehézségek mindig voltak és lesznek is. De én arra akarok figyelni és emlékezni, amit Isten cselekszik, akár  ezek által is.

Most nyáron éltem át életem egyik legnagyobb hit-krízisét (ha lehet így  mondani). Sok minden megkérdőjeleződött bennem. Küszködtem a sok miért-tel… Nagyon nehéz volt ez a nyár a három kicsi gyerekkel, sokkal nehezebb, mint valaha gondoltam és közbe jött az is, hogy sok mindenért annyit, de annyit imádkoztam, mégsem történt semmi. Könyörögtem Istenhez, sírtam… végül már egyenesen követelőztem, egész addig, míg bele nem fáradtam az egészben és meg nem adtam magam Istennek. Ez azt jelentette, hogy el kellett jutnom arra a pontra, hogy ki tudjam mondani, hogy Istenem én akkor is szeretlek, ha semmi sem lesz úgy, ahogy kérem, mert tudom, hogy mindent megadsz, ami a javamra válik. És akkor is szeretsz, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném. Velem vagy, gondoskodsz rólam és soha nem hagysz el – és EZ a legfontosabb, nem az, hogy én most épp mit érzek. Teljesen össze kellett törnöm és akkor meg tudtam hallani Isten szavát, vevő lettem üzenetére, és azóta is csomó aprósággal “kedveskedett” nekem a mindenható Isten, hogy érezhessem és láthassam, hogy Ő jó.

így adatott meg többek között az is, hogy a héten ott lehettünk a Művészetek Palotájában egy gyönyörű koncerten: a Continental Singers 25. Jubileumi koncertjén. Szívem, lelkem megtelt a gyönyörű, igényes zene hallatán, meg az énekek üzenetével.

És végezetül egy vers, amit egy másik anyukatárs is nemrég tett fel a blogjára (ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül az ilyen harcaimmal).

Én is ideteszem, mert olyan szép és kifejező!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Read Full Post »