Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. július

…és egészségesen főzni nem könnyű. Vagyis nem lenne nehéz, ha a gyerekek mindent megennének amit eléjük teszünk. Szóval inkább azt nem könnyű elérni, hogy megegyék az egészséges, “rendes” ételeket, ami persze legyen minél változatosabb, ne csak állandóan ugyanazt akarják enni.

Hát én sokat dolgoztam azon már kicsi koruk óta, hogy minden félét megszerettessek velük. és Hát majdnem azt is mondhatnám, hogy az egész gyereknevéléses dologban ezen a területen van a legtöbb sikerélményem. Akkor azt is mondhatnánk, hogy megérte a bele fektetett energiát? Hm… lehet. Vagyis bizonyára megéri! különben nem történt volna meg az, hogy amikor Áront megkérdezte az öcsém, mi a kedvenc étele, azt vágja rá, hogy a SPENÓT!  😀 Hát Ne tudjátok milyen képet vágott a kérdést feltevő (csak suttogva mondom, hogy ő nem szereti ugyebár)

Gondoltam megosztom, mi hogyan esszük ezeket a nem éppen közkedvelt ételeket.

Íme a spenót: csakis virslivel, fött krumplival és főtt tojással jöhet, persze tejszínnel és foghagymával csinálom, vajon párolva (természetesen kiturmixolt spenótról van szó).

A spenót, ahogy mi szeretjük

Aztán itt a paradicsomos leves – erről nincs képünk. De ez is nagy kedvenc. Áron szülinapján ezt kellett főzni. Persze ezt sem akárhogy eszik: reszelt sajttal és hajdinapehellyel. A legtöbbször házi paradicsomléből főzöm, picit édesítem és belefőzök egy zellert vagy pár zellerlevelet.

A héten csináltunk tökfőzeléket. Ezt is nagyon szeretik, de csak ha valami kis húsféle is megy bele. Most éppen serpenyőben sült špekačky volt hozzá, de szeretik pörkölttel is.

Tökfőzelékből egy gyerekadagunk

És hát még ide tartozik az elég sokára megkedvelt zöldbabfőzelék. Na ezt csak akkor eszik meg, ha tényleg zsenge zöldbabból készül. Tejföllel csinálom a főzeléket és fasírttal szépen megették.

Ha valaki kéri, szívesen leírom pontosan a receptjét bármelyiknek. Illetve én is szívesen olvasom, ki milyen csellel tette kedveltté az ilyenekhez hasonló ételeket a csemetéinek!

Reklámok

Read Full Post »

A 7. hónap

Hát bizony ebben az irtó meleg hónapban lett a mi kicsi fiunk 7 hónapos! Azt hiszem az elmúlt hetekben történt a legtöbb változás az életében. Nagyon sokat fejlődött. Kár, hogy annak idején nem írtam le röviden Áronról, meg Jázminról hónapról-hónapra, hogy milyenek. Persze egy-két fontos dátum megvan, de így azért más.

Először is megtanult magától felülni – ő volt ebben a legügyesebb hármuk közül! De nem elégedett meg a dologgal, rendesen fel akarna állni!

ilyeneket csinál...

...meg ilyeneket

Aztán mikor meglát engem akkorát vigyorog!

Pár nappal később már tudott mászni és most már mindenhová eljut – ahol nyitva az ajtó. így már bekukkantott a spájzunkba is meg a fürdőbe is. És folyamatosan összegyűlik a sok szösz, meg haj a kezében, mert hát naponta azért nem győzök takarítani, és a hajam még mindig hullik. Úgyhogy állandóan mosom a kezét, ő meg közben nagyokat vigyorog ráma a mosdó fölött lógó tükörben. Kacagni továbbra is nagyon tud – tegnap egy mondókán kacarászott olyan gömbölyűeket, hogy öröm volt hallani. De a sírások sem nagyon maradtak el, ha nyűgi akkor aztán mindenen sír, akármit csinálok vele. Vagy két hete túlmentünk az első szopis sztrájkon is, ami a másik kettővel sosem volt, így elég nehezen küzdöttem meg a ténnyel. De túljutottunk rajta, szóval továbbra is lelkesen szopizik, de nagyon rövid ideig, egy kettő kifordul és megy tovább. Viszont nagyon jó evő lett, mindent megeszik, minden új izzel megbarátkozott az utóbbi időben. Rendesen élvezi az ízeket! Persze ezt a nagy meleget ő is megszenvedte, az utolsó két nap már nagyon nehezen telt, alig tudott aludni. Csupa kiütéses lett és állandóan izzadt. Most nagyon örülök, hogy itt az enyhülés… Amúgy a nagy melegek miatt a hordozókendőzés is elmaradt, mert egyszerűen nem bírom elviselni az “összetapadást”, ha melegem van.. de Simon se nagyon… így inkább a babakocsiban üldögélt többet és ott aludt el délutánonként.

Az elmúlt hetekben egyébként igazán sok minden történt. 3 diplomaosztó is volt a családban, de mi csak egyre jutottunk el.

...én és a kisöcsém 😀

Aztán a gyerkőcök voltak kicsit a mamáéknál is. A héten meg a nagyiék vitték ki őket a strandra, míg én fogorvosnál ültem 😦 A gyerekek tudtak itthon is pancsolni az udvaron, de azért péntek délután bementünk együtt is a strandra. Nekik buli volt, de Simon nagyon nem bírta, mert mindenhol meleg volt. Vittünk neki egy kiskádat, de abban sem volt jo… Na de legalább én is meg A is úszott egyet!

Hát így telnek a nyári napok!

Read Full Post »

pedig nem történt velünk semmi tragédia, sem komoly betegséggel nem kell szembenéznünk.

Mégis.

Nagyon sokat nyavalyogtam az utóbbi napokban. Pedig látom, hogy semmi haszna. Sőt! És csupán egyszerű dolgokért: mert nem aludhatok… mert fáj a fogam… mert nem úgy alakulnak, sikerülnek a dolgok, ahogy szeretném. Akkor mit mondjon az a család, akit a faluban olyan nagy tragédia ért? Egy este meghalt egy velünk hasonló korú anyuka, apuka az egy éves kisfiúkkal együtt autóbalesetben. Nem ők voltak a hibásak. egy szembejövő busz, átment a szemközti sávba.. frontális ütközés. A 7 éves kisfiuk túlélte, kórházban van. Holnap lesz a temetés… ma minden templomban harangoztak… Mindenki sír: a család, a szomszédok, a fiatalok, akik hasonló korúak… a nénik, a bácsik. Én is, főleg az életben maradt kisfiú miatt. Vagyis inkább imádkozom érte. Mert nem tudhatjuk Isten miért engedte meg, de ez is figyelmeztet arra, hogy készen kell lenni, mert nem tudjuk mikor kell menni, mikor hív el Isten. Szíven ütött, amit ma irt SMS-ben egy kedves ismerős, akinek sokkal nagyobb problémákkal kell ezekben a hetekben szembenézni, mint nekem: ” Az elmúlt időben rengeteg nehézségen mentünk keresztül és még mindig sok nehézséggel kell szembenéznünk, de minden nehézségünkben ott volt Isten. Ennyi nehézséghez az emberi erő túl kevés. Sokszor ledöbbenek azon, hogy mennyi erőt kapok. Sokan mondják, hogy nagyon erős nő vagyok, de ez csak Isten kegyelme,  ruház fel mindennel, amire  szükségem van. A legerősebb ember is egy pillanat alatt összeomlik. Téged is csak ezzel tudlak biztatni, bízzunk benne és nem csalódunk. Milyen jó, hogy nem kell félelemben élnünk, mert tudjuk, hogy van valaki, aki mindenek felett áll.

Read Full Post »

Áron 6 éves!

A múlt héten volt a mi NAAAGY fiunk 6. szülinapja. Már számolgatta a napokat, mikor lesz elseje, mert nagyon várta ezt a szülinapot! Bizony hihetetlen, hogy eltelt már 6 év mióta megszületett. Hogy vártuk 6 éve ezt a napot! Bár nem hittük, hogy hamarabb fog megszületni, mint negyedike, mert akkorra voltam vele kiírva. épp hogy leállamvizsgáztam 38 hetes pocakkal és vártam a diplomaosztót, ami 3-án volt. 28-án voltam dokinál, azt mondta, egy hét múlva még tuti találkozunk. Semmi jele a baba készülődésének. huhh, mondtam magamban, akkor még ott leszek a diplomaosztómon! Aztán 29-én volt a középső öcsém ballagása. Tennék be róla képet, ha digitális lenne, mert olyan kicsi volt a pocakom, hogy senki sem mondta volna meg, hogy utolsó naposak vagyunk! 30-án még reggel elindultam leszedni a borsót, de a lelkipásztorunk felesége leállított – még megszülsz itt a kertben, mondta! Na délelőtt már éreztem komoly összehúzódásokat. Aztán egyre gyakrabban. Ebéd után elkezdtem figyelni.. rendszeresek! még jó, hogy a férjecském pont otthon volt éjjeles után. délután 4-re már 10 perces összehúzódások voltak, így visszamondta az aznapi éjjeles műszakot és 5 után már úton voltunk a kórházba. Persze “túl hamar” jöttünk. az ügyeletes doki, mikor megvizsgált olyanokkal riogatott, hogy nem is biztos, hogy ebből szülés lesz. na mondtam magamban, én innen már haza nem megyek, csak babával! Hát 9 után beengedték hozzám A-át is, így legalább nem voltam egyedül. Nagyon lassan haladtunk… azt hittem sosem lesz vége. Éjjelre már annyira kimerültem, hogy két fájás közt bealudtam… aztán mikor elcsipték a magzatburkot, na jól felerősödtek a fájások (majd szétszedtem A-át) és nagy sokára megszületett Áron, hajnal felé, negyed 4-kor. nagyon sírt, de mikor a hasamra tették, megnyugodott. Én viszont annyira szenvedtem a varrásokkal – mert közben már varrtak, hogy nem igazán tudtam akkor ott gyönyörködni benne. Az igazság az, hogy nagyon nehéz szülésként éltem meg – jobbra számítottam. így mikor a szobán először kihozták, olyan furi érzésem volt. Sirattam azt a pici kis mocorgó bébit, aki a pocakomban volt – hogy már nincs ott. és úgy néztem a kisfiamra, mint egy pici csomagra, akiről most már éjjel nappal gondoskodni kell. Több napba telt, mire feldolgoztam magamban, hogy ő ugyanaz a picur aki sokáig ott mocorgott a pocakomban. Tudom, furin hangzik ez így, de ez volt. Aztán Áronunk besárgult, de nagyon. Határértékkel engedtek haza a kórházból, de 5 nap múlva még mindig vészesen magas volt a bilirubin szintje a vérébe így visszakerültünk a kórházba, a gyerekosztályra. Gondolhatjátok gyermekágyasan 2 hetes babával… annyit sírtam! Infúziót kapott, és végül három nap után hazaengedtek, mert amúgy minden eredmény okés volt és akkorra már a szopizásba is belejöttünk. Szóval nehéz volt az indulás, el is döntöttem, hogy SOHA többet nem szülök, a többi gyereket örökbefogadjuk 😀 Ehhez képest elég gyorsan megszépültek az emlékek…. De akkor tényleg nagyon úgy éltem meg, hogy ez az egész szörnyű volt. Aztán nagyon sokat olvastam mindenről, ami minket érintett, és lassan sikerült mindent a helyére tennem magamban. Pl. csak utána tudtam meg, hogy a negativos anyukák szinte 100%-ig számíthatnak rá, hogy besárgul a csemetéjük, ha a baba pozitivos. És ha nehezen indul a szoptatás, nehezen megy le a bilirubin is. így aztán a második szülésre egészen máshogy készültem és sokkal gyorsabb, szebb és jobb volt minden.. na de ez már egy másik történet.
Hát így kezdődött Áron élete. Kár, hogy nincs digitális képünk a születéséről. Itt már egy éves, ezt a telefonnal fotóztuk anno.

És hogy milyen ő most? hm. nehéz elmondani, de megpróbálom. Nagyon érzékeny csemete – volt kitől örökölni. Mindenre érzékenyen reagál és sokáig dolgozza fel a dolgokat. Mikor Simont vártuk, egyik reggel pityeregni kezdtem az éneken, ami CD-ről ment és Áron is elkezdett sírni velem. Persze előtte mondtam neki, hogy azért sírok, mert nagyon szép az ének, megérintette a szívemet. Pár nap múlva rajzolt egy embert, ahogy nevet és folynak a könnyei is, és mondta, hogy ez itt ő, mikor sírt, mert olyan szép volt az ének… A másik oldalrol, meg nagyon nehezen megközelíthető, szóval nem az a hízelgő típus, aki rögtön belopja magát akárki szívébe. tartózkodó, félős és nehezen nyit. így aki tőle várja az első lépést, az csalódni fog. Kemény beszéddel szinte semmit sem lehet nála elérni, csak naagy-naagy szeretettel és türelemmel. És csak kedves szóval a kemény, durva beszédtől irtózik, sír és még inkább megkeményedik, dacos lesz. Ezért nem sokan tudnak vele egy hullámhosszra kerülni. Az akarata is jó erős, kitartó abban amit akar – reméljük, ez a későbbiekben még javára válik. Csak olyankor nehéz vele, mikor azt akarja, hogy minden úgy legyen, ahogy ő gondolja: pl. a játékban. De már szépen tanulja, hogy a dolgok nem úgy működnek. A tesóival nagyon jól elvan és igen szépen fogadta az érkezésüket, bár látom rajta, hogy belül megviselte őt és sok hónap múlva jött csak ki rajta. Örülök, hogy mikor 5 éves koráig nemigazán járt oviba (csak 3 évesen pár hónapot), mert így jól egymáshoz szoktak Jázminnal és azóta is csudijó eljátszanak együtt.

Simont is nagyon meg tudja nevettetni, bár néha kicsit túlzásba viszi a körülötte zsongást! És persze hogy összekapnak időnkét, de ez is jó arra, hogy megtanulják, hogyan kell a konfliktusokat kezelni. Amúgy nagyon szeret segíteni nekem is a konyhában, meg apának is kint, sokszor pont az a baj, hogy nem tudok mit a kezébe adni, mert dolgozni akar (persze feltétlenül valami felnőttes eszközzel)!

Amúgy pont 1-jén ünnepeltünk fagyival, dinnyével – lévén jó meleg. Aztán szombaton voltunk a monostori erődnél, ott lehetett sétahajózni is, hát mi főleg  ezért mentünk, ugyanis Áronnak ez volt az egyik vágya, a hajózás.

Áron első hajóutja a Dunán

Hát reméljük Isten kegyelméből belőle is nagyszerű ember lesz!

Read Full Post »