Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. június

Hát eltelt megint jó pár nap, ami eléggé eseménydús volt… Szerettem volna többször is írni valamit, de hát 3 gyerkőc, meg ennyi tennivaló mellett nemigen jutok el odáig.

Most először is a vasárnapi ünnepségünkről szeretnék pár sort írni! Annyira szép volt! Bemerítés volt a gyülekezetünkben. 3 fiatal merítkezett be, akik közül kettőt kicsi korától ismerek, ugyanis én voltam a vasárnapi iskolás tanítójuk – ők ketten a lelkipásztor fiai. Különös dolog volt ez számomra és egyben imameghallgatás is, hogy tanúja lehettem bemerítkezésüknek. Persze ennél nagyobb dolog volt a megtérésük – ami egy évvel ezelőtt történt.

A bemerítkezőink, mögöttük a gyülekezet

Nagy volt a készülődés pénteken meg szombaton, ugyanis kint tartottuk az ünnepséget a sátor alatt. És jóóó sok vendéget vártunk. El is jöttek sokan a faluból: tanítók, ismerősök, polgármester… szóval jó nagy ünnepségre sikeredett! 😀 Én persze reggeltől azon izgultam mi hogy lesz Simonnal, hogy fogják kibírni a nagyobbak, mikor fog ébredni Simon… stb. Aztán végül minden tűrhetően alakult. A gyerekek Tázikánk mellett ültek (mellette a Lacza tanító néni), Simon majdnem 11-ig aludt, így az igehirdetés alatt szopiztunk, utána elvolt Attilával és a Teri keresztanyuval – bizony ők is eljöttek, azt hiszem életükben először láttak ilyet. A bemerítés aztán bent történt – mert hát kint nincs se folyó sem medence 🙂

Az ünnepség délután is folytatódott, amikor lelkipásztorunk feleségét, Erzsikét köszönthettük 40. születésnapjára. A gyülekezetünktől Túrmezei Erzsébet köteteit kapta. Hát ő igazán egy olyan lelkipásztor-feleség, aki szívét-lelkét beleadja abba amit csinál, és maximálisan a férje társa a szolgálatban is. Örülök, hogy közel kerülhettem hozzá, és sok mindenben felnézek rá.

Itt épp egy szép verset mondott el. Amúgy a délutáni alkalom sokkal lazább volt, többen is szolgáltak énekkel, verssel, szinte mind a köszöntés részeként.

Mi is délután énekeltük el a köszöntő énekünket, amit a bemerítkezőknek készítettünk. Jó lett volna kicsit többet gyakorolni rá, de azért így is szép volt -remélem – már csak azért is, mert gyönyörű az ének szövege: Csak Krisztusban…

Ime angolul !(magyarul még nincs fönt. majd mi! hi-hi!)

Amúgy ha nem itt lakunk helyben, szerintem a felén sem vettem volna részt, mert Simontól nem igazán lehet. Áronnal annak idején egész más volt… Na jó, most ez van és így kell megtanulnunk megoldani a dolgokat. Hát megoldottuk, de estére hulla voltam, főleg ahányszor föl, le futkostam a lépcsőkön. Meg amennyit álltam. De nem baj, most ez is része volt az ünnepségnek. Csak már érzem, hogy 3 gyerekkel nem is olyan egyszerű…

Read Full Post »

Fél éve már

hogy megszületett a mi kicsi babónk! Most már nem is olyan kicsi, 7100 gramm a drága. De hát ha látnátok, milyen életrevaló, kis mosolygós csemete ez a mi Simonunk! És milyen mozgékony! Azt utóbbi napok nagy produkciója, hogy négykézlábra emelkedett, sőt! Újabban már a fenekét is fölemeli és csak lábujjhelyen tartja magát. Úgy háromszögben 😀 De arról még nem sikerült képet csinálnom.

Ez már nagyon megy, csak el kéne indulni...

Most már szépen eszegetünk is gyümölcspürét, vagy brokkolis leveskét meg egy kis zabpehelykását – de csak házilekvárral, magában nem tetszik. De a szopizásról sem mond le a drága, ami az utóbbi napokban jól is jött, mert nagyon szenvedős napok után -remélem után- vagyunk. Jönnek a fogai és 3 napja csak nyöszörög, sír lázasan. Egy már kibujt, a másik most hétvégén törte át az ínyét. és hát ilyen nyűgösen nem igen volt más vigasz a szopizáson kívül. A láza is alig akart lemenni. Leginkább a kúp segített egy-egy órácskára. Éjjelente is csak kínlódott… vele együtt én is. Hát egyik csemeténk sem szenvedte meg ennyire a fogak kibújását.

A nagyok továbbra is nagyon szeretnek körülötte lenni, na meg ő is közöttük – a gyerekszoba közepén leteszem a szőnyegre, aztán sec perc alatt elkúszik. Persze hátrafelé. Meg forog. Szóval így már elég nagy alapterületet bejár!

Ez a kép tegnap készült róla. Itt pont kicsit lement a láza és egy negyed órát vidámkodtunk, de amúgy egész nap csak pihegett és gyömöszölte a kezét a kis szájába.  Biztos ez a meleg is betett neki, mert nagyon hirtelen jött ez a kánikula, még én is ki voltam ütve tőle. ma már nincs olyan meleg, és úgy látszik Jázmin is gyógyulgat. Áront viszont ma vittük orvoshoz, remélem nem lesz rosszabb. hát most egy ilyen időszakunk van, de igyekszem nem csüggedni.

Hát mit mondjak, örülök, hogy eltelt ez a fél év. Nekem azért nem volt a legkönnyebb, de azt hiszem sokat tanultam a nehézségekből. Főleg azon a területen, hogy Istenre tudjam bízni a napjaimat, meg a “hogyan” -okat.

Read Full Post »

Gyerekek

Pénteken kissé megkésve gyereknapot tartottunk itt a gyülekezetünknél. Egész héten esett, még péntek délelőtt is, úgyhogy a meghívottak fele nem is jött el, de délutánra csudijó idő lett, még a fű is megszáradt – amit az egész hetes eső miatt le sem tudtunk nyirni 🙂

Nagyon örültem a  gyerekeknek és remélem ők -azon kevesen, akik voltak – is jól érezték magukat!

De most jöjjenek a képek!

Egy kis falatozással kezdtük...

... aztán játszottunk!

Nyami finom pizzával kezdtük a délutánt, majd jött egy kis játék. Utána ujjfestéssel készültünk a kicsiknek, ami végül a nagyobbaknak jobban betetszett, mint a kissebbeknek 😀 Kár hogy nem fényképeztem a végén is, amikor már telimázolták az összes papírt. Jó kis móka volt! Aztán készítettünk színes szőrös drótokból – nem tudom mi a neve, a tesómtól kaptuk – virágot, meg mindenfélét!  Közben a legnagyobbak elkezdtek focizni, és köszönet nekik, hogy bevették a kissebeket is! Végül meg már mindenki fozizott, vagy labdázott… vagy bújócskázott. Szóval tényleg minden volt. Azt hiszem mindenki kellőképpen kifáradt. Jól is esett, hiszen egész héten esett :), szóval nem sokat voltak a gyerekek kint.

ügyködünk...

...egy kis kézimunka

egy kis foci...

még több foci...

Szóval jól telt, és remélem a nyáron még párszor sikerül valami hasonlót megvalósítani.

Read Full Post »