Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. április

Totál nyiff

Ez a hét most nagyon összejött. Nehezebb most minden, mint valaha gondoltam. Igen ez van. Tudom, sokan mondogatták, hogy három gyerkőccel már sokkal nehezebb, meg ilyenek, de ezekkel a megállapításokkal most nem sokra megyünk. Tudom, mi vállaltuk ezt így be, hát most ki kell tartani… csak látnám a végét… amikor már működőképesek lesznek a mindennapok, nem ilyen “ahogy esik úgy puffan”. Elég sokat puffan egyébként mostanában. Többet, mint egy hónapja. De egyszer majdcsak vége lesz!

Emlékszem mikor Jázmin kicsi volt, akkor is volt ilyen időszak. Nagyon megoldhatatlannak tűnt sok minden. Annyi mindenről le kellett mondani!! A kényelmes létről, a pihentető alvásról(na jó, azért minden héten egyszer kétszer sikerül normálisan aludni), a saját pihenésemről, kikapcsolódásról. Mert minden perc feszült figyelem, meg önfegyelem… hogy valahogy működjön… oszt igy sem működik, szóval mindegy. Szóval nehéz ez a sok lemondás, főleg, ha az ember lyánya még le is betegedik. Hogy is volt Jázminnál? Mikorra olyan egy és fél éves lett, kezdett könnyebb lenni, igen. na jó, próbáljunk reménykedni, hogy kibírunk még egy jó évet ilyen kínlódásban a szebb idők reményében.

Bocs, de most ilyen borúlátó vagyok.

Reklámok

Read Full Post »

Vagyis Simon tegnap volt 4 hónapos. Nem mondhatnám, hogy ez a hónap lazább lett volna! Sőt! A napokban megint alig alszik a drága napközben. És persze újabban már elaltatni sem lehet a szokásos módon, úgy hogy van itt bőven heje-huja! Amúgy nődögél vastagon és már kétszer kellett nyírni a hajából… na jó, csak a feje tetején, mert ott különösképpen hosszú és sűrűbb, mint máshol és már olyan viccesen nézett ki 😀

Na ott a feje tetején még látszik a kis pankos frizu!

Továbbra is sokat vigyorog a kis betyár! Igazi igényes fickó. Érzem a súlyát a befektetés éveinek. A két nagyobbik meg szintén tavaszi zsongásban van – még jó, hogy ők már azért értelmesebbek 😀

Azért történt egy-két dolog az elmúlt hónapban. Először is talán még nem írtam, hogy Áron teljesen magától megtanult biciklizni, miután már vagy egy hónapig lökdöste magát a kis bicajon, amiről már egy éve levettük a pótkereket. Most már rá mert ülni a nagyobbra is és élvezi, hogy tud bicajozni!

A háttérben a húsvét előtt “életre kelt” autónk, ami végre műkszik, bár nem tökéletesen.. Attila mindig hall valami búgást, vagy zörgést aminek nem szabadna hallatszania :), dehát egy ilyen öreg autónál ez még belefér! Amúgy meg ismét megtapasztalhattuk, hogy Isten tud csodát tenni, mert a hiányzó alkatrészt sehol sem lehetett már beszerezni – lévén öreg autóról szó – míg végül aztán egy Mo- i használt autóból lett mégis. A tetejében egytizedébe került így, mintha új alkatrészt vettünk volna, így a megmaradt pénzből a héten megvettük a régen tervezett ágyikónkat!

Gyerkőceinket meg erősen vonzza az út túloldalán csordogáló kanális, amit Dzsindzsának hívnak itt a faluban. Hát múltkor már átmentem velük… nem csúsztak bele…

Én is akartam kicsit “tavaszi megújulni” így kentem valami szint a hajamra. Persze nem festék, csak sampont, ami fokozatosan kimosódik, de majdnem fekete lett. Már kezd normálisabb színe lenni… És nyiratkozni is elmentem: erősen kísértett a tök rövid, annyira hull a hajam, hogy szülés óta Attilának háromszor kellett szétszednie a fürdőben a lefolyót… Végül csak a végéből nyirattam. Azért ez a hosszú nekem kicsit nőiesebb. Szóval majdnem maradt ugyanolyan – ahogy Attila mondaná, hi-hi.

Az az igazság, hogy a külső helyett most inkább belső változásokat szeretnék, de erről majd később.. remélem…

Read Full Post »

Én meg már két hete készülök írni ide valamit magunkról, és csomószor megosztottam volna gondolataimat veletek, de nem jutottam ide. Ezért most ezzel a szép verssel szeretnék áldott feltámadási ünnepeket kívánni!

És egy szép éneket is szeretnék megosztani veletek. Ezt énekeltük el ma Attilával és Lacival az istentiszteleten.

Read Full Post »