Bizony, ugyanis Simon ma 3 hónapos! De mást is ünnepelünk ám! Apumnak ma van az 56. szülinapja! 🙂
Az ünnepeltek!
Hát igen, alig vártam, hogy már itt tartsunk. Bármennyire is nem akarok mindig valami másra várni, most azért ez nehéz volt. Főleg az első hetekben. De lassan azért mindenbe belerázódtunk, és ma már nagy örömmel mondhatom, hogy lassan összerázódtunk mi 5-en. Most már Simonunk sokat nevetgél, és sokkal kevesebbet sír, bár azt még mindig igen erős hangon műveli 😀 nagyon falat egy gyerkőc. Sok mindenben különbözik a többiektől. Például ő rögtön jelez, ha nagydolog ment a pelusba, és rettentően tud kommunikálni. Látni is, hogy igazán akkor érzi magát jól, ha hozzá, beszélgetnek, vele foglalkoznak. Szóval ennivaló kis kölök! Kimenni is ki tudunk együtt, mert nagyon szeret a kocsiban alukálni kint a friss levegőn!
kocsikázásra indulva
A nagyobbak is sokat szeretgetik: Áron inkább bohóckodik neki, Jázmin meg nagy mosolyogva beszélget hozzá, nem szereti, ha hagyjuk őt sírni, nyöszörögni! Mondják is páron, hogy hiába, kézre lett szoktatva a kis lurkó. Hát én erre csak azt mondom, hogy inkább fogom őt, mert ha egy gyerkőc nagyon sír, azt nem viccből teszi. Most még vihetem a karomban, pár hónap múlva már nem annyira és utána meg úgyis elmúlik ez a z időszak. Igaz, így nem sok mindent győzök itthon, de azért mindig volt étel az asztalon, meg ruha is, amit felvegyünk, vagyis olyan irtó kritikus állapotok azért nem uralkodtak nálunk sem 🙂 Aztán meg itt a kendő, amiben ha elalszik le lehet menni istentiszteletre, vagy meg lehet főzni az ebédet. Hasznos egy dolog, az biztos.
Ma az ebédnél
