Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. február

… szól az ének, vagyis megint egy szép éneket szeretnék veletek megosztani!

Ezt a tesóim énekelték nekünk a bababemutatón. Kár, hogy nem vettük fel videóra! Nagyon szép és bátorító ez az ének! Szeretettel ajánlom Máriának, akinek tegnap született meg a kisfia 😀

Read Full Post »

Igen, tudom, a múlt héten volt, de csak most érkezem leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat… Egyszerűen muszáj megosztanom.

Ma hallottam egy részletet a rádióban az idei rendezvény “házaspár arcával” Süveges Gergővel és feleségével Rudan Margittal. Ők is 10 éves házasok, mint mi idén 😀

Nagyon-nagyon tetszett, amit mondtak, hogy ők azt vallják, hogy a házasságuk azért működik még mindig jól, mert bevonták 3. személyként Istent, aki mindig ott van, mint segítség, mint tanácsadó, erőt nyújtó… Én is így tapasztalom, ahogy mondták, hogy az Isten színe előtt kötött házasság valami egészen más, mint ahogy azt ma a legtöbb fiatal látja. Igenis biztonságot ad és igenis boldogít. És nem azért mert mi olyan szuperek vagyunk, hanem azért mert Isten akarata szerint döntöttünk és éljük közös életünket. Elköteleztük magunkat egy egész életre és ez a döntés – ahogy Süveges Gergő is mondta – döntés egy csomó minden mellett és sok-sok minden ellen. Döntés az mellett, hogy hűséges leszek, az mellett, hogy mindent meg fogok tenni a kapcsolatunkért, döntés, hogy mindig törekedni akarok arra h szeressem a másikat. Ugyanakkor döntés egy másik férfi vagy nő ellen, döntés az ellen, hogy másban keressem a boldogságot és még sok-sok minden.

Jó látni és hallani, hogy még vannak rajtunk kívül sokan, akik úgy érzik különös ajándék a társ. Szeretném, hogy majd a gyerekeink is erre vágyakozzanak, látva minket meg másokat.

Kár, hogy a múlt héten nem tudtuk különösebben “megünnepelni a házasságunkat”, de azért vasárnap este megfogalmaztuk egymásnak azt a vágyunkat, hogy a következő 10-es évfordulónkon is ilyen szépnek tudjuk látni a másikat és legalább ennyi ki tudjuk fejezni egymás iránt a szeretetünket. Hiszem, hogy ha  ezt Istentől is kérjük, ő megadja nekünk. Persze törekednünk kell rá. Mert szerintem a házasság művészet. Van aki sokat áldoz rá, van aki nem. Számomra nagyon értékes (végül is eddig ebbe fektettem életemben a legtöbb energiát, imát, időt…), ezért szeretnék mindig minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében hogy jól működjön. Isten engem úgy segéljen!

Read Full Post »

Nagyon érdekes, hogy mióta Attila januárban visszament dolgozni, a vasárnapok nagyon nehezek, de a hétfők totál gördülékenyek. Vasárnap mindig egész délelőtt Simonnal kínlódok, mert nem alszik csak nyűgösködik… Kivétel a bababemutató volt, amikor is fél hattól fent volt, de fél 10-re sikerült a tesomnak úgy elaltani őt, hogy egész istentiszteletet végigaludta, sőt még meg is ebédeltem…

Szóval ma délelőtt sem tudtam hogy fogok érkezni a dolgokkal, de végül megfőztem a csirkepaprikást is időben és Simon is elvolt. A nagyok ebben sokat segítettek, mert ők szórakoztatták egy ideig 😀 Úgy figyeli őket hogy csak na!

A keddek viszont mindig húzósak… furi, nem? Persze nem akarok én ebben semmiféle különös dolgot felfedezni, viszont találtam egy verset, ami nagyon bátorító még a keddre is! Azt hiszem ezentúl minden naphoz úgy kéne hozzáálnom, mint ma reggel, elmondva Istennek, hogy ma annyi minden vár rám és nincs segítségem.. nem is tudom hogy lesz, de Te tudod Istenem. Segíts nekem! És ő segített.

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli.

Anyám azt mondta, egyet tanulj meg:

Hétfőn hétfő, kedden kedd.

Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezd el siratni félelmedben hétfőn.

Hogy mit addhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.

Hátha nem hozza be.

Az egyik nap ilyen, a másik olyan.

Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.

Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt viseld józanul és fegyelemmel.

Engem erre neveltek.”

Szabó Magda

Read Full Post »

Most vasárnap volt Simonunk bababemutatója, vagyis amikor először vittük a gyülekezetbe, hogy Istentől áldást kérjünk az életére. Csak most jutottam el idáig, hogy képeket is tegyek fel róla. Az igehirdetés nagyon megfogott, pedig már sokszor hallottam ezt az igerészt: mikor Jézushoz viszik a gyermekeket, hogy áldja meg őket. Lelkipásztorunk több dolgot is kiemelt, most csak az elsőt szeretném megemlíteni: ki nem méltó arra hogy Jézushoz menjen?  Mert ugye még a tanítványok is úgy gondolták, hogy egy gyereknek semmi keresnivalója a Mesternél… De Jézus nem így gondolta.  Sőt, éppen a gyerekeket hozta “mintául”, hogy ha olyanok nem lesztek, mint ők, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába. Miben kell olyanoknak lennünk? A hitben, a feltétel nélküli elfogadásban. Ahogy a kicsi gyerek elfogadja, igaznak hiszi, amit a szülei mondanak, úgy kéne nekünk is hinni Isten szavának. Igenis jöhetnek még a gyerekek is Istenhez. Nincs szükségük pici korban keresztelésre vagy bármi másra ahhoz, hogy övék legyen a mennyek országa… Kár, hogy nem tudtam jegyzetelni, mert megosztottam volna bővebben is ezeket a gondolatokat!

Így most maradtak a képek rólunk!

És ez a nap másért is különös volt. Két év után újra együtt volt a család: minden testvérem itt lehetett! Ez volt számomra a legnagyobb ajándék!

Na, szerintetek ki a legidősebb és ki a legfiatalabb? 🙂

Read Full Post »