Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. január

Hát ide az utóbbi időben nem igen jutok, így csak röviden!

Felpróbáltuk Simonra a karácsony előtt kapott sapit, de még mindig nagy rá! Azért édi volt!

Hát kérem így csinál a kendőben! Nézegetni akar a drága! Ti hogy hordoztátok az 1-2 hónapos picurkókat? Csak akkor fekszik a mellkasomra, ha már nagggyon fáradt. Így viszont állandóan tartanom kell a fejecskéjét… A kis kíváncsi 🙂

És íme a nagy dumálás!

Jó kis csapat lesznek, nem?

Úgy figyeli Simon a tesóit! Persze csak ha teli a pocak és minden okés!

Most sajna szinte semmire sem jut időm, ami magamat illeti. Sőt, alig tudok odaulni a nagyokhoz, hogy csináljunk valamit, de azért ők egész szépen eljátszanak kettecskén. Áron sokat dámázik – ha van kivel(ezek általában a tesóim, meg a papa), Jázmin meg egyedül is jól eljátszik, és közben állandóan beszél, énekel, dumál…

Reklámok

Read Full Post »

El sem hiszem, hogy eltelt egy hónap… De örülök neki! Jó túl lenni – remélhetőleg – a nehezén. Lassan belejövünk a szopizásba is, remélhetőleg annyira, hogy a pótlást is elhagyhatjuk, ha begyógyul a seb a mellemen. Azért nem semmi mit meg nem dolgozunk Simonnal a szopizásért. És tudom, hogy vannak, akik ennél sokkal többet is megtesznek. Eddig én ebbe bele sem gondoltam, mert mindkét gyerkőccel sima ügy volt. Na mindegy, a lényeg az, hogy tegnap voltunk dokinál is és már szépen gyarapszik: 3780 gr. Meg kezdjük kinőni a legkisebb ruhácskákat is, szóval lehet, hogy ez a fiú is egyszer meg fog nőni?

A múlt héten elkezdtük a hordózókendőzést is. Fúú, hát elkelne nekem egy tanfolyam, mert nagyon tudok bénázni! A rugalmassal valahogy jobban tudok bánni, de a drága mindig engem akar nézni, úgy kinyomja magát, hogy tartanom kell a kis fejét. Kár, hogy nincs róla kép. Ezen a képen már  majdnem elaludt.. édi volt nagyon.

És hogy milyen bébi a mi kis harmadikunk? Hát teljesen más mint a nagyok! Először is, ő éjjel nagyon jól alszik a többihez képest, amiért nagyon hálás vagyok, mert nem is tudom hogy bírnám, ha csomót kéne éjjelezni. Irtó mohó, csak akkor nyugodt, ha dugig van a pocakja. nem csak úgy “lájtosan”. És állandóan cuppog, meg keres a kis szájával, nem bánná, ha mindig szopizni lehetne 🙂 A cumi csak akkor segít, ha már totál fáradt, amúgy irtóra haragszik rá, hogy nem jön belőle semmi, pedig úgy dolgozik vele! hát igen, ezt az elvünket is feladtuk.  Végül a harmadik gyerkőcnél mi is használunk cumit. Amúgy cuppogta az ujjacskáját is, ha sikerül beletalálni a szájába, de pár másodperc múlva már ki is rántja és akkor aztán keservesen sír.

A gyerekek egyre gyakrabban jönnek énekelni meg beszélgetni hozzá és nagyon tud figyelni ez a kisfickó! Itt épp apát figyeli nagy komolyan. Amúgy meg nagyon mozgékony, állandóan jár a kis keze meg a lábai! Sajnos kint még nem nagyon voltunk, csak mózeskosárban utaztunk autóval. Lassan remélem elkezdődhetnek a napi séták is. Nagyon várom, bár nem tudom, hogy fogom csinálni 😀 Azért eléggé beszorultam az utóbbi hetekben, de egyedül még véletlenül sem vagyok, mert valaki mindig betoppan!

Read Full Post »

Ma egy különös nap van. A szülinapom. Nem titkolom, ma értem meg hogy mögöttem maradt 3 évtized. Kicsit hihetetlen. Most megpróbálok visszatekinteni az életemre és nem a saját kis szenvedéseimmel foglalkozni. Amúgy is egyedül leszek egész nap, mert A. elvitte a gyerekeket a mamához. Na de azért ma reggel ünnepeltünk egy picit, mert elvégre Attila nap is most van: gesztenyepüré tejszínhabban – mindkettőnk nagy kedvence!

Az utolsó kép rólunk, mielőtt szülni mentünk

Jó hogy nem írtam le hogy éltem meg a szülést meg a többit, mert így lassacskán, hogy rendeződnek a dolgok, megszépülnek a múlt emlékei 😀

Csak annyit mondok, hogy kemény volt ez az utóbbi hónap minden tekintetben. Csalódtam az elképzelésemben a szülést illetően (pedig egyébként elég gyorsan és gondok nélkül megszületett Simon) meg az utánna való időszakról is mindenfélét gondoltam, próbáltam felkészülni hogy nehéz lesz, de hogy ilyen dolgokkal kel majd megküzdeni, arra nem számítottam! Ez az amire nem lehet felkészülni, csak megélni a mát Istenbe kapaszkodva… mert azért nem veszítettem el a reménységem, tudom, hogy Isten nem azt ígérte, hogy megment a nyomorúságoktól, hanem hogy kihoz belőle és megsegít, vigaszt nyújt. Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon sok mindenkitől kaptam segítséget ilyen, vagy olyan formában, és leginkább olyanoktól, akiktől nem vártam, nem is számítottam rá. Soha nem esett még ilyen jól egy-egy biztató szó, telefonhívás vagy SMS. A felajánlott segítségről nem is beszélve. A legtöbbet viszont a férjem segítsége jelentette. Az hogy velem volt a szülésnél és utána is itthon ő tartotta bennem a lelket. Azóta is ha itthon van, az ő kezében alszik el Simon. Küszködöm is vele, hogy hogyan boldogulok majd nélküle – eddig már két ilyen nap volt, az egyik okésan megment a másikat gyakorlatilag végigbőgtem.

Hát ez van velem, velünk röviden. És még csak most jön a java, hogy hogyan folytatódik ez az évünk, mert hiszem, hogy változások fognak jönni! Én pedig szeretnék meggazdagodni lélekben, megerősödni, meggyökerezni lent és gyümölcsöt hozni fent, ahogy az ige mondja. Elrejtőzve Isten szeretetében!

Read Full Post »