Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. október

Mostanság…

Fúú, hát sok mindent megosztanék itt veletek,  de alig-alig jut időm, na meg energiám irogatni.

Azért röviden megpróbálom.

Először is pár szót az oviról, mert ugyebár most már itt a második hónap vége. Hát mit mondjak, egész jól működik a dolog. Bennem mindig úgy voltak a dolgok, hogy csak akkor voltam nyugodt affelől, hogy otthagyom őket valahol, ha szívesen maradnak. Most elmondhatom, hogy Áronnál is beérett már ennyire az ovizás. Persze leginkább a többi gyerek miatt. Örül, hogy másokkal együtt szaladgálhat – mert állítólag kint sokkal felszabadultabban játszik, mint bent. Én is örülök, hogy végre úgy néz ki túllépett azon, hogy nincs itt a Máté és neki soha többé nem lesz barátja. Jázmin meg nagyon bátor és önálló, lehet hogy majd idővel inkább fékezésre lesz szüksége? ki tudja… Csak akkor szeppen meg kicsit, mikor mások nagyon sírnak a reggeli elválásnál. Amúgy az ovival meg vagyok elégedve, persze nem vártam csodákat és felmértem a hátrányait is. Például meg kell küzdeni egy-két onnan hozott viselkedésmintával. Elmagyarázni, mi miért nem csinálunk itthon ilyet stb. De a másik oldalon meg sok kedves dolgot csinálnak együtt, aminek azért örülök. A létszám sem nagy, így egész jól lehet velük dolgozni. – nem veszik el a gyerek a sok hangoskodó között. Ugyanis én itthon alig-alig győzöm így is a dolgaimat és nehéz lekötnöm őket állandó jelleggel, arról nem is beszélve hogy mekkora a mozgás igényük, én meg inkább már csak ülni meg feküdni birok…

Na persze nem visszük túlzásba, most pl. csak hétfőn meg kedden voltak, mától itthon vagyunk. Ilyenkor megpróbálok jobban odafigyelni, hogy több közös tevékenységbe lehessen részük. így jött egy kis falevél szedegetés meg préselés, Áronnal meg külön színezgetés, ugyanis készül az új projektünk, de erről majd később! 😀

falevelek

kirakoJázminunk meg rákapott a puzzlera, állandóan kirakózik és nagyon jól megy neki! Na meg énekelget! Mindent amit az oviban vagy a vasárnapi iskolában tanulnak! Sokszor éjjel is hangosan énekel a WC-én ülve… Rengeteg új dolgot tanult mostanában és nem szeretném elszalasztani ezt az időszakot, nem élve azzal, hogy valami értékeset is átadjunk. Szóval azt azért nem tudom elképzelni, hogy többet legyenek idegenek között, mint közöttünk, mert tény, hogy óriási annak a közegnek a  formáló ereje, ahol tartózkodik. És ezt abba az időben mérem, amit fent van 🙂

Hát így vagyogatunk. Közben telnek a napok, készülök a baba érkezésére is lassan. Még sok mindent nem tudok, mi hogyan is lesz – Istenre bízom hogy rendezze körülöttünk a  dolgokat.

 

Read Full Post »

A 33. hét

Hm.. hm… hát igen lassan telik az idő. nekem most tényleg NAGYON lassan telik a pocakos létet illetően. Sokszor azon kapom magam, hogy már alig várom, hogy megszülessen ez a csemete és már itt legyen köztünk, lehessen puszilgatni, ölelgetni… Valahogy ezek az utolsó hetek már nem könnyűek. Nagyon ki van purcanva a derekam és egy-kettő kifáradok, és akkor már csak vízszintesben lehet birni. Persze ez nekem nagyon idegesítő és látom, hogy a körülöttem lévők is csak értetlenül nézik, hogy mi van… hát hiába, ez van. Most viszont ezerrel elkezdem minden lehetségessel erősíteni magam: kalcium, magnézium, C-vitamin… Már fogok venni Magne B6-ot is, amit edig azért nem szedtem(meg hát semmilyen kismama vitamint nem szedtem rendszeresen), mert állandóan korgott a hasam. Még éjjel is! De most már inkább korogjon… vagyis nem hagyom korogni, eszek. Úgysem hiztam sokat, vagy 5 kilót, szóval ehetek amit csak akarok, amennyi csak belém fér… na mondjuk nem sok fér, mert minden helyet kisajátít magának ez a csemete szóval ettől nem valószínű, hogy elhízunk 🙂 .

Amúgy nagyon élvezem, hogy annyit mocorog és úgy igazán most tudok örülni neki, hogy kb. már minden rendeződött körülöttünk. Jól érzem itt magam, gyerekek is belerázódtak az új helyzetbe, ovizásba és talán Attilában is alakulnak a dolgok… Isten meghallgat.

Most hétvégén...

Most hétvégén...

És íme már a pocakunk is megnőtt, hiába mondja mindenki, hogy jéé, alig van pocakod… Én bizony érzem mekkorát nőtt és még fog… ajajj. Viszont jó tudni, hogy minden rendben van odabent és ha néha elfog valami miatt a félelem, vagy szomorkodni kezdek, csak ránézek a hűtőre, ahol ott mosolyog az én pici pocaklakóm, és máris erőt veszek magamon!

Most még itthonról dolgozgatok, de lassan ez is letelik, mert novembertől ismét anyaságin vagyok – ki gondolta volna ezt 3 évvel ezelőtt?

Szóval mégiscsak igyekeznem kéne élvezni ezeket az utolsó heteket 🙂

Read Full Post »

A héten kaptam ezt a kis történetet, gondoltam, megosztom veletek! Tényleg elgondolkodtató!

“Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egyéjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig  látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk”

odafel

Read Full Post »

Hogy milyen is itt?

Mert hogy mindenki ezt kérdezi! Hát jó! Már egész otthonos lett és egyre kevesebb doboz vár arra, hogy  helyet találjunk a benne lévőknek. Az igazat megvallva nem is nagyon jut eszembe az előző lakásunk. Attilát is kérdeztem, és azt mondta neki sem kalandoznak vissza a gondolatai. Most már kimondottan örülök, hogy lett ez a lehetőség, és nem tudok mást mondani, mint hogy bízok az Úrban, hogy a maga idejében továbblépés is lesz. Addig meg itt kell helytállni.

Na de most már jöjjön pár kép is. Először a gyerekszobáról, amit egész hasonlóan sikerült elrendezni, mint az előző helyen.

09okt 016

Egy naaagy padlástéri szoba lett provizórikusan kettéválasztva szekrényekkel, ennek a nagyobbik fele lett a gyerekszoba, a kisebbik meg amolyan dolgozószoba-vendégszoba-rakodó egyben 🙂 Ebben ülök én is most, ami azt jelenti, hogy ha a gyerekek alusznak nemigen fogok a gép előtt ülni. Legalábbis egy ideig, amíg nem lesz mondjuk egy laptopunk. De ez egyelőre nem fenyeget, mert előbb a hálóba kell szekrényt szerzni…

ott a sarokban az ágyunk mellett lesz a kiságy...

ott a sarokban az ágyunk mellett lesz a kiságy...

Nappalink így külön nincsen, de a konyha végében kialakítottunk egy pici “nappali részt”, ide fogjuk fogadni a vendégeket. Ez legalább motivál arra, hogy mindig rendet tartsak a konyhában, mert azt valahogy szerettem utolsónak hagyni 🙂

konyha

Az asztalt majd szükség esetén elhúzzuk a faltól, hogy körbe lehessen ülni. A másik felén van a főzősterület. Idővel majd még be kell szerezni valami szekrénykét, mert alig férnek a konyhás dolgaim!

konyha2

Majd idővel a többiről is írok, most megyek enni adni a lurkóknak!

Read Full Post »

Az új otthon

Hát itt vagyunk. Már egy hete, hogy ideköltöztünk új otthonunkba, a gyülekezetünk szolgálati lakásába, de eddig még nem jutottam ide a géphez, hogy írjak róla. Azt hiszem az elkövetkező időszakban jó, ha hetente egyszer sikerül majd írnom ide valamit.

Na de térjünk vissza a lényeghez! Először is köszönet minden imáért meg segítségért az elmúlt két hétben, mert bizony nagyon sokan segítettek és én minden emberrel kapcsolatban úgy éltem meg, hogy Isten küldte, mert ezek a segítő kezek nélkül bizonyára nem megy a dolog. Nagyon-nagyon sok cuccot kellett összepakolni aztán kipakolni (még hátra van jópár doboz). Kicsit lomtalanítottunk is, de akkor is. Azért a 10 év alatt 2 gyerekkel- majdnem hárommal összegyűlt egy csomó minden. Pl. 3 doboznyi “kreatív anyagot” vittem el az ovinak, amit azért gyűjtögettem, hogy legyen mivel elütni otthon az időt a gyerekekkel. Most már nem fog kelleni, mert egyrészt sokkal többet lehetnek kint és az jócskán kitölti a délutánokat, másrészt két hónap múlva már itt a picur, aki mellől egy ideig nem hiszem hogy ilyen módon lehet majd kreativkodni. Meg amúgy is van még itt elég sok minden 🙂

Szóval lassan berendezkedünk. És szerintem nem lesz olyan nehéz megszokni, mint gondoltam… Amúgy is úgy indultam neki, hogy ha költözünk, nem azt akarom nézni, mi volt jobb amott, hanem hogy ebben ami most van mi a jó, vagy éppen hogy lehet belőle kihozni a legtöbbet.  Izgalmas feladat, és  hasznos! A gyerekeknek amúgy nagyon tetszik, nekik tágas részük van, meg aztán itt az udvar. nekem kell még egy-két praktikus megoldást találni dolgokra…

Képekkel sajnos nem tudok szolgálni, majd a jövő héten!

Read Full Post »