Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. július

:)

Ez nagyon jó! Nézzétek meg! Az egyik kedvenc musical dalom…

Read Full Post »

Egy új játék

Áronunk kapott egy érdekes játékot a szülinapjára a nővéremtől: Sudoku, de nem az igazi, ami inkább felnőttek részére van, hanem egy “gyerek változatot”. Ebben 1-6-ig vannak a számok, de 3-4 éves kortól már lehet játszani, mégpedig 4×4 -es mezőben, vagyis csak 1-4-ig használjuk a számokat. Fatáblán vannak a mezők, a számok meg fa kapocskákon ami mágneses, szóval nem esik le a tábláról. Nagyon ötletes játék!

Jázmin beteszi az utolsó darabot is

Jázmin beteszi az utolsó darabot is

Mi úgy játszuk, hogy minden sorba beteszek egy-egy számot, és kezdődhet a fejtörés: melyik számot hová lehet úgy betenni, hogy egy sorban csak egy legyen belőle, ugyanakkor egy oszlopban is csak egy. Áron már egész rákapott, ügyesen gondolkodik. Jázmin meg a színek szerint rakja, mert mindegyik szám más színű. Szóval buli!

Read Full Post »

Első blogjátékom

Már vagy két hete kaptam a felkérést Esztitől, hát belevágok.

Szóval 7 dolog rólam:

1. Szeretem Istent, ő az első az életemben, aztán a férjem utána a gyerekeim. Legalább is erre törekszem, bár sokszor felborul ez a rend. Mikor ez így van, jól működnek a dolgok körülöttem, bennem.

2. Szeretem a zenét és az éneklést, nem hiába jártam 8+3 (furulya, fuvola, altfurulya)+4 (ének) évet zenesuliba. Az elejétől kezdve szerettem, engem sosem kellett kényszeríteni. Az utolsó 4 évet, már akkor jártam, mikor férjhez mentem 🙂

A húgom esküvőjén...

A húgom esküvőjén...

3. Alig múltam egy éves, mikor apukám “hercegkisasszonynak” becézett, annyira vigyáztam mindenemre, főleg evésnél(minden falat után megtöröltem a kezem 🙂 ). Ez valahogy azóta is a véremben van, mert szeretem a hosszú ruhákat, szoknyákat, legszívesebben mindig úgy öltöznék! És kiskoromban mindig királylány akartam lenni 🙂

4. Sokat olvasok, vagyis mindig olvasok, amikor csak tudok. 5 évesen tanultam meg olvasni a nőverem mellett, aki akkor elsős volt, úgy hogy engem nem tanítottak, csak mindig ott ültem, mikor tanult. Aztán, hogy láttam mennyit olvas, gondoltam az csakis jó lehet, amit ő csinál és elkezdtem falni a könyveket. Azóta is így van ez. Irtó gyorsan elolvasok egy könyvet így hamar el is felejtem, tehát sok könyvet már 3x is kiolvastam.

5. Nagyon szeretek új dolgokat kitalálni! Akkor érzem magam jól a bőrömben, ha a mindennapokban is kreatívkodhatok, legyen az egy új játék a gyerekeknek, valami otthoni dísz, vagy egy csokor virág, amit meg lehet alkotni. Sok mindennel próbálkoztam a szalvétatechnikától kezdve a gyöngyfűzésen keresztül az üvegfestésig. És próbálkozom folyamatosan!

6. Nem szeretek sokáig ugyanazt csinálni, nagyon igénylem a változatosságot még a munkában is. Hát még az élet többi területén!

7. Nehezen barátkozom, vagyis nem vagyok az a “rögtön megszólítom és vígan csevegünk” típus. Új helyen szeretek egy ideig háttérben maradva megfigyelőként részt venni, úgymond felmérni a terepet. Viszont ha barátság, akkor az nekem hosszútávú és tartalmas.

És egy ráadás, ami már nem a játékhoz tartozik, hanem a való világ: 20 hetesek vagyunk! Vagyis itt a félidő. Hihetetlen, mégis olyan hosszúnak tűnik ez a kilenc hónap! De hát így van ez jól. Amúgy alig látszik a pocakom… nem is baj, ráér még megnőni!

Ez 5 napja készült rólunk!

Ez 5 napja készült rólunk!

Read Full Post »

De jó!

9 és fél éve már annak hogy egy lány meg egy fiú, nem sokkal az eljegyzésük után felutazott Budapestre hogy utánanézzenek megvalósítható-e az ami szívükben van: teológián tanulni. A fiú lelkipásztori szakon a lány meg egyházzenein szeretett volna, mindkettőjük régi vágya, álma volt -e dolog. Viszont hamar lelombozódtak, mert az akkori feltételek nem igazán voltak biztatóak egy kezdő házaspár részére. Na és mivel egyikőjük sem volt az a kezdeményezős fajta, még kevésbé nem a bátran ugorjunk bele típus ezért elég hamar le is mondtak az egészről… Pedig még egy év sem telt bele, hogy kiderült: ment volna a dolog, mert pont attól a tanévtől változott sok minden…

Hát ez jutott eszembe a hétvégén, amikor is A húgomékhoz mentünk monorra abból az alkalomból, hogy az ottani gyülekezet ünnepélyesen köszöntötte őket, mint szolgálattevőket, vagyis lelkipásztort és feleségét. Igaz, még nem beiktatott lelkipásztorként, mert egy év még hátra van a teológiából.

Nagyon megható volt számomra az egész. A tudoat, hogy ők ott vannak, ott fognak lakni – szolgálati lakásban – ott fogna k élni, de legfőképp az, hogy Isten ilyen feladatot bízott rájuk. Minden ige, amit felolvastak, eszembe juttatott valamit, valami mélyet és fontosat, vagy éppen szíven talált, így gyakorlatilag végigbőgtem a délelőttöt és a délutánt is… De kellett már ez a mélybenézés nekem is nagyon! Még akkor is ha csomó fájó kérdéssel a szívemben jöttem haza. Tudom lassan mindenre kapok választ. Legfőképp arra, hogy helyrehozhatók-e a régi rossz döntések. Azt tudom, hogy Isten terve ki fog bontakozni a mi életünkben  is, ha nem így akkor úgy, főleg, ha a helyén van a szívünk. És most úgy érzem egyre inkább a helyén van, és amíg Isten marad számunkra az első, a helyén is marad.

Ami mondanivalóként leginkább megmaradt bennem, az a tény, hogy Isten mindenkit használni akar a tervében, de nem mindenkit ugyan arra hívott el. Csak abban vagyunk egyformák, hogy mindegyikünk bűnös és senki sem tökéletes, és pont ezért döbbenetes, hogy Isten még így is használni akar, szolgálatot bíz ránk. Sőt, ha elrontjuk is, vele mindig lehet újrakezdeni, ha igazán megbántuk amit tettünk és bocsánatát kértük. Nem tudom hogy csinálja, hogy nem vagdossa fejünkhöz a hibáinkat, hanem újra, meg újra bízik bennünk.

Hát igen, mert “Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”

A nap végén a gyülekezetben

A nap végén a gyülekezetben

Középen a fiatal, frissen köszöntött pár, mellette a legnagyobb öcsém és apukám, bal felől meg az elején említett pár 🙂

Read Full Post »

Tegnap egy szép napunk volt, csak kicsit fárasztó 🙂 Szülinapoztunk. Úgy gondoltunk nem csinálunk belőle nagy hacacárét, csak így natúr, családilag fogunk ünnepelni. Jó is volt én úgyis hulla vagyok a napokban. Reggel én még dokinál voltam és megnyugodtam, hogy minden rendben odabent, a 18. hétben vagyunk. Láttam is a picurt, annyit mocorog, bár én alig érzem! Lehet azért is vagyok most aggódósabb. Délelőtt A. behozta őket a klubba, ott játszottak egy jót, aztán fagyiztunk és délre hazajöttünk. Aztán délután szülinapoztunk tovább. Áron nagyon örült az ajándékoknak, főleg a kombájnnak, aminek összerakása apának meg anyának is adott jócskán feladatot a délután folyamán…

Aron1

Aron szul 049

Ma egész nap kombájnozik és esernyővel járkál idebent meg napszemüvegben, persze. Jázmin meg megkapta Áron régi picur napszemüvegét.. nagyon vagány volt!

Aron szul 019

Felfújtunk Áron kedvéért pár lufit is és torta helyett fagyitorta volt. Jól is esett, mert olyan meleg lett, hogy majd meg sültünk. Apa sütött a fia kedvéért palacsintát is, aztán estére kimentünk – elsétáltunk a tejért. Jó fáradtak voltak már 8-ra, úgyhogy mentünk is aludni. Mi is időben ágyba bújtunk, mert talán fáradtabbak voltunk mint ők… és végre aludtam is egy jót!

Read Full Post »