Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. május

A napokban sok-sok kérdés felvetődött bennem. Miközben éljük egyszerű kis napjainkat, azért ott belül különböző dolgok játszódnak le, dolgozódnak fel vagy éppen bizonytalanítják el az ember lányát. Most éppen ez utóbbival kell szembenéznem, éppen ezért elnézést, ha bárkit is untatok, mert ezt tulajdonképpen kicsit magamnak írom, hogy végre megfogalmazzam, kiírjam magamból.

Így visszatekintve az utóbbi pár évre, egyre több mindenben látom, hogy mekkora gát volt egy – egy időszakban a saját bizonytalanságom.  Hogy jól csinálom-e. Nem mondanám, hogy az a típus vagyok, akik mindenen parázik, de azért eléggé tönkre tudok menni egy – egy sikertelenség miatt. Onnantól kezdve, hogy Áron megszületett világosan látom: amiben biztos voltam és eltökélt (vagyis tudtam mit akarok és hogy amit akarok az JÓ) az szinte 99% -ra működött is. Így volt ez az igény szerinti szoptatással, vagy a második szüléssel is … Amint meg vacilláltam a dolgokon, duplán visszacsapódtak rám a bizonytalanság hullámai. Nem láttam saját magam miatt, hogyan tovább…

fiu

Jajj, mennyi kérdés merült fel újra, meg újra bennem még a legapróbb dologgal is kapcsolatban. Hogyan kell csinálni? Mit rontottam el? jól csinálom? Komolyan mondom, nem sok mindenre jutottam ezekben. Kerestem a válaszokat ezerrel, megkérdeztem sok-sok szülőtársat, hogy csinálja, figyeltem mindenkit, akire bármiben is felnéztem, hátha elcsípek valami jót, valami hasznosat.

Nem vettem észre, hogy a saját bizonytalanságomat kezdik tükrözni a gyerekek is, ezért szoronganak (főleg Áron), és a legtöbb “probléma” igazán nem is probléma, csak én kezelem úgy. Mikor meg már észrevettem, akkor meg azt nem tudtam hogyan változtassak mindezen.

Azért az elhatározás megszületett, és jött a sok ima, meg sok – sok végigsírt óra – főleg éjszakánként- a kudarcoktól és a tehetetlenség érzésétől gyötrődve. Amikor az ember szégyenli és megveti magát. De milyen jó, hogy mindeközben ott volt Isten és jött a biztatásokkal.

öröm

Először is azt kellett megtanulnom, hogy minden problémámmal hozzá menjek és ne máshol keressem a megoldásokat. Aztán, hogy bízzak benne, hogy ő képessé tud tenni azoknak a dolgoknak a kezelésére, amiket rám bízott. Végül, amit folyamatosan tanulok, hogy minden nap, mindig tudjak figyelni szavára, ráhangolódni az Ő hullámhosszára – rábízni magam újra meg újra Lelkének vezetésére. Ezek a dolgok biztos kicsit furcsán hangzanak azoknak akik nem ismerik Istent. Nekem viszont az egyedüli boldog és kiegyensúlyozott életet jelentik.

teljes béke

És hol is tartok most? Útközben. De már reménnyel a szívemben. Mert tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy amit az Isten mond, abban biztos lehetek. Egészen biztos. Már látom a sok-sok befektetett munka eredményét a gyerekek szívében is és annyira meghat Isten szeretete.

Most így a harmadik babát várva szeretném “biztosabban” csinálni a dolgokat. Nem magamban bízva, nem is másokra támaszkodva. Hanem az Istenemre. Az év elején kaptam egy igét egy hűtőmágneses báránykával, ami nagyon megérintett. A báránykát a mikróra tettem, hogy mindig, amikor használom, eszembe jusson ez az ige.

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek"

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek"

És a folytatása ezeknek az igéknek: “Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak bennetek. Megtaláltok engem, ha teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Jeremiás 29: 11-13

Hát így van ez. És egyre jobban tudatosítom ezekt a szavakat, annál kevésbé félek a holnaptól és annál biztosabb talajon állok.

Reklámok

Read Full Post »

Megkésve ugyan naaagy családunk különböző elfoglaltságai miatt, de múlt szombaton megtartottuk az öcsém szülinapját is! Anyumék pár ezer kilométerrel arrébb lévén én lettem a rangidős tesó, aki vendégül látta a sereget. Tessék csak megkérdezni a többi öcsémet, megmondják, hogy anya, vagy a nővérem jobban teljesít ilyenekben… hiába, ennyi mindenben azért nem lehetek én is jó 🙂

Szóval csináltam egy jó kis cseresznyetortát. Persze megint új recept szerint, ami elsőre nem szokott tökéletes lenni, de azért fini volt.

Az ünnepelt és a torta

Az ünnepelt és a torta

Vasárnap meg nagyon szép ünnepségünk volt a gyüliben, amikor is először életemben hallottam élőben a harangzenekart játszani! Gyönyörű! Olyan, mintha kicsit a mennyben lenne az ember, amíg hallgatja.

Az igei üzenet is jó volt, bíztató. Az egyik a szeretetről, de ez most nem volt olyan elcsépelt, mint sokszor hallani. A másik a csüggedésről és a nehézségekről. Hát igen sok minden tudatosul bennem azóta is, főleg éjjelente, mikor nem tudok aludni (és korog a gyomrom ezerrel..)  Le is írnám, mert lehet, hogy valakinek bátorító lenne, de annyira fáradt vagyok, hogy alig szedem magam rá, hogy a gép elé üljek. Na majd egyszer bepótolom, addig meg legalább formálódnak a szívemben a gondolatok!

Read Full Post »

A kert

húúú, hát igen, az utóbbi két hétben új feladatkörrel bővült a mindennapi teendők sora. Ideiglenesen mi gondozzuk a nagyiék kertjét 🙂

Szupi dolog egy kert, az biztos, főleg ha ott az udvar is sok-sok virággal meg egy kis homokozóval, csúzdával… Szóval a gyerkőcök is jól érzik ott magukat. És persze az is tetszik nekik, ha esténként ők öntözhetik meg a virágokat – amikből aztán tényleg van elég. Most úgy is kihasználjuk a kertet, hogy másokat is elhívunk. Tegnap pl. plusz 3 gyerkőccel és az anyukájukkal szórakoztunk odakint. Ami még jobb, hogy közben epret is eszegettünk és a szomszéd néni jóvoltából cseresznyét is! Micsoda kényeztetés! Kár hogy csak a végén jutott eszembe, hogy fényképezni is akartam…

kertben

kertben2

Ez utóbbi a mi kis homokozónknál készült … már pakolászunk összefele (ahogy azt keletebbre mondanák).

Ma is elmentünk estére, de már itthon voltak a fiúk és megint ettünk sok epret meg cseresznyét ééés, ami a legjobb volt: BORSÓT!! Nem tudom, de én annyira szeretme legleni a friss borsót 🙂 Most meg mióta kikelt, azt a napot vártam, mikor lehet nekiülni! Komolyan mondom sokkal jobban érzem magam, hogy ehettem  – borzalmas micsoda kívánós vagyok! Na jó, azért is érzem magam jobban mert egész délelőtt érzem a hidegfront közeledtét és totál ki vagyok ilyenkor ütve. Most már zuhog – szóval megérkezett a frissítő eső, amire egész héten vártunk.

Read Full Post »

Ma az Úr Jézus mennybemenetelére emlékezünk, vagyis áldozócsütörtök van. különösebben nem szokott megérinteni ez az ünnep, de most találtam egy gyönyörű éneket. Vágyom én a mennybe…  Talán este az istentiszteleten el is énekeljük Erzsikével. Jajj, néha bizony nagyon vágyom: ahol nincs többé könny és fájdalom… de tudom, még itt van feladatom a földön. Még sokáig itt van. Addig Isten erejére és szeretetére van szükségem hogy tudjam végezni munkámat!

Read Full Post »

Babalátogató

Úgy szeretek babalátogatóba menni! Meglesni egy új családot, vagy éppen csak egy új jövevényt… Vasárnap az unokatesónknál voltunk. Persze nem mintha már nem láttuk volna csomószor a pici lányt, hiszen hetente kétszer tőlük hordjuk a tejcsit. De azért ez olyan más. A gyerekek persze nem tudták hol is legyenek inkább, bent a babánál, vagy kint az állatoknál. Főleg mert a Csaba bátya pont most hordta be a szénát 🙂 Nagyon izgalmas! Így aztán ki s be mászkáltak. Azért egy képet sikerült csinálnom Jázminról, ahogy nézegeti a pici lányt – fel is vette volna. Ja, és azóta megint egyre jobban babázik, teljesen úgy beszélget vele, ahogy én velük. Nem semmi visszahallani magam.

A pici lány meg a kislány

A pici lány meg a kislány

Azért neveztem a lányunkat kislánynak, mert kérem ő kategorikusan kijelenti, ahányszor valaki azzal jön, hogy ő már nagy, hogy ő még nem nagylány, hanem kislány. Na, annyit már engedett, hogy ő már egy nagy kislány. Nem semmi, ugye? Nagyon mazsi, ahogy babázik egyébként. A múltkor már szoptatott is, pedig még csak egyszer látta a picurkó kis unokatesót szopizni 🙂

Azért is érdekes látni ezt a kis jövevényt, mert tudom, hogy nemsokára mi is megint ebben leszünk. És olyan furi, hogy már a mieink ilyen “nagyok”. Igazán nem sok idő telt el azóta, hogy jázmint hazahoztuk, mégis mindig meglepődök, mikor egy újszülöttet látok, hogy ennyire picurkón jön a világra! Azért van bennem pár kérdés azzal kapcsolatban, mi hogy fog működni a hárommal, de tudom, hogy idővel minden kialakul, hiszen három évvel ezelőtt is belejöttünk lassan mindenbe.

Ja és nem utolsó sorban annak is örülök, hogy lesz a mi legkisebbünkhez hasonló korú gyerek a közelünkben . Sőt! Az is lehet, hogy pár hónappal később majd még egy unokatesó – hát ezt csak az Isten tudja! 🙂

Read Full Post »

Emlékeztek a Madagaszkárból arra a részre, mikor Marti menekül a fosszák elől? Jön “a fölmentő csapat”,  együtt rohannak, miközben Marti kérdezi: Mi a terv? Mire Glória visszakiállt: Eeez máár a teerv!

Hát ez ugrott be ma reggel, olvasva a Mai Igét: “Isten mindenben az őt szeretők javán munkálkodik…  mert ez volt a terve.” Tetszik ebben a szabadabb fordításban – most valahogy ez megszólítóbb is.

Valahogy már jó ideje mindig azért imádkozunk, hogy hadd lehessünk Isten tervének részei, használjon minket az ő munkájában. És néha úgy érezzük, még mindig nem egészen azt csináljuk, amire Isten elhívott. Mert tudjuk, hogy igazán akkor lehetünk boldogok, ha a helyünkön vagyunk. Csak az oda vezető út tűnik sokszor “felesleges időtöltésnek”. Pedig bizonyára még sokat kell formálódnunk, tanulnunk, míg azzá válunk, akivé Isten szeretne minket látni. A mai magyarázat eleje is erről beszél. Érdekes gondolatok.

Amikor olyan helyzetben vagy, hogy több kérdésed van, mint válaszod, akkor hit kell ahhoz, hogy el tudd fogadni: „Isten mindenben az őt szeretők javán munkálkodik”. Amit te felesleges tapasztalatnak tartasz, a magabiztosság építőelemévé és felbecsülhetetlen értékű felismerések forrásává válhat, ha eldöntöd, hogy tanulsz belőle! Ha nem így teszel, akkor addig fog ismétlődni, amíg így nem teszel. Az izráeliták 40 évig rótták a köröket, mire pedzeni kezdték ezt. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen!

Most már csak abban reménykedek, hogy nem azokat a bizonyos köröket rójuk… Végülis így utólag sok mindennek megláttuk az értelmét – de még nem mindennek, felfedezve, hogy ez is az Ő tervének része. Viszont vannak dolgok, amiknél biztosak vagyunk, hogy ez isten tervének része, hiszen nem emberi ügyeskedés és erőlködés eredménye. Ezek közé tartozik a családunk, a gyermekeink akiket eddig kaptunk, pont olyanként, amilyenek (most éppen vacsiznak miközben hahotázva sikongatnak.. 🙂 ). És így gondolok a megszületendő csemetére is, akiről még szinte semmit nem tudunk, de bízunk benne, hogy akármilyen is lesz -Isten ajándékaként minden javunkra lesz vele kapcsolatban is. Hiszen EZ MÁR A TERV!

szol az Úr

Read Full Post »

A naaagy kirándulás

Szóval. Hol is kezdjem. a múlt hétvégén megejtettük a régen várt kis kirándulásunkat az Alacsony Tátrába. A lehető legolcsóbb megoldást kellett erre a célra megtalálni, aminek persze azért hátulütői is vannak. Rögtön az első nap este, mikor megérkeztünk és a gyerekeink totál bezsongva ugribugriztak az ugrott be, hogy soha többet ilyen kirándulásba nem megyek bele! Mert igazából egy olyan kiruccanás hiányzik, ahol nem nekem kell főzni, nem nekem kell takaritani a lurkók után és még esetleg programot is szerveznek nekünk :). Nos hát ez nem olyan volt. Takaros kis házikó várt jópofa udvarral, gyönyörű helyen, de teljesen önellátók voltunk. És ez eléggé fárasztó volt nekünk, szülőknek, főleg miután a fiúgyerekeink hasonlóan bezsongósak és nehezen lenyugtathatóak…

íme ők ketten...

íme ők ketten...

Ez a kép már Bajmócon készült, az állatkertben, ahová szombaton mentünk el… na jó, ne rohanunk előre ennyire. Pénteken ugyanis nagyon jó kis napunk volt már ott helyben is, találva egy igen szupi kis játszóteret, délután meg megnéztük a környéket, szóval túráztunk. Az egészben a legjobban az esett, hogy leülhettem a nagy fűben és a gyerekek meg rohangálhattak az óriási mezőn… Itt is készültek jó kis fotók, de nem igazán adja vissza a kép a látványt (csak sok kép gyüttt), úgyhogy nem teszem be. Na jó egyet beteszek.

Uhrovec 060

Ezen a mezőn pihenőztünk, ahonnan fényképeztem, és ott messze a mi kis falunk látszik, ahonnan elindultunk az erdőn át.

Szóval jó volt. Persze hogy kifáradtunk, csak a gyerekek nem 🙂

Másnap Bajmócon voltunk, ahol nagyon szép állatkert van, csak irtó sokan voltak! Nagyon kellett vigyáznunk a gyerekekre! De jó volt és feltűnően jól viseltem a sok mászkálást! Sajnos a mellette lévő várba nem jutottunk be, majd máskor.

Az állatkertben, mögöttünk a vár.

Az állatkertben, mögöttünk a vár.

Vasárnap lazítottunk, délután meg indultunk haza, ahol aztán elég nehezen szedtem össze magam.

Szóval ilyen volt röviden. Azért jó volt kimozdulni, meg együtt lenni másokkal, akik hasonló cipőben járnak, mint mi. Kicsit átértékelődnek ilyenkor az emberben a dolgok.  A táj meg tényleg gyönyörű, majdnem kedvet kaptam elköltözni innen a síkságról…

Read Full Post »

Older Posts »