Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. április

huhh, csak tortát ne lássak mostanában! Tényleg elég volt! Múlt héten is, meg azelőtt hétvégén is szülinapoztunk – hiába nagy a család! Persze szeretek szülinapozni, csak az  a sokkkk édesség… És ezek a szülinapok csak úgy szaporodnak! Összeszámoltam, szűk családi körben mi 19 szülinapot ünnepelünk egy évben! Hadd tegyem ide az én drága 20 éves tesóm képét! Ez mégiscsak kerek évforduló!

...a gyertyák már el vanak fújva...

...a gyertyák már el vannak fújva...

Amúgy meg a szülinapozásokon kívül is irtó sűrűk itt a napok. Állandóan jövünk megyünk – így itthon el is marad a sok munka. Most   éppen a drága apácskát várjuk haza, mert a héten nem volt itthon. Tartottam ettől a héttől, de elég jól megment – hála Istennek. A jövő hetünk is érdekes lesz, sok minden vár ránk, de utána remélem lenyugszanak a dolgok körülöttünk és elmerülhetek egy-egy tevékenységbe is majd!

Addig is kitartás! – mondom magamnak. Na majd vasárnap remélem sikerül erőt gyűjtenem, ugyanis anyák napja lesz és különleges alkalmunk lesz a gyüliben is.

Na jó, megyek, még mielőtt álmodozni kezdenék 🙂

Reklámok

Read Full Post »

Érdekes ez az időszak, amiben most vagyunk. Változások meg várakozás együtt. Nem is tudom melyiket viselem jobban? Egyik sem könnyű… Persze, egyértelmű, hogy a jóirányú változásoknak örül az ember, tehát az nem nehéz, viszont nem mindig csak ilyen van. A várokozással meg mindig hadilábon álltam. Most sok mindenben várakozok, várok Isten útmutatására, válaszaira. Megint felmerültek a múlttal kapcsolatos kérdések. Mindent jól tettünk? Hol rontottuk el? Elrontottuk egyáltalán valahol? Vagy ez volt amúgy is Isten útja? Nem mintha azt gondolnám, hogy túl nehéz dolgokon kellett átmennünk, csak vannak dolgok az életünkben amik azóta nem változtak, mióta összeházasodtunk és nem tudom mi az oka. Lehet hogy nem is kell tudnom, hogy végre abba kéne hagynom az ezken való agyalást… Mint ez a lakás. Még mindig albérlet. Sajnos mostanában csak azokat látom, akiknek már saját van és nem éppen a szent irigység fog el…

A másik oldalon meg úgy látom, most eljött az az idő, amikor “megmutathatom” amit eddig tanultam. Biztos sokan voltak már úgy, hogy rájöttek, hogy most kell megélni azt amiről eddig könnyű volt beszélni (mert nem nekem kellett végigcsinálni hi-hi). Nem baj nem árt ez nekünk, csak tudjuk megálni a helyünket.

Talán ezekért is, vagyis bizonyára ezek miatt volt az elmúlt időszakban olyan sokszor szó az Istennel való kapcsolat fontosságáról. Mert hát minden ezen áll vagy bukik. Minden egyes napom, döntésem, még a hangulatom is. Amúgy nagyon-nagyon jó közel lenni Istenhez. Hallani Őt, biztatását, figyelmeztetését. És ha mindig így lenne, soha nem kellene gondolkodni azon, hogy mindent jól csináltunk-e.

keres

Az egyik változás, aminek örülök, az Attila munkahelye. Nem mondom, hogy hű, de könnyű lett minden. Viszont ő sokkal nyugodtabb és kezd hasonlitani régi önmagára. A gyerekek is jobban elfogadják hogy így jár dolgozni. Az első komoly nap majd a fizetéskor lesz 🙂 amikor kiderül mennyit fog valójában kapni, mert sajnos, nem úgy néz ki, hogy a fickó nagyon szavahihető. Ezért sokat imádkozom érte is. A többi változásról majd később… és most megyek, hogy elmondjam mindezt Istennek is!

Read Full Post »

Itt van megint egy ének, ami nagyon-nagyon tetszik. Mostanában hasonlóan érzek, mint amiről az énekes énekel, felváltva az örömmel és a hálával Isten iránt, hogy ennyire szeret minket.

Aki nem ért egyáltalán angolul, annak írom, hogy a reflénben arról énekel a fickó, hogy Isten vigyáz ránk és erőt ad végigmenni a mindennapokon, az utunkon…

Read Full Post »

Olyan gyönyörű idő volt húsvétkor, hogy hihetetlen, és persze egész héten, így aztán jó sokat voltunk kint. Egyik nap Áron kinézve a balkonról kitalálta, hogy menjünk le és szedjünk olyan sárga virágokat (gyermekláncfű). Hát – gondoltam – itt az ideje, hogy megmutassam nekik milyen jó kis koszorút lehet belőle csinálni. Mert azt már tapasztalták, hogy vázában nem igazán van el szegény virágocska, sőt, ahogy Áron mondja ” már nem nő tovább”. így aztán szedtünk, és a nagyiéknál csináltunk belőle koszorút. Nagy volt a siker! Először Jázmin fejecskéjére került…

jazmin

.. aki nem különösen foglalkozott vele, továbbra is a buborékokat fújogatta… Pedig ő lett a királylány. Aztán Áron is kipróbálta, na ő máris király lett. Mindentudó király!

aron1

Mikor megjött a papa, el is mondta, hogy ő a király, és kihirdeti a birodalmában, hogy annak adja a lányát, aki úgy el tud bújni, hogy a lánya nem találja meg! De senki emberfia nincs, aki el tudna úgy bújni… És egész délután a fején volt a koszorú – még haza is hoztuk. Milyen érdekesek ezek a gyerkőcök.

Közben viszont egyre náthásabbak lettünk, és tegnap éjjel Jázmin megint nagyon nehezen szedte a levegőt – hangszálgyulladás! Hála Istennek, tudtam mit kell csinálni, így orvos nélkül átvészeltük az éjszakát, igaz ott virrasztottam felette, minden szusszanásra felugrottam… Ma aztán dokinál is voltunk, de semmi “komoly”, csak vírusos fertőzés az egész. Kalcium szirupot esznek, én meg tablettában szedem, mert én is jól elkaptam. Csak engem senki nem ápolgat 😦 Hiába, én már nagy gyerek vagyok…

Read Full Post »

Szóval nem azért nem írtam, mert nem tudtam mit, hanem mert nem jutott rá időm. Most jöjjenek a képek, mert bizony mozgalmas hetünk volt!

Hétfőn itt volt S. barátnőm, akit eléggé leférasztottak a gyerekeink, de azért reméljük jól érezte nálunk magát 🙂

szilvi

Vele lehetett Jengázni is, sőt csudijó dolgokat épitett Áronnak belőle!

jenga

Aztán megjöttek Máriáék a messzi Angliából, és bár a tesójához érkezett, sokat játszottak a gyerekek együtt. Úgy élvezték! És persze minket is meglátogattak!

vendegeink

Aztán a nagybácsik is sorban érkeztek (tesóim), sőt nem is egyedül! Na őket sem hagyták unatkozni a gyerekeink, az biztos!

itt valami nagyon fontosat magyaráznak Áronnak...

itt valami nagyon fontosat magyaráznak Áronnak...

Persze velük is volt Jengázás, a végére ilyet alkottak a fiúk!

Persze velük is volt Jengázás, a végére ilyet alkottak a fiúk!

Szóval elég gyorsan eltelt a hét ahhoz, hogy megint csak elmaradjon minden féle húsvéti dekoráció készítés, egyedül a tavaszi virágok vidámították otthonunkat. Viszont nem maradt el a húsvéti történet elmesélése a Bibliából, és talán ez a legfontosabb. Azért jövőre már szeretnék valamiféle húsvéti hagyományt kitalálni – addig agyalhatok rajta. Az a baj, hogy mióta a gyerekek megszülettek, mindig máshogy alakult a húsvétunk, így nem került sor semmiféle alapok lerakására – már ami a hagyományokat illeti. Na jó, annyi azért stabil, hogy péntek délelőtt istentiszteleten vagyunk! Íme:

Együtt énekelünk...

Együtt énekelünk...

Ők is - én meg mutatom az éneket képekben

Ők is - én meg mutatom az éneket képekben

Aztán jött a szombat: a B. papa 60. szülinapja! Nagy buli volt, amire én is készítettem egy tortát. Beismerem a díszítést szeretem benne a legjobban – mármint a tortakészítésben.

...ezt a legalsót csináltam én, de a hátsók talán finomabbak voltak!

...ezt a legalsót csináltam én, de a hátsók talán finomabbak voltak!

Ma is voltunk istentiszteleten, jó volt látni a gyerekeket, meg énekelni, meg egyáltalán csak úgy ott lenni. Az igehirdetésből most úgy az maradt meg, hogy sokszor észre sem veszük, hogy csoda történt, annyira arra figyelünk, amit látunk, ami várható, hogy történni fog. Pedig de jó megtapasztalni Isten csodáit!

A gyülekezet gyermekei

A gyülekezet gyermekei

Read Full Post »

Feltámadás…

Hihetetlen, de ismét itt a húsvét. Érdekes ünnep ez, bár ma már nem nagyon kerítenek nagy cécót körülötte. Pedig nagyobb ünnep, mint a karácsony, hiszen ezeken a napokon emlékezünk meg arról, milyen áldozatot hozott Isten értünk. Csak azért, hogy utat nyisson nekünk a mennybe.

kereszt

A mi húsvétunk jó nyüzsgős lesz, mert minden nap megyünk valahová. Viszont ma “jön haza az autónk”, így nem kell annyira törni a fejünket, hová hogyan jutunk el. Az történt ugyanis, hogy csak szétcsúszott benne valami, nem eltörött, ahogy gondoltuk és aránylag ügyesen meg lehetett csinálni. Annyira örülök ennek!

Azt hiszem nem is irok többet. Most nagyon fáradt vagyok és sokinden vár rám még hétfőig. Remélem a jövő hét már kicsit lazább lesz. Jólesne.

Addig is mindenkinek örömteli áldott ünnepeket kívánok!

ÜRES SZÍV
Nincs itt,
mondták az angyalok.
A sír üres.
Itt sincs
dobogja meglepett,
szégyenkezõ szívünk,
itt sincs
bár itt lehetne.
Jöjj Föltámadott,
szívünket újra töltse be lényed,
értelmetlen Nélküled az élet!
Herjeczki Géza (1980)

Read Full Post »

hát igen…

Tudom, napok óta várjátok, hogy írjak, de egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy hozzáüljek. Pedig izgalmas napjaink vannak 🙂

Férjecském majdnem egész héten itthon van, mivel csak hétfőn kezd az új helyen, de úgy elsuhant ez a hét, mint a csuda! Mondjuk össze is jött sok inden, meg itt a Pro Christ is, egész héten esténként be lehetett volna menni alkalmakra Komiba. Mi kétszer voltunk, és NAGYON jó volt. Már csak az, hogy az elején a fiatalok énekeltek… azok a “jó öreg” ifis énekek, amiket még ott tanultam meg. Időnként nagyon jól esik hallani és velük együtt énekelni!

Aztán egy nap a mamáékhoz is elmentünk. gyönyörű volt az idő, picit meg is kapott a nap minket a délutáni séta alatt: kimentünk a Vághoz: fúú, az a csend, a nyugodt természet, a kiáradt víz gyors sodrása… olyan érzése van az embernek, hogy itt lehet beszélgetni Istennel, mert semmi mást nem lehet a “világból” hallani. Hiányzik az életemből az a csend.

Közben persze történt egy nem éppen jó dolog is. Valami eltörött az autóban, és nem lehetett vele tovább menni. Attila félre is állt vele és szétszedte a kereket, hogy kiderüljön, pontosan mi a hiba, de nem sok mindenre jöttünk rá. Hát nem akartam elhinni, hogy ezzel az autóval már nem megyunk haza.

A gyerekek azért elvoltak! A mama kiengedte csipegetni a tyúkokat, amit Áron nagon élvezett! Pedig először féltek tőlük, de mikor rájöttek, hogy a tyúkok jobban félnek, na akkor aztán jött a buli! Áron képes lett volna egész délután kergetni őket!

Befelééé!!

Befelééé!!

Ez volt a legizgalmasabb része, mikor be kellett őket hajtani! mert először százfelé ment mind 🙂 Aztán valahogy azért sikerült!

tyukok

Szóval a gyerekeknek buli volt, mi meg… hát én még gondolkodni sem bírtam hogyan is lesz tovább autó nélkül! A papa hazahozott minket, aztán este kezdődött a feldolgozás… szóval hogy is van ez…

Leültünk Bibliát olvasni, Filippi levél 4. része következett. Úgy ültem neki, hogy Istenem, most ha mondanál valamit, valami biztatót! Hát többek közt ezek az igék jöttek:

4. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!
6. Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
7. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8. Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
9. A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

Hát döbenetes volt! Főleg annak tudatában, hogy egyhete, azon a családlátogatáson pont arról beszélgettünk, milyen jó lenne, ha Isten egyszerüen megmondaná, mikor mit kell csinálnunk, úgy könyebb volna engedelmeskedni. Hát most egyértelmű volt mit vár tőlünk. Örülni mindenkor… és azokról gondolkodni ami jó… Hát nem volt könnyű átállni erre az oldalra szomorkodás és csüggedés helyett! Szóval elkezdtem számba venni, minek örülhetünk. Ebben a helyzetben pl. kész csoda volt, hogy pont Vágfüzesen történt, a ház előtt! Nem kellett sehová elvontatni az autót, sem a gyerekekkel ácsorogni valahol az út szélén… nem csodálatos? Aztán meg ez csak egy autó, nem valamelyikünk egészsége… és még egy csomó dolog feljött, de főként az, hogy ha tönkre teszem is magam, ezen már nem lehet változtatni.

Nos hát nem könnyű most sem. De lehet hogy nem is olyan nagy a baj, mint gondoltuk, mert a papáék szétszedték, és úgy néz ki kevesebb pénzbol is megoldható. Már csak egy szerelőnek kellene látni.

Izgalmas lesz ez az előttünk álló időszak több szempontból is, és időnként nagyon elcsüggedek, főleg saját kudarcaim miatt, de szeretnék mindent Istenre bízni.

Read Full Post »