Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. március

Röviden

Most csak pár gondolat az elmúlt napokból! Sajnos nincsenek képek, de majd lesznek!

Szóval most is sok minden történt talán annak is köszönhetően, hogy kitavaszodott! vagyis kezd! Így kicsit nagyiéknál is segítkeztünk a kerti munkában. Már alakulnak a dolgok ott is! Alig várjuk, hogy letehessük a homokozót meg a csúszdát, de előtte még meg kell várni, hogy kikeljen a fű – amit én vetettem el 🙂 Életemben először csináltam, olyan jó! Eszembe is jutott a magvető példázata: van ami jó talajba hull, van ami köves helyre… Persze nem egyedül csináltam, mert a fiúk készítették el a talajt, meg utána is egyik gereblyézte, másik öntözte. Jól esett ez a kinti munka! Áronnak is nagyon betetszett, mondta is mennyire örülne, ha lenne nekünk is udvarunk. Hát reméljük, hogy egyszer majd lesz!

Aztán pénteken estére elmentem a tesóimmal a filmklubra, amit az alapsuliban tartottak. A katolikus plébános szervezte, de egész szépen összejöttünk. Az volt a cél, hogy valamilyen igényesebb szórakozást biztosítsanak a fiataloknak. Kíváncsi leszek mi fog ebből kialakulni! Amúgy most egy régi magyar filmet néztünk, a Sodrásban címűt. Nagyon érdekes volt, olyan nem mindennapi. Fekete fehér és elég komoly témával. Jó volt kikapcsolódni, meg beszélgetni róla, kár, hogy A nem láthatta, ő volt itthon a gyerekekkel.

Tegnap meg egy régen tervezett családlátogatást sikerült nyélbe ütni. Bényben voltunk egy kedves kis családnál, akikkel nagyon jó volt együtt lenni. Sétáltunk a Garam mellett és csodáltuk a nyugodt környezetet, miközben mindenütt tavaszillat lebegett!

Ezek a dolgok mind-mind hagytak egy-két kis üzenetet bennem és ez olyan jó. Meg jó volt kimozdulni, végre mással foglalkozni. Főleg a tegnap délutáni beszélgetés, meg a ma délelőtti Istentisztelet igéi sok elgondolkozni valót hagytak bennem, de ezekről majd később.

Ez nem kint nőlt, de a miénk!

Ez nem kint nőlt, de a miénk!

Read Full Post »

Mostanában minden nap előkerül nálunk a sakk, gondoltam, itt az ideje, hogy erről is írjunk pár gondolatot.

Nem is tudom minek kapcsán, de Áron egyszer csak elkezdte mondogatni, hogy ő is akar sakkozni. Viszont nekünk nincs itthon sakkunk, így aztán megkaptuk a B. papáék régi, klasszikus sakkját, ami pont jó a tanuláshoz. Bele is kezdtünk nagy buzgalommal, csak az a baj, hogy mielőtt elkezdtem volna tanítani, nem olvastam utána, hogy is jó kezdeni. No mindegy, amennyit tudtam a dolgokról annyira tettem bölcsen… Szóval meg is tanultuk a lépéseket, és elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy igazi sakkot jatszunk, ami azért egy négy évesnek elég unalmas, főleg mert még sok mindent nem ért és hosszú is neki egy játszma.  Közben megmutattam neki a dámát is, ez jobban tetszett neki, így elkezdtünk dámázgatni. na Jázmin sem akart kimaradni, így történt meg, hogy leültek “egymás ellen” játszani.

dámázik a két csemete

dámázik a két csemete

Na persze ez azt jelentette, hogy mindkettőnek anya mutatta, hogy hova lehet lépni, tehát anya játszott maga ellen 🙂 Mert hát Jázminunk bármennyire is akarja, azért még nem ért, de tetszik neki a bábuk rakosgatása! Közben persze rájöttem, hogy Áron most már teljesen keveri az egészet. Dámában szinte mindennel máshogy kell lépni… Fúúú, jól belegabalyodtunk!!

Hát aki most akarja kezdeni tanítani a csemetéjét, azt tanácsolom olvasson el egy szakkönyvet! Megéri, ugyanis nagyon fejlesztő játék a sakk és sok múlik az első időszak sikerélményein, hogy megszereti-e vagy sem. Én most kaptam kézhez apukámtól Polgár László: Nevelj zsenit c. könyvét. Kár, hogy nem adta oda hamarabb, mert igen hasznos olvasmány otthonoktatóknak is! Már csak azért is, mert ő volt magyarországon az első otthonoktató, aki mindhárom lányát otthon oktatta, sőt zsenit nevelt belőlük. A könyv tulajdonképpen az apuka vallomása a Polgár család életéről: hogyan lettek a lányokból világhírű sakkozók. Ami megfogott a gondolatai közül, az a neveléssel kapcsolatos. Először is, az a tény, hogy az iskola -sajnos- középszerűvé tesz szinte mindenkit, nagyon nehéz a kiemelkedő képességű gyerekek számára végigcsinálni. Másodszor, hogy 3 éves koráig minden gyerek “potenciális zseni”, vagyis hogy mivé válik, az szinte teljesen a szülőkön és a nevelésen múlik. Harmadszor, hogy mennyi minden kihozható egy gyerekből az érdeklődése felkeltésével és a tanulandó dolgok megszerettetésével. Minden pedagógussal elolvastatnám ezt a könyvet. No meg minden szülővel. Annak ellenére, hogy keresztény értékekről nem ír, kiemelten foglalkozik a jellemformálással és az önnevelésre tanítással. Azt hiszem a mai tanítási rendszerből ez erősen kimaradt…

Szóval nem mondom, hogy zsenit akarok nevelni, mert J még potenciálisan az 🙂 , de azért szeretném kihozni belőlük a lehető legjobbat. És átadni a lehető legtöbbet. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a hitemet, világnézetemet, hogy mindez jó mélyen meggyökerezzen bennük, sok-sok pozitív megtapasztalással, hogy minél korábban tudjanak dönteni Isten mellett. Másodszor minden erőmmel – vagyis erőnkkel segíteni őket abban, hogy valamilyen területen kiemelkedően tudjanak teljesíteni. Zsenit nem szeretnék nevelni, mert irtó nagy munkával jár (nem is érzem magunkat rá képesnek) és számomra nem cél a világhír, hacsak nem Isten szemszögéből maradandót alkotni.

No de térjünk vissza a sakkra, mert hát természetes, hogy azt is elmondja ez az apuka, hogyan kezdte 3 – 4 éves korukban sakkozni tanítani a lányokat. Először a mezők nevét tanította meg – ehhez viszont már kell ismerni a betőket és  a számokat. Aztán a lépéseket a királytól kezdve, de nem egy nap mindet! A csikó lépést legultoljára. Továbbá eleinte csak a gyalogosokkal játszottak: az volt a cél, hogy átjussanak a tábla túlsó oldalára. Aki hamarabb bejut, az nyer. Na mi most itt tartunk. Ez rövid is és jól be lehet rajta gyakorolni a gyalogos lépéseit: egyenesen lép de srégen üt. Áronnak tetszik, főleg, hogy rövid így a játék.

Ezek után érdemes megtanítani mi is az a sakk és a matt, ezt pedig példákon, vagyis lehet keresni egylépéses sakkfeladványokat és közösen megoldani. Aztán két lépéseset, majd lassan elkezdődhet az igazi játék! Ez a folyamat hónapokat is igénybe vehet. Állítólag megéri!

Amit még érdemes megjegyezni, hogy fontos sikerélményben részesíteni a gyereket, mégpedig úgy hogy többször nyerjen, mint veszítsen. Ez kicsit nehéz nekem, mert direkt rosszul kell lépnem, de megéri! Főleg a mi fiunk sec-pec feladja, ha nem mennek a dolgok.

Persze én most itt csak nagy lépésben írtam le a sakktanulás folyamatát. Akit jobban érdekel, nézzen utána 🙂

Read Full Post »

Most egy szép régi éneket fogok betenni. Ma délelőtt kicsit nem jó hír érkezett A leendő munkahelyéről. Hasonlóban volt részünk múlt héten is – lassan már semmi sincs úgy, ahogy meg volt beszélve. Nagyon elszomorodtam és közben azt vettem észre, hogy ennek a dalnak a reflénjét énekelgetem…

Read Full Post »

Megint szülinapozunk!

Bizony, ma ünnepeltük anya és apa szülinapját, igaz a létszám messze nem volt teljes, mert ketten képviseltük hatunkat, de azért jó volt! Az a megtiszteltetés ért, hogy én készítettem a tortát. Ki is néztem a Burda finomságokból egy fininek tűnő csokis-narancso tortát.. háát… öhöm… nem úgy sikerült, mint kellett volna, de fini volt. Egyedül a díszítés sikerült,  mert azt nem recept szerint csináltam, hanem a fantáziám szerint 🙂 Azt hiszem legközelebb jól befutott recept szerinte fogok eljárni.

a híres szülinapi torta

a híres szülinapi torta

Szóval nagyon finiket ettünk ma, mert anya, mindig kitalál valami jót, most pl. az óriási kagylótésztákat töltötte meg párolt husival: nagyon guszta volt és fini! Hozzá finom friss saláta… szóval jó volt. Bizony, nem titkolom, hogy mostanában egyre jobban élvezem, ha úgy ülhetek le ebédelni, hogy meglepi, mit fogunk enni.. mint gyerekkoromban 🙂 Valahogy beleuntam a főzés-sütésbe, nincsenek ötleteim.. 😦 Azt hiszem ki kell találni egy-két újdonságot!

Amúgy a szülinapozásoknak nincs végük, hiszen az elkövetkező pár hétben szinte minden hétvégére jut egy-egy, úgy kibővült a család! De én nagyon élvezem, szeretek ünnepelni!

Read Full Post »

Jó szerencsét!

Lehet, hogy most páran meglepődtök, miket ír itt ez az ember a szerencséről! Hát amit a Bibliában olvastam. A hét elején A-val pont arról beszélgettünk, hogy Isten tudja igazán jó szerencséssé tenni utainkat, életünket és erre sok példa van a Bibliában is. A tegnap esti magyarázat az Áhítatunkban pedig pont ezzel kapcsolatos (csak halkan jegyzem meg, hogy Szommer Hajnalka magyarázatai vannak a héten, érdemes olvasni 🙂 ). Az ige Ezsdrás könyvéből van, amikor Ezsdrás elindul haza Jeruzsálembe és az út előtt Isten védelméért imádkozik és böjtöl (8. rész második fele). Nagyon tetszk ez a 21. vers: “Ekkor böjtöt hirdettem ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megalázzuk magunkat a mi Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak…” Tényleg így van ez, hogy csak az Isten tudja szerencséssé tenni az utunkat. Kedden egyébként pont ezt tapasztalhattam meg, mert olyan jól alakult minden aznap… hamar végződött a tanfolyam, így már délre szabad voltam, mehettem intézni az ügyeimet. Találtam kedvemre való ajándékot, vissza tudtam cserélni a reklamációra beadott aktatáskát és elértem a korábbi buszt haza, ahol a többiek vártak. igazán éreztem, hogy most az Úr jó szerencséssé tette utamat. Talán érdemes lenne mindig ezt kérni Tőle…

Amúgy a magyarázat a z Áhítatban kitér arra is, milyen vezető volt Ezsdrás. Jól tette-e, amikor nem kért védelmet a királytól az útra, illetve mikor a várfal építésénél fegyverek védelmét is használta. Ahogy Sz. H. írja: ” Jó vezető volt. Istenre figyelő. Istennél pedig nincs módszer, nála vezetés van. Nem mindig ugyanaz történik, és nem mindig ugyanúgy, mert ő nem gép. Nem az a fontos, korábban mi vállt be nálad. Az Istennel való kapcsolatnak élőnek kell lennie. Veled mit akar most? Mind a három fontos: VELED – Mit akar – MOST?”

Read Full Post »

Oh happy day

Egyik kedvencem!

Read Full Post »

??? :) :) :)

Szeretnék valamit írni, de nem is tudom, hogy mit… vagyis hogyan…

Na jó, belevágok. Úgy néz ki hogy Attilának április 1-től új munkahelye lesz!!! Persze még fel kell mondania meg minden féléknek el kell addig rendeződniük, de akkor is, ez egy imameghallgatás! Igaz, mikor én ezért elkezdtem imádkozni, nem gondoltam hogy madj “csak” ilyen sok hónap után lesz változás. Jó is hogy nem tudtam, mert alig birtam volna elviselni az előttem álló időszak súlyát. Igy meg maradt a bizakodás, a várakozás és a tudat, hogy mindennek ellenére Isten soha nem késik. Ha belegondolok, hányan mennyi ideje imádkoznak ezért a változásért! Persze tudom, hogy ezzel sem lesz minden egycsapásra tökéletes, de úgy érzem, hogy egy fokkal jobb lesz. Főleg a vasárnapok miatt. A többi meg az Isten kezében van. Minden esetre Attila azért tart egy-két dologtól… Legalább nem ragadunk le ennél, mert tudjuk, hogy innen is tovább kell majd egyszer lépni.

Amúgy ma végre én adhattam otthont a mi kis “nöi közösségünknek”, aminek nagyon örültem. Jó így együtt lenni. M énekeket is hozott nekem – alig várom, hogy újakat tanulhassak!

mt18-20m

Örülök neki, hogy már egy éve vannak ezek az alkalmak, mert nagyon sokat adnak. Azon kívül, hogy sok mindenért tudunk együtt imádkozni tényleg jó megosztani egymással örömeinket, gondjainkat, tapasztalatainkat. És jó újra meg újra találkozni! Olyan sok mindenki hiányzik nekem. Főleg a tesóim. És az a sok kedves ember, akikkel évekig összetartoztunk! Remélem, hogy  azért majd mindig maradnak körülöttönk páran, akikkel jó együtt lenni!

Read Full Post »

Older Posts »