Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. február

Fejlemények

Nos, hát először is elkészült a házi mosóporunk!! Teljesen bio, és nagyon jó! Az elkészítés módja Kamillánál megtalálható részletesen leírva, ezért én itt már nem írom le. Én is az ő receptje szerint csináltam! Már ki is próbáltam és egyszerűen jó. Mondjuk én még nem használok ecetet az öblítő helyett, de már csak nagyon kevés öblítőt teszek bele, hogy egy csöppnyi kis illatuk legyen a ruháknak.

Másodszor meg, egyre komolyabban gondolkodunk a jövőt illetően. Még az elköltözés is szóba jött “munkahely és szolgálat egyben” lehetőségével. Csak ezek a döntések!! Nagyon nehéz ilyen igazán markáns dolgokban dönteni. Bár ha jól belegondolok, kicsit olyan helyzetbe kerültünk, hogy ez is, meg az is teljesen Istenen múlik, hogy összejön-e. Ezek a dolgok az elkövetkező két-három hétben fognak eldőlni, úgyhogy kedves tesóim és mindenki aki hisz az ima erejében, imára fel!

Amúgy ma Jókán voltunk és nagyon hasznosan telt az ottlét, és nagyon el is gondolkodtatott.

És végezetül egy ige: “Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” (Példabeszédek 20, 22) Ez az ige az egész elmúlt évemet végigkísérte és én hozom magammal idén is, mert nagyon kell…

hivtalak

Read Full Post »

Otthonoktatás?

Nos, eljutottunk idáig, hogy ebben a témában is írjunk valamit. Az utóbb iidőben sokat nyomoztam, keresgéltem, érdeklődtem hogyan is működnek ezek a családok, akik vállalták az otthonoktatást. A legbátorítóbb olvasmányra Eszter oldalán bukkantam rá, vagyis ő hívta fel rá a figyelmem. Ő is otthonoktató. Az említett cikk címe: Homeschooling as a way of life, melyben egy anyuka arról ír, hogy milyen legyen az otthonoktatás, ha valóban az életre, kreativitásra, gondolkodásra akarjuk felkészíteni gyerekeinket. Nekem nagyon sokat segített ez a cikk, bár angolul van és nem 100 %-ra értettem. Viszont elővettem a fordítóprogramot és így kb 1 óra alatt átrágtam magam rajta 🙂

Az utóbbi időben sajnos úgy tapasztalom, hogy kissé kikopott belőlem a kreativitás, pedig azelőtt csak úgy nyüzsögtem az ötletektől. Egy csomó dolog vár a dolgos kezekre szerte a lakásban a gyöngyöktól kezdve a gipszképeken keresztül a festésig, ragasztásig…. Csak elő kéne halászni őket. Na meg időt találni rá. Arra is hogy a gyerekekkel is alkossunk, meg hogy én is kiélhessem alkotói vágyaimat, mert már hiányzik ez a fajta tevékenység!

Egyébként már tettem fel valamit az Ötletek oldalunkra (tessék megnézni!), de rájöttem, hogy ott nem tudok mindig újabb, meg újabb bejegyzést irni, így az hiszem hamarosan meg is szüntetem, és majd itt találhattok  kreativitásra ösztönző irományokat – igérem, igyekszem megosztani azokat amikre eljutottunk!

Read Full Post »

Ho-ho-hóóóó

Nem a nagy horgász, hanem igazi! 🙂 Ezen a télen a legtöbb hó tegnap hullott le, és mi jól ki is használtunk. A reggeli után máris szánkóra pattantunk és “elcsúsztunk” a nagyiékig, ahol várt a fiatalok serege! Vagyis nem várt, mert csak akkor ébredezett, így szépen kicsalogattuk őket. A hógolyózás és szánkózás mellett ismét alkottunk egy hóembert!

a kalap nélküli hóemberünk :)

a kalap nélküli hóemberünk 🙂

Elsőre sajna ilyen szomorúra sikerült, aztán a legkisebb öcsém csinált neki orrot és mosolyt is csalt a pofijára!

hoember1

A gyerekek is megpróbálkoztak a szánkóhúzással. Kár, hogy a legnagyobb embert választották ki ehhez 🙂

Gyere, húzzuk!

Gyere, húzzuk!

Szóval csak azért, hogy mindenki kellőképpen kifáradjon! Később a hugom is csatlakozott a bulihoz, segített Jázminnak tolni a rakományt!

egyutt

Közben a nagyi készített nekünk fini ebédet. Persze mindenki azt hitte, hogy a gyerekek totál kifáradtak… hát nem. Áron nem is aludt délben, viszont estére már ő is kidőlt!

De jó, hogy néha ilyen napunk is van! Szeretném, ha egyre több közös élményünk lenne, nem csak a gyerekekkel, de a tesóimmal, meg a nagyszülőkkel is. És nem utolsó sorban apának anyával (vagyis nekünk szülőknek), mert most ez a legritkább!

Read Full Post »

A többi család…

De jó, hogy több családdal is kapcsolatban lehetünk! Most hogy tavaszi szünet volt, egész héten mentünk valahová 🙂 illetve valakikhez! Ezen a héten két családot is meglátogattunk, egy meg minket látogatott meg. Ez utóbbinak örültünk a legjobban, mert régen tervezgettük a találkozást. Azért amióta gyerekeink vannak nem is olyan egyszerú az ilyesmit megvalósítani! És a tetejében náluk pont egy nagyobb fiúcska és egy kicsi lány van,  a mieinkhez hasonlóan! De jó lenne többet együtt lenni velük! Ugyanis sokat lehet egymástól tanulni! Mindig bátorítást nyerek azokból amit megosztanak velünk. Most pl. pont ez a házaspár hívta fel a figyelmünket egy olyan szolgálatra ami végülis azóta bennünk van, mióta eljegyeztük egymást. Mondhatnám azt is hogy most ez egy teljesen új dolog, de mégsem, mert hát a gondolat már régota ott él a sívünk mélyén. Most azért imádkozunk, hogy ha ez az Úrtól van, akkor terelgessen minket ezen az úton tovább. Izgalmas!

Ők meg minket látogattak meg...

Ők meg minket látogattak meg...

A héten már anya is itthon van, most meg hétvégén sorban szálligóznak haza a többiek. Végre! Úgy tudnak hiányozni! Furcsa, hogy most már minden tesóm elkerült itthonról és szinte mindenki máshová… Hát igen.

Amúgy a napokban megint voltak új örömök is, most éppen Jázmin lep meg naponta többször azzal, hogy hozzámbújik és magához szorít, hogy: ana úd szejetjek! Persze Áronnal is is szeretgetik egymást, meg apa sem marad ki! Főleg reggel nem, mikor itthon van és mind összebújunk 🙂

Az éjszakák továbbra is maradnak a régiben, éjféltájt már mindenki nálunk alszik. Egyszer majd talán felnőnek…

Read Full Post »

Végre hull a hó!

Bizony lassan két napja havazik, és most meg is maradt! Reggel már 9 előtt kint voltunk szánkózni, de még nem volt annyira legyúrva hogy a mi dombunkon magától lecsússzon a szánkó, csak ha húztam őket. Fú, hát ki is fulladtam, nem vagyok valami nagy kondiban 😦

Viszont nagy örömömre Áront jobban vonzotta a hógolyózás és a hóemberépítés, mint a szánkózás, így nem sokáig huzogattam őket. Jázminnak meg nagyon tetszett, hogy a naagy, süppedős hóban caplathat…

A házunk mellett megcsináltuk  az idei első hóemberünket is 🙂 Nem lett nagy, az igaz, de hát Jázminhoz mértük. Sajnos nekünk itthon semmilyen diónk vagy mogyorónk nem volt, amiből szemet, orrot st. csinálhattunk volna. Azért utólag falevelekből, gallyakból alkottunk valami szemet meg szájat neki, de a képen az még nincs rajta!

befejező megmunkálások...

befejező megmunkálások...

Amúgy ez most Áron életének talán első nagy imameghallgatása, mert hetek óta imádkozik kitartóan hogy hulljon a hó és megmaradjon, hogy tudjunk szánkózni 🙂 Persze sokat beszélgettünk arról, hogy Isten hogyan hallgatja meg kéréseinket, és ez most olyan jó, hogy nem egyből lett meg amit kért… de meglett… Ebből mi is tanulunk.

Read Full Post »

Buli

A hétvégén annyi minden történt, hogy nem volt időm irogatni, csak pár képet teszek ide a csütörtök estéről, amikor is buli volt a gyerekek számára. Nem szerveztünk semmi különöset, csak eljöttek a legközelebbi gyerekbarátok, a Dóczé gyerekek. Miközben mi, anyukák, válogattuk az évzáró istentiszteletre a képeket, ők teljes gőzzel – és hanggal belevetették magukat a játékba.

)

A két kissebb a mi legkissebbünkkel 🙂

Áron meg nagy előszeretettel játszik a legnagyobbal, aki segít neki “főnök” lenni.

Ugye mi jó barátok vagyunk?...

Ugye mi jó barátok vagyunk?...

Amúgy a szombati disznótor elmaradt, de a gyerekek annyira be voltak indulva, hogy megyünk a mamáékhoz, hogy így is elmentünk. 🙂

Ma meg évzáró istentisztelet volt közös ebéddel – jóvolt együtt lenni, kicsit beszélgetni a többiekkel, csak ne lennék ilyen fáradt! Bezzeg a gyerekek most lendültek bele a játékba igazán, mikor már aludni kéne menni – egész délután nem bírták feltalálni magukat, csak nyavajogtak…

Read Full Post »

Rátaláltam egy régi szép énekre. És ez most aktuális is…

Read Full Post »

Látogatások

Nos hát tegnap délelőtt sütöttünk-főztünk két napra valót, és végül délután a csúnya viharos idő miatt kimenni sem tudtunk, ezért ma délelőtt csavarogtunk 🙂

Meglátogattuk az Ilonka nénit, ahol persze legjobban az állatok vonzzák a gyerekeket. Szeretek idősebb nénikhez menni a gyerekekkel, mert így legalább ők is megtanulják milyenek az idősek, hogyan kell viselkedni velük szemben stb. Meg azért is, mert Isten igéje is arra buzdít, hogy támogassuk az árvát és az özvegyet…

Hazafelé jövet a papához is benéztünk, neki is vittünk egy kis kalácsot. Amint beérünk hozzájuk, a gyerekek egyből a teknős mellé telepednek és mindig meg akarják etetni!

Egyél Kiki!

Egyél Kiki!

Amúgy meg érdekes, hogy amint voltak egy kicsit kint, máris több ötletük van mit játszanak bent! Nagyon kell a gyereknek a kintlét!

Read Full Post »

Egy kis olvasnivaló

Tegnap ráakadtam egy cikkre a Felvidék Ma hírportálon, és nagyon megörültem, hogy ilyet is lehet itt olvasni. Ide is másolom, mert nagyon aktuális. Böjte Csaba irománya, biztos hallottatok már róla. Olvastam egy könyvét is már (Hiszek a szeretet végső győzelmében), ami nagyon megragadott. Olyan egyszerűen és érthetően fejezi ki az Igazságot!

zsolt25-3m

Hogyan tovább? – Böjte Csaba atya levele

Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege, a holnaptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várja hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fog hozni. Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk.
Igen, biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó – kérdi a nyuszi -, hogy lassan megyünk? Mert nem jó felé megyünk – jön a csendes válasz a teknőctől!
Megtorpant a világunk, de nem is baj, – mondom fél szájjal – mert talán nem jó felé mentünk.
Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, limlomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre kimondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.
És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal leülj és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság.
Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák.
Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villany égőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított termékekre.
Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön-külön is, de együtt és a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.

Read Full Post »

Az Isten Igéje

10

"..mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" 2. Kor 12:10

Ezek az igék olyan sokszor bátorítottak már az utóbbi évek nehéz időszakaiban. Most én is csak a gyengeségeimmel tudok dicsekedni, és azzal, hogy ennek ellenére Isten velünk van. Még ha nagyon-nagyon erőtlennek is érzem magam. Tudom, hogy ilyenkor az Isten mindig tanítani akar valamire. És olyan jó, hogy nem úgy teszi, hogy leroha – ahogy egymást szoktuk – hanem gyengéden, NAGY-NAGY SZERETETÉVEL körülvéve teszi.

A ma délelőtti imaóra, igehirdetés de még a vasárnapi iskolai ige is mind-mind tele volt biztatással. És ha visszanézek végülis az egész év… Tudom, hogy Isten gondoskodik rólunk mégis a nehéz helyzetben elcsüggedek, félni kezdek. Tudom, hogy még soha nem hagyott cserben, mégis a homályos utakon aggódok, pedig fogja a kezem. Eddig még nem tanultam meg értékelni azt, amiről ma délelőtt hallottam az igehirdetésben, hogy Isten áldása számunkra már maga az, hogy Ő velünk van. Velem van este, mikor fáradtan próbálom bejezni a tennivalókat, reggel, mikor kiábrándultan ébredek, napközben, ha főzök, takarítok…. mindig.

Tényleg megelevenít az Ige, mert ilyen időszakban csak az tud segíteni. És olyan jó, hogy Istennek még van szava hozzánk! Örülök Neki!

Read Full Post »

Older Posts »