… amit bizony szinte szeptembertől izgalommal vártunk. Vizsgáztunk. Mit mondjak izgultam, és bár nem nagyon látszott, de Áron is. Ma3 tantárgyból volt, holnap a másik háromból. Érdekes megtapasztalás volt ilyen helyzetben látni a gyerekünket… Meg kíváncsi voltam, miképpen fogják felmérni ezt a féléves tudást. A tanító nénijük kb tisztában van a teljesítményükkel, hiszen havonta találkozik velük, mégis ez egészen más. Inkább azt mérték fel, hogy biztosan ott tartanak-e, mint a többi elsős. Azért is volt nagyon hasznos ez a vizsga, mert jobban rámutat arra, mik azok a pontok amiken erősíteni kell és mi az aminek tényleg nagyon örülhetünk, hogy nincs vele gond. Mert bizony van mindkettőből, ezt tudtuk. De a külső visszacsatolás sokat jelent.
A magam számára több mindenre is rámutatott ez a nap, mint például arra, milyen nagyon örülünk ha büszkék lehetünk gyermekeinkre. Isten is! És rám azt hiszem ritkán lehet büszke, mert annyi mindenben bukdácsolok mostanában. Sok a harc magammal, és a kihívás a mindennapok forgatagában. Tudom, így van jól, mert így legalább nem tunyulok el, hanem van esélyem fejlődni, továbblépni.
Ritkán történik meg, hogy mindenki egyszerre olvasson, de ilyen is van 
Abban azért megerősödtem, hogy igen, jó úton haladunk, de nem lazsálhatunk! A többi tantárgyról meg holnap…
Köszönöm mindenkinek, aki mellettünk állt és biztatott ezen a mi különös utunkon az elmúlt hónapokban… nagy szükségünk volt rá.
” Mert éppen az adja meg a lét komolyságát, hogy egy olyan világban élsz, amelyben az a hang, amely az igazi útra hív, csak egészen halkan szól, ugyanakkor benned és körülötted ezernyi hangos szó mondja pontosan annak az ellenkezőjét.”
II. Rákóczi Ferenc
Én meg büszke vagyok a nővéremre, meg az unokaöcsémre!
)
Gita, nem is mondtam, hogy mennyire jólesett, amikor jó vidámat nevettél, végre egy kicsit oldottad a komor hangulatot!
Velünk lesz az Úr holnap is! Ez biztos!!!
Orulok, hogy olvashattam a sorokat, remelem szoban is beszamolhatsz majd mihamarabb, tovabbi jo tanulast nektek .Ugyesek vagytok!