A mi decemberünk

Annyi minden történt az elmúlt egy-két hétben, hogy mindenről biztos nem fogok írni, de azért nem szeretném említés nélkül se hagyni ezek a dolgokat.

Először is, múlt héten rendezték meg az iskolásoknak a mesefesztivált, amin mi is részt vettünk. Az elsőseink(a két otthonoktatott csemete) versenyen kívül részt vettek a meseolvasó versenyen – és hogy ne lankadjon lelkesedésük kaptak is egy kis különdíjat. Nagyon szépen olvastak, Áronnak teljesen úgy sikerült ott is felolvasnia, mint itthon. Örültem, hogy nem izgul felettébb. Aztán csoportversenyek voltak. Minden csoportba volt egy-egy gyerek minden évfolyamból 1-4-ig. Áron nagy örömére az ő csoportuk győzött – olyan nagy élmény volt ez neki! Aztán megnéztünk két mesét is a gyerekek előadásában, de az esti előadáson már nem tudtunk ott lenni, mert Komáromba mentünk egy szépnek ígérkező koncertre: a zenesulink fennállásának 150. évfordulója alkalmából olyan volt diákokat hívtak előadni, akik azóta zeneművészek lettek. Hát nagyon szép volt. Olyan régen voltam egy jó komolyzenei koncerten! Ami a legjobb: a gyerekekkel voltunk és kibírták a majd két órás koncertet!
Ez is egy gyönyörű hegedűs feldolgozás, úgy szeretek ilyeneket hallgatni!

Aztán itt a karácsonyi készülődés, amiben néha kicsit elvesztem, mert hogy többet szerettem volna csinálni, mint amit győzünk, meg mint szükséges ugyebár. De lassan helyrebillen bennünk ez is, úgy érzem. A karácsonyi sütést előkészitőleg csináltunk egy nagy diópucolós délutánt, amit a gyerkőcök is nagyon élveztek – főleg azt a részét, hogy a kalapáccsal megtörjék a diót. Már Simon is buzgón próbálkozott, most már semmiből nem marad ki! Közben azért igyekszünk minden nap kimenni az udvarra, amire néha elég nehéz rászedni a bandát… hát várják a havazást… Bezzeg két hete, mikor itt volt a másik otthonoktató család nálunk a gyerekőcökkel és még a nap is sütött, fú de élvezték a sok szaladgálást! Hiába, időnként azért kell a buli!

Ügyeskedik a legkisebb is!

Amúgy most sokkal inkább a lelkiekre igyekszem helyezni a hangsúlyt, így aztán a héten már mi is olvassuk a gyerekekkel az adventi igéket, amiket egy éve lefordított Tündi a Jesse fa témája alatt. Nagyon jó így kezdeni a napot a gyerekekkel, mert a sok lazulós naptól már kicsit elkanászkodtak. Még a tanulásba is bele kell húznunk így karácsony előtt, hogy minél kevesebb maradjon a szünetre, mert január közepén már itt a vizsga!

Ez a kép ma reggel készült – mert hogy már reggel meg kellett gyújtani a harmadik gyertyát!