Nagyon érdekes, hogy mióta Attila januárban visszament dolgozni, a vasárnapok nagyon nehezek, de a hétfők totál gördülékenyek. Vasárnap mindig egész délelőtt Simonnal kínlódok, mert nem alszik csak nyűgösködik… Kivétel a bababemutató volt, amikor is fél hattól fent volt, de fél 10-re sikerült a tesomnak úgy elaltani őt, hogy egész istentiszteletet végigaludta, sőt még meg is ebédeltem…
Szóval ma délelőtt sem tudtam hogy fogok érkezni a dolgokkal, de végül megfőztem a csirkepaprikást is időben és Simon is elvolt. A nagyok ebben sokat segítettek, mert ők szórakoztatták egy ideig 
Úgy figyeli őket hogy csak na!
A keddek viszont mindig húzósak… furi, nem? Persze nem akarok én ebben semmiféle különös dolgot felfedezni, viszont találtam egy verset, ami nagyon bátorító még a keddre is! Azt hiszem ezentúl minden naphoz úgy kéne hozzáálnom, mint ma reggel, elmondva Istennek, hogy ma annyi minden vár rám és nincs segítségem.. nem is tudom hogy lesz, de Te tudod Istenem. Segíts nekem! És ő segített.
“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli.
Anyám azt mondta, egyet tanulj meg:
Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezd el siratni félelmedben hétfőn.
Hogy mit addhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be.
Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt viseld józanul és fegyelemmel.
Engem erre neveltek.”
Szabó Magda
